Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (november 28. –december 3.)


-A A+

Megszólalt a héten a magyar kormánypárti napilap, a Magyar Nemzet iskolapéldáját adva annak, hogy miként lehet manipulálással az olvasót megvezetni és egyetlen szócska „véletlen" elhagyásával az általa közölt cikk üzenetértékű mondanivalóját meghamisítani. A napilap beszámolva arról, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői a decemberi parlamenti választásokon való részvételre buzdítják híveiket, ismertette az MTI romániai tudósítása alapján az erdélyi római katolikus főegyházmegye érsekének és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének a körleveleit.

Az MTI hivatalos közlemény a két egyházi főméltóság felhívásából lényegretörő tömörséggel a legfontosabb gondolatokat összegezte. Ebből megtudható volt, hogy Jakubinyi György „minden jóakaratú, nemzetének jövőjéért és egyházának sorsáért felelősséget érző katolikus hívőt" felszólított a választásokon való minél nagyobb részvételre és azok támogatására, akik az erdélyi magyarság egysége mellett elkötelezettek és már bizonyítottak: „Mint mindig, most is azt kérjük kedves híveinktől, hogy menjenek el szavazni, és lelkiismeretük szerint olyan személyekre adják szavazatukat, akikről tudják, hogy egyházunk és népünk érdekeit védik, az egységet ápolják. Olyan jelöltekre, akik már bizonyítottak az elmúlt években, és a sok külső és belső támadás ellenére is hűek maradtak népünkhöz"– fogalmazott az érseki felhívás.jakubinyi

Idézte a budapesti napilap Csűry Istvánnak is a hasonló tartalmú és hangvételű nyílt levelét, melyben a református püspök arra kéri a híveket, hogy éljenek az „Isten által adott lehetőséggel", és bölcs döntést hozva merjék irányítani saját sorsukat: „Azzal, hogy elmegyünk a szavazóhelyekre, és választunk a mieink közül, elérhetjük, hogy azok kerüljenek a parlamentbe, akik bennünket képviselnek, ugyanakkor részvételünkkel rontjuk azok esélyét, akik létünket, egységünket és jövendőnket szándékosan vagy csak elvakultan veszélyeztetik"

Mindez teljesen rendben is lenne, és aligha indokolná a hírhamísítás súlyos vádját, mellyel Magyar Nemzetet illettük. Csakhogy miközben a Jakubinyi érsek körlevelét ismertető cikk – egyebek között – arról is szól, hogy a körlevél-kibocsátó egyházi méltóság szerint a választásokon való részvétel „nemcsak politikai ténykedés, hanem valláserkölcsi kötelesség is" az Orbán kormány szócsövének tekintett napilap a nagybetűs címben elhagyva a „nem" szócskát a következő címmel harangozza be az erdélyi főpapoknak a hívőkhöz intézett felhívását: „Nem politikai ténykedés a választáson való részvétel."

A budapesti parlamentben az elmúlt héten fogadtatta el a 2/3-os kormányzati többség az új választójogi törvényt, melynek számos „újítását", leginkább a választópolgárok távoltartását célzó előírását, az előzetes választási regisztráció bevezetését az ellenzék és a sajtó nem szűnik bírálni. Hogy erre mi szükség volt, azt az előzetes feliratkozás eljárásának kiötlői és törvénybe erőszakolói hitelt érdemlő érvekkel még magyarázni se próbálták. Ami nem is meglepő, hiszen akkor be kellett volna vallani: a cél az, hogy a következő választásokon minél kevesebb voksoló jelenjen meg. Nem véletlen, hogy az általános választójogot korlátozó regisztráció törvénybe iktatása arra késztette az Index internetes portál munkatársait, hogy frappánsan így értékeljék a változtatás lényegét: a Fideszben a korábbi jelszó, a „Mindenki hozzon magával még egy embert!" a "Mindenki tartson otthon még egy embert!"-re változott.

Esetleg a Magyar Nemzetnél a cikk címadó szerkesztő már 2014-re gondolhatott amikor a választásoktól való távolmaradást akarta sugallni és ezért meghamisítva kívánta felkonferálni egy erdélyi főpap erdélyieknek szóló körlevelét? Csak remélni lehet, hogy az erdélyi magyarokhoz hasonlóan a belhoniak is – olvassanak majd bárhol és bármi esetleg megtévesztőt is – mindig tudni fogják, hogy politikai ténykedés-e a választásokon való részvétel vagy sem?!

