A szatmárnémeti járda nem tudja, magyar vagy román gyermek biciklizik-e rajta – Butka Gergővel beszélgettünk


-A A+

Szatmárnémeti egyre élhetőbb város lesz, és nemcsak azért, mert ott szervezik meg idén hatodik alkalommal a Szatmárnémeti Utcazene Fesztivált, hanem azért is, mert a város állásajánlatokkal és konkrét beruházásokkal várja haza a magyar fiatalokat. Minderről Butka Gergőt, a szatmárnémeti polgármester tanácsadóját kérdeztük, aki egyben az említett rendezvény főszervezője is. Szerinte a városban sikerült túllépni az etnikai szempontokon, a lakosságnak mindegy, hogy éppen albán-e a polgármester, ha a látja, hogy a dolgok a jó irányba haladnak.

Viccesen hívtátok fel idén a figyelmet a Szatmárnémeti Utcazene Fesztiválra: híres manele énekesek képmásával riogattátok a minőségi zene kedvelőit. Mire volt ez utalás?

Igazából minden évben igyekszünk kihasználni április 1-jét a szokványostól eltérő kommunikációs tartalom szolgáltatására, manapság pedig elég nehéz olyan virális üzenetet találni, aminek azért köze is legyen a rendezvényhez.

Mi elég tudatosan állítottuk szembe az utcazene fesztivált egy képzeletbeli, manelét bemutató rendezvénnyel, és amúgy eléggé elértük a célunkat vele. Még azok is visszajeleztek, akik nem kifejezetten utcazene rajongók.

A Facebookon követtem, ahogy 2014-től mostanáig felnőtt, vagy pontosabban kinőtte magát ez a fesztivál, amelynek létrejöttében bábáskodtál. Mennyire ágyazódott be mostanra az esemény a szatmárnémeti köztudatba és mit ajánlotok idén a rendezvény három napja alatt?

Meg kell említenem, hogy maga a rendezvény keletkezése is eléggé különleges volt, hiszen ez volt az első olyan kulturális esemény Szatárnémetiben, amelyet nem közpénzből kezdtünk megszervezni. Ez eleve adott neki egy elég komoly támogatottságot a közönség részéről. Ez, az úgymond külföldről „lopott” műfaj továbbra is egy üdítő színfolt a város kulturális palettáján, amelyen persze számos rendezvény más esemény is van. De a kiszemelt célcsoportunkat leginkább ezzel a zenei stílussal tudtuk elérni, megszólítani, ez a közönség pedig a szatmári, felvilágosult, okostelefonon pötyögő, kisgyermekes, természetszerető tudatos online-fogyasztókból áll. Nekik ez a rendezvény nagyon bejött.

Egy ilyen fesztivál nyilván akkor a legsikeresebb, ha minél több fiatal rajongja körül. Hogy áll jelenleg a város a fiatal lakosság tekintetében, ezen belül mennyire jelentős a magyar fiatalok aránya, jelenléte?

Ha a rendezvényt tekintjük, akkor nekünk tulajdonképpen két célcsoportunk van: az egyik a 16-25 éves korosztály, akiknek mi nem tudtunk egy amolyan kolozsvári Untold fesztivált szervezni, amelyen hajnalig bombázzuk a város lakosságát számos látványos show-elemmel, viszont kapnak egy laza, stílusos, fiatalos rendezvényt, amely applikációval is kommunikál. A másik célcsoport pedig a kisgyerekes, családos fiatal, aki a miccs helyett szeretne például street food-ot fogyasztani, megunták a Voltajt és szeretnének valami különlegesebb zenei produkciót hallani, látni. Ráadásul sokan Kolozsvárról jöttek haza, ahol ugye „Kolozsvár never sleeps” és számos más rendezvény is van, ez az esemény pedig kicsit hasonlít az ottaniakhoz.

A fesztivál idei felhozatalát tekintve az egyik legfontosabb dolog – egyben nagy büszkeség és nagy teher is számunkra – az, hogy nagyon sok külföldi fellépő keres meg bennünket. Már eljutottunk oda, hogy listázva vagyunk a nemzetközi utcazene fesztiválok adatbázisában, és sokan megkeresnek, hogy szeretnének eljönni ide, mert ellentétben sok más fesztivállal – bár nem keresnek annyit az utcazenéléssel, mint például egy svájci kisvárosban vagy nagyvárosban –, a közönség sokkal jobb és mi, a szervezők is igyekszünk a kedvükre tenni. Ha helyi pálinkát szeretnének, akkor azt kínálunk, ha pedig van olyan művész, akinek ki kell mosni a ruháját, mert hosszú útról érkezik hozzánk, akkor ezt is lehetővé tesszük. Ezek olyan részletek, amelyeknek híre megy, így egyre több külföldi jelentkezőnk van. Ez egyben az idei felhozatal egyik sajátossága is.

Ugyanakkor egyre magasabbra célozunk más tekintetben is: egyre több street food-osunk, egyre több színpadunk van, még jobban belakjuk a Szamos-partot. Tavaly ott egy kisszínpad volt, most egy nagyobb lesz, és más elemek szintjén is hozunk újdonságot, így például az utcai artisták tekintetében. Egyre több külföldi mutatványos is érkezik, idén már több olyan is van, aki nagyon látványos műsort mutat be.

