Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (szeptember 30.-október 6.)

Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (szeptember 30.-október 6.)


-A A+

„A könyvvásár szuper. A magyarok szívtak” – három magyar meghívott író a Göteborgi Könyvvásárról

Megszólalt a héten a Magyar Narancs online változatában Kukorelly Endre, Berg Judit és Krusovszky Dénes, mindhárman a szeptember végi göteborgi könyvvásár meghívott íróvendégei és értékelték a frankfurti után Európa második legnagyobb, Skandinávia első számú, évi kilencszáz kiállítót és több mint százezer látogatót felvonultató könyvparádéjának magyar részvételét, annak tükrében, hogy itt Magyarország az egyik díszvendég volt. Velük a megtapasztaltakról elbeszélgetve és a magyar részvételt szervező Balassi Intézet véleményét is kikérve, a cikkszerző, Fogl Márton a következő kérdésekre keresi a választ: „Hibázott a magyar kultúrdiplomácia: Udvariatlanok voltak a svédek? Érdekelt bárkit az irodalom?”

Magyar író beszéljen a diktatúráról és az elnyomásról! Utánajártunk, miért lehet kínos magyar íróként részt venni Európa legmenőbb könyvfesztiváljain. Nem biztos, hogy mindig mindennek Orbán az oka.”

A Magyar Narancs online kiadásában szombaton közreadott „A könyvvásár szuper, a magyarok szívtak” – Berg Judit, Krusovszky és Kukorelly a göteborgi sajnálatos eseményekről cikk megjelenését megelőző napon az Origo jelentette meg A magyar író akkor érdekes, ha a diktatúráról ír című cikkét, melyből a fenti idézetünk származik.

Ebben a szerző, Pálos Máté megállapította, hogy „minimum felemásra sikerült Magyarország díszvendégsége Európa második legnagyobb könyvvásárán, Svédországban: az irodalmi és könyvszakmai találkozóra beviharzott a nagypolitika, felborított egy-két fehérabroszos (svéd)asztalt, majd eltűnt, mint a kámfor – egyesek azonnal botrányról, a magyar programok bojkottálásáról beszéltek, mások nemtelen sértegetésről és bocsánatkérésekről”, mert a magyar íródelegáció tagjai sajátos helyzetbe kerültek: „a menekülthelyzetről kérdezték őket, miközben ők nem Magyarország menekült- vagy kultúrpolitikáját képviselték, hanem a kortárs magyar irodalmat, még inkább „saját műveiket és szellemi arculatukat"

A göteborgi magyar részvételről, amint arról a maszol is többször beszámolt itt, itt és itt ellentmondásos hírek és vélemények jelentek meg. A lapok többsége „Orbán maffiaállamától” és menekültpolitikájától volt hangos, mert a botrányos megnyitó után minden beszélgetésen kötelező kérdés lett a menekülthelyzet, különös tekintettel annak magyarországi kezelésre. „Az első két napon a szemináriumi beszélgetések fele ezzel ment el,– számolt be az Origónak az ott jelenlévő József Attila-díjas Szécsi Noémi – a vége felé azonban ez a téma már elvesztette a fontosságát. Főképpen azért, mert azt hiszem, bebizonyosodott, hogy minden szereplő valóságos író, valóságos irodalmi művekkel és saját véleménnyel.

Szintén a magyar íródelegáció tagjaként vett részt a göteborgi könyvünnepen a Marosvásárhelyen született Vincze Ferenc is, aki szerint a vásáron a magyar menekültpolitikát ért kritikákat és az erről való vitát a svédek elválasztották a kulturális és irodalmi kérdésektől. Az ő véleménye, akárcsak a Szécsi Noémié sokkal kevesebbekhez jutott el, mint a megnyitón megtörtént kínos incidensnek a világlapokban is helyet kapó mozzanata, amikor a Pussy Riotról könyvet író Masha Gessen orosz-amerikai író, újságíró, elsősorban melegjogi és Putyin-ellenes aktivista nem a svédek és nem is a könyvvásár álláspontját közvetítve, felszólalásában nem a magyarokat támadta, hanem kifejezetten Orbán Viktor politikáját elmarasztalva, növekvő korrupcióról, magyar maffiaállamról, a kisebbségek zaklatásáról meg a magyarországi sajtószabadságot fenyegető veszélyekről beszélt és keményen bírálta a magyar kormány menekültpolitikát.

