Viselkedésmódunktól is függ a koronavírus terjedése – Dr. Molnár B. Géza epidemiológust kérdeztük


-A A+



Eddig csak ázsiai országokban – Kínában, Japánban és Dél-Koreában – vezettek be karantént a koronavírus terjedése miatt, vasárnap azonban Olaszországban is vesztegzárat hirdettek több haláleset és 155 fertőzéses eset miatt. Dr. Molnár B. Géza epidemiológust kérdeztük a járvány európai kibontakozásáról, a Romániára való esetleges átterjedéséről, a megelőzésről és az erről való tájékoztatás felelősségéről.

Mennyire megalapozottan ijedünk meg az olaszországi történésektől Romániában? Mekkora az esélye annak, hogy idehaza is felüti a fejét a vírus, tekintettel az ott élő igen népes romániai vendégmunkás közösségre?

Kétségtelen, hogy ez egyéni megelőző viselkedésmódon felül a karantén jelenthet hathatós intézkedést. Erre a legjobb bizonyítékot – amiért minden tiszteletet megérdemel – Kína szolgáltatja, hiszen elég hosszú ideig, majdnem hat hétig elég hatékonyan sikerült megakadályoznia azt, hogy a járvány nagy területre kiterjedjen. Nyilván, kivéve azt a fertőzőgócot, ami Vuhan városában, illetve Hubei tartományban ütötte fel a fejét, és ami egy nagyon komoly nemzetközi közegészségügyi és járványügyi problémának bizonyult.

Olaszország tizenkét községre vagy településre – hiszen egyik sem nagyváros, az intézkedés nem érinti sem Milánót, sem Velencét – rendelt el járványügyi zárlatot, és ezeket pontosan meg is nevezte. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a lehetőségek függvényében senki nem hagyhatja el a területet, illetve senki nem mehet oda, csak akkor, ha aláveti magát a 14 napos karanténnak, vagy kényszerítik arra, hogy alávesse magát ennek.

A karantén bevezetése és gyakorlata benne van a nemzetközi rendszabályokban, tehát ez egy olyan országos döntés, amelyet az illető államnak joga van bevezetni akkor, amikor komolynak tekinti a problémát. Mindezt anélkül, hogy felmerülne az emberi jogok esetleges megsértésének vádja. Az Egészségügyi Világszervezet nagyon határozottan kijelenti, hogy a mai napig sincs szükség személyforgalmi vagy áruforgalmi korlátozásra, de – természetesen – hozzáteszi azt is, hogy minden államnak vagy adminisztrációnak joga van bizonyos, úgynevezett járványügyi karantén bevezetéséhez, betilthatja a nagy tömeget mozgató közösségi rendezvényeket, betilthatja egy rövid időre bizonyos adminisztratív szerveknek a működését, és ez az intézkedés kiterjedhet a tanügyi tevékenységekre is. Olaszország tehát konkrétan és helyesen tett, amikor ezekre a nemzetközi rendszabályokra utalva és a hirtelen megjelent másfél száz fertőzéses esetre hivatkozva bevezette a karantént az említett területeken.

Hogy mit jelent ez Romániára nézve? Természetesen, minden állam számára létezik egy bizonyos kockázat. Olaszországban egy milliónál jóval több romániai állampolgár tevékenykedik, dolgozik hosszabb vagy rövidebb ideig, letelepedési engedéllyel vagy anélkül. Az említett területeken – Lombardia, Veneto és Piemonte területén – hozzávetőlegesen szinte fél millió román állampolgár él. A Romániával való kapcsolattartás és forgalom ebből a szempontból természetesen magas, mind szárazföldön, mind pedig repülőjáratok révén – jönnek onnan, és mennek is román állampolgárok ezekre a területekre.