Nemrég állásbörzét is szerveztetek a zömében Kolozsvárról, de akár máshonnan is hazatelepülni vágyó fiataloknak. Milyen volt az érdeklődés börze iránt, mik voltak a népszerűbb hazacsalogató állásajánlatok?

Ezt az eseményt, „Szatmár hazavár” címmel 2017-ben indítottuk, és el kell mondanom, hogy hosszú idő után az első ilyen konkrét tevékenység volt Szatmárnémeti városa részéről, ami arra irányult, hogy hazahozzuk a fiatalokat. Nem hangzatos Márai- vagy Tamási-idézetekkel, hanem konkrét állásajánlatokkal vártuk akkor is és most is a fiatalokat.

Az idén a legreprezentatívabb Szatmár megyei és szatmárnémeti cégekkel szerveztük meg a börzét a BT Arénában. Legalább százötven olyan fiatal jött, akit valóban érdekeltek ezek az állások, amelyek révén leginkább az ipari, illetve ezen belül a gépkocsigyártás szektorában kerestek mérnököket, illetve informatikusokat, programozókat. Ez egy feltörekvő iparág Szatmárnémetiben, így elsőként ezek, a főként német beruházások keresnek szakembereket. De emellett még volt közgazdász állás is, de különböző speciális programozó nyelv szakértőjét is keresték a cégek.

Ami számunkra nagy öröm, hogy idén ehhez a kezdeményezéshez csatlakozott Hargita és Bihar megye, illetve Sepsiszentgyörgy is, így azt mondhatjuk, hogy ez, a fiatalokat hazaváró projekt már nemcsak Szatmárnémetié, hanem országos méretűvé nőtte ki magát.

Az ilyen események szervezői elég gyakran elfelejtik, hogy a munka mellett egy olyan szélesebb vonzó közeget is kell ajánlani a fiataloknak, ahol tényleg otthon érzik magukat. Hogyan halad Szatmárnémeti az élhető európai város kiépülésének útján, ahonnan már nem kell Nyugatra költözni?

Éppen ezért volt ott az állásbörzén Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere, aki elmondta azt a fiataloknak, hogy a vonzó állás és a bankkártyára beérkező összeg is fontos dolog ugyan, de emellett a város számos előnnyel is kecsegtet. Hogy egy nagyon konkrét példát említsek: Kolozsváron egy kétszobás lakás ára duplája egy szatmáriénak. És azért az fontos és megfontolandó egy Kolozsváron tanuló programozó vagy fiatal család számára, hogy van egy ilyen előny.

Ráadásul 2016-tól számos olyan európai projektet indítottunk be, vagy nyertünk finanszírozást, amely pont az élhető város kategóriában hoz egy hozzáadott értéket. Épült 27 kilométernyi városi bicikliút, folyamatban van a Szamos-part rendbehozatala, egy nagyobb kiterjedésű, lepusztult városi területet alakítunk át zöld övezetté, és a közszállítás területén is számos projektünk van, ami Szatmárnémeti élhető várossá alakítását célozza meg.

Bár nem nevezték meg prioritásként, a fiatalok számára is fontos a nemzeti identitással kapcsolatos biztonság, Romániában pedig lassan mindennapossá válnak az etnikai hercehurcák különböző témák margóján. Szatmárnémetiben, bár nincs már többségben, eléggé jelentős a magyarság aránya ahhoz, hogy akár saját etnikai konfliktusokkal is beszálljon egy ilyen az országos „buliba”. Hogyan csapódnak le ott az ilyen jellegű országos konfliktusok, és általában mennyire tekinthető ingatagnak az román-magyar viszony?

Úgy látom, hogy Szatmárnémetiben általánosságban sikerült túllépni például azon, hogy egy polgármester magyar vagy román. Látják az emberek azt, hogy az elmúlt három évben mozgásba lendült a város mind a különböző városfejlesztő projektek, mind pedig a közszolgáltatás terén. És azt a román többség is beismeri, hogy mindegy, hogy a polgármester éppen albán, román vagy magyar, hiszen szeretik, ha a dolgok működnek.

Az elmúlt három évben a magyarság az intézmények, de a városi közérzet szintjén is megerősödött. Egyértelmű példa erre a polgármesteri hivatal teljesen szimmetrikus kétnyelvű kommunikációja. Mi nem csak jelzésértékkel fordítjuk – mint például Nagyváradon Unirii piacnak a Szent László teret – a város különböző nevezetességeit. A szatmári kulturális életet és az átlag szatmárnémeti polgár komfortérzetének megteremtését egyformán fontosnak tekintjük. Mindeközben a román lakosság azt is látja, hogy Szatmárnémetiben a járda nem tudja, hogy rajta román vagy magyar gyermek biciklizik-e, így tehát azok a fejlesztések, amelyeket a polgármesteri hivatal az elmúlt években eszközölt, etnikai hovatartozás nélkül szolgálják ki a szatmáriakat.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X