Választható tantárgy lesz a vallás?

Jövő tanévig el kell készülnie annak a törvénymódosításnak, amely szerint kikerül a közös törzsből a vallásoktatás, és választható tantárgy lesz, mondta Király András oktatásügyi államtitkár. A tanügyi törvény módosítására azért van szükség, mert az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a jogszabály néhány cikkelyét. Mint kiderült, a törvény vallásoktatásra vonatkozó metodológiájával is gondok vannak.

Alkotmányellenesnek nyilvánította november 12-én az Alkotmánybíróság a tanügyi törvény két cikkelyét: mindkettő a vallásoktatásra vonatkozik. A taláros testület szerint a jogszabály azon passzusai, amelyek kimondják, kérvényezni kell, ha egy tanuló nem szeretne vallásórákra járni, ellentmondanak az Alkotmánynak. A testület szerint az ellentmondás a következőképpen oldható fel: abban az esetben kell kérvénnyel fordulni az iskolához, ha szeretnék, hogy a tanulók vallásórát hallgassanak.

Az ellentmondások sorának viszont ezzel nincs vége. A taláros testület döntésével az oktatási törvény önmagával is ellentmondásba került. A 18. cikkely első bekezdése szerint ugyanis a vallásóra a közös törzs része, a második bekezdés pedig az Alkotmánybíróság nyomán azt mondja ki, hogy kérvényezni kell a közös törzsbe foglalt tantárgy vállalását.

Megkeresésünkre Király András oktatásügyi államtitkár elmondta, egyelőre nincs tudomása arról, hogy napirendre került volna a tanügyi törvény módosítása, de az senki számára nem lehet kérdés, hogy az Alkotmánybíróság döntését tiszteletben kell tartani. "Véleményem szerint jövő tanévig kell elkészülnie a törvénymódosításnak, amely szerint kikerül a közös törzsből a vallásoktatás, és választható tantárgy lesz", mondta az államtitkár. Hozzátette, tanév közben nem ajánlatos bevezetni semmilyen módosítást. 

Mivel kíváncsiak voltunk, hogyan fogadják az egyházak képviselői az Alkotmánybíróság döntését, felkerestük a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség képviseletében Rácz Norbert lelkészt. A lelkésztől megtudtuk, hiába lépett hatályba már évek óta a tanügyi törvény, még mindig nem készült el a vallásoktatásra vonatkozó passzusok metodológiája. A metodológia kidolgozásához szükséges protokollumokat, melyek az illetékes minisztérium és az egyházak között köttetnek, a jogszabály hatályba lépésétől számított hat hónapon belül el kellett volna fogadni, ám erre nem került sor. A protokollumvázlatot az unitárius egyház például időben elküldte, azóta sem érkezett rá válasz.

A sajtó idén júniusban szellőztette meg, hogy az ortodox egyház és az oktatási minisztérium között megszületett a protokollum, amely egyebek mellett az ortodox vallás oktatására vonatkozik az állami iskolákban. Az unitárius egyház az ortodox egyház lépése után újra elküldte a vázlatot, eddig nem érkezett rá válasz.

Király András kérdésünkre elmondta, valóban nem öntött végleges formát a vallásoktatásra vonatkozó metodológia, mely 2012 óta a fiókban hever. Tudomása szerint kollégái most foglalkoznak a református egyház protokollumvázlatával. Arra a kérdésre, hogy miért nem reagált a minisztérium például az unitárius egyház vázlatára, a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár elmondta, ő személy szerint nem foglalkozik az üggyel, a kollégái viszont dolgoznak rajta.

Rácz Norbert lelkész: Fel kell oldani a fennálló feszültséget

Az Alkotmánybíróság döntéséről, a vallásoktatásról és a Bibliáról Rácz Norbert lelkésszel beszélgettünk.

Van hivatalos állásfoglalása a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközségnek az Alkotmánybíróság döntése kapcsán?

Jelen pillanatban elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy most már a szülőknek kell kérniük, hogy vallásoktatásban részesüljön a gyermekük, a parlamentnek kell tárgyalnia ezt a kérdést. Fel kell oldani a fennálló feszültséget, miszerint a vallás egyfelől benne van az alapcsomagban, másrészt meg kérvényezni kell az alapcsomagban benne lévő tantárgynak a vállalását. Ezért mi jelenleg különösebb állásfoglalással még nem rendelkezünk. Természetesen azt el lehet mondani általános elvi hozzáállásként, hogy mi a vallásoktatásra nagy hangsúlyt fektetünk. Én magam is tanítok iskolában, és mi nem annyira az indoktrinációra, a hittani eszméknek a gyermekekbe történő sulykolására törekszünk — szerintünk ez nem méltó a kereszténységhez, és ahhoz a szabadon választó felnőtt emberhez sem, akiket nevelni szeretnénk —, hanem inkább általános erkölcsi, bibliai jellegű kérdésekre próbáljuk a gyermekeket rávezetni, és nem azért, hogy ezeket befogadják, megegyék, bemagolják, hanem azért, hogy elgondolkozzanak rajtuk.

Amikor a vallásórákkal kapcsolatos közviták például Bukarestben elindultak, én magam is láttam olyan tankönyveket, amelyek megítélésem szerint sokkoló ábrákkal keltenek félelmet a gyermekekben. Például egy gyermeket elütő autóval illusztrálták, mi történik, ha valaki "rossz". Ehhez még hozzátartozik, hogy a sajtóban számtalanszor cikkeztek már arról, hogy egyik-másik egyház a legigazabbnak kiáltja ki magát.

