Bogdán Tibor: A román bűnözés legendája

Közel kétszer megépülhettek volna az autópályák, a gyorsforgalmi utak, és szintén kétszer korszerűsíthették volna az úthálózatot Romániában abból a pénzből, amelyet a „forradalom” óta eltelt csaknem három évtizedben elloptak Romániában. Csak a nagy állami vállalatok több mint négymilliárd lejjel tartoznak az államnak – ez az összeg pedig csupán az elmaradt társadalombiztosítási járulékokat foglalja magában.

Adatok szerint összesen 70 milliárd euróra lenne szükség a romániai infrastruktúra kiépítéséhez és teljes felújításához – Romániában pedig 1989 óta az iparból, az egészségügyből, az oktatásból, a kutatásból, a mezőgazdaságból (és még ki tudja honnan) összesen 113 milliárd eurót loptak.

Kimutathatóan. Amúgy pedig…

Ha ez a pénz meglenne, akkor autópályák hálóznák be az egész országot, a kormánynak pedig nem kellene fejtörést okoznia annnak, hogy miként államosítsa a második nyugdíjpillért anélkül, hogy az érintettek ezt észrevennék.

Csakhogy ez a pénz nincs meg. Illetve megvan, különféle zsebekben, egészen pontosan svájci és egzotikus országokban nyitott titkos bankszámlákon, esetleg Madagaszkárban, Costa Ricában vagy pedig off-shore cégeken „tisztára mosva”, immár törvényesnek nevezhető vállalkozásokban.

Éppen ezért kissé furcsának hatott egy fővárosi lap címe, amely fennen hirdette, hogy a vége a „bűnöző román legendájának”, a statisztikák szétoszlatták. A propaganda eddig minden vonalon táplálta ezt a mítoszt, a lapok tele voltak románok által elkövetett lopásokkal, rablásokkal, erőszakos cselekedetekkel, „szakértői” véleményekkel, miszerint a román az „tolvaj nemzet”, ami súlyos károkat okozott a románok külföldi megítélésének és azt az általános képet alakította ki az országról, miszerint Románia a bűnözés hazája – siránkozik a szerző.

No, de lássuk csak, mit is mondanak az Eurostat statisztikái.

Ezek szerint a bűntettek tekintetében Romániában 2016-ban sokkal jobb volt a helyzet, mint Európa legtöbb államában. A rablások esetében például Belgium vezet, ahol százezer lakosra számítva átlagosan 196,68 volt e bűncselekmények száma, majd Spanyolország és Franciaország következik 152,12 illetve 148,39 rablással. Románia előkelő helyen áll 15,57 rablással százezer lakos esetében.

A lopások tekintetében Dánia és Svédország közel négyezer, Anglia és Franciaország több mint háromezer lopással megint magasan megelőzi Romániát, amely jóval Olaszország, Németország, Spanyolország után, 466 lopással a huszonnegyedik helyen szerénykedik a negatív táblázaton. Hasonló a helyzet a betöréseket illetően is, ahol a listavezetők között továbbra is ott szerepel Dánia, Svédország, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Románia pedig 75 lopással az utolsó előtti helyen áll, mi több, az utolsó helyre került a testi sértések esetében, ahol, nyilván, ismét Anglia, Belgium, Franciaország és Németország, Olaszország, Spanyolország vezet.

Az Eurostat statisztikája azért meglepő, mivel a román rendőrség éppen nemrégiben adta hírül, hogy Romániában óránként harmincnégy bűnöző és tízszer ennyi kihágást elkövető kerül rendőrkézre. Ennél viszont jóval nagyobb azok száma, akik mindezt megússzák. Ugyanakkor egy huszonnégy órás akció során tizenegy országos, illetve nemzetközi körözés alatt álló személyt füleltek le, 813 bűncselekményt derítettek ki, 116 személy értek tetten bűncselekmény elkövetése közben.

Szóval, hogy is van akkor az Eurostat statisztikájával? Távol álljon tőlem, hogy kételkedjem az alapul szolgáló román forrás hitelességében. Ha pedig a számok igazak – vagy legalábbis nem állnak túlságosan távol a valóságtól, akkor el kell tehát fogadnunk a tényt, miszerint Romániában a bűnözés sokkal kisebb, mint Európa más országaiban, például a listavezető Németország, Olaszország, Svédország, Spanyolország, Nagy-Britannia, Dánia esetében.

Az pedig nyilván csupán a véletlen műve lehet, hogy ezekben az országokban nagyjából négymillió román él. És ebből pedig csakis a legnagyobb rosszindulattal lehetne arra a következtetésre jutni, hogy talán éppen ezért növekedett ezekben az államokban a bűnözés – és esett vissza Romániában.

Kimaradt?