Ambrus Attila: Egyszerűen karácsony

A Megváltó születésének napját az Atya az egyszerűség jegyében rendezte meg. Istálló jászlában, barmok közt született meg Krisztus, akit pásztorok köszöntöttek, no meg, a csillagot követve Betlehembe érkezett  napkeleti bölcsek, akiket csak később az egyszerűséget nehezen viselő néplélek titulált királyoknak.

Az Atya rendezhette volna másképpen is a Megváltó belépőjét a világba. Születhetett volna fényes palotában, grófok és hercegek hajthattak volna előtte térdet, felkent királyok és a császár hozhatott volna arany, tömjén és mirha helyett drágakövekkel kirakott jogart, koronát, drága selyemből szőtt palástot.

Az Atya az egyszerűséget választotta, ezzel üzent a két évezreddel ezelőtti és a mai emberiségnek. Az út az egyszerűség. Az igazság nem a jogi fifikák és praktikák tárháza. Az élet értékei nem a külcsinyből, hanem a belbecsből fakadnak.

Ha nem ismerjük ezt időben fel, olyanokká válunk mi, emberek, mint a vírusok: felfaljuk a saját életterünket, tönkretesszük a teremtett világot, amelynek nem birtokosai, csupán ideiglenes örökösei vagyunk.

Egyre többen jönnek erre rá, és próbálják irányítani az emberiséget az egyszerűség vallásának irányába. Köztük John Pawson műépítész is, akinek az egyszerűség keresése nem pusztán teoretikus törekvésként vagy valamiféle végső célképzetként van jelen életében, gondolkodásában, hanem folyamatos, napi gyakorlatként: „elhagyni azt, ami nem fontos, azért, hogy hangsúlyt kaphasson az, ami jelentős.” És nem csak alkotói gyakorlatában, hanem a hétköznapokban is. A tárgyi javak elnyomó erejének érzete ugyanis az egyszerűség felé fordít egyre több embert.

Amíg egy parasztházban az 1960-as évekig mintegy ötszáz tárgy volt, addig az ezredfordulón egy átlagos európai tízezer tárgyat birtokolt –  figyelmeztet Pawson, aki a tárgyak áradatából eredő taszító erőt átfordította a káosz felszámolására irányuló életprogrammá. A valódi egyszerűség mindig is túlmutatott a puszta esztétikai dimenzión: úgy tekinthetjük, mint valamiféle öröklött, belső minőség visszfényét, vagy mint a harmónia, az értelem és az igazság természetébe betekinteni kívánó filozófiai törekvést. Ráadásul az egyszerűségre törekvés így a szabadság megvalósulásának lehetőségével is jár: a minimalizált élet mindig is egyfajta szabadságérzetet kínált, amely esély arra, hogy megérinthessük a létezés lényegét.

Így üzent az Atya kétezer év távlatából is az elidegenedéstől menekülni kívánó embernek: fordítsátok el tekinteteteket a paloták fényűző hercegeiről, tekintsetek bizakodással ama istállóban született gyermekre!Aki nem gazdagságot ígér, „csak” megmutatja az utat, felmutatja az igazságot, amikor kiábrándult filozófusok szerint az már rég elveszett, és életet kínál, tele csendes csodákkal.

Áldott karácsonyt a maszol minden kedves olvasójának!

Kimaradt?