Nem beszélhetek más felekezetről, csak az enyémről. Az unitárius vallás egyik alapelve, hogy nem létezik „a legjobb vallás”. A vallás kulturális „termék”, ha szabad ezt így mondani, egyik vallás sem sajátíthatja ki magának az abszolút igazságot, még a miénk sem. Éppen ezért azt mondjuk, hogy minden vallás — szerintünk minden jóra törekvő, jó szándékú vallásos gondolat ezt hordozza —, tartalmazza az igazságnak egy-egy megnyilvánulását, egy-egy értelmezését. Tehát egy bizonyos perspektívából szemléli, fogalmaz meg válaszokat a transzcendenciával kapcsolatban. De egyikről sem mondható el, hogy a legigazabb, éppen ezért fokozni sem lehet, hogy melyik igazabb vagy kevésbé igaz. Ez a kérdés az egyéni választástól függ. Éppen ezért mi biztosan nem írunk le olyanokat, hogy kereszténynek lenni jobb, mint például hindunak, és nem is tanítunk ilyesmit, mert szembemennénk a felekezeti tanításunkkal. Amúgy az ilyenfajta gépies "isteni igazságszolgáltatást", miszerint ha nem vagy jó keresztény, elüt a kocsi, és Isten téged így büntet meg, sem én, sem a felekezetem nem tudja elfogadni.

Az államelnöki kampányban a sajtó egyre másra közölt olyan videó- és hangfelvételeket, melyek arról tanúskodnak, hogy az egyházak nem képviselnek semleges álláspontot, hogy az egyház képviselői utasításokat kapnak, kire kell "szavaztatniuk" a híveket.

Én ezzel kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy semmiféle utasítást nem kaptam senkitől. Ami az egyház és az állam "összefonódását" illeti, Romániában sajátos helyzetben vagyunk több okból is. Ha Romániát összességében vesszük, és elismerjük a 90 százalékos ortodox többséget, akkor egy kép alakul ki. De ha egy kicsit jobban körülnézünk, akkor észrevesszük, hogy a magyar egyházak valamint a román ortodox egyház és a hívők habitusa más.

Úgy gondolom, hogy a keresztény egyházat nem lehet bezárni a templom falai közé. Úgy gondolom, hogy a keresztény papnak és a keresztény embernek kötelessége minden társadalmi igazságtalansággal szemben felemelnie a szavát, hogy a hitének, a vallásosságának tükröződnie kell az életében. Ez azt jelenti, ha én valahol méltánytalanságot, igazságtalanságot vagy javítási lehetőséget látok, akkor az én vallásom kötelez, hogy azért, vagy az ellen tegyek valamit. Jézus például — ha lehet most egy kicsit róla beszélni — maga is ezt tette. Abban a pillanatban, amikor méltánytalanságot látott, ha például észrevette, hogy túlságosan pénzéhes emberek veszik körül, nem félt ezekre rámutatni.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy egyetértek bármilyen papi pártpolitizálással. Arról van szó, hogy a keresztény egyházaknak, híveknek és papoknak, kötelességük a közéletet valamilyen szinten formálni, de nem biztos, hogy ezt pártpolitikai célok figyelembevételével kellene megtenniük. Ha például úgy érzem, a verespataki bányakitermelés jogtalan és igazságtalan, akkor felemelem a hangom, és amit tudok, megteszem. De ehhez nem kell beöltöznöm valamelyik párt színeibe, és azt sem kell mondanom, hogy ez a párt képviseli a nagybetűs igazságot.

Nagyon sokszor hallani a Bibliával kapcsolatban, ha ezt meg ezt a passzusát nem tartod be, akkor Isten szavát szeged. Azaz egy-egy mondatra hivatkozva kizárhatunk embereket az erkölcsösök sorából. Ellenben hangzanak el olyan vélemények is, amelyek szerint a Biblia az egyik legdemokratikusabb könyv, hiszen számtalan megközelítés, történet létezik ugyanarra a kérdésre, és nincsenek egyértelmű "utasítások" benne. Hogyan olvassuk a Bibliát?

A Biblia nem egy egységes könyv. 66 különböző könyvből áll, és a szerzőség pár ezer évet fog át. A Biblia legutoljára megírt könyve és a mi korunk között majdnem annyi idő telt el, mint a legrégebbi és a legfrissebb bibliai szöveg között. Vagyis a Biblia nagyon hosszú idő alatt született meg, nagyon különböző kulturális és történelmi helyzetben fogalmazódtak meg a benne lévő szövegek. A szövegek műfajai is másak: szerepelnek benne versek, történeti leírások, mítoszok, elbeszélések, etikai tanítások és így tovább. A Biblia tehát nem egységes.

Aki azt gondolja, hogy konkrét, megkérdőjelezhetetlen rendszert tud levezetni belőle, amelyből egyetlen bibliai vers sem lóg ki, az nem igazán tudja, hogy mit csinál. A Bibliában nagyon sok kérdésben valóban észrevehető, hogy bizonyos részei ellentmondanak egy másiknak. Szerintem ez önmagában véve nem gond, főleg ha látjuk az időbeli és kulturális távolságot a különböző részek között. A keresztény ember vagy éppen Rácz Norbert számára nem az a fontos, hogy abban a bibliai passzusban az a két szó azt mondja ki, hogy, és akkor azt minden egyes helyzetben és minden egyes korban így kell csinálni, hanem a szentírás szellemisége a fontos. A szándék a fontos. Az ember, aki keresi a választ a kérdéseire, az ember, aki próbálja a környezetét maga körül jobbá tenni. Ha lándzsákat kezdünk gyártani a bibliai versekből, akkor ide is, de oda is lehet dobálni, ennek pedig semmi értelme. Inkább szűrjük le a következtetést, ami túltekint a pillanatnyin, a partikulárison, a történelmin, és azt felhasználni a mában. Szerintem így kell tekinteni a Bibliára.

Kapcsolódók

Kimaradt?