Bogdán Tibor: A tücsök és a hangya esete – Romániában

Tudjuk, az eredeti sztoriban a hangya egész nyáron halálra dolgozta magát, csakhogy télire bespájzoljon. A tücsök ezalatt nagyokat röhögött a robotoló hangyán, és gondtalanul élte életét, muzsikált, ivott, dorbézolt – és bár a mesében nem esik szó róla, de valószínűleg nőzött, és talán még kábítózott is.

Csakhogy! Jött a tél, az éhező, fagyoskodó, tücsök pedig élelemért, szállásért kopogott a hangyaboly melegében, megrakott asztal mellett ülő hangya ajtaján, aki – gazdag emberhez illően – úgy elzavarta, mint a magyar kormány a migráncsokat.

Ennyi lenne a tanmese, amelynek azonban Romániában folytatása is van. A tücsök ugyanis nem hagyta magát, és tüntetni kezdett a hangyaboly előtt. A ratingért mindenre képes média nyomban felkapta az ügyet, meginterjúvolta a tücsköt, aki a „fekete muzsikusok diszkriminációjáról” beszélt, azonos jogokat követelve a hangyával, akit le is kommunistázott és most már csak „vöröshangyaként” emlegetett.

A tévériporterek felkutattak és megszólaltattak néhány szintén didergő és csontsovány tücsköt. A tücskök nyomorúságos helyzetét bemutató riportjaikat romantikus tücsökzenével kísérték, zenepedagógusok, a tücsköt „kolléga úrnak” nevező neves muzsikusok a tücsökzene szépségéről értekeztek, gazdasági szakemberek pedig a harácsoló hangya által okozott gazdasági károkat ecsetelték.  Élelmes riportereknek sikerül videófelvételeket készíteniük a hangyabolyról, amelyben a melegtől lihegő, elhízott hangyák dúsan megterített asztalok mellett ültek és zabáltak.

Tömegtüntetésekre került sor a hangyaboly előtt, az utcára vonulók „legalább hangyányi jogot” követeltek a tücsöknek is. A tücskök létrehozták a Szabadfoglalkozású Tücskök Átteleltetésének Országos Szakszervezetét, gyűjtést rendeztek a „bajbajutott tücsöktársadalom” megsegélyezésére. A begyűlt pénzből gépkocsikat vásároltak a szakszervezeti tisztségeket ellátó tücsköknek és családtagjaiknak. A maradék összegből pedig pártot alakítottak, a Hangyák Által Kisemmizett Tücskök Pártja néven. A párt politikai programjának legfőbb – egyben pedig egyetlen – pontja a hangya ötven százalékos vagyonelkobzását követelte, a tücsök téli megélhetésének szavatolásáért.

Az 1989-es forradalmárok, valamint a kommunizmus áldozatainak egyesületi tagjai „tücsökgulágról” beszéltek, és a tücskök azonnali lakáshoz juttatását, a téli megélhetésükhöz szükséges havi segélyek biztosítását, kottapénzt, hangszerjavítási díjat és frakk-kiutalást követeltek a tücsköknek. 

A kormánypárt az ellenzéket, az ellenzék a kormánypártot vádolta a tűrhetetlen helyzetért, és mindkét fél az alkotmánybírósághoz fordult, amely 12 ezer oldalban fogalmazta meg döntését, igazat adva mindkét félnek és azoknak is, akik támadták a mindkét félnek igazat adó döntést.

Az államfő a helyzetről egyelőre csupán annyit nyilatkozott, hogy még olvassa La Fontaine helyzetfeltáró állatmeséjét.

A közvélemény-kutató intézetek kimutatták, ha most lennének az elnökválasztások, a tücsök már az első fordulóban fölényesen nyerne, a hangya népszerűsége pedig az utolsó helyre esett, a politikusok nem kis örömére, akik a népszerűségi ranglistán így felkerültek az utolsó előtti helyre. A kormány rengeteg szociális ígéretét most újabb sürgősségi kormányrendelettel toldotta meg, a tücsöknek megemelt koncertmesteri díjazást, és rendkívüli nyugdíjat helyezett kilátásba, amely 20-20-ra négyszeresére növekedik majd.

A miniszterelnök által megfogalmazott jogszabályba csupán egyetlen apró hiba csúszott: a dokumentum „tücsök” helyett „prücsökről” beszélt, de a miniszterelnöki bakik sorozatában ezt már senki nem vette észre.

A kormánykoalíció leleplezte a hangya „párhuzamos államát”, a parlamentben tücsökügyi szakbizottságot hoztak létre, amely elfogadta a tücsökdiszkrimináció végleges felszámolására visszamenőleges hatállyal alkalmazandó törvényt. A jogszabály szerint a hangyának – egyebek között – adóznia kell a nyaranta ledolgozott órák után, hangyabolyadót, morzsagyűjtési illetéket, raktározási, fűszálra és fára mászási járulékot kell fizetnie. Végül pedig megmozdult az igazságszolgáltatás is, amely bűnvádi dossziét állított össze a hangya ellen, a tücsök kisemmizésével törvénytelenül felhalmozott vagyona miatt.

A hangya képtelen volt kifizetni a rengeteg adót, illetéket, járulékot, ezért a hangyabolyt elkobozták, a hangya az utcára került. A a bűnvádi dossziétól tartva egy hajó fedélzetére felmászva Costa Ricába szökött. Románia nemzetközi köröztetést akart kiadni ellene, a belügyminiszter asszony viszont elállt ettől, arra hivatkozva, hogy a bűnös kézre kerítése aligha sikerülne, hiszen a romániai hangya a megszólalásig hasonlít a Costa Rica-i hangyához, így lehetetlen lenne megadni a pontos személyleírást.

Az üresen maradt hangyabolyt szociális lakásként kiutalták a tücsöknek, aki muzsikus kollégáival hatalmas dáridókat rendezett. Sajnos igen hamar felélte a hangya tartalékait, így aztán ugyanúgy éhezett tavaszig, mint a korábbi években.

A Costa Ricában gyűjtögető hangyának pedig sehogyan sem ment a munka. Kedvetlenül, unottan vitte otthonába a legfinomabb darázspotrohokat, porhanyós hernyómaradványokat, zamatos cserebogárlábakat. Csakhamar rájött, hogy tücsökmuzsika nélkül nem esik jól a munka; ahhoz, hogy ismét élvezettel dolgozzék, szüksége van a kedvteremtő tücsökzenére. Ezért úgy döntött, felmászik az első hajóra és visszamegy Romániába. Megérkezve nyomban kibékült a tücsökkel, akinek megígérte, fejedelmien biztosítja majd a téli ellátását, cserébe a munkakedvét ismét meghozó nyári muzsikálásért.

Kimaradt?