Szankciók ellenére is saját érdekeit követi a média – Borsos Orsolya az audiovizuális szabálytalanságokról

Szankciók ellenére is saját érdekeit követi a média – Borsos Orsolya az audiovizuális szabálytalanságokról


-A A+

Kilencvenkilenc százalékban nem tartja be a hazai román média a kisebbségekről való kiegyensúlyozott tájékoztatás elvét, és erre gyakorta még a szankciók sem tudják rávenni – jelentette ki a Maszolnak adott interjúban Borsos Orsolya. Az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) tagját arról is faggattuk, hogy az intolerancia vagy a sajtóetika megszegése eredményezi a testület legtöbb szankcióját.

A CNA tavaly 1,6 millió lej összértékű pénzbírságot rótt ki a médiára, továbbá számtalan felszólításban jelezte a különböző törvényszegéseket. Mi alapján vizsgálták ki a különböző eseteket, hány televízió, illetve rádió került a múlt évben „feketelistára”?

Elsősorban lakossági feljelentések alapján vizsgáljuk meg a kihágásokat. Nem nézzük folyamatosan a tévét és büntetjük azt, amit látunk, hanem elsőként és nagymértékben a lakosság jelzései irányítják rá a figyelmünk bizonyos műsorokra. Ezeket a műsorokat vizsgáljuk meg, és büntetjük az ezekben fellelhető szabálytalanságokat. A CNA-büntetések a gerincét tehát ezek képezik.

Ezen kívül a tizenegy CNA-tagnak is joga van arra, hogy hivatalból eljárást indítson, de viszonylag ritkán élünk a lehetőséggel, mert úgy gondoljuk, hogy a jelzéseknek elsősorban a tévénézőktől és rádióhallgatóktól kell érkezniük, a médiafogyasztók alapvetően másként reagálnak a sajtóban tapasztaltakra. Ha leülök a tévé elé és tíz percig nézem, akkor azonnal be tudok azonosítani tíz kihágást, ezért is van az, hogy mi, a tanácstagok ritkán élünk ezzel a jogunkkal, csupán a nagy horderejű esetekben szoktunk hivatalból eljárni.

Lakossági feljelentést kétféleképpen lehet megtenni: a tanács honlapján kitöltött elektronikus ív révén, illetve a cna@cna.ro címen, jelezve a kifogásolt műsor koordinátáit.

A büntetések 90 százaléka egyébként a tévéműsorokat érinti, rádiók esetében kisebb a számuk, hiszen kevesebb a saját gyártású műsoruk is. Ez utóbbiak főként a délelőtti időszakban készülnek, illetve csúcsidőben vannak még saját bejelentkezések, ezt követően inkább zenét sugároznak. A tévéknél a szankciók tetemes része a hírtelevíziókat érinti, a többi csatorna estében a büntetések jelentős hányada a reklámokkal kapcsolatos kihágásoknak tulajdonítható, illetve a szórakoztatóműsorok trágárságainak, esetleg annak, hogy a kiskorúak védelmére vonatkozó kötelezettségeiket nem tartják be.

A tavalyi szankcionáltak listáján a legtöbbet büntetett sajtóorgánum, a Realitatea TV Hatalmi játszmák című, szintén legbüntetettebb beszélgetőműsorának vezetője a Nemzeti Liberális Párt (PNL) listáját vezeti, és valószínűleg EP-képviselő lesz. Milyen vétségeket követett el az újságíró a műsorában, persze az elhíresült magyarellenes álláspontját leszámítva?

Rareș Bogdanról nemcsak a magyarok, hanem a románok is tudják már, hogy az egyik legnacionalistább és leginkább magyarellenes retorikájú televíziós újságíró. Mellette még Radu Banciu hasonlóan hírhedt és ismert arról, hogy nagyon magyar- és kisebbségellenes az álláspontja.

