Tizenhárom fekete lyukat fedeztek fel a Tejút közepén
  • 2019. február 16., szombat
    Julianna, Lilla
  • -2°
    Kolozsvár
    • -11°
      Csíkszereda
    • -12°
      Székelyudvarhely
    • -11°
      Gyergyószentmiklós
    • -4°
      Székelykeresztúr
    • -9°
      Kovászna
    • -9°
      Kézdivásárhely
    • -11°
      Barót
    • -11°
      Sepsiszentgyörgy
    • -2°
      Arad
    • -3°
      Gyulafehérvár
    • -1°
      Nagyvárad
    • -11°
      Beszterce
    • -8°
      Déva
    • -0°
      Nagybánya
    • -4°
      Marosvásárhely
    • -1°
      Zilah
    • -0°
      Szatmár
    • -3°
      Nagyszeben
    • -3°
      Temesvár
    • -11°
      Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.7383 LEI
    • 1 USD = 4.2016 LEI
    • 1 GBP = 5.3832 LEI
    • 100 HUF = 1.4898 LEI

Tizenhárom fekete lyukat fedeztek fel a Tejút közepén


-A A+

Tizenhárom kisebb fekete lyukat fedeztek fel a Tejútrendszer központjában lévő hatalmas fekete lyuk körül a Columbia Egyetem csillagászai.

Az ilyen kisebb fekete lyukakból több ezer is lehet ott. A Nature-ben megjelent cikk szerzői az ELTE fizikusára, Kocsis Bencére is hivatkoznak, aki az mta.hu-nak magyarázta a felfedezés hátterét.

„A galaxis közepén lévő szupermasszív fekete lyuk környezetében lévő fekete lyukak tömege összemérhető a Napéval (tömegük feltehetően 5 és 30 naptömeg között van). E felfedezés nem ma történt, hosszú éveknek kellett eltelniük, míg a Chandra űrtávcső adataiból a jel és a zaj aránya alkalmassá vált a fekete lyukak azonosítására” – mondta az mta.hu-nak Kocsis Bence, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Atomfizikai Tanszékének adjunktusa.

A Sagittarius-A* környezetében lévő sűrű csillaghalmaz megismerése azért váratott magára évtizedekig, mert a Föld és közte számos olyan objektum (gáz- és porfelhők) található, amelyek mind zavarják, sőt gyakorlatilag meg is akadályozzák, hogy a látható fény eljusson tőle hozzánk. Az elektromágneses sugárzás bizonyos komponensei (az infravörös fény, a rádió- és röntgenhullámok) azonban áthatolnak az akadályokon, és a mai legmodernebb vizsgálóeszközökkel már nagy felbontással tanulmányozhatók.

Az utóbbi 12 évben a Chandra sokszor irányította detektorait a Sagittarius-A*-ra, a teljes megfigyelési idő két hetet tesz ki, ami rendkívül soknak számít. Ezeket az adatokat összességében elemezve a Nature-ben publikáló, a Sagittarius-A* közepére koncentráló kutatók nagyjából száz különálló röntgenforrást írtak le a középponttól számított 13 fényéven belül, amelyek közül 26 három fényév távolságon belül helyezkedik el. A kérdés az volt ezután, hogy pontosan mik ezek a röntgensugárzást kibocsátó objektumok.

A fekete lyukak közvetlen megfigyelése éppen azért olyan nehéz, mert maguk nem bocsátanak ki semmiféle általunk érzékelhető sugárzást. A környezetükben lévő és a fekete lyukak hatására örvénylő gázok viszont igen. A központ három fényéves környezetében felfedezett 26, röntgensugárzást kibocsátó objektum felét találták stabilnak, amelyek valószínűleg úgynevezett milliszekundumos pulzárok (a felvillanásaik között eltelő időtartam a milliszekundumos nagyságrendbe esik). A fennmaradó 13 sugárforrásról pedig úgy vélik, hogy maguk is fekete lyukak, bár sokkal kisebbek a központinál.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X