Milliárdok Magyarország „barátainak"

Megszólalt a héten a Lehet más a Politika (LMP) nemzetpolitikai szakpolitikusa Dorosz Dávid és azt kérdezte Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől, hogy a napokban bejelentett Friends of Hungary nevű alapítványra miért is van szükség, miközben több fóruma is van a diaszpóra magyarsággal való kapcsolattartásnak?

Arra is kérdést vár a nemzetpolitikáért felelős kormányfő-helyettestől az LMP-s honatya, hogy mi indokolja egy amerikai alapítvány azonnali létrehozását és 15 millió dollárral való azonnali kistaffirozását "a diaszpóra magyarsága nemzeti identitásának és a nemzeti összetartozás kötelékeinek erősítése" céljából, amikor a diaszpóra magyarságával való kapcsolattartásnak a Kárpát-medencei Magyar Képviselő Fóruma és a Magyar Állandó Értekezlet plenáris ülései és munkacsoportjai, a Magyar Diaszpóra Tanács ülései, a Nemzeti Regiszter hírlevelei, a nagykövetségek, konzulátusok, tiszteletbeli konzulok, és magyar kulturális intézetek, külhoni magyar egyesületek és más oktatási és kulturális programok a letéteményesei? Ő legalábbis eddig így tudta. Hozzáteszi azt is: ennyiféle kapcsolattartás mellett miért van most szükség egy, több mint hárommilliárdos összegből alapított szervezetre?

A Milliárdok Magyarország "barátainak"? címmel benyújtott képviselői kérdés végül arra is kitér, hogy mi szükség egy második Friends of Hungary alapítvány létrehozására, amikor egy ilyen már létezik: 2011. őszén a Magyar Diaszpóra Tanács alakuló ülésén ugyanis Vizi E. Szilveszter volt MTA elnök egy ugyanilyen nevű alapítvány létrehozását jelentette be.dorosz

Dorosz Dávid e megszólalása nem volt minden előzmény nélküli. November utolsó napjaiban, a Magyar Közlönyben látott napvilágot az a nem kis meghökkenést kiváltó kormányhatározat, mely szerint az Orbán-kabinet 15 millió dollár (3,3 milliárd forint) alapító vagyonnal Friends of Hungary néven amerikai alapítványt hozott létre a diaszpórában élő magyarok identitásmegörzése és az összetartozási kötelékeik szorosabbra fűzése érdekében. Előírta azt is, hogy - az összegszerűen meg nem határozott - 2012. évre vonatkozó éves adományt és a bejegyzéssel a kapcsolatos költségek fedezetét azonnali hatállyal a nemzeti fejlesztési miniszternek biztosítania kell.

A kormánydöntés szövegéből arra lehet következtetni, hogy ez egy újonnan létrehozott alapítvány lenne, holott úgy tűnik, a kormány egyszer már alapított egy szervezetet az Egyesült Államokban ugyanezen a néven. Jó esztendeje, 2011. november 17-én Vizi E. Szilveszter jelentette be az Országházban, a Magyar Diaszpóra Tanács alakuló ülésén az ugyanilyen nevű alapítvány létrehozást. Sőt, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke akkor azt is közölte, hogy "a Friends of Hungary elnevezésű alapítványt a közelmúltban jegyezte be a bíróság". Alapító tagjai közt már akkor meg is nevezte Oláh György Nobel-díjas kémikust, illetve Marton Éva világhírű operaénekest.

A homályt eloszlatandó, az ellentmondásos helyzetre a közfigyelmet felhívó Népszava kormányszóvivőhöz fordult, arról érdeklődve, hogy a szűkös és labilis magyarországi költségvetés ellenére miként sikerült, az Orbán kormánynak sikerült találnia 3,3 milliárd forintot (15 millió amerikai dollárt), amelyet átutal az Egyesült Államokba, ahol egy Friends of Hungary nevű alapítványt hoznak létre. A megkeresésre, meg az abban foglalt kérdésekre, így arra is, hogy készült-e becslés arról, mennyibe kerül az alapítvány éves működtetése, és muszáj volt-e 15 millió dolláros alapító vagyont elkülöníteni egy közelebbről nem pontosított célra szűkszavúan csak annyit válaszolt Giró Szász András kormányszóvivő: „a név ugyan azonos, de az egy éve bejegyzett szervezet Magyarországon működik, míg a kormány által most létrehozni kívánt alapítvány az Egyesült Államokban."

