Még mindig vannak nemi tabuink – Kikölcsönöztünk egy élő könyvet


-A A+



Vitus-Bulbuk Emese pszichológus Nemi azonosság címen volt „kikölcsönözhető” mint élő könyv a Vagyok, aki vagyok interaktív önismereti kiállítás helyszínén a FIKE 15. születésnapi rendezvénysorozata keretében. A maszol.ro is fellapozott egy-egy fejezetet:

Amikor egy könyvvel ismerkedem, a címe után a tartalomjegyzékét nézem meg. Mi áll ennek a könyvnek a tartalomjegyzékében?

Szeretném, ha mindenki megtalálná, amit keres. Ha valaki azt szeretné tudni, egyáltalán mi az, hogy nemiség, ha valakit szexualitással kapcsolatos kérdések foglalkoztatnak, ha kamaszként jön, és a romantikus elképzeléseit akarja megerősíteni, ha fiatal asszony jön azzal, hogyan tudná felvenni a párjával újra a kapcsolatot gyermekszülés után, ha jön egy második aranykorát élő hölgy, akinek akár az életútjára visszanézve vannak kérdései, akkor az a fajta könyv vagyok, amelyben az ő válaszai után kutathat.

Ha engem az a fejezet érdekelne, ami a nemi szerepekről szól, mit mesélnél? Mitől nő egy nő, mitől férfi egy férfi, és mi az, ami sztereotípia?

Attól férfi egy férfi, ahogy egy férfi férfinek látja. Attól nő egy nő, ahogy egy nő nőnek látja. Mindenki attól olyan amilyen, ahogyan összerakja azt. Van egy hatalmas egyveleg (a modell, amit a saját családunkban látunk, másoknál a környezetünkben, a médiában), amiből megpróbál mindenki válogatni, ami a saját személyiségéhez talál, azt megtartja, ami nem, azt remélhetőleg eldobja, és nem próbál megfelelni neki. Mert attól nő a nő, hogy megtalálja önmagában a nőt, nem azokkal a szerepekkel azonosul föltétlenül, amelyeket elvárnak tőle, hanem amiket ő saját magáénak tud vallani.

Nyolc féle élő könyv közül lehet válogatni lassan egy hete a Vagyok, aki vagyok interaktív önismereti kiállítás helyszínén a FIKE 15. születésnapi rendezvénysorozata keretében. Pénteken még „ki lehet kölcsönözni” Sógor Árpádot és Visky Bélát, előbbit 10 és 12 között, utóbbit 15 és 17 között, a „címük”: Sakkterpáia, illeltve Van-e értelme.

Mondjuk az is jellemző ma, hogy egyre inkább férfias nőket akarunk, és ennek következtében a férfiak meg nőiesek lesznek, ugyanakkor a férfias nők is vágynak egy úriemberre, aki udvarias, kinyitja nekik az ajtót stb. Minél erőteljesebben meg tudunk állni a saját lábunkon, annál erőteljesebb férfiakat szeretnénk magunk köré, mint nők. De mivel a világban is, a természetben is egyensúly van: minél férfiasabb egy nő, annál nőiesebb lesz egy férfi. Viszont most már szerencsére elég nyíltak vagyunk ahhoz, hogy amikor egy férfi és egy nő összeköti az életét, akkor ezekről a dolgokról lehessen beszélni: ki miben érzi otthon magát, ki mit vállal a nevelésben.

Egészen kicsi gyerkkortól elkezdődik már a nemi szerepek szerinti nevelés.

Már az első pillanattól megpróbáljuk belenevelni a gyerekekbe. A fiucskának kevésbé engedik meg, hogy sírjon, a lánnyal finomabban bánnak, több időt kap a szülő ölében – ki kell hangsúlyoznom, hogy szerencsére a mai nevelési elvek ezeket nem szorgalmazzák, ugyanakkor ez még mindig bennünk van. De nincs is semmi gond ezzel, ameddig a gyermek ebben tud szelektálni, vagy amíg a szülő elég rugalmas ahhoz, hogy ha mondjuk a lánya csak feketében akar járni ötödiktől, vagy mondjuk farmer és nem szoknya, akkor engedi, hogy ez a periódusa is elteljen, és elfogadja, hogy attól nincs semmi gond a gyerekével. Persze nagyon fontos az is, hogy a gyermek meglássa a megfelelő férfi és női modellt a szüleiben.

