Vélemény

  • Kustán Magyari Attila: Magyarságverseny

    Nem kell mérőműszer ahhoz, hogy szolidárisak legyünk, elég rájönni arra, hogy egyikünk sem a világ közepe, egyikünk sem kell versengjen magyarságtudat-olimpián.

  • Bíró Béla: A bennfentesek polgárháborúja

    A másként gondolkodók megbélyegzése minálunk is úzus. Főként az interneten, de a nyomtatott sajtóban is. S a megfélemlítési kampányok áldozatai minálunk is önmagukra vannak utalva. Senkinek sincs bátorsága védelmükre kelni.

  • A szegénység fekete hete

    Ha annyiszor egy lejt fordítanánk a szegények megsegítésére, ahányszor ma frissítettük a Black Friday-es oldalakat és applikációkat, akkor talán a feszületeken függő Jézus szemét sem kellene fekete lepellel eltakarnunk szégyenünkben.

  • Bartha Réka: Brassó 1987, elfelejtve?

    Hálás vagyok az akkori zendülőknek, hogy bár a fizikai szükségletekre, s elsőként nem a szabadság eszméjére, szükségletére való hivatkozással, de bátrak voltak, hogy megadják a hangot a romániai forradalomhoz.

  • Rostás-Péter István: Kicsi, kisebb, legkisebb = kétszeres iksz

    A jelenlegi elnök aligha táltosodik meg a következő ötéves tervben, az exkormányfő pedig még mindig távol áll az álamfői munkakör minimális követelményeitől.

  • Bogdán Tibor: A szindikátus

    Korlátlan hatalommal rendelkeznek, a velük szövetkezett politikusok, bírák, ügyészek védelmét élvezhetik, akik, nyilván, maguk is részesülnek a milliárdos fekete pénzből.

     

  • Kustán Magyari Attila: Legyen tánc

    Kínos népámítás, ami zajlik, és a távol maradók egyre nagyobb aránya jól mutatja, hogy egyesek nem tudnak, mások nem akarnak részt venni a cirkuszi mutatványoknak megtapsolásban.

     

  • Bíró Béla: „…nem fogtok ráismerni…”

    Egyetlen ember van, aki valóban tudja, hogy mit akar, Erdogan. S ő zavartalanul végig is viszi akaratát. Nem is csinál titkot belőle. Megvannak hozzá az eszközei is. Nem utolsó sorban a mi európai ostobaságunk…

     

  • Ambrus Attila: Egy nap, amely nem rengette meg a világot

    És ezúttal is lejárt szavatosságú politikusokat juttatott az istenadta nép a második fordulóba. Igaz, hogy többségi kihívóikról sem lehetne azt állítani, hogy Európa, az ország megújítására alkalmasok lettek volna.

  • Szász István Szilárd: Amikor MI írja a jövőt

    Klaus Johannis megnyerte az elnökválasztást, majd beadta a felmondását. A mondat első felét én találtam ki, a másodikat egy mesterséges intelligencia (MI).

  • Bartha Réka: Forradalmi ünneplőben a kultúra? Aligha…

    A kultúrában való jártasság ma is trendi, és az lesz mindenkoron. Megment attól az igazán peníbilis helyzettől, hogy egy 346 éve halott drámaíróval akarjunk levelezgetni, vagy, hogy Beethovent „a zene Mozartjának” nevezzük.

  • Farkas István: Búcsú a fegyverektől

    Ha sokan vagyunk, az erőt jelent, elgondolkodtatja azt, aki a polcra kerül. Ha azt látja, hogy egy közösség kiállt a jelöltje mellett, nem kerülheti meg...

  • Bogdán Tibor: Szavazzunk – önmagunkra!

    Megmutathatjuk a többségnek, hogy jóllehet a magyarság részaránya  mindössze hét százalékos, az egységes, összetartó, a történelem által megedzett és erős közösséggel azonban igenis számolni kell Romániában.

  • Rostás-Péter István: Mínuszos kampány

    A legnagyobb legitimitású közméltóság a tét, ehhez képest (és költségeihez viszonyítva) méltatlan kampány zajlik. Valójában semmilyen, annyira meghatározhatatlan.

     

  • Bíró Béla: Halmozódó véletlenek

    Lehet, hogy fóbiás vagyok, de számomra nagyon úgy tűnik, hogy itt a véletlenek leplei mögött (ismét)  valami nagy-nagy szükségszerűség készülődik. A romániai magyarság egységét kell megbontani.

     

  • Bíró Béla: Lucian Boia és az értelem napvilága

    Románia – nacionalizmusával és történelemhamisításaival – nem annyira bennünket, mint önmagát tette (és teszi sajnos továbbra is) tönkre.

     

  • Kustán Magyari Attila: 18,5 millió honfitársunk

    A szakadék szélesedik, az emberek pedig nem is hisznek abban, hogy értelme volna olvasni: egyrészt, mert drága mulatság – szemben a szinte ingyenes tévézéssel –, másrészt nincs hozzá tudáskészletük.

  • Ambrus Attila: Barna hófehérke

    Kiderült, hogy minél kevésbé ismerjük a hófehérkepártok óriástörpéit, annál inkább bedőlünk nekik. Annál elfogadóbbaká válunk velük szemben, minél kevesebbet tudunk róluk.

  • Rostás-Péter István: A bizonytalan biztos

    A meccs azért durvul szóban, és majd talán egyébben is, mert ők ketten a döntőesélyesek. Míg Klaus mellett a liberálisok és az első mandátum áll, Viorica oldalán a sértődött, morcos, de mozgósításban tapasztalt PSD sorakozik fel.

  • Bogdán Tibor: Végtelen a felelősök sora

    A felelősöknek immár négy év óta nem kellett számot adniuk cselekedeteikről, és senki nem tudja, mikor nyerik el büntetésüket. A túlélők, a halottakat gyászolók egyre biztosabbak abban, hogy soha.