Így aztán nem meglepő a képviselői érdeklődés meg a gyanakvásokkal teli közbeszéd a váratlan Friends of Hungary 2.0 változat létrehívása kapcsán, főleg, ha egy kormányhatározat lakonikusan tömör, a kormány-szóvívő pedig szófukar. A szemleíró csak remélni tudja, a Kitekintő szakportál e témához kapcsolódó cikkének írójával egyetemben, hogy Friends of Hungary alapítvány 15 millió dollárját vagy annak a legnagyobb részét olyan célra tervezik fordítani, amely hatékonyan képviselhetné a mindenkori magyar kormány érdekeit az Egyesült Államokban, felhasználva a már évtizedek óta létező think-tank iparág előnyeit. Ugyanakkor nem visszafojtható a kételkedés hangja sem, mert – és ebben is csak csatlakozni tudunk az Kitekintő írás szerzőjéhez –: „persze az is lehet, hogy a Friends of Hungary Alapítvány erre a valóban hasznos célra (ti. az amerikai lobbytevékenységre ¬– n. n.) nem akar pénzt szánni, és inkább az árvalányhajas–nosztalgiázós, romantikus-magyarkodós vonalat kívánja dollármilliókkal támogatni, kiegészítve a Nemzeti Regisztert, és Semjén Zsolt amerikai útjainak megszervezésében kíván segítséget nyújtani. A kormánynak természetesen minden joga megvan arra, hogy erre a célra dobja ki az adófizetők pénzét, azonban véleményünk szerint hasznosabb lenne, ha a dedikált milliók legalább egy részét a washingtoni magyar lobbi megerősítésére fordítanák. Az ohiói nyolcvan éves magyar bácsik ugyanis soha nem lesznek olyan hatással az Egyesült Államok magyarpolitikájára, mint egy kellemes esti fogadáson a megfelelő ember fülébe súgott bizalmas információ."

Azt írja a Magyar Nemzet: az államtitkári válasz szánalmas volt

Megszólalt a héten Körmendy Zsuzsanna, a szemlénkben fentebb egy szerkesztői manipulálás okán elmarasztalt Magyar Nemzet rovatvezetője és neki sikerült egy másik, előnyös oldaláról a napilapot bemutatnia. A hét legnagyobb belföldi és nemzetközi sajtóvisszhangot kiváltó gyűlöletkeltő, a parlamentben elhangzott antiszemita megnyilvánulása kapcsán arról győzte meg az olvasókat: az alapító főszerkesztőre, Pethő Sándorra való napi, a címoldalon történő hivatkozás valóban zsinórmértéket is jelenthet annak, aki a lap munkatársaként a konzervatív polgári értékrend elkötelezettje és ennek megfelelően igazodik a jelenhez.

Körmendy Elég a zsidózásból! címmel írt fulmináns vezércikkének apropó-ját az adta, hogy egy marketingfasiszta az Országház falai között jelentette ki: listázni kellene a zsidó (kettős állampolgár) képviselőket és kormánytagokat, mert kockázatot jelenthetnek a nemzet biztonsága számára. A minősíthetetlen Jobbikos provokációról a maszol.ro korábban többször is cikkezett. Hogy erre ismét kitérünk az annyiban is indokolt épp e szemle keretében, hogy határokon túli magyar nézőpontból talán még dermesztőbben hat ez a náci ihletésű beszéd: ahol szerte a világban, bárhol, kettős állampolgársággal rendelkező honfitársunk él, ott még nehezebben élhető meg egy budapesti törvényhozó kirekesztő felszólalása és annak más- és harmadnapi hatása, mint a gyalázkodás helyszínén. Természetes volt tehát a felháborodott, külhoni sajtóban is hangot kapó egyszerre elitélő és aggódó reakció Felvidéken, Erdélyben és Vajdaságban, de még az Egyesült Államokban illetve Kanadában is.

