Sok pénz elment a romaprogramokra, mégsem történt áttörés. Miért?
  • 2019. február 19., kedd
    Zsuzsanna
  • -3°
    Kolozsvár
    • -9°
      Csíkszereda
    • -10°
      Székelyudvarhely
    • -10°
      Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • -6°
      Kovászna
    • -6°
      Kézdivásárhely
    • -9°
      Barót
    • -6°
      Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • -1°
      Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • -9°
      Beszterce
    • -1°
      Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • -0°
      Zilah
    • Szatmár
    • -1°
      Nagyszeben
    • Temesvár
    • -6°
      Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.7401 LEI
    • 1 USD = 4.1850 LEI
    • 1 GBP = 5.4095 LEI
    • 100 HUF = 1.4906 LEI

Sok pénz elment a romaprogramokra, mégsem történt áttörés. Miért?


-A A+

Hogyan előzhető meg a kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélés, az erőszak, mit jelent a nemi esélyegyenlőség, melyek a gyermekek jogai - néhány fontos kérdéskör, amelyről hat iskola bevonásával tartottak beszélgetéseket, foglalkozásokat Kolozsváron.

A ROMEDIN projekt ellenben nemcsak ennyiben adott ízelítőt az inkluzív oktatás előnyeiről: további iskolák, pedagógusok, közintézmények becsatornázásával arra tesz kísérletet, hogy kidolgozzon, és az önkormányzat, a tanfelügyelőség asztalára tegyen decemberben egy olyan fenntartható stratégiát, amely célja: elérhetővé tenni a kincses városban a befogadó oktatást a hátrányos helyzetű gyermekek számára.

A ROMEDIN 2014. szeptembere és 2016. márciusa között futó projekt. A Desire Alapítvány mellett olyan szervezetek, intézmények vesznek részt benne, mint az Artemis - Egyesület a nők elleni erőszak ellen, a Tranzit Alapítvány, a Coastei utcai roma közösség egyesülete, a kolozsvári polgármesteri hivatal, valamint a BBTE Szociológia és Szociális Munka Intézet. A projektet a Norvég Alap támogatja.

Miért van egyáltalán szükség a befogadásra?

A projekt keretében tartott csütörtöki műhelymunkán - amelynek célja a befogadó iskolák hálózatának kiépítése, valamint a fent említett stratégia elkészítése -, a Desire Alapítvány elnöke, Vincze Enikő adott erre választ. A BBTE oktatója (európai tanulmányok) elmondta, mielőtt a hátrányos helyzetű gyermekek beiskolázásáról, a befogadó iskolákról beszélnénk, érdemes felmérni, honnan érkeztek.

Kolozsváron leginkább Patarétről kerülnek ki azok a gyermekek, akik rászorulnak az inkluzív rendszerre. Pataréten négy közösség él, a közösségek közül kettő nem spontánul alakult ki.

A csütörtöki műhelybeszélgetésen elhangzott, a befogadó oktatás nemcsak azt jelenti, hogy a pedagógusnak kicsit kedvesebbnek kell lennie az érintett gyermekkel, vagy picivel többet kell foglakoznia vele, hanem az egész közösséget, osztály be kell vonnia a kirekesztés felszámolásába. Az inkluzív iskola jellemzői egyebek mellett az együttmunkálkodás, a gyermekközpontúság, a kirekesztettség megelőzése, elfogadó közösség kialakítása, a tevékenységre orientált oktatás, a segítő támogatás, a pozitív teljesítményelvárás. Egyszóval annak az igénynek a kialakítása a gyermekekben, hogy a tevékeny segítségnyújtás nemesít. A beszélgetésen többen is kiemelték: az inkluzív oktatásból nemcsak a romák "profitálnak", hanem akár a magyar kisebbség is, ezért érdemes energiát fektetni a megteremtésébe.

