A nő csak „dekorációs elem” a közéletben, vagy a döntésekbe is beleszólhat?


-A A+



A nő dekorációs elem a tárgyaláson, csak nőies munkát végezhet; nem kell a közéletben szerepet vállalnia, elegendő ellátnia az otthoni teendőket; ha vállalkozásba kezd, addig végezze a munkát, míg a gyermek alszik; az idős szülőkről és az anyósról is ő gondoskodjon - ezek a nőkről kialakult sztereotípiák merültek fel csütörtök este a Nőként a közéletben című kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Transindex szervezett a 20. születésnapján. A szakemberek példákkal és javaslatokkal mutatták be, miért van szükség Románia szinten az esélyegyenlőségre a döntéshozatalban és a munkamegosztásban egyaránt.

A nők közéleti szerepe indokolt, ugyanis olyan kérdéseket is felvetnek, amelyek nem feltétlenül fordulnak meg egy „vegytiszta férfi közösség” fejében: hiányukban nem kerülnek terítékre a gyermekneveléssel kapcsolatos kérdések vagy a szociális témák. Ha jelen vannak a közéletben, a nőnemű választók könnyebben fordulnak hozzájuk a gondjaikkal, nem beszélve arról, hogy a politikusnők példaképpé válhatnak a kislányok szemében, és azt erősítik bennünk, hogy nemcsak a gondoskodói feladatkörök, például a pedagógusi, az ápolói hivatás érhető el számukra, hanem a politikusi szakma is választható.

A társadalom több mint felét nők teszik ki, ezért fontos, hogy egyenlő mértékben hallassák a hangjukat egy döntéshozatal során, ugyanis annak következményei ugyanúgy érintik őket, mint a férfiakat – érvelt Csép Éva Andrea képviselő. Hozzátette, a két nem kiegészíti egymást: a férfiak pragmatizmusához jól illeszkedik, hogy a nők a kis részletekre is figyelnek.

Csoma Botond képviselő szerint előrelépés volt, hogy a 20. században szavazati joghoz jutottak a nők, mert ezáltal befolyásolhatták a közélet alakulását, a politikai döntésekben azonban továbbra sem tudtak részt venni. Meg kellett érjen a társadalom és a közgondolkodás az elfogadásra, mert semmilyen tudományos tény nem igazolja azt, hogy ki kell zárni a nőket a politikából – mondta.

„Ott nehéz labdába rúgni, ahol a feladatoknak tétje van”

Geambașu Réka szociológus szerint, ha pénzről vagy valós hatásról beszélünk, akkor általában nehezebb érvényesülniük a nőknek. Ezzel magyarázható az is, hogy a nőies ágazatok a legrosszabbul fizetettek. Egy 2018-ban végzett romániai gender-kutatás is igazolja a feltevést, ugyanis eszerint a romániaiak többsége a nőket leginkább iskolaigazgató, polgármester szakmákban látná szívesen – azaz ott, ahol kisebb hatalommal rendelkeznek, magyarázta a szociológus.

Veres Nagy Tímea kulturális menedzser kiemelte, amíg „sziszifuszi a munka”, azaz olyan háttérmunkát végez a nő, amely megszűntével egy csomó fölötte lévő ágazat is csődbe menne, addig csak ugyanolyan dolgozókkal találkozik, mint ő maga. Ahogy igyekezne mélyebb vizekre evezni, akkor hirtelen jelentkeznek a láthatatlan akadályok: a férfi-női munkamegosztásban a kézfogás átmegy kézcsókba, hirtelen „kicsike” és „drágám” lesz a nő, és nem tud megfelelőképpen figyelni a feladatára, mert „lavíroznia kell a láthatatlan kommunikációs és nemek közti dinamikában”. Hozzátette, egy nő napját nem befolyásolhatja az, hogy a kollégája megdicséri-e a szoknyáját vagy sem, mert nem attól kell erősebbnek éreznie magát.

Geambașu Réka kiegészítette a kulturális menedzser felvetését: „amikor az óceánra kievez a kapitánynő, ránéz az órájára, és visszafordul, mert látja, hogy ideje elmenni a gyermekért”, a férfiak pedig továbbeveznek – példázta az esélyegyenlőtlenséget, majd egy női vállalkozókkal kapcsolatos 2018-as kutatás eredményeit mutatta be, amelyből kiderült: az erdélyi nők, ha vállalkoznak, inkább a nőies szakmákban indítanak cégeket, azaz pont a rosszul fizetett munkákban kezdenek saját lábra állni.

Interjúk bizonyítják, hogy a férjek ugyan támogatják a feleségeiket az elindulásban, nem gond számukra, hogy a gyes mellett képzi magát a nő, vállalkozást indít, és azzal foglalkozik, míg a gyermek alszik, azt viszont már nehezményezik, ha később az ügyfél miatt utaznia kellene a feleségnek. „Támogatlak, drágám, légy te is önálló” – mondogatják előszeretettel a férfiak, mégis csak másfél órát hagyják dolgozni nőt, és ezzel párhuzamosan türelmetlenül várják az eredményt. Ezt látva a feleség inkább abbahagyja – magyarázta a szociológus.