A pozsonyi Új Szóban a publicistát a mindmáig büntetlenül maradt fajüldöző hang arra késztette, hogy kisebbségi olvasatban is értelmezzen: „A „Te zsidó!" és változatai a magyar közbeszéd részévé váltak, és akik ezt használják, azok úgy érzik, magyarázó ereje is van ennek a szónak. Hasonlóak azok a vádak is, amelyekkel a szlovák közélet némely szereplője szereti illetni a magyarokat. „Nincs velük bajom, csak legyenek lojálisak" – mintha ez az etnicitáson múlna. A kettős állampolgárságot a politikai képviselet szintjén nálunk is firtatják (erről Berényi József tudna sokat mesélni), és nyilvánvaló, hogy az érdeklődés itt is kiterjed a köznépre. A „Te magyar!" ugyanúgy magyarázó erőt sugároz, mint zsidó verziója egy határral odébb. Ez a jelenség hozza elő az olyan katasztrófákat, mint amikor Milan Tököly, az új főrendőr sűrűn bizonygatja, hogy neve ellenére tiszta szlovák gyökerei vannak."

És joggal tehette fel a kérdést a vajdasági Magyar Szó washingtoni tudósítója: „Dehát akkor hány százezer új magyar állampolgár érezze most úgy, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelent!? És ami még fontosabb: hány millió többségi polgártársunknak juthat az eszébe a szomszéd államokban, hogy esetleg csakugyan annak minősül: a határ mindkét oldalán – magyarok és nem-magyarok között egyaránt!?"

Hogy a budapesti parlamentben „elhajított kő" közvetlenül és közvetett módon is érinti a magyar nemzetpolitika egészét az éppen a fentebb elmondottak tükrében aligha vitatható. Viszont éppen a rendkívül határozottan fogalmazó Körmendy Zsuzsanna markáns megszólalása a bizonyíték arra: nemcsak a magyarságpolitikának ártott súlyosan a szélsőjobboldali kútmérgező hang, hanem vesztes lett az ügy másik főszereplője, a Fidesz első számú kisebbségpolitikusa is. A magyar nemzetpolitika iránt elkötelezetteknek, a netán fogékonyaknak és a csak egyszerű érdeklődőknek tudomásul kell venniük: 2012. november 26-án délután a külügyminisztérium nevében a náci interpellációra válaszoló Németh Zsolt szánalmas és erélytelen parlamenti produkciójával egy- csapásra súlyt és tekintélyt vesztett politikussá lett.nemeth

Egy olyan válasz után, ami a parlamenti jegyzőkönyv tanúsága szerint a szájából elhangzott a zsidólistázást szorgalmazó kérdésre – „Hát tisztelt képviselő úr, nem haragudjon, de ennek a kutatásnak én nem tudok a támogatója lenni. Úgy gondolom, az, hogy hány zsidó származású személy van a magyar kormányban, nem nagyon kapcsolódik ahhoz, hogy milyen konfliktus zajlik a Közel-Keleten", a Kárpát-medence sok-sok magyarja számára néha vitatott, de eddig inkább tisztelt és nem kevés érdemet is szerzett Németh Zsolt politikusi erényei megkérdőjeleződtek. A tekintélyvesztése ténykérdés és ez vesztesége nemcsak a magyar diplomáciának, hanem elsősorban a magyar kisebbségpolitikának is. Akkor is igaz ez, ha „béna kacsaként" a posztján maradhat. Sőt erre esélye is van, hisz a lemondását szorgalmazókkal szemben, régebbi érdemeire hivatkozva Orbán Viktor megvédte őt. De nem lesz a jövőben olyan européer tárgyalópartnere, akiben, őt megpillantva elsőként ne a nem feledhető, említett siralmas Németh Zsolt-produkció ötlene fel, főleg, hogy azt nem követte nyilvános elnézéskérés.

Hogy ez a „béna kacsává" válás pöre valóság lett és lesz, azt már sejteti a Magyar Nemzet rovatvezetőjének értékítélettel felérő kifakadása: „Súlyos erkölcsi hiba volt Németh Zsolt külügyi államtitkártól, hogy Gyöngyösi Márton gyalázatos hozzászólását a parlamentben nem volt képes erővel és szenvedéllyel visszautasítani. Nem tette helyre, nem vonta felelősségre a zsidózó képviselőt. „Hát, tisztelt képviselő úr, ne haragudjon..." Így kezdte szánalmas válaszát. Egy magas rangú kormánypolitikusnak észre kellett volna vennie, hogy a jobbikos hozzászólónak a gázai övezetbeli palesztin gyerekek szomorú sorsa csak felvezetés volt, amellyel becsomagolta vállalhatatlan mondandóját, a parlamenti numerus clausus igényét. De ha már az elnézést kérő (!) államtitkártól a férfias helyretétel elmaradt, akkor miért nem állt föl, s vonult ki tiltakozásul a parlament minden tagja? Mire várnak, minek kell még megtörténnie? Hogy a Jobbik auschwitzi gázszámlát követeljen? A kormány minden tétovasága, lagymatag hárítása kapóra jön a hisztériakeltőknek.

