Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (április 15-21.)


-A A+

Korhecz Tamás: „gyakorlatilag én egy persona non grata, azaz nemkívánatos személy, egy leprás ember lettem a VMSZ és az MNT szemében”

Megszólalt a héten a népszerű vajdasági hetilapban, a Családi Körben Korhecz Tamás egyetemi tanár, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács volt elnöke és egy mélyinterjúban, melynek folytatását is beígérte a lap, alig néhány nappal a VMSZ tisztújító közgyűlése előtt szokatlanul kemény bírálatokat fogalmazott meg a párt elnöke, Pásztor István ellen. Elmondta, hogy „kirúgott szakemberek, eltávolított bútorok jelezték, hogy a VMSZ Magyar Összefogás listája átvette a hatalmat a VMSZ Magyar Összefogás listájától” és „megszűnt a civil testület, árnyékban a civil stratégiája”. Korhecz megszólalásával hatalmas vihart kavart a vajdasági magyar közéletben: a vádakat a pártelnök határozott hangú közleményben utasította vissza, de közben vezéráldozata is lett a két legtekintélyesebb vajdasági magyar politikus közötti csörtének.

Azok számára, akiknek feltűnt, hogy az RMDSZ kongresszus pénteki nyitónapján a fajsúlyos külhoni szervezetek közül egyedül a Vajdasági Magyar Szövetség képviselője nem köszöntötte személyesen a tanácskozást, kézenfekvő magyarázattal szolgáltak a szervezők: objektív és nagyon is érthető okai voltak a VMSZ távolmaradásának. A legnagyobb vajdasági magyar szervezet maga is az alig egy hét múlva megrendezésre kerülő tisztújító kongresszusára készül és ilyenkor természetes, hogy odahaza van szükség mindenkire, főleg a vezető tisztségviselőkre.

Az igazolt hiányzásnak volt egy további magyarázata is. Az RMDSZ kongresszussal egyidőben, napokkal a VMSZ Magyarcsernyén megrendezendő április 25-i tisztújító közgyűlése előtt, ahol majd elnököt, elnökséget, tanácstagokat választ magának, Pásztor Istvánnak és közvetlen munkatársainak egyéb otthoni halaszthatatlan feladatai is adódtak. Történetesen – s talán nem is véletlen volt az időzítés – épp ezidőtájt került sor Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének háromnapos szerbiai látogatására, akit útjára elkísért Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár és Pánczél Károly az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke is. A magyar házelnök útban Belgrád felé meglátogatta Szabadkát és tárgyalt Pásztorral, majd a szerb vezetőkkel történt fővárosi konzultációk után, az estét már magyarok között, Székelykevén töltötte. A pénteki napot pedig, amikor Kolozsváron „jelenése” volt a többi Kárpát-medencei magyar közösségi vezetőnek, úgy Lendvától Ungvárig, a VMSZ pártelnök a magasrangú magyarországi vendégek társaságában bánáti magyar szórványtelepüléseken töltötte. Mi tagadás, egy pártelnöknek nem is jön rosszul az újraválasztási kampány napjaiban az effajta látogatói program.

Az első látásra logikusnak tűnő „igazolt hiányzás”-indoklás képet némiképp árnyalja, hogy vélhetően nemcsak a pártelnök otthoni permanens jelenlétére volt szükség most, a tisztújító közgyűlést közvetlenül megelőző véghajrában, hanem az öt alelnökre is, meg mindenki másra, aki tényező a VMSZ-ben, akik közül – tegyük hozzá – Kövér látogatás ide, Kövér látogatás oda, bármelyikük szakíthatott volna időt egy röpke kolozsvári „vendégfellépésre.” De vajon ennyire „szükségállapot” lenne ezen a tavaszon az egyetlen fajsúlyos vajdasági magyar párt háza táján?

A jelek arra engednek következtetni, hogy a 12 ezres tagsággal és 140 helyi szervezettel és 6 belgrádi parlamenti képviselővel rendelkező, amúgy sikeres néppárti szervezet, a Vučić-kormány koalíciós partner VMSZ környékén, most, alig néhány nappal a tisztújítás előtt, felszínre törtek eddig megbúvó ellentétek, mi több, személyes sérelmek és indulatok és a fennálló belső erőviszonyok átrendezésre is történik egyfajta kísérlet.

