Etetni nem, csak csodálni szabad a vízimadarakat! – madárszakértőt kérdeztünk

Erdélyi nagyvárosokban is elterjedt a helyi tavakon, folyókon úszkáló vízimadarak etetéseBár a jelenséget nem a rossz szándék szülte, kimondottan káros hatása van ezekre az állatokra – hívta fel a figyelmet a Milvus Csoport szakértője, akit a Magyar Madártani Egyesület szerdán közzétett felhívása kapcsán kerestünk meg.

Bár alapvetően a jó szándékú emberek etetik a vízimadarakat, azt gondolván, ezzel a cselekedettel megmentik a szárnyasokat az éhezéstől, általában nem segítik, hanem ellenkezőleg: veszélybe sodorják a kacsákat, gémeket, hattyúkat, kócsagokat. Legtöbbször pedig csak találgatunk, mitől pusztulhattak el városunk díszei: mint azt pár héttel ezelőtt megírtuk, Kolozsváron is tömegesen pusztultak a kacsák, amelyre azóta sem érkezett magyarázat, bár az nyilvánvaló, hogy az emberi beavatkozásnak köze lehet hozzá.

A vízimadarak etetése fölösleges, hangsúlyozzák a szakemberek, arra hivatkozva, hogy főleg nyáron korlátlanul találnak maguknak táplálékot úgy a városi tavakon úszkálók, mint vadon élő társaik. Ezért a kenyérmorzsák, kenyérgalacsinok és egyéb emberi táplálék csupán megbetegítik, életveszélybe sodorják őket.

Miért ne etesd a vízimadarakat?

A szakemberek kiemelték, a vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően eltérnek a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól, ebből kifolyólag az etetésük nem hasznos, mert a mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést, valamint a kenyér és egyéb értéktelen „táplálék” megbetegíti őket. Az etetés azért is veszélyes, mert tömegesen gyűjti oda a madarakat, így fokozza közöttük az agressziót és az ebből fakadó sérülésveszélyt, ugyanakkor az egyébként önfenntartásra nem alkalmas területekre is sok vízimadarat vonz, amely a későbbiekben a pusztulásukat eredményezi, lévén, hogy emberi beavatkozás nélkül nem tudnak táplálékhoz jutni.

A táplálék vízbe szórása mindemellett szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését, és az ebből eredő elmocsarasodást. Az etetés során kialakult csoportosulás előidézi a madarak közti hibridizációt, azaz a különböző fajok kereszteződését. Ugyanakkor növeli a fertőzésveszélyeket, és a betegségek, például a madárinfluenza terjedését is nagymértékben elősegíti. A legtöbb betegség pedig az embereket is veszélyeztetheti – közölte a Magyar Madártani Egyesület.

Mi történik, ha mégis táplálod őket?

Mint kiderült, az etetés többnyire nyáron kezdődik, abban az időszakban, amikor az emberek a hűsítő víz közelségét keresik, így óhatatlanul felfedezik a tavak, folyamok élőlényeit. Mivel „sok, szegény, éhes” madarat látnak a csendesen úszkáló szárnyasokban, emberi táplálékkal kezdik „megmenteni” az életüket. Bár a jó szándék arra enged következtetni, hogy mindezért a madarak hálások, hamar visszájára fordul a dolog: azok a madarak, amelyek emberek által jutnak élelemhez, hozzászoknak a „jóléthez”, így aztán ősszel nem vonulnak el.

A fagyok beköszöntével a szenvedő szárnyasok létszáma egyre csak nő, az emberek viszont már nem etetik őket olyan jó szívvel, mert hideg az idő számukra. Ha mégis túlélik a téli időszakot, akkor a berögzült viselkedésformának köszönhetően évről évre emelkedik a „nyári kéregetők” száma. Ez voltaképpen egy mókuskerék, amelyet csak úgy lehet megállítani, ha a nyári időszakban nem élelemmel megyünk az állatok és tavak köré, hanem csupán nyitottsággal, rácsodálkozással és tisztelettel.

Mit mond a szakértő?