A Bethlen Gábor szobrot avatnak jövőre Gyergyószárhegyen

Megszólalt a héten a Bethlen Gábor Alapítvány ügyvivő kurátora és bejelentette: 2013 nemcsak Eötvös József, hanem Bethlen Gábor emlékév is lesz. (Eötvös 1813 szeptember 3-án született.) A nagy múltú Bethlen Gábor Alapítvány, melyet a magyar szolidaritás hívei hozták létre és 1980-ban hat éves küzdelemmel vívta ki működésének hivatalos jóváhagyását a korabeli MSZMP  vezetés ellenzése dacára (alapítói: Illyés Gyula, Németh Lászlóné, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor voltak) elévülhetetlen érdemeket szerzett eddigi működésének több mint három évtizede során a nemzeti összetartozás szolgálatában, a szomszéd országokban és a diaszpórában élő magyarság hazai megismertetésében és így a magyar-magyar kapcsolatok ápolásában illetve feladatának tekintette a rendszerváltás előtt és azóta is a Közép-európai szellemi együttműködés elősegítését.

Ilyen előzmények ismeretében és korántsem csak a „dicső múlt” okán, indokolt az egykor úttörő szerepet betöltő alapítvány kezdeményezéseire odafigyelni, főleg, a „szót kérő” Bakos István ügyvivő kurátor. Ő az, aki a kezdetektől fogva motorja volt a térségünkben elsőként létrejött legális új polgári összefogást megjelenítő Bethlen Gábor Alapítványnak és ő volt az, aki a napokban a parlamentben ismertette az emlékév kiemelkedőnek szánt jövő évi rendezvényeit, melyek közül a legtöbbre Erdélyben kerül sor.bethlen

Bakos elmondta: Gyergyószárhegyen, 2013. október 23-án, Bethlen fejedelemmé választásnak 400. évfordulóján Péterfy László Bethlen Gábor szobrának fölállítását tervezik felállítani. Az Erdélyből származó szobrászművész annak idején részt vett a Bethlen Gábor Alapítvány létrehozásában, s annak hivatalos jóváhagyásakor elkészítette és az alapítvány rendelkezésére bocsátotta a Nagy Fejedelem kisplasztikáját azzal a meghagyással: szeretné, ha egyszer azt méltó helyen fölállítanák. Az alapítvány erre az alkalmas helyet Bethlen Gábor fölnevelkedésének székelyföldi színhelyén, Gyergyószárhegyen találta meg és azt is közölte: az alapítvány állja a szobor kivitelezési tervét és a szoborállítás előkészítési költségeit továbbá vállalja a tervezett szoborállítási összköltség (15 millió Ft) egy tizedének a finanszírozását.

Másik tervük az, hogy „ Erdély aranykora" címmel az egész éven végighúzódó korszak- és nemzetismereti vetélkedő sorozatot szerveznek, melyet a Lakiteleki Népfőiskola koordinál majd és a diákvetélkedők konkrét szervezésében Magyar Cserkészfórum, a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és a Honismereti Szövetség már vállalták is elsőként a szervező munkát. Az ő  segítségükre lesz a Partium Egyetem Alapítvány és az Eötvös József Collegium Baráti Köre, illetve a Bethlen Gábor Alapítvány számos korábbi kitüntetettje is.

Végül arról is szólt: 2013-ban a Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepségét november 15-én pénteken a fejedelem születése és halála napján kívánják megtartani Kolozsváron. Ebből az alkalomból meghívják a még élő Bethlen Gábor-díjasokat, akik díszvendégei lesznek az Erdélyi Múzeum Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia és a magyar egyetemek közösen tervezett nemzetközi Bethlen Gábor autonómia- konferenciájának.