Ha azt a narratívát vesszük alapul, amivel sokan élnek, miszerint a romák és nemromák önként költöztek a szeméttelep mellé, mert a szemétből akartak pénzt keresni, a pataréti közösségekből kettőre akár igaz is lehet - fejtegette Vincze Enikő. A Dallas és a konkrétan a szeméttelepen élő közösség (Rampa Pata Rât) a 60-as években a telep növekedésével kezdett kialakulni. Az itt élők száma azért duzzadhatott nagyra, mert az úgynevezett szemétvállalkozás szereplői hallgatólagosan rábólintottak erre: a szemét szelektálásából élők nagyon olcsó munkaerőt jelentettek, senkinek sem kellett felelősséget vállalnia az „alkalmazottakért”, gazdasági szempontból tehát hasznot hoztak. Ezek az emberek évtizedekig válogatták a szemetet, azt a munkát végezték, amelyre kötelezte magát Románia az EU-val szemben - jegyezte meg a szakember. Az integrált hulladékfeldolgozó központ, amely okafogyottá tehette volna a patarétiek ellenőrizetlen munkáját, a mai napig nem épült meg Kolozsváron.

A másik két közösség (Cantonului utca, valamint az Új Patarét) esetében viszont nem mondható az el: az önkormányzat ne tett volna konkrétan volna azért, hogy a szeméttelep mellé kerüljenek - magyarázta Vincze. A 2000-es évektől a város fejlődésével az ingatlanpiaci érdekek miatt Kolozsvár olyan részei is felértékelődtek, ahol szegények laktak, zömében illegálisan. Az önkormányzat több kilakoltatási hullámban, a lakások, viskók ledózerolásával arra kényszerítette az ottaniakat, hogy a Cantonului utcába menjenek.

A hivatal egyszerre csak kisebb csoportokat lakoltatott ki Patarétre, azt ígérve az érintetteknek, hogy a megoldás csak átmeneti. A már hosszú évek óta tartó „átmeneti” megoldás miatt a Cantonului utcába nem vezették be a vizet és az áramot. Jelenleg körülbelül 600 személy él ott. A Maszolt többen is úgy értesítették, hivatalos értesítést kaptak arról, hogy el kell hagyniuk a helyet, mert illegálisan tartózkodnak ott. A városháza reakciója a tervezett kilakoltatásokról itt olvasható.

A polgármesteri hivatal erőszakos és masszív kilakoltatáshoz 2010-ben nyúlt: a város központjához közel eső Coastei utcából télvíz idején több tucat családot kényszerített a szeméttelep mellé. A kilakoltatottak között olyan családok is voltak, akik legálisan bérelték lakásukat a városházától. A hivatal azzal hárította a támadásokat, hogy a romák elfogadták a városháza ajánlatát. Maguk a kilakoltatottak többször is beszámoltak arról, hogy az ígéretek ellenére nem volt a moduláris lakásokban fűtés és melegvíz, ráadásul több család nem is fért be a kevés számú lakrészbe. Ők később területet és építőanyagot kaptak, hogy saját házat építsenek.

2010 előtt Patarétet ipari területként tartották számon. 2010-ben viszont a kémiai anyagégető és a szemét közvetlen környezetét lakhatónak nyilvánították, a Coastei utcából így kerültettek nemcsak romák az Új Patarétre.

Ki hova járatja gyermekeit?

A pataréti közösségek iskolaválasztását a fent említett körülmények határozzák meg. A Coastei utca volt lakói például igyekeztek megtartani azokat az iskolákat, ahová a kilakoltatás előtt járatták gyermekeiket. Hogy ez nagyjából sikerülhetett, többek között a tanfelügyelőségnek és civil szervezetek lobbijának köszönhető.

A fenti térképen az látható, mennyi időbe és kilométerbe telik, amíg a gyermekek Patarétről a város különböző iskoláiba jutnak minden tanítási nap.

Adatok arra vonatkozóan, hány gyermek járt iskolába 2014-ben a Patarétről. A táblázatok nem tartalmazzák azokat a közvetlenül a szeméttelepen élő gyermekeket, akiket - a metropoliszövezetbe tartozó települések közötti fejlesztési egyesület projektjének köszönhetően - 2014. őszén sikerült beiskolázni. A 12 gyermek a város különböző intézményeibe került.