Annak se igazán volt hírértéke, hogy a magyar irodalmon kívül még kiemelt témája volt az idei göteborgi rendezvénynek az izlandi irodalom továbbá a szólásszabadság is. A göteborgi könyvgála távolról sem csak Magyarországról szólt, ahogyan egyes magyar médiaorgánumok a „már megint a magyarokat bántják” nemzeti önsajnálat jegyében láttatni igyekeztek e napokban, hiszen az idei, immár 31. alkalommal megrendezett Bokmässan e hármas központi tematikája már tavaly óta ismert volt. Szó sem volt itt holmi aktuálpolitikai rögtönzésről. Elég lett volna bárkinek a könyvvásár hivatalos honlapjára vetni egy pillantást, ahol hónapok óta öles betűkkel olvasható volt a fesztivál jelszava, a Hungary, Iceland and Freedom of Speech és ekkor már régóta szembesülhetett volna azzal: azért hívtak ide 31 országból 788 írót és szerveztek nekik 388 programot a fesztivál idejére, hogy hangsúlyosan terítékre kerüljön a szólásszabadság kérdése is.

Így aztán a köldöknéző pannóniai, zsigerből fröcsögők számára fel sem merült, hogy utóbbi tematika okán ezen a könyvfesztiválon kifejezetten helye lesz az éles hangú közéleti vitáknak. Ha pedig ezt a könyvfesztivált olyanok szervezték, akik mindig is hívei voltak az eltérő vélemények ütköztetésének, ráadásul értéknek s egyben jóléti társadalmuk fenntartása zálogának is tekintik a befogadást, szívük joga volt vitát generálni ebben a kérdésben. Ezeket a fejüket homokba rejtő pannonhoni fenekedő vélemény nyilvánítókat, kiknek a száma gomba módja nő, nyelvezetűk pedig mára már annyira trágár, hogy idézhetetlenül otromba, egy pillanatra sem érinti meg az, amit Fogl Márton a Magyar Narancsos, Kukorelly Endrével, Berg Judittal és Krusovszky Dénessel készített beszélgetéseit bevezetve megállapított: Míg Svédország büszkén emlékszik a jövőre 250 éves sajtószabadság-rendeletére, addig Magyarországon a sajtószabadság egész sor negatív asszociációhoz lett hívószó az utóbbi években. A másik fő téma, a migráció nem kevésbé.

Amikor a szabad véleménynyilvánítás jogával élők elleni minősíthetetlen kocsmai hangvételű alpári közvélemény-formálók megnyilvánulásait itt szóba hozzuk, mindenekelőtt arra kell utalnunk, hogy egy országos magyarországi napilap, a Magyar Hírlap vezető kolumnistáját, Dippold Pált a teljesítési kényszere odáig süllyesztette, hogy a hasnyálmirigyrákkal küzdő Esterházy Péternek a betegsége miatti göteborgi távolmaradását mondvacsináltnak, szavai szerint  tahóságnak ítélte,  és ennek okán a következőket is képes volt magából kipréselni: „Esterházy Péter levelét a svéd kiadója olvasta fel: mint az írói levél írta, betegsége miatt nem tud részt venni a könyvvásáron. „Hogy mi az irodalom, azt negyvenöt év után is (azóta van toll a kezemben) nehezen tudnám megmondani” – írta a világhírnév küszöbén pipiskedő művész, aki valószínűleg posztmodernül krétát kajált, amitől lázat tudott előadni, így hiányzása igazolt. E. P. stréber.