Focival az autonómiáért

Megszólalt a héten a Felvidék.mában a Székelyföldért Társulat és ennek köszönhetően értesülhettünk arról, hogy Székelyföld területi autonómiája elnyerésének küzdelmében a héten nemcsak nemcsak a Pfizer gyógyszer-cég egyik reklámfilmjének Schmitt Pál „kisdoktorijához" méltó adaptációja és a Székelyföld külügyi szolgálatának létrehozása, illetve a Székelyföldi önkormányzati nagygyűlés évenkénti összehívásának kezdeményezése volt fontos mozzanat. Az, hogy utóbbiakról a marosvásárhelyi ülésén döntött a Székely Nemzeti Tanács hatalmas karriert futott be a magyar médiában, ez lett a novembert záró hét egyik legnagyobb Kárpát-medencei sajtóvisszhangot kiváltó erdélyi vonatkozású eseménye. Bőven cikkezett róla a sajtó Budapesten éppúgy, mint Komáromban vagy Újvidéken, beleértve annak a határozatnak az ismertetését is, melyet a nem számszerűsített és legitimációjukat önmaguktól elnyerő résztvevők egyhangúan tettek a magukévá és amely elfogadja és támogatja az Európai Unió belső bővítésének gondolatát, akár új, független államok megjelenését is.

A Felvidék.ma portál az autonómiáért folytatott küzdelem egy másik, eddig kevésbé ismert dimenzióját kívánta az olvasói elé tárni, beszámolva arról, hogy felvidéki csapatok részvételével is, a Budapest közeli Diósdon rendezik meg az amatőr labdarúgó csapatok körében zajló immár harmadik alaklommal sorra kerülő labdarúgótornát – Székelyföld területi autonómiájának támogatására.

A torna a Székelyföldért Társaság felhívására valósult meg a fővédnökök, Dr. Simicskó István sportügyekért felelős államtitkárnak és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnökének, a védnöknek, Szász Jenő, a Székelyföldért Társaság Tiszteletbeli elnökének, valamint a főtámogatónak, Dr. Kövér Lászlónak, a Magyar Országgyűlés elnökének hatékony közreműködésével – olvashattuk a Székelyföldért Társaság Közhasznú Egyesület közleményét közreadó internetes újságban. Nemkülönben arról hírt kaphattunk, hogy a Kárpát-medence szerte megrendezett selejtezők során sportolók százai álltak ki jelenlétükkel az autonómia ügye mellett.szekely

Az autonómia ügye iránt elkötelezett érdeklődők és a díszvendég, Duray Miklós felvidéki író, politikus Diósdon megtekinthették az autonómia ügyét labdarúgással elkötelezetten előmozdítók december 1-én és 2-án megrendezett döntőit, melynek során 26 csapat küzdött meg egymással 2 db 5-ös és 4 db 4-es csoportban összesen 44 mérkőzésen. Hogy ki lett végül a III. Székelyföldért Labdarúgó Torna győztese a 9 székelyföldi, 11 magyarországi és egy-egy felvidéki, kárpátaljai és délvidéki településről érkezett csapat közül, arról a portál nem számolt be – így magunk is adósok maradunk a hírrel. A helyezés végső sorrendje talán nem is lényeges, hiszen minden bizonnyal mindenki felkerülhetett, legalábbis jelképesen biztosan a dobogó legfelső fokára. Hogy mire alapozódik e feltevés? „Az autonómia ügye melletti kiállás tekintetében a helyi selejtezőkön résztvevő valamennyi csapat is jelképesen aranyérmet érdemel" – fogalmazott még korábban a néhány Budapest környéki Székely Kör összefogásából létrehívott és rovásírásos menüpontokkal is felmutató honlapot üzemeltető Székelyföldért Társaság Közhasznú Egyesület (http://www.szekelyfoldert.hu/fooldal.html) Nyilván a „mindenki csak győztes lehet megközelítés" érvényes volt nemcsak a selejtezőkben, hanem a döntőben szereplőkre is.

A végső sorrend ismeretének hiányában csupán a szervezők bíztató felhívásból tudunk idézni: „Reméljük, hogy a fiatalokat mozgósító sportrendezvényeinken résztvevők száma tovább gyarapszik a jövő évi tornáink során, és ezzel tovább erősödik a határon túlra szorult magyar nemzetrészeink megmaradását szolgáló nemzeti összefogás és kiállás." Persze hozzátéve a reményekre feljogosító szlovákiai magyar portál összeállításának lelkesítő címét is: Felvidéki focicsapatok is támogatják Székelyföld területi autonómiáját!

 

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X