Ilyen tekintetben a vírus behozatalának veszélye létezik Romániára nézve is, mint egyébként bármelyik állam szempontjából, de a kockázat egyelőre nem magas. Megtörténtek azok az adminisztratív intézkedések a román állam – a kormány és az egészségügy minisztérium – részérről, amelyek révén felkészült az ország arra, hogy az esetlegesen behozott eset diagnosztizálása, netán a másodlagos esetek megjelenésekor – amelyek már nem kapcsolódnak Kínához vagy Olaszországhoz – megtörténjen az a bizonyos szűrés és hatósági tevékenység, amellyel korlátozzák a járvány elterjedését. Tehát itt nem arról van szó, hogy Romániában nem lehet egy eset, vagy nem lehet az eset körül egy kisebb közösségben egy vagy két másik eset, de ezek csupán a járványügyi szabályok betartására vagy megelőző viselkedésmódra korlátozódnak.

Elmondanám azt is, hogy a viselkedésmódunk hagy maga után kívánnivalót. Mert ha egy egészségügyi képzettségű személy, aki koronavírusos betegeket gondoz, felül a repülőre és hazajön Romániába, elmegy családot látogatni egy kis közösségbe, falura és onnan sízni, aztán pedig amikor kétszer tüsszent, végigjárja fél Romániát ahhoz, hogy megállapítsák, hogy nincs koronavírusos fertőzése, akkor nem is tudom… Ezt a viselkedésmódot kerülni kell, ha ténylegesen elfogadjuk a megelőzés szükségességét. Ezen kívül a higiéniai szabályok betartásával, kezdve az állandóan hangoztatott kézmosástól egészen a tüsszentés és köhögés estén alkalmazott védelemig, hozzá kell járulnunk a megelőzéshez.

Amúgy nagyon pontosan meghatározott az, hogy mit jelent a közvetlen érintkezés, milyen szabályok vonatkoznak az érintett területekről repülőúton visszatérőkre. Romániában is elrendelték kötelező módon, hogy abban az esetben, ha fertőzésgyanús vagy fertőzött területről visszatérő állampolgárunk van, az 14 napig karanténba kerül.

Azonban az, hogy az egészséges egyéneknek elrendelt házi karantén hatékony-e vagy sem…? Ez ismét visszavezet a viselkedésmódhoz, hiszen ha ilyen esetekben az illető a szomszédoknál és rokonoknál sétál, vagy ezek látogatják meg őt, akkor nem ér semmit. Viszont, ha tünetes karanténról van szó, az már egy meghatározott helyen és egészségügyi felügyelet mellett történik.

Az olasz hatóságok keresik az úgynevezett „nulladik beteget”. Mennyire reális és hatékonyon intézkedés ez, tekintve az életmódunkra jellemező magas fokú mobilitást?

A járványügyi kivizsgálás folyamatában alapszabály az, hogy egy járványos fertőző betegség esetében előtte mindig létezik legalább egy eset, utána pedig még egy eset. Ez egy olyan megcáfolhatatlan alapigazság, amit figyelembe kell vennünk, mert ha ezek nem léteznének, gyakorlatilag megszűnne a járvány, az illető betegség veszélye az illető közösségben – családban, településen vagy területen. Ha behozzák az illető fertőzést, akkor megfelelően fel kell göngyölíteni az ügyet a járványügyi kivizsgálás folyamatában. Ez nem száz százalékosan biztos, hiszen nem is lehet az. Azonban fertőzés forrásának felderítése szükségszerű.

A különbség a kontinentális Kína és Olaszország vagy más európai ország között az, hogy Kína esetében bizonyítottan létezett egy természetes fertőző forrás az állatvilágban. Ebben az esetben 99 százalékos eséllyel a denevérek voltak, illetve az illető területen élő denevérpopulációk, illetve alfajok és típusok, amelyek máshol nem léteznek. Másfelől meg jelenleg Kínában is keresik, hogy melyik kisemlős volt a köztes gazda. Azonban ez a veszély sem az európai államok, sem pedig Amerika vagy Kanada esetében nem áll fenn, hiszen természetes módon nincs, ahonnan pluszfertőzést kapjunk, az átvitel pedig most már emberről emberre terjedő, légúti vírusfertőzés formájában történik.

Mit tehetünk egyénenként az esetleges fertőzés elkerülésére? Olt megyében már szeszes gézzel csavarják be az ajtókilincset, de ez talán nem annyira a prevencióról, mint inkább a pánikról és tájékozatlanságról szól…

Romániában, sajnos – de nemcsak itt, hanem máshol is – elterjedt ez a pánikhangulat. Azonban az emberiséget egyetlenegy járvány sem fogja kipusztítani, tehát nem a koronavírus jelenti az emberiség végét, az teljesen biztos.

