A Balaton beépítettsége lassan elpusztítja a közkedvelt tavat


-A A+

A Balaton beépítettsége már a természet által tolerálható mérték határán van, és veszélyezteti a tó élővilágát – számolt be a 24.hu.

A portál szerint a víz minősége jelenleg remekel, de a turisztikai beruházások a partok beépítését és a nádasok pusztítását eredményezik, ami a vízminőség ellen hat. Ha a Balaton „kikövezett medenceként” tárul majd elénk, akkor az élővilág a szükséges minimumot sem kapja meg, ez pedig "a magyar tengert" a halálba sodorja.

Dr. Zlinszky András biológus, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének tudományos munkatársa a 24.hu-nak elmondta, az „élő Balaton” három nagy részből tevődik össze: a nyílt víz, a parti zóna és a közel hatezer kilométeres vízgyűjtő terület alkotja. Az 1980-as évek közepétől már krízishelyzeteket okozott a vízgyűjtőn alkalmazott rengeteg műtrágya és szennyvíz, amelyeknek beszivárgása következtében a zöld algák hirtelen burjánzásba kezdtek.

Ezek az egysejtű növények alkotják a vízi tápláléklánc alapját, jelenlétük pedig elengedhetetlen. Az emberi tevékenységek során vízbe kerülő nitrogén és foszfor azonban felborította az egyensúlyt, így az algák mondhatni fojtogatni kezdték a tavat: a fény alig jutott a felszín alá, az élővilág megfogyatkozott, a túlélésért küzdött, miközben az emberek számára sem volt vonzó a Balaton zöld, zavaros vize. A mezőgazdaság változásai és a szennyvízelvezető rendszer átépítésével sikerült úrrá lenni a problémán, így a legkomolyabb, aktuális gond a parti zónán található.

A parti zónában korlátlanul rendelkezésre áll a fény és a víz, emellett az iszapban legalább tízszer annyi a tápanyag, mint a nyílt vízoszlopban. Ezért burjánzik itt az élet, ez a legkomplexebb élőhelyek egyike, elképesztő a fajgazdagság: „Apró gerinctelenek, kétéltűek, halak népesítik be, ide járnak ívni a halak, itt lelnek menedékre az ivadékok, ebben a sávban fészkel rengeteg madár, illetve ide járnak táplálkozni a nyílt víz és a környező szárazföld növényevői és ragadozói is”- emelte ki Zlinszky András.

A beton között azonban nincs élet, így a kikövezett partszakaszok csak az élővilág halálát eredményezik. A mostani beépítettség már a természet által tolerálható mérték határán van, és a helyzet egyre rosszabb lesz: az újabb és újabb vízparti beruházások nagy része a nádasok – sokszor engedély nélküli – pusztításával jár együtt. A sok elvágott nádsziget pedig nem tölti be ökológiai funkcióját, ugyanis a nádasoknak hálózatot kell alkotniuk ahhoz, hogy átjárást biztosíthassanak az élővilág számára.

Az élőhelyekért tolongás alakul ki, a mesterséges part köveiről az ikrákat lemossa a hullámzás, sokkal kevesebb a táplálék és búvóhely, a tápanyag éltető körforgása leáll a „lebetonozott” tóparton. Persze senki nem költ luxusingatlanra, ha annak parti része „náddzsungelre” nyílik, de valamit valamiért: nád nélkül kiváló vízminőség sincs – hangsúlyozza a portál.

Emellett a vízszint szinten tartása is nagy kihívás és kiemelkedően fontos feladat: az MTA szakemberei ugyanis összefüggést találtak az állandó magas vízszint és a nádasok pusztulása között.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X