Bagdy Emőke nálunk is ismert pszichológus, egy interjúban azt állította, hogy minden férfi uralkodni szeretne a nőn, minden nő pedig alárendelődni, és amíg ebben egyetértenek, addig ezzel nincs is gond.

Mindaddig rendben van bármilyen, más ember számára deviáns forma is egy párkapcsolatban, amíg mind a két fél tudja azt vállalni, mindkettőnek megfelel. Például a nyolcvanas években az volt a sláger, hogy két hónap után az anya visszament dolgozni, és addig a gyermekre más vigyázott, most az a trend, hogy otthon ülünk a gyermekkel két évet, három évet. Én úgy látom, hogy az a fontos a gyereknek, amit az anya akar. Ha vissza akar menni két hónap után dolgozni, és nem ül otthon a gyerekkel csak azért, mert ez elvárás, mert mindenki más így csinálja, ezért neki is így kell, közben meg ingerült – akkor menjen vissza dolgozni, és amikor otthon van, akkor az minőségi idő a gyermekével, és hiteles abban a szerepeben, amit a gyermeknek mutat.

Bármilyen szerepet próbálsz játszani a gyermekednek, úgysem fogja elhinni, ha az nem hiteles. Érezni fogja, hogy ott valami nem stimmel. Ha te ki vagy békülve magaddal, bármit is diktálnak az elvárások, akkor a gyermeknek nem lesz gondja vele, sőt neki is meglesz a bátorsága, hogy a saját útját válassza. Hogy hogyan éled meg a nőiességedet vagy férfiasságodat, mindegy, csak légy hiteles benne. Ne akarj eljátszani valamit, ami nem vagy – és erre sokszor út közben jössz rá, ha rád akarnak erőltetni valamit, ami neked nem működik.

Vannak-e mégis nőies és férfias vonások?

Általában úgy gondoljuk, akkor férfias egy nő, amikor teljesen kooperatív és a versengés túlságosan nagy benne, nagyon is határozott, nehezen tud dolgozni közösségben, mindig ő kell legyen a vezető, nagyon rámenős, a saját akaratát próbálja érvényesíteni – az ilyen nőre azt mondjuk, hogy férfias, de ezek csak sztereotípiák. Attól, hogy karriert akar egy nő, attól még nem muszáj neki férfiasnak lennie. Főleg olyan munkahelyen, amit nagyrészt férfiak uralnak, egy nőnek muszáj valahol beintegrálódnia ebbe, hogy ne mondhassák, csak azért kapta meg az állást, mert tud magas sarkú cipőben járni.

Vitus-Bulbuk Emese pszichológusként meghívottja az április 10-én 18 órakor kezdődő beszélgetésnek, melynek kérdése: Mit keres Isten a pszichológiában? „A pszichológia annak hatására jött létre, hogy a papok és az emberek között a felvilágosodás idején egyszer csak nagyon nagy lett az űr, tehát az akkori társadalmi hiány betömsére született. Erre az egyház reagált ahogy reagált, azóta is egymást eszi a két dolog, és nagyon nehezen megy az együttműködés, nagyon nyitott kell legyen az a pszichológus és az a lelkész is, aki együtt tud dolgozni. Most jóval felkapottabbak vagyunk, pedig lehet, hogy a nagyon divatos terápiáinkat, amiket használunk, már rég leírta más, talán a Bibliában is megvannak, csak hogy nem volt jó a kommunikációs csatorna az egyház és ember között ahhoz, hogy ezt el tudja fogadni az ember" - mondja a keresztény pszichológus. A Bocskai tér 15. szám alatt lehet vele vitatkozni, lehet másoktól is kérdezni: Barna Kata, Keresztesi Polixénia, Kalóz János a lesznek a további vendégek. 

Ezeket a dolgokat a történelem állította fel azáltal, hogy határt szabott olyan munkahelyek között, amelyeket csak férfiak, és amelyeket csak nők tudnak végezni. Persze, eleve nőnek és férfinak vagyunk teremtve, semlegesek nem tudunk lenni. Hogy ezzel mit kezdünk: egyrészt nagyon fontos a modell meg a szabad elhatározás, hogy milyen legyek, ugyanakkor a mai gyerekeknél megvan már, hogy a lányok nem csak lányos dolgokkal játszanak, az ő kezükbe is mernek csavarhúzót adni, és a fiú kezébe is babát. Én sem esem kétségbe, hogy a fiam imádja azt játszani, hogy süt-főz, ahelyett hogy kapálna mondjuk.