Másképpen aligha lehet értelmezni egy érdekes egybeesést. Azon a napon, amikor Pásztor István VMSZ elnök, a vajdasági parlament elnöke, alig 48 órával azt követően, hogy Budapesten Orbán Viktor miniszterelnökkel erősíti pozícióját („a felek „kiemelt figyelmet szenteltek a Vajdasági Magyar Szövetség küszöbön álló tisztújító közgyűlésének, amelynek tétje a közösen megkezdett programok megvalósítása”) és Szabadkán fogadja a magyar parlament elnökét, a város újságosstandjain a népszerű hetilap, a Családi Kör friss száma meghökkentő címlappal és még meghökkentőbb tartalmú, a VMSZ mai vezetését kendőzetlenül bíráló Korhecz Tamás ex-MNT elnök interjúval jelent meg. Sőt, azt is rögtön beharangozza: ez a támadás, melynek azóta a pártelnök egyik legfontosabb bizalmi embere már áldozatul is esett, csak a kezdet volt és jelzi, hogy jön a folytatás is, közvetlenül az országos közgyűlés megtartása előtti pillanatokban.

Már a világ egyik legismertebb festményét, a rémületet és páni félelmet oly érzékletesen megjelenítő Munch-féle Sikolyt összekombinálni egy szelíden mosolygó fiatalember fotójával, sokkal többre utalt, minthogy azt csak egy grafikai szerkesztő ötletes frappánságának tudjuk be. Maga ez a borító önmagában is kőkemény és nyílt politikai támadás volt Pásztor személye ellen. A java csak ezután következett, felvezetve a nemkevésbé lényegre törő beszédes címmel: Furcsa magyar szelek fújnak (1. rész)–Dr. Korhecz Tamás nyitott sisakkal.

Az interjú bemutatása előtt hadd jegyezzük meg, hogy Pásztor, akinek irányítása alatt – és ezt nem túlzás megállapítani – soha ennyire nem voltak kiegyensúlyozottak a szerb-magyar államközi kapcsolatok és ennek vitathatatlanul legfőbb haszonélvezője a vajdasági magyarság, négyéves mandátuma lejártával, újra jelöltette magát a VMSZ elnöki tisztségre. Nem is titkolta már hetekkel ezelőtt abbeli véleményét, „hogy a párt számára jelenleg a folytonosság jelenti az elsődleges szempontot, s hogy a mostani helyzetben más személy nehezen tudná megfelelően átvenni az irányítást.” Április 6-án a budapesti M1 adásában pedig megismételte indulási szándékát és akkor így nyilatkozott: úgy tűnik, nem lesz kihívója, bár azt is hozzátette, hogy a jelölési folyamat még nem zárult le és végső szót természetesen a közgyűlés mondja ki majd. (A VMSZ vezetőjét a közgyűlésen egy ötventagú tanács választja majd meg. Ebből a tanácsból jelölik ki a párt elnökségét. A tanácsba 114 egyén jelölte magát, onnan 21 tagot választanak meg a VMSZ elnökségébe, a pártelnök pedig majd három tagot javasol az alelnöki tisztségek betöltésére.)

„A vajdasági magyar politikai elitnek most két szellemileg fölkészült és bizonyítottan markáns vezéralakja van: Pásztor István és Korhecz Tamás. Vagy: Korhecz Tamás és Pásztor István. Dr. Korhecz Tamás a jogtudományok doktora, egyetemi tanár főleg itthon és egy kicsit külföldön. Tíz esztendeig volt tartományi kisebbségügyi titkár (miniszter), majd az elmúlt négy évben a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Fölépített egy nagyon hatékony MNT-t. Jó káderekkel, gazdag tartalommal, bámulatos szervezettséggel. Amikor már minden sínen volt – bejelentette, hogy semmiképpen sem vállal még egy megbízatási időt. Tavaly november derekán vett búcsút az MNT-től. Korábban sokat szerepelt a sajtóban, de négy hónapja nem nyilatkozott. Azt hittem, önkéntes hallgatásba burkolózott. Nem. Senki sem volt többé kíváncsi a véleményére.”

