Vélemény

  • Bíró Béla: A populizmus színeváltozásai

    A környezetvédelem még azoknak az esetében is pusztán szólamnak bizonyul, akik a klímaválság megoldását a „legkövetkezetesebben” szorgalmazzák. A Zöldekről van szó.

     

  • Kustán Magyari Attila: Az Electric Castle és a titkolt zene

    Úgy teszünk, mintha nem létezne, mintha ez csak az ostobák és balekok zenéje volna. Pedig dehogy is. Románia tükre.

  • Farkas István: Diszlájk és pofon

    Az államférfink tulajdonképpen egy számító politikus, most pedig nagyon elszámította magát. Következmény nyilván nulla, mert a nép, „mint akarom, s mint a barom”.

  • Ambrus Attila: Érvényes, értelmetlen, de nem haszontalan

    A magukat a populizmus és demagógia ellenségeiként feltüntető politikusok átverték a jónépet. Azt a látszatot keltették, hogy a korrupció egyetlen pecsételéssel megszüntethető.

  • Ambrus Attila: Egy új remény

    A viták nem csitultak az EB-elnök megválasztása után sem. S az arzenál, amelyet Ursula von der Leyen ellen felvonultatnak az elégedetlenkedők, a régi elhasználódott fegyvertár.

  • Bogdán Tibor: Ágycsere

    A sztrádaépítés halogatásával megbízott irodakukacok örökké hibát találnak a dokumentációkban, a megvalósíthatósági tanulmányokat gyakran elölről kell kezdeni, hol denevérek, hol medvék meg császárfák ürügyén.

  • Bíró Béla: Áldás vagy átok?

    A természet vagy az Isten nagyon is tudta, hogy miért szabta végesre az emberi életet. Aligha lehet kétséges, hogy ezt a legszentebb (de legalábbis annak vélt) teremtménye, az ember iránti tiszteletteljes szánalom jegyében tette.

  • Kustán Magyari Attila: Egy cisz férfi megnyugtatására

    Tulajdonképpen a világ sokféle, és elfér benne cisz férfi, transznemű, transzvesztita, androgün, de még muszlim és keresztény, meg ateista is, a Pride is, a tájékozatlanság is.

  • Rostás-Péter István: Banira pontosan

    Máris látni a túlsó partot (miközben görcsbe merevült az ország teste az erőfeszítéstől), majdhogynem megúsztuk, üzeni Teodorovici magabiztosra fogott, sármosnak igyekvő mosolya.

     

  • Farkas István: Viruló Dăncilă, szarvasbogár nélkül

    A fikuszként virító hölgyemény nem csupán megúszta a vezére bukását, de profitálni is tudott abból – aduász volt a kezében a kormányrúd, amiről a szocik is tudták, hogy ha elengedik, nem fogják visszakapni.

  • Bogdán Tibor: Mindent kétszer mond, kétszer mond

    A kormány a közigazgatási törvénykönyvre vonatkozó sürgősségi rendeletében, valószínűleg figyelmetlenségből, valamicskét még meghagyott a kisebbségi jogokból; nyomokban, mint ahogy a csokoládé is tartalmazhat mogyorót.

  • Kustán Magyari Attila: Identitás és korgó gyomor

    Közös ügyeink sokfélék, és hogy nem lehet ignorálni az erdélyi magyar társadalmat is terhelő gazdasági problémákat, sem pótolni azokat a gyűlöletmantrákkal.

  • Bíró Béla: A kizárólagosság válsága

    Ez is demokrácia: egymás kölcsönös elviselése. Legalábbis addig, amíg megtanuljuk egymást nem csupán elviselni, de tisztelni is. Továbbra is kölcsönösen.

  • Rostás-Péter István: Magyar-román két jóbarát...

    De addig is, mikor lesz, akár első, bátortalan lépésként egy román–magyar barátság napja măcar, a lengyel–magyar példára, mely 2006 óta március 23-át statuálja ekként?

  • Szász István Szilárd: A medve nem játék

    Összetett problémáról van szó: a kivágott erdők miatt szűkülő életterük, a szemétkukák könnyű „prédája”, a megváltozott szaporodási szokásaik mind-mind hozzájárulnak az egyre gyakoribb ember–medve találkozásokhoz.

  • Bogdán Tibor: Egy vicc – és egy mondat Romániáról

    Hogyan is lehetett volna egészséges ez az ország, ha egyszer nagyrészt szakképzetlen, funkcionálisan analfabéta, sokszor ötven éves korukban érettségizett politikusok vezették.

  • Kustán Magyar Attila: Viccek poén nélkül

    A sajtóra éppen azért van szükség, mert a kritika nemcsak jog, hanem kötelesség egy demokratikus társadalomban. Ehhez persze hitelesebbé kell válnia.

     

  • Bíró Béla: A gloire visszaüt

    A muszlim hitnek még csak győzedelmesnek sem kell lennie, pusztán be kell vonulnia a maga „békés módján” a keresztények által önként átengedett hitbéli terekbe.

  • Rostás-Péter István: Levélbontás

    Ami kimaradt a lajstromból – és itt csak rögtönzött hiányérzet-leltárra futja – az a környezetvédelem, a külpolitika és... a kisebbségpolitika. Meg bizonyára még több konkrétum, ha lehet ilyet elvárni egy politikai „píárfogástól”.

  • Ambrus Attila: Orwelli világunk

    A zseniális író megalkotta azt a mentális szótárt, amelynek segítségével a felfoghatatlan valóság legalább leírhatóvá vált. Kulcsszava az újbeszél.