Vészesen romlik a Szent Anna-tó vízminősége. Van megoldás?


-A A+

Szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy ha folytatódik a jelenlegi tendencia, Székelyföld egyik legnagyobb turisztikai látványossága hamarosan bűzlő, habzó, zöld pocsolyává változhat. Az okokról és a lehetséges megoldásról kérdeztük Dósa Elek Leventét, a Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetőjét.

A témában érintett intézmények és szakértők bevonásával zajlott a közelmúltban egy szakmai tanácskozás, amelyen a résztvevők mindegyike egyetértett abban, hogy a tó vizét érintő negatív folyamat veszélyes méreteket öltött és komoly energiákat kell mozgósítani a megoldás érdekében.

Az emberi tevékenységek káros hatásai 

Dósa Elek Levente érdeklődésünkre elmondta, egy évek óta húzódó probléma kicsúcsosodásának lehetnek tanúi a terület kezelői az utóbbi időszakban. Bár 2018 óta tilos a tóban fürödni és az elmúlt évtől a parton életbe lépett a piknik-tilalom is, az elmúlt évtizedek emberi tevékenységének káros hatásai nem múltak el nyomtalanul. A konkrét folyamatokkal kapcsolatosan - Dr. Máthé István a Sapientia Egyetem docense által vezetett kutatócsoport elemzéseire alapozva - a szakember kifejtette: teljesen felborult a tó ökológiai egyensúlya. Bekövetkezett egy algafaj-csere, ezért történhetett meg, hogy az eddigi évekkel ellentétben, amikor nyáron bealgásodott a tó, idén nem kék, vagy kissé barnás színű volt a víz, hanem bezöldült.

Ezzel egy időben folyamatosan habzott a víz, ami ugyan a korábbi években is előfordult kisebb mértékben, de az idénre már nagyarányúvá vált a jelenség. Ezek a vizuálisan is tapasztalható változások a mélyben meghúzódó folyamatokkal vannak összefüggésben, magyarázta Dósa.

Elszaporodtak a halak

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a tóban elszaporodtak a halak, a fajok közül is az egyik legagresszívabban szaporodó, invazív faj, az ezüstkárász vert tanyát a vízben. A halfaj érdekessége, hogy képes ivartalanul szaporodni, mint Dósa Levente hangsúlyozta, „szaporodásra van teremtve”. Halak valószínűleg még a XIX–XX. század fordulóján lettek a tóba telepítve és kisebb-nagyobb populáció mindig is élt a vízben, elsősorban törpeharcsák. Az ezüstkárászok megjelenése a felelőtlen emberi beavatkozásnak köszönhető, elképzelhető, hogy néhány példányt szabadon engedett valaki a tóban. Kihasználva a lehetőségeket, a kárászok túlszaporodtak, teljesen megbontva ezzel a tó egyébként is rendkívül sérülékeny, „sovány” ökoszisztémáját.

Dósa Levente elmagyarázta, hogy a halak az elalgásodás fő okai: elfogyasztják a vízben található zooplanktonokat, amelyek pedig algákkal táplálkoznak. Így nem marad a vízben az algákat elfogyasztó zooplankton. Ezzel párhuzamosan lezajlott a fentebb említett érdekes populáció-csere az algák esetében, ennek az okát egyelőre nem ismerik a szakemberek.

A tó vizének elváltozásait elsősorban az évtizedeken át belekerülő szerves anyagok okozták. A fürdőzés, a piknikezés és a tó partján vécék híján elvégzett emberi szükségletek mind azzal jártak, hogy rengeteg szerves anyag került a vízbe. Ezt a folyamatot egyelőre nem tudta megállítani a tiltás, hiszen a talajban felhalmozódtak ezek az anyagok és folyamatosan mosódnak bele a vízbe. Dósa Levente kiemelte, hogy szárazföldön, amennyire tudnak, védekeznek, azonban a talajban már benne lévő anyagokkal nem tudnak mit kezdeni, a beszivárgás ellen nincs mit tenni.

A megoldás első körben a halállomány drasztikus csökkentése lehet, hiszen a kárászok abszolút idegen élőlények a tóban. A szakemberek választása a hagyományos magyar halász-módszerekre esett: „varsákkal és vejszékkel fogunk nekikezdeni a halállomány ritkításának, kiegészítve csónakos haltereléssel, ezt Imecs István halbiológus javasolta” – részletezte az ügyvezető. Dósa Levente hozzátette: a Szent Anna-tó annyira egyedi, hogy tulajdonképpen nincs semmilyen recept vagy bevált módszer arra, hogy tudjanak a jelenlegi állapotokon változtatni. A halak egyedszámának csökkentésével egy időben egy aktív monitorizálást kell megvalósítani, majd a tudományos eredmények alapján újraértékelik a szakemberek a helyzetet, és változtatnak a módszereket, amennyiben szükséges.

Félő, hogy beposhad a tó

Dósa Elek Levente elárulta: a legrosszabb esetben az is megtörténhet, hogy egyszerűen „beposhad a tó”, az algapopulációk összeomlását követően egy zöld, bűzlő, kocsonyás pocsolyává alakul át. „Közös érdek egy ilyen egyedi természeti jelenséget megvédeni. Sajnos ezek a nyers, tényszerű dolgok” – mondta a szakember.

Dósa kiemelte, hogy 2019-ben nagyon következetesen be voltak tartva az új látogatási szabályok. Ennek ellenére, vagy ezzel együtt több, mint 120 ezer ember fordult meg a tónál az idegenforgalmi szezonban. Az ügyvezető szerint nem volt csalódottan távozó tömeg a piknik-, vagy a fürdőzés tiltása nyomán.

A területen továbbra is kényes kérdés a mosdók problémája, amelyre nem jelentett megoldást a komposztáló vécék kihelyezése sem, mert sokan egyszerűen nem tudták megfelelően használni azokat. „A Szent Anna-tó hatalmas értéket képvisel, a vidék turizmusa szempontjából pedig kiemelten jelentős. Ezért hosszútávon mindannyiunk érdeke, hogy kordában tartsuk a negatív jelenségeket, amelyek felütötték a fejüket” – összegzett Dósa Elek Levente.

(Címlapfotó: Fagyas Péter / Erdélyi túrák)

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X