Másfelől, a pánikhangulatban mindenféle túlzásokra adunk okot illetve indokot. Hetente változtatták azt, hogy mit szükséges a koronavírusos esetekről tudni: először az volt, hogy csak laboratóriumi vizsgálat által is megerősített esetet jelentünk be, aztán azt mondták, hogy nem, mert a klinikai tünetekkel is meg lehet erősíteni a fertőzés jelenlétét, aztán tegnaptól ismét csak a laboratórium által megerősített eseteket jelentik.

Emiatt azonban léteznek úgynevezett „ugrások” a statisztikai adatokban, így ezek nem mindig fedik a valóságot. A közel 80 ezer bejelentett eset arra enged következtetni, hogy Kínában például másfél-két milliós fertőzéses esettel lehet számolni, ezeknek 70-80 százaléka könnyű lefolyású, influenzához hasonlatos kortünetekkel jelentkezik és gyógyulással végződik. Mi most azokat számoljuk, amelyek klinikai tünettel jelentkeznek, a beteg állapota pedig egészségügyi ellátást tesz szükségessé. Hangsúlyozom: nem pánikhangulatra van itt szükség, hanem racionális, ésszerű megelőző viselkedésmódra, amelyet sokszor nehéz betartani, hiszen gyakorta ez el sem jut a tudatosság szintjére.

Minden alkalmat meg kell ragadnunk a kézmosásra, zárt helyiségben 15 percnél többet ne tartózkodjunk hűlésre utaló tünetekkel rendelkező emberekkel, és kerüljük el a felesleges utazásokat. Mert ha például a lányomat meg akarom látogatni Olaszországban, az említett területeken, akkor vagy elfogadom, hogy akkor 14 napot ott ücsörgök az illető lakásán, vagy – ha nem nagyon muszáj odamenni – el lehet halasztani az utazást március-áprilisra.

Ugyanis, például a kontinentális Kínában a járványgörbe most stagnáló, illetve csökkenő trendet mutat, akárcsak az új esetek felfedezése Wuhanban és Hubeiban, a világon való elterjedtség is csak egyes, Kínához elég közel álló és nagy személyforgalommal rendelkező területeken mutatkozott meg, mint amilyen Dél-Korea vagy Japán. A Diamond Princess luxushajó háromezernél több utasa közül például elég nagyszámú, 690 koronavírussal fertőzött személyt szűrtek ki. Ezen kívül pedig, ha a statisztikákat nézzük, az európai államokban, illetve Észak-Amerikában is stagnál, illetve nem nagyon jegyeztek újabb esteket az utóbbi napokban. Olaszországban viszont robbanásszerűen, nulláról 155-re ugrott a pillanatnyilag ismert megbetegedések száma.

A médiában mindenféle statisztikák terjednek arról, hogy kik esnek áldozatául ennek a betegségnek, és megállapították, hogy a felnőtt lakosság a leginkább fenyegetett, a gyermekek viszont nem annyira. Mennyire hiteles ez a kép?

Ezek a megállapítások egyelőre kérdésesek, három szemszögből is. Ténylegesen az alacsonyabb korcsoportoknál – a serdülőknél, illetve gyerekeknél – a Kínából jelentett esetek száma is nagyon kicsi. Természetesen ehhez az is hozzájárul, hogy ott beszűntették az oktatást, megfelelő időn belül bezárták az iskolákat és óvodákat.

A másik dolog az, hogy a vírus által okozott betegséget leginkább azok az idősek vagy felnőttek kapják el, akiknek valamilyen alapbetegségük van. Pillanatnyilag például az elhalálozások száma még nő, annak ellenére is, hogy az imént azt mondtam, hogy stagnál, és csökkenő trendet mutat még Kínában is. Ez pedig azért van, mert a krónikus betegségben szenvedők, akiknél az immunológiai válaszkészség gyengébb, nem egyik napról a másikra halnak meg. Mert aki az utóbbi 24 óra elhalálozási statisztikáiban szerepel, lehet, hogy két, három, esetleg öt héttel korábban betegedett meg, azonban az egészségügyi ellátás folyamatában megtörtént a krónikus betegségek által érintett szervei működésének fenntartása.