A nők szeretnék, ha a gondoskodás azt jelentené, hogy „ketten gondoskodunk”, de legtöbbször csak a nőre hárul ez a feladat a munkája mellett: a nagyvállalkozók ugyan kiszervezik maguknak, takarítót és bébiszittert fizetnek, de legtöbbször azt nyilatkozzák, hogy „takarítóm van”, egyes számban, mintha csak saját magukat kellene tehermentesíteni az otthoni feladatok alól.

Gyes, részmunkaidő, adókedvezmény – mi kedvez a nőnek?

A szociológus szerint abban a neoliberális korszakban élünk, amikor az ember élete nagymértékben összefügg azzal, hogy mennyi pénzt hoz, „ezért sem trendi háztartásbelinek lenni”. A mai sikeres nők tehát minimum három munkahelyen állják meg a helyüket, és vannak erőforrásaik a takarítóra és a bébiszitterre. Hozzátette, mindig az egyre vékonyodó középosztályról beszélünk, és nem említjük azt a pénztárosnőt, műkörmöst, akinek több műszakban kell dolgoznia a fennmaradásért. Valamint azokról a 15-30 év közötti fiatalokról sem esik szó, akiknek 20 százaléka nem tanul és nem is alkalmazott, pedig ezek kétharmada is nő, akik számára a munka csak illúzió. Nincs olyan, hogy a középosztálybelieknek jól megjavítjuk a pozícióit, és ezek lecsordogálnak majd, mert az egyenlőtlenségek egyre mélyülnek, és hatványozottabban rosszabbul érintik a szegényebbeket – érvelt Geambașu Réka szociológus.

A szakértő a részmunkaidőről is kifejtette a véleményét: „sokan azt gondolják, hogy az maga a jótétemény, holott kétélű fegyverről van szó”. Aki részmunkaidőt vállal, lemond egy csomó lehetőségről, ugyanis egy olyan társadalomban élünk, ahol egy adott feladat iránti elköteleződésünk időben mérendő: azt, hogy mennyire állunk készen, mennyire vagyunk motiváltak, abban mérik, hogy hajlandóak vagyunk-e szombat este is dolgozni, rendelkezésre állunk-e folyamatosan. Egy részmunkaidős, aki mindennap tüntetőleg háromkor feláll, azt üzeni, hogy nem ez az élete fő projektje. Ugyanezt üzenik a gyes felét kérelmező apák is – magyarázta.

Mindemellett arra is bizonyíték van, hogy az adókedvezmény is a férfiaknak kedvez. A családi pótlék-adókedvezmény vitája jelenleg is fennáll Romániában, a kutatások pedig arra világítanak rá, hogy az adókedvezmény az az erőforrás, amely a férfi számláján marad, és ez bizonyos családokban nagy jelentőséggel bír. A családi pótlékot pedig a postás hozza ki vagy a nő kártyájára utalják, ami ugyancsak más jelentőséggel bír az ellátás, gondoskodás folyamatában.

Esélyegyenlőség és RMDSZ: mi minden változott az elmúlt évek során?

Csép Éva Andrea képviselő elmondta, évek óta vita az RMDSZ-en belül, hogy szükség van-e a kvóta bevezetésére vagy sem. A Nőszervezet is úgy indította a tevékenykedését, hogy „megmutatjuk, hogy képesek vagyunk rá, és bizonyára kerül hely nekünk is”. Évekkel ezelőtt is érezhető volt, hogy a nőknek egyéb feladatokat is el kell látniuk mindamellett, hogy a közösségszervezésbe bekapcsolódnak: a férfiak inkább úgy közelítettek feléjük, hogy továbbra is vasalniuk kell a viseletet, főzniük a töltött káposztát, a tárgyalási asztalhoz pedig „dekorációs elemként” üljenek csupán.

Úgy érezték, hiába dolgoznak, az természetes, de hozadéka nincs a munkájuknak, ezért gondolták, hogy megfelelő lenne a kvóta bevezetése, mert az a nők előnyére válna. A képviselő arról is nyíltan beszámolt, hogy jelenleg nem tartja jó ötletnek, ugyanis nem arra törekednek, hogy csak azért, mert előírás, nőkkel feltöltsék az üres helyeket, hanem az a fontos, hogy olyan nők kerüljenek a helyekre, akik hallatják a hangjukat, úttörők, és bárki merné követni őket. Jelenleg a „zipzár-elvet” alkalmazzák, mert így a férfinevet rögtön egy női név követi, és ezáltal egyenlítődik a képviselet, mert európai elvárás szabályozza.

Csoma Botond képviselő nyomatékosította, a társadalom változásával az RMDSZ is változott: míg az elején viccek és nevetések hangzottak el a női képviselet kapcsán, mára már elfogadottá vált. Arra a következtetésre jutottak, hogy ezt a kérdést nem lehet megkerülni, így sokat haladtak előre, bár jócskán van még mit tenniük – hangsúlyozta.

Csép Éva Andrea ezzel ellentétben úgy gondolja, jelenleg sincs elfogadva a női képviselet az RMDSZ-ben, mert most is szálkák a nők a férfiszemekben, most is többet dolgoznak, mint a férfi kollégák. Hozzátette, a szövetségi elnök nyitott a téma felé, és a párbeszédek által rájöttek, hogy miként lehetne többet kihozni az esélyegyenlőségből.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X