A szegénység nem válogat: akár fél év alatt is a társadalom peremére lehet szorulni


-A A+

Hirtelen tragédia, valamilyen feldolgozatlan esemény miatt szinte egyik napról a másikra megváltozhat egy addig jól szituált családnak az élete, a társadalom pereméről pedig segítség nélkül nagyon nehéz visszajönni. Fordítsuk arcunkat a marginalizált közösségek felé, halljuk meg kiáltásukat – fogalmazta meg a Maszolnak a szegénység világnapjának üzenetét András Loránd, a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. A szociológus végzettségű, leginkább szociális munkát végző roma származású fiatalt terepen szerzett tapasztalatairól kérdeztük.

November 17-én, az egyházi év 33. vasárnapján, harmadik alkalommal tartják a szegények világnapját. Ferenc pápa 2016-ban, az irgalmasság szentéve végén hirdette meg a világnapot az egyházban, azzal a céllal, hogy a keresztény közösségek nyújtsák ki kezüket a szegények és rászorulók felé. A pápa azt kéri az emberektől, hogy keressék föl a lakónegyedükben élő szegényeket, nyújtsák ki feléjük kezüket a barátság és a szolidaritás jegyében, a kiselejtezés és a pazarlás kultúrájával szemben pedig a találkozás kultúráját válasszák. Ferenc pápa 2019-es üzenete a világnapra: A szegények nem csalatkoznak reményükbe

A szenvedésben és kirekesztettségben élő, korlátozott lehetőségekkel rendelkező személyek tekinthetőek szegényeknek, definiálta a fogalmat és annak társadalmi-gazdasági kontextusát kérdésünkre András Loránd. Valamilyen társadalmi státusváltás, tragédia, környezeti hiba, betegség, válás, munkahelyi atrocitás, a családfő munkanélkülivé válása, demencia, alkoholizmus, családi vita miatt szorulhat valaki a társadalom peremére, ráadásul nagyon rövid idő alatt. „Tudunk olyanról, hogy jól szituált család fél év alatt került telepi körülmények közé” – magyarázta. 

András Loránd tapasztalata szerint a szegény, rászoruló családok szerkezete annyiban különbözik a társadalom többi családjának szerkezetétől, hogy a családtagok között szorosabb a kötelék: a tisztelet megadása, kinyilvánítása másként működik, alá-fölérendeltségi viszony figyelhető meg, és a családfenntartó számít a ház urának – aki azonban lehet a család bármelyik férfi vagy női tagja, sorolta, valamint több gyermeket mernek bevállalni, tette hozzá. 

„A vendégmunka egy kötelező rossz”

Az idős személyek elmagányosodása a fiatal felnőttek külföldi munkavállalása miatt valós probléma, de nem szegényspecifikus, fejtette ki kérdésünkre a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. „A vendégmunka egy kötelező rossz az ő életükben, amit el kell vállalni, mert külföldön nem jelent problémát az, hogyha szegény vagy roma származású vagy, a munkádat végezd el és kész. Itthon, ahol már ismernek, ez sokkal nehezebb” – mondta. 

Mindez a gyerekfelügyelettől az esetleg magatehetetlen nagyszülők helyzetéig sok gondot okoz, és úgy látja, a nehéz körülmények között élő időszakos munkavállalók legtöbbször faluszéli telepekről vagy városi kartellekből származnak, ahol a dzsungel törvénye érvényesül. „Például vízbizniszek zajlanak: a közkútról úgy lehet vizet vinni, hogyha kifizetsz x lejt, és úgy, hogy közben azt egy tizenéves suhanc őrzi. Onnan ha a vízzel elindulsz és hazafele kibotlasztanak, a vized kiömlött, visszasétálsz, újra ki kell fizesd. Ha ezt nem teszed meg, akkor bántalmaznak” – osztotta meg tapasztalatait. Ha a szülő(k) külföldön vállal(nak) munkát, a gyermek élete pár hónap alatt megváltozik, „olyan helyzetekben találja magát, ahol a prostitúció, drogfogyasztás meg az agressziónak különböző formái jelennek meg, vagy elszenvedője vagy elkövetője lesz ezeknek”, hangsúlyozta. 

Mindkét fél szükséges a békés együttéléshez

András Loránd munkája során szerte az országban foglalkozik a szegény és roma közösségek felzárkóztatásával, így arra is rákérdeztünk, hogy milyen különbséget lát a különböző régiókban élő rászorulók életkörülményei között. Elmondta, régiónként változik az életvitel, de ez sok esetben kulturális vonatkozású. „Dolgozunk olyan négy-ötszáz fős településen, ahol ha az ember végigmegy, fel sem tűnik neki, hogy az egy cigánytelep, fel sem tűnik neki, hogy mélyszegénységről beszélünk, azonban ha bemegyünk a családokhoz, akkor a családok életében ez már tapasztalható. Van viszont olyan telepünk, ahol ha végigmegyünk, borzasztó körülményeket látunk, szó szerint pokróc és doboz a ház oldala, azonban pénzügyileg viszonylag jól állnak” – mutatott rá. 

Bizonyos településeken jó együttműködés alakult ki a magyar és a roma közösség között, megvan, hogy kinek mi a szerepköre, azonban máshol „előítélet alapján vagy megalapozottan a többségi társadalom folyamatosan nyomás alatt tartja a szegény közösséget. Ennek okán folyamatos a feszültség a két közösség között, és sok esetben azt sem tudják, hogy miért”. Mindkét fél szükséges ahhoz, hogy egy alku, együttélési megállapodás alakuljon ki, nyomatékosított. Megjegyezte azt is, a romák nagyon könnyen meglátják egymásban a bajtársat: „ha egy bukaresti és egy partiumi cigány találkozik a fővárosban magyar közösségben, akkor több mint valószínű, hogy ők ketten lesznek az első klikk, akik egymásra támaszkodnak”. 

A csak adok, de nem kapok, nem működőképes

A mélyszegénységben élők maguktól nem tudnak hosszú távra tervezni, mert mindössze a mindennapi túlélésre telik idejük, energiájuk, ezért nagy lehetőség a különböző civil szervezetek által működtetett felzárkóztató programok, következtettük ki beszélgetésünkből.

A Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét elnevezésű módszeréről András Loránd elmondta: a program keretében telepi körülmények között élő közösségekben helyeznek el konténereket vagy vásárolnak épületet, és ott egy szociális elsősegélyközpontot hoznak létre. Itt higiénés blokkot működtetnek mosógéppel, tisztálkodási lehetőséggel, közösségi tér van, ahol pedagógusok foglalkoznak gyerekekkel, felnőtteknek pedig prevenciós és felvilágosító tájékoztatást, életvezetési tanácsadást nyújtanak, valamint a családpasztoráció is működik, azaz családokért felelnek a szeretetszolgálat munkatársai, és arra próbálják őket ösztönözni, hogy egyről a kettőre lépjenek.

András Loránd terepen dolgozó kollégáit, akik nap mint nap a rászoruló családok mellett vannak, a modernkor szuperhőseinek tekinti. „Meg vagyunk győződve arról is, hogy a csak adok és nem kapok-féle munka nem működőképes, arra próbáljuk őket ösztönözni, hogy a mi segítségünkkel a saját erejükből tegyenek meg lépéseket” – hangsúlyozta. „Az arcunkat fordítsuk feléjük, halljuk meg a kiáltásukat, és a szükségleteiket felismerve próbáljunk segíteni” – fejezte ki a szegénység világnapjának üzenetét a szakember. 

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X