Hogy mennyire igaz az, hogy ez a vírus kiskorúakat vagy serdülőket kevésbé érint? Erre tudnék egy szemléletes példát mondani: annak idején, amikor nálunk a szúnyogok által terjesztett West Nile vírus megjelent, Bukarestben a közel kétezer esetnek a 90 százaléka vagy idős volt, vagy krónikus beteg. Tehát itt nagyon fontos az immunológiai válaszkészség, és ezért Kínában is a serdülőknél és gyerekeknél gyakorlatilag enyhe lefolyású betegségként jelentkezett, ezek az esetek pedig nem kerültek be a statisztikákba. Egy pontosabb képhez további kutatásokra és felmérésekre van szükség.

Romániában az eddigiekben látványos államszintű intézkedések a madárinfluenza idején voltak. Akkor a média hangulatkeltése is segített a tömeghisztéria kialakulásában. Hogyan lehet erről felelősen beszámolni, hogy felesleges pánikot ne keltsünk általa?

Nagyon nehéz, de ehhez megvan a médiának a szükséges etikája, illetve didaktikai szerepének követelménye. Azonban az, hogy a tévében, különböző adókon, órákon keresztül erre abszolút nem hivatott személyek nem szakszerű szóáradatát sugározzák, ez nem nevezhető a lakosság tájékoztatásának. Én nem vonom kétségbe a sajtószabadságot, de ez a megközelítés nem felel meg a célnak. Éppen a tegnap néztem végig egy teljesen felkészületlen, alkalmatlan, szakmailag megkérdőjelezhető személynek a több mint egy órás értekezését a témában.

Ezen kívül pedig megjelennek különböző vélemények, miszerint a vírus 9 napig is megél, a másik azt mondja, hogy nem, mert legfeljebb csak 2 napot, valaki más azt mondja, hogy be kell tiltani az áruforgalmat Konstancán, amikor egy Kínából jövő hajó minimum két hét alatt ér ide…

Most kezdjük tárgyalni, hogy vírusélettan szempontjából mi az igazság? Erre majd csak a jövőben kapunk válaszokat. Tény és való azonban, hogy maga a vírus – a vírus meghatározása szempontjából – nem tud élősejten kívüli életet élni. Másfelől meg bizonyítottan bármely banális tisztítószer vagy napi használatú fertőtlenítő anyag hatékonyan öli ezt a vírust is. Tehát arról tárgyalni most, lakosságtájékoztatás ürügyén, hogy 2 nap vagy 9 nap, és jön egy harmadik is, aki ezt megcáfolja, teljesen felesleges, de én nem tehetem az öklömet a média szájába. Pedig itt éppen a pánikhangulat elkerülésére lenne szükség.

Ami az állami szintet illeti, véleményem szerint nagyon korrektül – még ha egyes dolgok ellentmondásosan vagy megkérdőjelezhetően kerültek be ezek a hírekbe – megtörtént minden intézkedés a szakmai felügyeletet biztosító Országos Közegészségügyi Intézet részéről. Vannak napi jelentések, megvannak a lakosságnak címzett, napi viselkedésre vonatkozó előírások és megelőzésre vonatkozó szabályok, megvannak az egészségügyi ellátó rendszernek a fontos intézkedései. Romániában a grippe csökkenő trendet mutat, de még mindig létezik. Azonban minden kis hűléssel nem kellene a sürgősségre rohanni, ahol kettő, de lehet, hogy öt órát is kell várnunk az előcsarnokban, és ahol még számtalan fertőző betegséget felszedhetünk.

A tesztelés is csak abban az esetben kötelező, ha tünetes az illető személy, vagyis ha lázas, légszomja van vagy légzési nehézségei. Azonban bármely szezonális virózist nem tesztelünk, mert nem is tesztelhetünk, hiszen komplex és nagy költségű vizsgálat. Arról már nem is beszélve, hogy meghaladja az egészségügyi ellátórendszer képességét.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X