banner_sMBIsrBw_GOOGLE_970x250_2.gif
banner_5A50eRU8_GOOGLE_300x250.gif

„A gyakornokságban is a partnerséget látom” (X)

A napokban adtunk hírt arról, hogy Hargita Megye Tanácsa már a harmadik Internship programját indította el, amely fiataloknak nyújt lehetőséget fizetett gyakornoksággal. Ez olyan tapasztalatot biztosít, amellyel a fiatalok később a munkaerőpiacon is előnnyel indulhatnak, könnyebbé válhat az áttérés az oktatási rendszerből a munkaerőpiacra. Az első programból több fiatalt is alkalmaztak már a megyei tanácsnál, miután sikeresen versenyvizsgáztak a meghirdetett kezdő állásokra. A második programra jelentkezett Bilibók Karola, aki kérdéseinkre válaszolt.

Milyen célkitűzésekkel érkezett a megyei tanácshoz?

Általában hasznos akarok lenni ott, ahol tudok, tanulni szeretnék, ahonnan csak lehet. Őszinte leszek, a gyakornoki programra kizárólag a magam és a jövőm érdekében jelentkeztem, és ez a program kedvező lehetőség volt mint fizetett állás, egész nyarat lefedő tevékenység, nem is beszélve a munkatapasztalatról. De az állás valódi hozadéka az, hogy a céljaim nem merülhettek ki ennyiben. Már az első néhány feladatom után hasznosnak és felelősnek éreztem magam az új környezetben. Fontos lett az, amiért dolgozom. Mondhatom, hogy az egyéni szempontjaim kiegészültek a csoportérdekkel.

Milyen tevékenységet végez, melyik részlegen?

A tanulmányainkat figyelembe véve helyeztek el különböző osztályokon. Én magyar–román szakot végeztem a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Ezért a kommunikációs irodában kaptam helyet, vagyis indulásból a kommunikációs csoport chatszobájába kaptam meghívót, a járványhelyzet miatt. Az online munkáról annyit mondanék, hogy nekem nem okozott gondot, mivel nem ismertem a tanács offline időszakát. Indulásból természetes volt az, hogy a feladataimat írásban közlik és magyarázzák. Az információ ezzel visszakereshető és pontosítható lett. Az emberi kapcsolatok terén viszont voltak nehézségeim, az ismerkedésnek és a beilleszkedésnek nem kedvez a távmunka. Az irodában a sajtó, fordítás, média és PR szakágakkal foglalkozom. A kollégák sok irányban teret nyitottak előttem azért, hogy megtaláljam a legjobban tetsző feladatkört. Ez azért nem sikerült, mivel nem tudom eldönteni, melyik tetszik jobban: még mindig ugyanúgy szeretek közleményírással és fordítással foglalkozni, mint kép- vagy videószerkesztéssel.

Hogyan fogadta önt a megyei tanács munkaközössége/csapata, a közvetlen kollégák?

Azt hittem, szürke hivatalnokok fogadnak majd. A versenyvizsgára várakozva is így tekintettem a lépcsőn le- és felszaladó emberekre. De az irodai kollégák nem voltak szürkék, és cseppet sem hivatalnokok, vagyis nem olyanok, mint ahogy elképzeltem. Vagány, pörgős, tenni akaró emberek, akik szeretettel fogadják az új kollégákat.

Milyen élményei voltak a munkavégzés során?

Szembetaláltam magam a közéleti kommunikációval. Nehéznek tűnt olyan projekttervekről vagy megvalósításokról híreket írni, amelyeket nem volt alkalmam alaposabban megismerni. Ilyenkor olyan kérdezőnek éreztem magam, mint bármely Hargita megyei lakos, aki információkat szeretne megtudni. Megkaptam a válaszokat kollégáimtól, a beruházások menedzsereitől, az intézményvezetőktől vagy az elnökségtől. Pozitív tapasztalatként beszélhetek a megyei tanács belső kommunikációjáról, ahogyan a kifelé kommunikálás hatékonyságáról és naprakészségéről is.

Hogyan látja az itt zajló munkát, a célkitűzéseket?

Nem a vezető személyét, hanem azt tartom szem előtt, hogy ki milyen értékek mentén dolgozik. Úgy látom, hogy Borboly Csaba tanácselnök a hosszú távú problémamegoldásra épít. Mondok példákat: tetszik az, amikor a kórház bővítéséről beszélünk, az utak biztonságosságáról, a falvakon áthaladó teherforgalom korlátozásáról, az oktatás és az iskolák segítéséről. A problémamegoldó nézőpont és az együttgondolkodás a lakossággal valóban egy egészséges mentalitású megyét eredményez. Az elnök partnerségről beszél: a városok és a kistelepülések önkormányzataival nem versenyalapú megkülönböztetést, hanem egyenrangú partnerségi viszonyt akar felépíteni. Említhetek egy még szűkebb kört is. Volt szerencsém a méhészegyesületek találkozóját élőben hallgatni, ahol arról is vitatkoztak, hogyan lehet partnerséget kialakítani a méhészek (állattenyésztők) és a növénytermesztők között. Az összefogás igénye egy nagyon erős alapot képez bármely folyamatnál. Hatalmas munka kell hogy kövesse, amely sok ember jóakaratán és változtatási igényén múlik.

Hogyan tovább a gyakornokság után?

A megyei tanács gyakornoki programját is egyfajta partnerségnek látom. A fiatalok pályájuk kezdetén megismerhetik a közszféra működési elvét. A jövőjükre nézve pedig nemcsak alkalmazottként, hanem, mondjuk, vállalkozóként, tanárként, erdőgazdászként vagy sportolóként is számíthatnak a megyei tanács támogatására.

Kapcsolódók

Kimaradt?