Horogkeresztet firkáltak Kolozsváron Márton Áron portréjára


-A A+

Óriási horogkereszt éktelenkedik a Márton Áront ábrázoló képen a kolozsvári Deák Ferenc/Eroilor utcában. A római-katolikus püspök fotója abban a szabadtéri centenáriumi kiállításban kapott helyet, amely száz felvételen keresztül mutatja meg Kolozsvár elmúlt száz évét.   

A vandál tettet Bodó Márta, a római-katolikus egyház sajtósa észlelte és írta meg a romkat.ro című egyházi portálon.

A püspök képe ellen elkövetett „merénylet” annak fényében különösképpen értelmezhetetlen, hogy az 1949-es évhez kapcsolódó  leírásban egyértelműen az áll, hogy Márton Áron a hatalommal dacolva bátran kiállt a zsidók deportálása ellen.

„Bántó ez azért is, mert egyetlen másik képet firkáltak össze az övén kívül, az pedig a kommunista diktátort ábrázolja, és bántó, mert napok óta ott ez a durva jel és senkinek a szervezők, hivatalosságok közül nem terjedt ki a figyelme arra, hogy onnan eltüntesse” – írja a romkat.ro.

Az egyházi portál beidézi Márton Áron 1944. má­jus 18-án a ko­lozs­vá­ri Szent Mi­hály-temp­lom­ban papszentelési beszéde végén mondott szavait: „Értesültem, hogy híveim az egyházmegye legkeletibb határától kezdve mélységes megdöbbenéssel fogadták ismert személyiségek szabadságának korlátozásáról és bizonytalan sorsáról elterjedt híreket. Ugyanígy aggodalommal kísérték a zsidók ellen az utóbbi időkben végrehajtott intézkedéseket. Örömmel hallottam híveimnek ezt az erkölcsi felfogását, véleményét és ítéletét; és főpásztori büszkeséggel említem föl, mert ez egy széles tömegnek a felfogása, véleménye és ítélete, s egyúttal örvendetes jele annak, hogy az igazi katolikus szellem mélyen benne gyökerezik és ma is eleven erőként él népünk lelkében. Fiai a keleti határokon az embertelen szovjetrendszer betörése ellen harcolnak, városaink és ipartelepeink védtelen lakói az angolszász hatalmak bombázásaiban egy másik embertelenség fájdalmát szenvedik. Népünk megérti, hogy e rendkívüli körülmények rendkívüli intézkedéseket váltanak ki; keresztény érzése azonban ösztönösen tiltakozik, ha ugyanakkor tapasztalja, hogy emberekben az emberi személy méltóságát megalázzák és embereket jogaikban, vagy emberi jogaik védelmében korlátoznak a véleményük, vagy vallási mivoltuk miatt.”

Majd 1944. május 22-én levélben fordult a Magyar Királyi Minisztériumhoz, a Kolozs Megyei Főispáni Hivatalhoz és a Kolozsvári Rendőrkapitánysághoz: „Tegnap értesültem, hogy zsidó-címen az elmúlt napokban összegyűjtött zsidókat és keresztényeket el fogják szállítani. Amit az ilyen szállítmányok kezeléséről és jövő sorsáról mondanak, az ember nem tudja megdöbbenés és mélységes megrendülés nélkül hallani. Kötelességeim visszahívnak munkahelyemre, Romániába, de emberi keresztény és magyar kötelességemnek tartom, hogy visszaindulásom előtt az illetékes hatósági tényezőket szeretettel és Isten nevében kérjem, hogy az embertelenséget akadályozzák meg, vagy ha erre nem képesek, ne működjenek több ezer ember elpusztítására irányuló cselekményben közre. Ezekben a végzetes napokban minden felelős embernek éreznie kell, hogy nemzetünk sorsa és vele együtt mindnyájunk sorsa is Isten kezében van, nem lehet tehát Isten bosszúállását magunk fejére hívnunk olyan bűnök elkövetésével, vagy azokban való közreműködéssel, amelyeket a katekizmus az égbekiáltó bűnök közé sorol, s amelyeknek földi megtorlása a tapasztalat szerint nem marad el.”

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X