A fenti táblázat azt mutatja, hogy a pataréti gyermekek hány százaléka jár a 2-es számú speciális iskolába. A speciális iskolát csak azért választják sokan, mert iskolabusz viszi a gyermekeket, ebédet, tanfelszerelést kapnak és van délutáni foglalkoztatás. Ha ezeket a szolgáltatásokat más iskolák is felajánlanák, lehetőség lenne arra, hogy akinek megvan rá a képessége, teljes képzést kapjon - magyarázta Vincze Enikő. A speciális iskola a fogyatékkal élők számára nyújt képzést, aki nem fogyatékkal élő, azt értelemszerűen nem tudja az iskola megfelelően foglalkoztatni, hiszen nem ezekre az esetekre rendezkedett be - tette hozzá a szakember.

A fenti táblázat azt mutatja, hány gyermek melyik oktatási intézményben tanul. A Dârjan iskolát a Dallasban élők felzárkóztatására hozták létre. A 1990-es években az iskolában körülbelül 600 gyermek tanult, ma kevesebb mint 300-an vannak. A szám vészesen közelít a minimálisan megkövetelt gyermeklétszámhoz, amivel egy iskola még működhet.

Természetesen a demográfiai csökkenés is hozzájárult az alacsony létszámhoz, de mivel az iskolát lassan azonossá tették Pataréttel, nagyon sok szülő kivette a Dârjanból gyermekét - hívta fel a figyelmet Vincze Enikő. Sajnos a tanügyi rendszer ilyen esetekben nem lép közbe, nem teremti meg a feltételeket ahhoz, hogy a stigmatizálás csökkenjen - tette hozzá az oktató. Elmondta: a szomorú valóság az, hogy sok iskola nem akarja befogadni a roma gyermekeket, oktatás nélkül pedig semmi esély a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásra.

Van megoldás? Mi lenne az?

A pedagógusok, iskolaigazgatók, a tanfelügyelőség képviselőjének részvételével szervezett csütörtöki műhelybeszélgetésen elhangzott, hiába a sok civil kezdeményezés és projekt, amíg a közintézmények nem veszik komolyan a felzárkóztatást, nem fektetnek bele pénzt, addig nem fog radikális változás történni.

A megoldások között szerepelhet például:

  • inklúzív iskolahálózat megteremtése, amelyet az önkormányzatnak nagyon komolyan finanszíroznia kellene akár uniós források bevonásával
  • ebéd minden olyan iskolás számára, aki rászorul
  • a tanórákon kívüli foglalkoztatás, tanácsadás biztosítása a hátrányos helyzetűek számára
  • támogatni és jutalmazni kellene azokat az iskolákat és értelemszerűen tanárokat, akik marginalizált gyermekekkel foglalkoznak
  • promoválni kellene az összes iskolában a kultúrák közötti együttélés mikéntjét, előnyeit, és rámutatni arra, hogy a kirekesztés nem kifizetődő.

Arra hogy ez utóbbi például szinte alig kerülne anyagi befektetésbe, maguk a pedagógusok számoltak be: például a román és magyar diákok számára szervezett iskolaközi program Kolozsváron nemcsak felszabadító érzés volt a tanulók számára, hanem rengeteg előítélettel is leszámolt. "Nem is gondoltam volna, hogy a románok szóba állnak velünk", vagy "Nem is gondoltam volna, hogy a magyarok szóba állnak velünk" visszajelzések a közös programok után nem ritkák - mesélték el saját tapasztalataikat a műhelybeszélgetésen a tanárok.

A résztvevők több olyan állítás is megfogalmaztak, amelyek hozzásegíthetnek a megoldásokhoz:

  • a szülők nevelése, hogy felismerjék a pataréti gyermekek szükségleteit
  • a város lakóiban annak tudatosítása, hogy hiába söpörjük a szőnyeg alá és teszünk úgy, mintha nem léteznének marginalizált csoportok, ez nem teszi őket láthatatlanná. Sokkal inkább kifizetődőbb a hatékony megoldások megkeresése és kivitelezése.
  • a következetesség. Akinek sikerül beilleszkednie, azt jutalmazni kellene, és nem egy kalap alá venni azokkal, akik nem tartják be a játékszabályokat. A polgármesteri hivatal számtalanszor megmutatta, hogy nem kezeli differenciáltan a romákat. Ugyanakkor a romák részéről is elvárható a következetesség abban az esetben, ha megkapták a felzárkóztatáshoz szükséges feltételeket.
HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X