Rareș Bogdan műsoraival zömében az a gond – magyarellenességük mellett –, hogy nem tartja be a sajtóetika egyik alapvető és legfontosabb szabályát: a másik fél megszólaltatását, amit szaknyelven úgy hívnak, hogy „audiatur et altera pars”. Magyarán: műsorai egyoldalúak, hiányzik ezekből mindenféle más nézőpont, emiatt pedig nagyon sok büntetést kap. Hiába hívtuk fel nagyon sokszor a figyelmét erre a hiányosságra, ő továbbra sem volt hajlandó több nézőpontot bemutatni. Pedig erre még az audiovizuális törvény is kötelezné, amely még azt is előírja, hogy amennyiben a stúdióbeszélgetésben valamilyen okból nem jeleníthető meg az ellenkező nézőpont, akkor a moderátor, a műsorvezető kötelessége az „ördög ügyvédje” szerepét eljátszani, vagyis át kellene vennie az úgynevezett ellenzéki nézőpont megjelenítésének feladatát. Nyilván, ezt sem tette meg soha, sőt tovább hergelte a meghívottjait, hogy minél extrémebb, polgárpukkasztóbb és hangzatosabb kijelentéseket tegyenek. Ráadásul az állításait gyakorta bizonyítékokkal sem támasztotta alá, ami egyáltalán nem felel meg sem a sajtóetikai, sem pedig a törvényes szempontoknak.  

A különböző társadalmi rétegek iránti intolerancia vagy sajtóetikai vétségek vannak a túlsúlyban a szankcionált esetek között? Mik az arányok?

Általánosságban elmondható az, hogy három típusú kihágás jellemző majdnem mindenik büntetett sajtóorgánumra. A szankciók nagy részét azokra a szabálytalanságokra róttuk ki, amelyek a kiegyensúlyozott tájékoztatásra, illetve a méltósághoz és énképhez való joghoz kapcsolódtak. A román audiovizuális sajtóban ugyanis nagyon elterjedt jelenség az, hogy a műsorok meghívottjai egymást „mocskolják”, verbálisan bántalmazik, minden irányban zajlik a sárdobálás. Így nagyon sok és megalapozott feljelentés vonatkozik arra, hogy a sérelmezők méltóságához és énképéhez való jogát nem tartották be – erre vonatkozik az általunk kirótt szankciók 60 százaléka.

Itt azt is fontos hangsúlyoznom, hogy az említett jogok betartása mellett a korrekt és kiegyensúlyozott tájékoztatás is nagyon hiányzik, és emiatt is rengeteg büntetést kell kirónunk.

Választási kampány előtt állunk, amikor a felfokozódott hangulatban vélhetően a politikai szereplők médiabeli egymásnak feszülése is gyakoribb. Jobban figyeli a CNA ilyenkor a médiát vagy nincs különbség a „békeidőkhöz” képest?

Saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy az egymásnak feszülés és az intoleráns narratívák szélsőségekig való feszítése ugyanannyira jellemző az úgynevezett nyugalmasabb időszakokra is. Nyilván, a kampányokban még hangsúlyosabb szokott lenni, és még inkább fel kell készülni arra, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás csorbul, a hírtelevíziók esetében egyáltalán nem lesz elsődleges szempont a korrektség.

Az audiovizuális tanács azonban külön határozatott szokott közzé tenni a kampányidőszakra és ebben is fontos kitétel az, hogy a rádiók és televíziók kampány idején is kötelesek betartani a kiegyensúlyozott tájékoztatás elvét. A CNA amúgy szigorúan követi is a kampányban ennek a tiszteletben tartását: a médiaszolgáltatóknak le kell jelenteniük a kampányműsoraik ütemezését, ennek pedig – lakossági feljelentés hiányában is – fokozott figyelmet szentelünk, monitorozzuk, és ha nem tartják be a CNA-határozatban foglaltakat, illetve a törvényes előírásokat, büntetésekre számíthatnak. Ezzel együtt kampányidőszakban is nagyon fontosak a lakosság által tett feljelentések.

Gyakorta felmerül bennem az ilyen-olyan szankciókról szóló híreket olvasva, hogy mi  lehet ezeknek a hatása? Vajon toleránsabb, szabálykövetőbb lesz-e ettől a hazai román média, vagy éppenséggel találékonyabb a különböző törvényi kiskapuk megkeresésében, amelyek révén az igencsak piacos intoleranciát éppen úgy űzhetik tovább?

Büntetések ide vagy tova, a média saját érdekeit követi ebből a szempontból is. Nagyon jelentős összegűnek kell lennie a büntetésnek ahhoz, hogy ideig-óráig, néhány hétig vagy napig az illető sajtóorgánum megváljon a kisebbségellenes diskurzusától. De mindaddig, amíg látják, hogy ez nézettséget generál, folytatni fogják.