Vitathatatlan az, hogy semmiképpen sem volt elegáns kezelése a helyzetnek, ami a könyvfesztivál nyitányán történt, mert ahogyan az ottlevő Szécsi Noémi megfogalmazta: „A hatalom képviselőinek mindig nagyvonalúnak kell lennie ilyen helyzetben. Már csak azért is, mert a könyvvásár egyik fő témája volt a szólásszabadság." Ráadásul beárnyékolta a rendezvényi magyar részvételt az is, hogy már a vásár megnyitója előtt feszült volt a légkör, hiszen a magyar irodalom nemzetközileg jól jegyzett képviselői hiányoztak a fesztiválról: a szervezők nem tudták megszerezni Krasznahorkai Lászlót, Spiró Györgyöt, Nádas Pétert vagy Dragomán Györgyöt, lemondta látogatását Esterházy Péter, utolsó pillanatban lépett vissza Bodor Ádám.

Most lépjünk ki az annyira vitatott és oly heves indulatokat kiváltó, „minden beleférhet a svédországi sajtószabadságba, de a magyar kormányzat bírálata nem megengedett”-fantázianévre rászolgáló pannonhoni sajátos értelmezésre és koncentráljunk arra, egy kitérő erejéig, amit az Origo írás címe, A magyar író akkor érdekes, ha a diktatúráról ír üzen. Erről máshol nem olvashattunk, pedig hitünk szerint talán fontosabb kérdése volt Göteborgnak, mint az, hogy Íjgyártó István külügyi államtitkár úgymond tüntetőleg kivonult onnan, ahol egyébként jelen se volt. Ezzel a meg sem történt „felháborodott kivonulással”, melyet a magát kormánypárti orgánumként meghatározó Magyar Idők lapszerkesztője, Gajdics Ottó is valótlanul népszerűsített, a jelek szerint még sokáig el lesz az önmagát oly szívesen gerjesztő magyar sajtó egy része. Mi ennél lényegesebbnek tartjuk azt a konzekvenciát, amit a cikkszerző Fogl Márton a göteborgi könyvvásár magyar jelenléte révén sommásan megfogalmazott: „a nemzetközi színtéren a nemzeti irodalmak gyakran bekerülnek egy skatulyába – ezt diktálja a piaci logika és a nyugati olvasóközönség érdeklődése is."

Meggyőző példázatát adja e szemléletnek a már idézett Szécsi Noémi, aki a göteborgi botrányra és helyszíni tapasztalataira alapozva fogalmazta meg véleményét. Ekképpen tette: valóban kínos lehet magyar írónak lenni külföldön, de ez nem csupán a kormány politikája miatt van így, hanem az írók miatt is. Szavai szerint: a magyar irodalom az elmúlt huszonöt évben szemlátomást nem tudott úgy megújulni, hogy a diktatúratapasztalaton, az elnyomás élményein kívül mással is tudja szórakoztatni a nemzetközi közönséget.

Ő találó párhuzamot is vont rögtön: „a magyar írónak diktatúraregényt, a svédnek krimit kell írnia, ha nemzetközi karrierre vágyik. Minden könyvszakmában járatos ember tudja, hogy léteznek nemzeti brandek, és ezeket meghaladni a lehetetlennel határos” – mondta el.

Szécsi Noémi megállapításával egyetértett az a szintén József Attila-díjas Krusovszky Dénes, aki két irótársával együtt az alább ismertetendő, „A könyvvásár szuper, a magyarok szívtak” – Berg Judit, Krusovszky és Kukorelly a göteborgi sajnálatos eseményekről tényfeltáró riportösszeállítás egyik tanúságtevője is volt. Konkrét példát is felhozott, arról, mit várnak el a magyar- és más térségbeli tollforgatóktól a külföldi kiadók: „Elmesélt egy esetet arról, hogy egy olasz irodalmi ügynök azzal dobott vissza egy ókorban játszódó magyar regényt, hogy köszönik szépen, ilyenjük nekik is van. Egy magyartól mást várnak. Azt tapasztalom külföldi ismerőseimmel beszélgetve, hogy van egyfajta igény arra, hogy a kelet-európai írók az elnyomó rendszerekről írjanak. Vagy legalább az emlékükről, nyomaikról, utóhatásukról.