Az interjúkészítő Miskolczi József ezekkel a mondatokkal indítja a Korhecz Tamással folytatott beszélgetését, de még a beszélgetőpartner megszólítását megelőző, figyelemfelkeltő felkonferálása sem hagyott kétséget, hogy nem mindennapi lesz ez a dialógus és nagyon súlyos állításokkal szembesül majd az interjú olvasója:

„Elmaradt az elnöki kulcsátadás, a búcsúpuszi és a baráti kézfogás – Korhecz Tamásra hirtelen semmi szüksége a politikumnak – A leprást gyógyítják, Korheczot meg kerülik – Kirúgott szakemberek, eltávolított bútorok jelezték, hogy a VMSZ Magyar Összefogás listája átvette a hatalmat a VMSZ Magyar Összefogás listájától – Ki veszít többet Korhecz kilúgozásával: ő, vagy a magyar közösség? – Megszűnt a civil testület, árnyékban a civil stratégia.”

A Családi Kör hetilap legújabb számának adott nagyinterjúban (nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez még csak az első része volt a meglepő politikusi konfessziónak) Korhecz Tamás egyetemi tanár, az MNT korábbi elnöke keserűen jelenti ki: „Gyakorlatilag én egy persona non grata, azaz nemkívánatos személy, egy leprás ember lettem a VMSZ és az MNT szemében. Annak ellenére, ahogyan elváltunk, és én semmit nem tettem sem a nyilvánosságban, sem a nyilvánosság mögött, hogy engem bárki ilyen szempontból mellőzzön.

Korhecz számára megmagyarázhatatlanul alakultak az elmúlt hónapok történései a Kárpát-medence egyéb tájairól oly irigyelt vajdasági MNT kis magyar világában. Ugyanis annak ellenére, hogy ugyanaz a politikai opció, a Vajdasági Magyar Szövetség által támogatott Magyar Összefogás lista került ki győztesként, sem átadást-átvételt, sem további konzultációkat nem kezdeményeztek vele, holott ez utóbbira korábban kifejezetten igényt mutattak, de emellett bútorait és egykori munkatársait is „kisöpörték” a hivatalból.

Amit mindehhez hozzáfűz, azok egy végtelenül megkeseredett ember már-már vádiratként hangzó szavai. Elmondja: Nagyon érdekesen alakultak a dolgok, miután lezajlottak az októberi MNT-választások, ahol a Magyar Összefogás lista elsöprő győzelmet aratott. Úgy váltam el a tisztségemtől, úgy léptem ki ebből a történetből, hogy a VMSZ elnöke és az MNT elnöke azt mondta, hogy kellek én még ebben a munkában. Ha nem is frontemberként. Én is fölajánlottam ingyen és bérmentve azt a tudást és tapasztalati tőkét, amivel rendelkezem politikai vezetőként, jogászként, egyetemi tanárként. Egyetértettek vele akkor… Ennek ellenére az történt, hogy engem 4 hónapja, amióta megtörtént az átadás/átvétel, egyetlenegyszer sem hívtak meg, hogy véleményt cseréljünk, hogy megbeszéljük, hogy most az MNT-ben mi történik, mi történjen, mi erről a véleményem, merre menjen a dolog, (mély sóhaj – jegyzi meg itt az interjúkészítő) mi a javaslatom ezzel kapcsolatban.”

A megbántott kérdezettből megállíthatatlanul árad a panasz, és amit elmond, abból úgy tűnik, a méltatlankodás több mint egyéni sérelem, a mellőzésnek kárvallottja nemcsak az obsitolt egykori MNT elnök, hanem maga az intézmény is. A nyilatkozó tudomásul veszi, hogy „az MNT által alapított médiumokban jóformán a nevemet sem lehetett leírni.”, de rögtön azt is hozzáteszi: „Ha valaki azt hiszi, hogy ez engem sért: téved”. Szerinte annak is jelzésértéke van, hogy „2014-ben szinte egész éven át vezettem az MNT-t, és egy évértékelőt nem kér tőlem senki, hogy valamilyen módon reflektáljak az elmúlt évre.”