Látva azt, hogy mennyire elharapóztak ezek a műsorok, a tavalyi centenáriumi évben a CNA kötött egy megállapodást elsősorban a hírtelevíziókkal, de a többi tévécsatornával is, hogy próbálják meg legalább az évforduló fényében visszafogni kisebbségellenes retorikájukat. Az ezt követő lakossági feljelentésekből, de a büntetések mértékéből is úgy látom, hogy ez valamelyest sikeres is volt. Tehát csak azok a tévék esetében érkeztek feljelentések, amelyek nem írták alá a megállapodást.  Akik viszont aláírták, be is tartották, nem folyamodtak ilyen diskurzushoz. Azonban a dokumentumot sem a Realitatea, sem pedig a B1 televízió nem írta alá, és továbbra is esetükben volt a legtöbb feljelentés.

Idénre már nem vonatkozik ez a megállapodás, viszont úgy látom, hogy ugyancsak az említett két tévénél, illetve a két műsorvezető esetében folytatódik a kisebbségellenesség, továbbra is rájuk vonatkozóan érkezik a legtöbb feljelentés.

A tanácsbeli tapasztalatokból ítélve, melyek az audiovizuális intoleranciának leginkább kitett kisebbségek?

Leginkább a magyar közösséget támadják, és ez általánosságban elmondható. Én ezt azzal magyarázom, hogy ennek van politikai szinten a legnagyobb tétje, hiszen a magyarságnak jelentős képviselete van a parlamentben, így aktuálpolitikai kontextusban kiszámíthatóan a támadások célkeresztjében találja magát. Ezen túl azonban az említett helyzetekben a teljes közösséget is támadják, az eddigiekben pedig megfigyelhető, hogy amikor bizonyos érdekek mentén fontossá válik az RMDSZ támadása, akkor felerősödik a magyar közösség ellen irányuló retorika is.

Itt még azt is meg kell említenem, hogy a CNA audiovizuális tartalomra vonatkozó szabályzatának 70. paragrafusa kimondja: a kisebbségekről készült tévé- és rádióműsorokban az adott témáról és minden esetben meg kell kérdezni az illető kisebbség véleményt is, vagy meg kell hívniuk a nevezett kisebbség képviselőjét is a beszélgetésre. Ezt a kitételt mondhatni 99 százalékban nem tartják be a rádiók és tévék, ebből adódik a nagyon jelentős hangsúlyeltolódás, és az, hogy durva és extrém lesz a kisebbségellenes retorika. Ha bemutatnák azt az álláspontot is, valamennyire kiegyensúlyozottá válhatna, de mivel ezt – szándékosan vagy sem – mindig elfelejtik, nagyon kiegyensúlyozatlanná válik a kisebbségekről való beszélgetés.

Persze ebben is vannak árnyalatok. Épp nemrég történt az a Realitatea TV egyik műsorában, hogy meghívták Tánczos Barna szenátort, de egyszerűen nem hagyták szóhoz jutni. Két épkézláb mondatot nem mondhatott el, mert folyton a szavába vágtak. Nos, itt formailag megvolt a kiegyensúlyozottság, teljesítették a követelményt, azonban gyakorlatilag és tartalmilag ennek semmi haszna nem volt.

Nem egy esetben a CNA-szankciók kapcsán a szólás- vagy sajtószabadság korlátozására vonatkozó felkiáltással próbálták védeni maguk a büntetettek. Mennyire élesek itt a határvonalak?

Nyilván, ez egy nagyon érzékeny téma, hiszen a CNA-nak az is a feladata, hogy minél tágabban értelmezze a szólásszabadságot, minél nagyobb teret szolgáltasson ennek kibontakozására. Ilyen értelemben sem tekinthetők a szankcióink a szólásszabadság megszüntetésére tett kísérletként. Ezek a büntetések arra hívják fel a figyelmet, hogy egy újságíró, illetve műsor megszegte a vonatkozó törvényes előírásokat. Kizárólag erről szólnak, semmiképp sem arról, hogy valamiképpen megpróbálnánk korlátozni a sajtószabadságot.  

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X