Mi az, amit iskolában dolgozóként a diákok körében látsz a nemiséget illetően?

Ott most nagy kavalkád van. Az a trend, hogy ha nem csókoloztál lányként lánnyal vagy fiúként fiúval, akkor kinéznek. Minden összemosódik mindennel, ugyanakkor rettenetesen megpróbálnak megfelelni egymásnak a nemek, de úgy, hogy közben emancipáltnak tűnjenek. Úgy próbálnak vonzóak lenni, hogy közben eljátsszák, hogy őket nem érdeklik a pozitív visszajelzések. Nagyon eltorzult képet látnak a világról, és nagyon nem kapják magukat emiatt. Ha bekapcsolod a tévét, a modellek is olyanok, hogy nem tudod eldönteni, fiú-e vagy lány – az, aminek öltöztetik. Nem biztos, hogy ez jó irányba vezet.

Ha lesz is egy semlegesség ebben, mindegy lesz, hogy fiú vagy lány vagy, mi még Kelet-Európában nem vagyunk társadalmilag ott, nem kaptuk meg a hajlamot arra a nyitottságra, hogy ezeket a dolgokat csak úgy befogajduk. Viszont az internet átszeli az óceánt, a nagy mértékben vizuális információkat ha az agyunk valahova le is menti, nem tudunk mit kezdeni velük. Nekem mint pszichológusnak el kell fogadnom, hogy valaki a saját neme iránt vonzódik, az ókori Rómában is dívott ez a dolog, és megvolt a társadalmilag elfogadott tere, magyarázata, minden le volt tisztázódva, itt most egy hatalmas kavalkád van.

Valakivel tudnak beszélni ezekről a dolgokról a fiatalok?

A szülők nem eléggé nyitottak még. Mert még az első csókról lányként az anyukáddal tudsz beszélgetni, fiúként az apukáddal, ha az ellenkező nemmel történt, de hogy „megcsókoltam a barátnőmet” lányként, ez kiveri a biztosítékot a legtöbb szülőnél. Vagy hatalmas cirkusz lesz belőle, és tiltani kezdik, vagy pedig nagyon semlegesen, lebutultan viszonyulnak hozzá, és legyintenek, hogy ez csak egy trend és elmúlik – de nem tudnak róla úgy beszélni, olyan komolyan, mintha ellenkező nemű párral történt volna meg: „Rendben van, kicsim, megcsókoltad – és mit éreztél? Éreztél valamit? Jó volt?” Nem beszélünk róla. Tabu. Nálunk a szex is tabu, hogy mikor kezdjük el, mit csinálunk, hogyan, nemhogy a saját nem iránti vonzalom.

Jó, hogy kipróbálunk mindenfélét, de ott vagyunk-e érzelmileg, hogy ezt meg is tudjuk bírni? Rendben van, szeretkezel a saját nemeddel, de meg tudod-e válaszolni magadnak azokat a kérdéseket, amelyek felmerülnek benned, vagy ez csak egy dac az előítéletekkel szemben, és akkor csak egy fázis. Honnan tudod, hogy ez csak egy fázis? Nincs egy leszbikus nagynéni akivel ezt le tudod tárgyalni, Amerikába meg hiába írsz. A mai fiatalok három kattintásra sincsenek az ilyen tartalmaktól, de nem tudják feldolgozni. Kognitívan feldolgozzák az információt, de érzelmileg nagyon nem tudnak ezzel mit kezdeni.

A könyveknek általában van valamilyen üzenetük. Ennek a könyvnek mi lenne az, amit mindenképp szeretne megértetni?

Azért adta nekünk a jó Isten a beszédet, hogy merjünk kérdezni, mert csak akkor kapunk válaszokat, de lehet, nem is kell válasz, csak jó lenne hallani a másiktól, hogy ő is ugyanabban van. Merjünk feltenni magunknak krédéseket, merjünk feltenni másoknak is, akkor is, ha kényelmetlen, keressük meg azokat, akikkel lehet őszintén beszélni.

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X