Bíró Béla: A G20-ak és Thuküdidész

A G20-ak argentínai tanácskozása – a napirenden lévő kényes kérdések súlyossága dacára – sikeresen ért véget. Látszatra – talán a klímával kapcsolatos amerikai magatartás kivételével – minden a legnagyobb rendben zajlott. Donald Trump minden vonatkozásban győzedelmeskedett. Még Hszi Csin-ping kínai elnökkel is egyezségre jutott egy 90 napos különbékéről, azaz 90 napra felfüggesztette a büntetővámokat. Kanadával, Mexikóval, sőt Európával is sikerült lenyeletnie a békát. Trump orcátlan diplomáciája (a Die Welt megfogalmazásában Rüpel-Diplomatie), mely nyílt fenyegetőzésen és zsaroláson alapul, felszínes megítélésre teljes sikerrel járt.

A valóság és a látszat közt azonban ezúttal is jelentékeny a különbség.

Trump kereskedelmi háborújának fő célja ugyanis – szakértők szerint – Kína (a történelmi nevén Középbirodalomként is emlegetett kínai álam) stratégiai elszigetelése lett volna. És a kereskedelmi háború mindennek csak a felszíne. Az igazi tét nem a kereskedelem (ha igen, az Trump szempontjából legfeljebb hazai használatra), hanem a globális stratégiai vezetőszerep megőrzése.

A világot ugyanis távlatilag az fogja uralni, aki az információtechnológiákat – következésként magukat az információkat – a kezében tartja. A kereskedelmi háború – véli Felix Hermann, a BlackRock nevű cég vezető piaci stratégája – valójában technológiai háború.

Trump és Hszi Csin-ping voltaképpen a holnap technológiáiban való elsőbbségért feszülnek egymásnak. Azaz a Make America Great Again áll szemben a Make China Even Greaterrel. (Magyarul: „Amerikát ismét naggyá tenni” és „Kínát mind nagyobbá tenni”).

Az Amerikai Egyesült Államok internetóriásainak csupán Kínában vannak megfelelői. Az amerikai internetóriásokat FAANG néven szokás emlegetni. Öt nagy konszernről van szó: a Facebookról, Apple-ről, az Amazonról, a Netflixről , és a Google-ről.

Kínában mind az öt konszern piaci szegmensének megvan a kínai „tükörképe”. A mobiltelefonokat a Huawei és a Xiaomi gyártja, az Amazon helyett ott van az Alibaba, a Google helyett a Baidu. És a kínaiak WhatsApp helyett a Teneenthez tartozó WeChat révén kommunikálnak.

A kínai állam internetkonszernjeinek felívelését masszívan támogatja. Közvetve és közvetlenül. A Facebookot és az Instagramot a kínai állam egyszerűen betiltotta. A Google-t folytonos cenzúrázással szorította vissza. Ily módon önálló kínai technológiai-konszernek jöhettek létre. Ez utóbbiak azonban már nem pusztán az amerikai példaképek klónjai. A kínai cégek manapság számos területen inovatívabbak, mint maguk az amerikai konszernek.

Jelenleg az internettechnológiában még nem Kína a legnagyobb, de Kína konszernjeinek munkaasztalainál fejlesztők és „barkácsolók” tízmilliói ontják magukból az ötleteket. Ezt a tényt a bejelentett szabadalmak száma is jelzi. 2016-ban a kínaiak 1,34 millió szabadalmat jelentettek be, többet, mint a mögötte következő négy állam. Az amerikaiakat is beleértve. Az európaiak csupán 160 000-et, maguk a németek pedig szintén csak 68 000-et.

A WeChat Kínában ma már a hétköznapi élet minden szegmensét uralja. A jegyárusítástól a szupermarketekben zajló vásárlásokig és a banki tranzakciókig. Ma már közel egy milliárd felhasználó a WhatsApp & Co helyett ezeket veszi igénybe.

Ezt a fejlődést Trump semmiféle kereskedelmi háborúval nem torpedózhatja meg. Már az óriási népességszám is Kína mellett szól. Trump, ha realista, legfeljebb fékezheti a folyamatot.

A történések megfigyelői abban reménykednek, hogy ezzel be is éri.

A pesszimisták azonban sokkal kockázatosabb fejleményekkel számolnak. Ezt az alternatívát Amerikában ma már Thuküdidész-csapda gyanánt emlegetik. A jelenség arról a Thuküdidészről kapta a nevét, aki az athéniak felemelkedésétől rettegő katonai nagyhatalom, Spárta félelmeit, s az abból következő hatalomváltás megelőzésére kirobbantott Peloponnészoszi Háborúk okait és történetét először leírta.

Trump jelszava a „Make America Great Again!” ez előtt a történeti háttér előtt valóban nem sok jót ígér. A kereskedelmi háború a kisebbik baj, bár az is romba döntheti a világkereskedelmet. Amerikának ehhez e pillanatban még meg is lenne a hatalma, ámbár ez saját vesztét is jelenthetné.

Trump eleddig mindenben kivitte akaratát, de ezekkel a sikerekkel csak önmagát csaphatja be. Csatákat továbbra is nyerhet, de háborút már aligha...

S ezen a mi román stratégáink is elgondolkozhatnának, akik egyoldalúan az amerikai lóra és az amerikai lovasok európai kiszolgálóira tettek…

Félő, hogy a román diplomácia immár annyira dörzsölt, hogy képes túljárni a saját eszén is.

Kimaradt?