Sepsiszentgyörgy: drámajátékokkal világítottak rá az iskolai zaklatás hatásaira


-A A+

A háromszéki diákok nagy része szerint a zaklatás a mindennapi valóságuk része, környezetükben gyakran észlelik az iskolai, internetes vagy szexuális tartalmú zaklatásokat, ám nem kérnek segítséget a felnőttektől. Ez derült ki a sepsiszentgyörgyi önkormányzat által támogatott, zaklatás témájú drámajátékos projekt során.

A Diákok Éve program keretében megvalósult drámajátékos foglalkozást Prezsmer Boglárka drámapedagógus és Szigety Tünde szociológus kezdeményezte, miután az idei pulzArt fesztivál keretében levetítették Swechtje Mihály Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :-) című filmjét, és a közönségtalálkozón a fiatalok körében nyilvánvalóvá vált az igény a zaklatás témáját vizsgáló foglalkozásokra.

A két szakember kezdeményezését felkarolta a sepsiszentgyörgyi önkormányzat, és november- december során tíz sepsiszentgyörgyi középiskolás osztálynak, összesen 220 diáknak vetítették le a filmet és tartottak alkalmanként 100 perces drámajátékos feldolgozó foglalkozást a Mikes Kelemen Líceumban és a Plugor Sándor Művészeti Líceumban, amelyen részt vettek az iskolapszichológusok is.

Aggasztó az együttérzés hiánya

Prezsmer Boglárka és Szigety Tünde arról számoltak be, hogy tapasztalatuk szerint aggasztó méreteket öltött a gyerekek körében, főként az iskolákban, az agresszió és az együttérzés hiánya. Az iskolai zaklatás (bullying) és az internetes zaklatás (cyberbullying) nem ritkán egybefonódva jelentkezik. A program célja az volt, hogy a diákoknak segítsenek felismerni a zaklatást, és bátorítsák az együttérző viselkedést, segítsék a zaklatót fékező és a célba vett diák mellett kiálló magatartásformák elsajátítását.

A diákok drámajátékok során élhették át egy zaklatás áldozatának helyzetét, érzéseit, tudatosíthatták a folyamat mélyen húzódó lélektani és csoportdinamikai mechanizmusokat, az átélésnek ugyanis fontos szerepe van egy-egy konkrét zaklatási eset megértésében. A cél az érzékenyítés, az empátia fejlesztése és az előítéletmentes gondolkodás erősítése volt.

Megtudtuk, a foglalkozásokon szó volt a zaklatás ismertetőjegyeiről, a zaklató és áldozat, valamint a „többiek” szerepkörökről, a különbségről konfliktus és zaklatás között, a zaklatás következményeiről az áldozatra és a csoportra nézve, a zaklatás okozta traumáról, az erőszak körforgásáról, a zaklatás sajátos csoportdinamikájáról, a csoportnorma kialakulásáról, a bámészkodó hatásról.

Rámutattak, hogy nemzetközi kutatások szerint a gyerekek és serdülők 35–40 százaléka zaklat vagy a csoportban tanúsított viselkedésével a zaklató mellett foglal állást, így tulajdonképpen fokozza a zaklatást. További 25–30 százalék semmit sem tesz akkor, amikor látja, hogy társát zaklatják. Tehát a többség inkább szítja a tüzet, és nem lép közbe, hogy megfékezze a támadót, vagy megvédje a célba vett társát.

A foglalkozásokon részt vevő osztályfőnökök és iskolapszichológusok megítélése szerint a sepsiszentgyörgyi diákok utólagos visszajelzése szerint a foglalkozás megérintette és elgondolkodtatta őket.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X