Kutatók szerint a csecsemők agyhullámaikkal irányítják a velük játszó felnőtteket


-A A+



A babák már pár hónapos korukban is kommunikálnak, beszéd helyett azonban agyhullámaikkal irányítják a felnőtteket. Akkor is jeleznek, ha nem a szükségleteikről van szó, hanem a játszadozásról, és ehhez nélkülözhetetlen a szemkontaktus a gyermek és a felnőtt között – írja a Princeton Egyetem kutatásai alapján a qubit.hu portál.

A princetoni babalabor vizsgálatai rávilágítottak, amikor együtt játszik a gyermek és a felnőtt, agyhullámaik egymásra hangolódnak. A kísérletek során, ha egy felnőtt játék közben a csecsemő felé fordult, agyterületeik – különösen a világ működésének megértését segítő régiók – aktivitása szinkronizálódott.

A kutatók úgy vélik, ez a folyamat segíti a még beszélni nem tudó emberpalántákat abban, hogy kövessék a történeteket, megértsék az ok-okozati viszonyokat. Azt is megfigyelték, hogy ha a gyermek és a felnőtt játék közben nem néz egymásra, akkor az agyhullámaik is elhangolódnak. A kísérletek eredményei szerint a felnőttek és a csecsemők agyhullámai leginkább az agy homloklebenyi részének prefrontális kérgében szinkronizálódtak – ez a terület a felelős a tanulásért és a tervezésért. 

Az agyi fejlődéssel foglalkozó kognitív tudósok mindeddig úgy gondolták, hogy a tanulásért és tervezésért felelős kéreg csecsemőkorban még roppant fejletlen. Most mégis azt tapasztalták, hogy a csecsemők agya nemcsak passzívan hangolódott rá a felnőttek agyi tevékenységére, hanem olykor néhány másodperccel meg is előzte azt. A baba kezdte irányítani a szinkronizálódást, és befolyásolta, hogy a felnőtt milyen szavakat mondjon, vagy milyen játékot vegyen elő.

Figyelem és szemkontaktus

Mivel valós időben akarták követni a csecsemők és felnőttek interakcióját, a kutatók az agyhullámok mérésére képes speciális sapkákat használtak. Ezek az úgynevezett közeli infravörös képalkotó eljárással (fNIRS) mérték az agy aktivitását, pontosabban az agykérgi területeket ellátó vér oxigenizációjának  szintjét, amiből következtetni lehet az adott terület aktivitására is.

Tizennyolc 8 és 15 hónapos kor közötti gyermeket vizsgáltak, a kísérletben részt vevő összes gyermekkel ugyanaz a felnőtt játszott. A kísérletvezető az egyik feladat során mindössze öt percet foglalkozott szemtől szemben a gyermekekkel, ilyenkor játékokkal, mondókákkal, gyermekdalokkal szórakoztatta őket. A tevékenység során a csecsemő a szülője ölében ült.

A másik feladatban a csecsemők csak oldalról látták a kísérletvezetőt, aki egy felnőttel beszélgetett, miközben a gyermek csendben játszott a szülőjével. Az agyi ráhangolódás csak abban az esetben jött létre, amikor a kísérletvezető szemkontaktust vett fel a gyermekkel.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X