„Sok barátom van még most is a hivatalban és az MNT-ben, – mondja el a folytatásban Korhecz Tamás – tehát akarva-akaratlanul tudom, hogy ott mi történik. Valóban kisöpörték a bútorokat, kisöpörték a könyveket. Valami olyan nagytakarítás folyt, ami szerintem szóra érdemes sem lenne, ha nem söpörtek volna ki embereket. Számomra ez utóbbi a legnagyobb fájdalom az elmúlt időszak vonatkozásában. Azt tartom a legsérelmesebbnek, hogy a főállásban levő embereknek közel felét kisöpörték. (…) A Magyar Összefogáshoz tartozó emberekről beszélünk, VMSZ-esekről beszélünk, akik gyakorlatilag valamilyen női szeszély miatt így jártak. Volt munkáltatójukként mondom: jó vagy kiváló munkaerők voltak.” Úgy látja, hogy sem egy másik opció hatalomra kerülése, sem pénzügyi kérdések nem indokolták ezeket a felmondásokat, amelyek miatt „most fokozatosan dőlnek be a programok".

Az elbocsátásokra már csak azért sincs ésszerű magyarázat, hiszen egyrészt „ugyanaz a magyar politikai opció győzött”, másfelől pedig a mindig kézenfekvő fiskális hivatkozás sem állja meg a helyét: „Még csak nem is takarékossági okból bocsátották el őket, mivel pénz van az MNT-ben. Sose volt annyi, mint most. Tele kasszát, rengeteg pénzt hagytam ott! Szándékosan nem költöttem júliustól. Tudtam, hogy az év vége felé veszi át az új elnök a hatalmat, ne legyen üres a kassza. Plusz annyira megnövekedtek a támogatások Magyarországról, hogy sose volt ennyi pénz a költségvetésben. Tehát gazdasági okai az emberek ilyen kitakarításának, a tisztogatásnak nem voltak.”

Mielőtt tovább idéznénk a Korhecz által elmondottakból, idekívánkozik egy megjegyzés, már csak azért is, mert fentebb szó esett a női szeszélyről is, ami persze Vajdaságban is közkedvelt cukrászsütemény, de itt egész másról van szó. Amit Korhecz, mintegy utalásszerűen megemlít, az nem az a bizonyos ínyencség, nem az a falat mennyország, amikor édes habfelhő pihen az aranyló baracklekvár és a pihe-puha piskóta tetején.

Ez a bizonyos női szeszély nem ehető és mégis sokak torkán fennakad. A nemzeti tanácsi viszonyokat belülről ismerők szerint az előbb említett édenkert éles ellentettje és persze nem is apró falatokban adagolva. Annak a Lovas Ildikónak a magatartására kívánt itt utalni az interjúalany, aki bár korábban is dolgozott az ő elnöksége alatt az MNT vezetőségében, mára, annak köszönhetően, hogy Pásztor VMSZ elnök bizalmi embere, a testület legerősebb emberévé, tényleges irányítójává nőtte ki magát.

Korhecz számára az a legfájóbb, hogy „aki tisztogat, az is a legközelebbi harcostársam volt!” Nem köntörfalazva ki is mondja, kire gondol. A dialógus következő kérdezz-felelekje nem is igényel különösebb kommentárt:

 „Ténylegesen kik irányítják most az MNT-t, akik veszélyesnek érzik a jelenléted, gondolataidat?

– Az MNT elnöke Hajnal Jenő, az informális elnöke, vezetője Lovas Ildikó, akit ebben Pásztor István maradéktalanul támogat. Ez a jelenlegi fölállása az MNT-nek. Mindenki más az akarva-akaratlanul ennek a folyamatnak a peremére szorul a döntéshozatalban és végrehajtásában.”