Nagy Attila ornitológus, a Milvus Csoport projektmenedzsere a Maszolnak elmondta: nem helyfüggő a madarak etetésének a jelensége, a nagyvárosok legtöbbjében rendkívül elterjedt „kikapcsolódási program”. Bár helytelen és a lehető legrosszabb példája az emberek állatokhoz való közeledésének, van szerinte egy fajta pozitív hozadéka is, ha magát a szándékot nézzük, mert ezek az emberek közel akarnak kerülni a természethez, az állatvilághoz, csak előzetes tudás híján a közeledés legrosszabb formáját választják. Mindezt tovább fokozza, hogy a felvilágosítatlan polgárok nemcsak télen, hanem nyaranta is előszeretettel dobálnak kenyeret a vizekbe.„Ilyenkor, nyáron, amikor még csak fel sem kellene merüljön bárkiben is, hogy nincs elég elesége a madaraknak, hiszen mikor legyen elég eleségük, ha nem most?” – emelte ki a szakember.

Hozzátette, Nagyváradon a bütykös hattyúk örvendenek nagy népszerűségnek, mert elegánsak, nagyok és mutatósak, így az emberek imádják őket. Erdélyben azonban 2000-ig híre sem volt ezeknek, mint fészkelő fajoknak, mára viszont annyira odaszoktatták őket az emberek, hogy szennyvíztelepeken vagy duzzasztott tavaknál, sőt, a városban is találni belőlük fészkelőket. „Nyilván nem azért etetik őket, mert megbetegíteni akarják a vízimadarakat, hanem egyfajta empátia ösztönzi a városlakókat a táplálásukra”, csak ezzel meggátolják az egyébként költöző fajok elvándorlását.

A szakember szerint fontos lenne tájékoztatni a jó szándékú személyeket, mit kedvelnek a fajok, és mi az, ami veszélybe sodorja őket. Erre táblák kihelyezését javasolná, valamint „egy megyeszékhely szintű várostól elvárná, hogy a nagyközönség számára állótávcsöveket állítson, amelyek megkönnyítenék, a városlakók rácsodálkozását a madarakra”. Azért is fontos a felvilágosítás, mert azáltal elkerülhetjük, hogy zavarukban helytelenül cselekedjenek a tenni akarók: nyomatékosítani kell bennük, a madarakat táplálhatjuk, de csak télen és csupán az itt ragadt, énekesmadarakat, a vízi szárnyasokat pedig tanácsos békén hagyni, mert azok bármelyik évszakban hozzájuthatnak a számukra szükséges élelemhez. Hozzátette, arra is rá kell nevelni az embereket, ne édes vagy sós péktermékkel lássák el a madarakat, mert azoknak megvan a sajátos táplálékuk, így a felvilágosító táblákkal megkönnyíthetnénk a madár-emberviszonyt.

Okosabbak a madarak, mint gondolnád

Nagy Attila madárszakértő beismerte, a táplálás mellett egyéb okok is bevonzzák a madarakat a városokba: a szárnyasok ugyanis rájöttek, a nagyvárosokon keresztülfolyó vizek melegebbek, ebből kifolyólag telente nem fagynak be, így lehetőséget biztosítanak a túlélésre. Azt is kitanulmányozták, hogy a városi ricsajt választva megszabadulnak az erdei vadászatoktól, így hozzászoktak az emberek társaságához, amellyel az életben maradásukat segítették elő.

Az eszességük azonban nemcsak ennyiből áll: ha úgy döntenénk, tovább nem tápláljuk őket „mesterségesen”, akkor egyszer csak rájönnének „nincs számukra elég táplálék, így szükséges továbbvonulni. Hiszen erről szól az ő életük” – magyarázta a szakember, aki arra is kitért, az aktuális jelenség felszámolására a Milvus Group is igyekszik erőteljesebb kampányokkal előhozakodni. De addig is a leghatékonyabb az, ha a jártasabb, felvilágosult személyek beavatkoznak, amikor vízimadár-etető polgárokkal találkoznak, és szép szóval, példákkal felvilágosítják azokat arról, miért is helytelen a nemes szándék által vezérelt cselekedetük.

banner_fqCTjirk_Double Rise 3oo.jpg
banner_slFPWcPP_WhatsApp Image 2021-07-23 at 15.48.23 79o.jpg

Kapcsolódók

Kimaradt?