Krusovszky, akit munkásságáért három évvel ezelőtt, József Attila-díjjal tüntettek ki és így az egyike lett a legfiatalabb alkotóknak, akiket az utóbbi évtizedekben ezzel az 1950 óta egyik legrangosabbnak számító állami elismeréssel jutalmaztak, a Magyar Narancs munkatársának bővebben is nyilatkozott a göteborgi tapasztalatairól. Mielőtt megadnánk neki a szót, lássuk, miként ítélte meg azt a remek bemutatkozási lehetőségét a magyar irodalomnak, hogy Magyarország díszvendég volt a göteborgi könyvfesztiválon, a nálunk is jól ismert, József Attila-díjas magyar író, költő, újságíró, kritikus és az LMP színeiben két évet a magyar parlamentben is eltöltő egykori országgyűlési képviselő, Kukorelly Endre.

„A könyvvásár szuper. A magyarok szívtak” – ezt már Kukorelly Endre mondta Göteborgról. Amikor felkérték, ezzel még nem számolt, pedig várható lett volna szerinte; a magyarok sajtója évek óta borzasztó. „Európa túlzottan porcelán-szaküzlet, és Orbán kisméretű, de túlmozgásos elefánt benne.” Ebben a helyzetben pedig a közönségnek szerinte Masha Gessen érdekes, amikor kiosztja a magyarokat, vagy épp a menekültek magyarországi szenvedései. Kukorelly felidéz egy beszélgetést: „Látszott a moderátoron, Ingrid Elamon a kín, hogy tényleg hova tegye például a magyar avantgarde-ról szóló beszélgetés alatt a migráns-ügyet.”

A Balassi Intézet viszont profin működött szerinte, már ami a szervezői munkájukat illeti. „Minél kevésbé pártpolitikai a munkájuk, annál jobbak. Szabó Zsuzsába bele van szerelve egy 24 órás problémamegoldó program. A fordítóim, Tóth Péter és Daniel Gustafsson Pech segítsége, a Göteborgban élő Lipcsey Emőke helyismerete és tyúkanyós aggodalmaskodása, vagy Thomas Cooper alázatos és finom tolmács-munkája nélkül tényleg kínlódtam volna.”

Olvasóink számára minden bizonnyal sokat mond a közismert Rumini-, Két kis dinó-, Maszat-, a Most én olvasok!-sorozat szerzőjének, a mai magyar gyermek- és ifjúsági irodalom egyik legnépszerűbb képviselőjének, Berg Juditnak a neve. Ő az, aki májusban, a kézdivásárhelyi Vigadóban, majd a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében nagy sikerű közönségtalálkozók vendége volt és a céhes városban, rendhagyó órák keretében találkozott a Molnár Józsiás és a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulóival.

A több mint húsz gyerekkönyvet jegyző, egy-egy népszerű művét németül, szerbül és oroszul is megjelentető, szintén József Attila-díjas írónő ugyancsak meghívottként volt jelen a svédországi rendezvényen. Az általa elmondottak sokkal árnyaltabb képet mutatnak a göteborgi magyar irodalmi jelenlétről, mint ahogyan azt megannyi szenzációhajhász, ilyen és amolyan szekértábori cikk lefestette. Hadd jegyezzük meg itt: az elmúlt napokban sokan és sokféleképpen szóltak a szeptember 27 és 27 közötti göteborgi könyvvásárról a magyar sajtóban, persze olyanok, akik nem voltak ott, Ők írtak róla hideget-meleget egyaránt. Viszont többségük számára kevésbé volt hírértéke annak, hogy huszonegy magyar irodalmi mű svéd fordítása készült el a vásárra, ebből 14 meg is jelent svéd kiadók jóvoltából, kettőt pedig – Örkény István Egypercesek és Domonkos István Kormányeltörésben című munkáit – a Balassi Intézet adott ki. Igaz erről írni, meg arról is, netán, hogy hét magyar szerző munkáiból közös antológiában jelentek meg svédül részletek, nem volt semmi botrányos, sőt… Akkor meg minek cikket szentelni ilyen „érdektelen” vonatkozásoknak?