Az interjúban Korhecz határozottan hangsúlyozni kívánta, hogy továbbra is támogatja a VMSZ-t abban, hogy sikeres és eredményes legyen, ezzel segítve „ezt a nehéz helyzetben levő közösséget”, viszont a nemzeti tanácson belüli gondokat az egész délvidéki közösség bajainak látja, melyek megoldása nem tűr halasztást.

Először beszél a Családi Körnek a tavalyi távozásának okairól is, kifejtve: egyebek mellett azért nem vállalta az MNT-elnökséget egy újabb mandátum idejére, mert „úgy éreztem, hogy a VMSZ és annak elnöke részéről nincs már meg az a bizalom irántam, amely megvolt mondjuk egészen 2000 óta a VMSZ különböző vezetései és elnökei részéről. Ez a bizalom arról szólt, hogy van egy széles körű önállóságom abban, hogy a közösen megállapított elvek és programok keretében politikai és szakmai szempontokat figyelembe véve szabadon dönthessek arról, hogy mit hogyan csinálok. Nekem ez a szabadságom addig megvolt. Tehát 2000 óta, amikor tartományi titkár lettem, s az MNT-s mandátumom egy jó részében. Tehát elfogadták, hogy legyen egy széles körű szabadságom, hogy nem kérem ki mástól a véleményemet egy sajtótájékoztató, egy interjú, egy döntés előterjesztése előtt. Egyértelműen a stratégiai, nemzetpolitikai alapcélok és elvek vonatkozásában egyeztetett álláspont határain belül mozoghattam, de azon belül szabadságot kértem és kaptam. Azonban az MNT-s mandátumom második felében éreztem, hogy ezt a szabadságot korlátozni akarja a Párt, a pártelnök. Azt szeretné, hogy gyakorlatilag operatív kérdésekben, személyi kérdésekben is valójában a véleményemért menjek le egy emelettel lejjebb, a Párthoz.”

A megélt fiaskók között említi Korhecz a szabadkai állami egyetemnek az ügyét, amelynek kezdeményezője, lelkes híve és támogatója volt, de a párt lesöpörve az ő szakpolitikai és szakmai érveit, mert kimondta: „ez nem kell, ez nem jó ötlet és kész.” Ugyanígy elbukott az általa javasolt demográfiai akcióterv is, ami formális támogatást kapott ugyan, de ténylegeset nem. Legnagyobb fájdalmára végül „kikezdték az ösztöndíjprogramot a VMSZ részéről”, ami „a négy évnek a koronája, legnagyobb horderejű tevékenysége volt”. Erről keserűen jegyzi meg: „Egy olyan újszerű, átfogó tartalmú, eredményeket hozó, nagy léptékű és ezreknek segítő programunk volt, ami talán a legkiemelkedőbb.”  

Utóbbiról hadd jegyezzük meg, hogy olvasóink már találkozhattak vele.  2013 szeptemberében ebben rovatban ismertettük  azt a remek ösztöndíj programot, melynek hátterét az teremtette meg, hogy Várady Tibor akadémikus, az MNT akkori tagja, magánjövedelméből 100 ezer amerikai dollárt ajánlott fel a legtehetségesebb, tudományos-oktatói pályára készülő fiatalok támogatására, amit az MNT saját forrásaiból ugyanekkora összeggel egészített ki, és amelyhez, első adományozóként maga Korhecz ajánlotta fel azt az egy millió forintos pénzjutalmat, amelyet a Lőrincz Csaba-díjjal kapott Budapesten.

Ennek az előzménytelen, nagysikerű és valóban működő kezdeményezés jövőjét látta megtorpedózva az ex-MNT elnök, amikor megtapasztalta a felülről jövő beleszólást, az ösztöndíjosztás alapelveinek megsértését. Az interjúalany hosszas fejtegetése gyakorlatilag könnyen leírható Miskolci József kérdésbe rejtett sommás kijelentésének idézésével: „Protekciós ösztöndíjosztás lett a cél, mondjuk a párttagság alapján?”