Íme, hogyan látta a történteket, Berg Judit a hiteles szemtanú:

„A hivatalos és magánbeszélgetések állandó témája volt a magyar politika, a menekülthelyzet – meséli Berg Judit író, aki szintén a könyvvásár vendége volt. „A kérdés most valóban foglalkoztatja Európát, inkább az volt furcsa, hogy egy alapvetően szakmai célú rendezvényt is ennyire áthat az aktuálpolitika. Amúgy a megnyitón elhangozott meglehetősen magyarellenes beszéden kívül kulturált formában zajlott a tiltakozás.” A háttérben csendesen transzparensekkel álló aktivisták hangsúlyozottan a magyar kormány - és nem a magyar írók - ellen tüntettek. Berg elmondta, találkozott ellentüntetőkkel is, akik hasonló módon, lapokat feltartva, a támogatásukról biztosították a megjelent magyar írókat. Az ő felirataikon körülbelül ez állt: szimpátiánkat fejezzük ki a magyar kollégákkal, akik méltósággal álltak ki a könyvvásáron. „Lépten-nyomon éreztük a szervezők részéről is, hogy kompenzálni szeretnének, így néha a vártnál is több kedvességet és figyelmet kaptunk.

Parázsló politikai viták nélkül is lehetséges volt egyébként a svéd és magyar társadalom összevetése, például gyerekkönyvek kapcsán. Berg egy online beszámolóra hívta fel a figyelmet egy olyan beszélgetésről, ahol ő, Jeney Zoltán, Varró Dániel, illetve a két legnevesebb svéd gyerekkönyvszerző, Martin Widmark és Mårten Sandén voltak jelen. Úgy tűnik, sértődöttség nélkül is tartható olyan vita, ahol a felek ezt kérdezik egymástól: „mondd csak, mi mindenről nem írhattok ti, magyarok?”, és ezt kapják válasznak: „milyen érzés úgy írni, hogy állandóan politikailag korrektnek kell lenni?”

Krusovszky Dénes költő, a könyvvásár másik vendége és nem mellesleg a Magyar Narancs rendszeres szerzője a helyszíni tapasztalatait összegezve elmondta: „Én azt látom, hogy a svédek nem értik, mi a franc folyik itt, aztán erről kérdezgetnek.” Hozzátette rögtön: „valójában közel sem volt általános bojkott a magyarok ellen.” Viszont úgy látta: „a Balassi Intézet munkájával szemben volt kritika, de hát lehetett is.

A magyar részvételt megszervező kormányzati intézmény – ítélte meg a költő „kínosan kerülte, hogy politikai témák merüljenek fel a beszélgetésein. Közben – szavak nélkül – mégis erős politikai állásfoglalásokat tett, például Szőcs Géza miniszterelnöki tanácsadó íróként való szerepeltetésével. „Nagyon erős volt a sokk-hatás, hogy Magyarországon az emberi jogokat hogyan képzelik el a skandináv országokhoz képest. Ezért az állam előtérbe került, nálam is, a beszélgetéseknél úgy a harmadik kérdés után arról volt szó, hogy Magyarországon mi folyik.

A fiatal költő szerint „szerint ezt nem lehetett megúszni, de nem szorította ki teljesen a beszélgetések irodalmi tartalmát. „Akinek volt svéd kiadója – például Tóth Krisztának, Varró Daninak, Kiss Judit Ágnesnek, nekem –, azoknál normális beszélgetések voltak, és utána volt szó inkább a politikai helyzetről.Úgy vélekedett, a legsikeresebbek azok a magyar témájú politikai beszélgetések voltak, amiket a szervezők a svédek érdeklődése szerint hoztak össze, például Heller Ágnessel, Babarczy Eszterrel, Tamás Gáspár Miklóssal és Stumpf Andrással.

Legnagyobb kritikát Krusovszky a Balassi Intézet hozzáállásával, a könyvvásáron való részvétel koncepciójával szemben fogalmazott meg, melynek középpontjában egy szerinte erősen dilettáns megoldás állt. Úgy vélte, az nem vette figyelembe a kereslet és a kínálat összehangolását és ezért kevéssé ismert szerzőket vonultatott fel Göteborgban. Ezek szerint az ő optikájában hátránnyá vált az, amit Maria Källsson, a könyvvásár igazgatója a megnyitón egyenesen erénynek vélt, nevezetesen azt: tudatos kísérlet történik a vásár négy napján arra, hogy újítsanak, mert szeretnék bevezetni a skandináv olvasókat nemcsak a világhírű, hanem a felfedezésre váró magyar szerzők munkásságába is.”

Krusovszky Dénes az általunk már szóbahozott svéd nyelven kiadott antológiát sem tartotta jó ötletnek, mert az egy irodalmi fesztiválon még elment volna, de egy könyvvásáron már nem. Közben se a svédül olvasható magyar irodalomnak nem volt még egy katalógusa sem, se a vezető magyar kiadókat nem vitte ki az intézet, de még a legkeresettebb magyar szerzőket sem. Az az akarat azért működött, hogy ne csak a baloldali írók legyenek. Van ez a frusztráció a konzervatív irodalmi oldalnál, vagy az Írószövetségnél, vagy az MMA-nál, hogy külföldön mindig csak az Esterházyt, meg a Nádast, meg ezeket olvassák. De hát azért, mert ezek az érdekesek.

A Magyar Narancs cikkírója megkereste a magyarországi szervezőket is, akikről, mint már láttuk, Kukorrelly Endrének azonnal a „profi működés” fogalom jutott eszébe, meg az, hogy a magyar részvétel göteborgi mindenesébe, bele van szerelve egy 24 órás problémamegoldó program. Az ő véleményüket adjuk közre zárásképpen, melyből kitűnik, a Balassi Intézet összességében eredményesnek ítélte meg a 31. göteborgi könyvünnepen a magyar irodalom és magyar írók bemutatkozását. Nem mondták ki, de a sorok között kiolvasható volt egy hallgatólagos beismerés: Kukorelly nem véletlenül példálózott európai porcelán–szaküzlettel és abban egy kisméretű, de túlmozgásos elefánttal.

„A Balassi Intézet a nekik küldött kérdéseinkre válaszul hangsúlyozta, hogy a díszvendégség és a kiemelt szemináriumi helyszín miatt sokkal több résztvevője volt a magyar programoknak, mint várták. A standjuknál voltak vendégek, akik kifejezetten egy-egy kötetet kerestek. A frissen fordított szerzők közül többen érdeklődtek Bodor Ádám Sinistra körzet és Szécsi Noémi Finnugor vámpír című könyvei iránt, ezek jogait valószínűleg meg is fogják venni. Bár „a konkrét eredményekről még korai bármit is mondani, hiszen a vásár még épphogy csak véget ért”. A külföldi kiadókkal különben a Publishing Hungary program tartja a kapcsolatot, ami például novemberre tíz európai kiadót hívott meg Magyarországra, remélve a legjobbakat, sok magyar szerző külföldi megjelenését.

A Balassi Intézet álláspontja szerint a göteborgi magyar részvétel végül is sikeres volt – a közéleti témák hangsúlyossága ellenére. Szabó Zsuzsanna erről azt mondta, sok munka kárba veszett a politika miatt: az utcán a járókelők is, amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, rögtön mondták, hogy ó, hát sajnáljuk, ami történt.

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X