Nem részletezzük tovább az interjú további tartalmát, ahol szó esik egyebek mellett a Korhecz és Pásztor közötti elvi-koncepcionális kérdésekről is. Csupán ismertetjük a második rész beharangozóját, ami minden bizonnyal népszerű és vitatott „forrásanyag” lesz a magyarcsernyei tisztújító közgyűlés küldöttei között. Íme: „KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN: Az európai parlamenti képviselőség visszautasításának okai – Miért érezte magát magányosnak a népszerű MNT-elnök? – Lehet-e hinni annak, aki be sem akar lépni a VMSZ-be? – Veszélyt jelent-e a rátermett ember a politikumnak, ha rátermett, szorgalmas, teljesítménye van, de nem mindig szófogadó?”

Zárásképpen hadd tegyünk két megjegyzést, ami a Korhecz-megszólalás utóéletéhez tartozik, és arra enged következtetni, hogy várhatóan a szombati VMSZ tisztújító közgyűlés (kongresszus) nem lesz konfliktusmentes.

Korhecz interjújának megjelenését követően Pásztor István VMSZ elnök közleményben tételesen utasította vissza a korábbi nemzeti tanácsi elnöknek a VMSZ és MNT irányába megfogalmazott bírálatát. A Nyílt sisakkal címmel közreadott nyilatkozatból alább bővebben is idéznénk:

„Ifj. dr. Korhecz Tamás a vajdasági magyar közélet jeles tagja. Ismertségét és pályafutását képességei mellett elsősorban a Vajdasági Magyar Szövetségnek köszönhette, amely párt 2000 óta folyamatosan a legmagasabban pozícionált közfunkciókba helyezte, akkor is, amikor 2008-ban tartományi egyéni képviselőjelöltként vereséget szenvedett, hiszen azt követően továbbra is tartományi jogalkotási-, közigazgatási- és nemzeti kisebbségi titkár maradt a VMSZ kvótáján.

A függetlenségére érzékeny, pártonkívüliségére büszke jogtudóst a VMSZ elnökeként több alkalommal, nyilvánosan is felkértem, hogy 2014 után is folytassa pályafutását az MNT elnökeként, amit ifj. dr. Korhecz minden alkalommal visszautasított. Ezt követően kértem fel, hogy befutó helyen, a Fidesz listáján és színeiben képviselje a vajdasági magyar közösség érdekeit, mint európai parlamenti képviselő, amit szintén visszautasított, majd kijelentette, hogy politikai nyugdíjba kíván vonulni. Emlékeztetőül: újságírói kérdésre, miszerint a Magyar Nemzeti Tanács elnöki tisztsége után vállal-e más közéleti szerepet, ifj. dr. Korhecz Tamás azt válaszolta, hogy ,, amikor azt mondtam, hogy politikai nyugdíjba vonulok, ezt nagyon komolyan gondoltam”.

Mindezek miatt rendkívül megdöbbentő a vádaknak az a sorozata, az a vehemencia és sértettség, amivel az MNT volt elnöke minapi interjújában nekiront a VMSZ-nek, egyebek mellett olyan durva állításokkal, miszerint ő a média szférából teljesen ki lett lúgozva, miközben ezt cikkek és tévés jelentések cáfolják.

A magam részéről ifj. dr. Korhecz Tamást akkor is közösségünk meghatározó tagjának tartottam, amikor ő saját magát politikai nyugdíjasként értelmezte, ezért minden rendezvényünkre meghívtam az elmúlt fél évben is, csakúgy, mint korábban. Egy hónappal ezelőtt személyesen invitáltam meg egy találkozóra, amelyen megállapodtunk, hogy az érintett témákat és a szakmai együttműködés lehetőségeinek kibontását két-három héten belül folytatjuk – úgy tűnik azonban, hogy a párbeszéd helyébe ifj. dr. Korhecz részéről ez a folytatásos interjú került.”

A másik megjegyzésünk már nagyon rövid lesz: a Magyar Nemzeti Tanács két nappal ezelőtti ülésén visszavonhatatlanul lemondott a Magyar Nemzeti Tanácsban való tagságáról és a Végrehajtó Bizottságban betöltött pozíciójáról Lovas Ildikó. Hajnal Jenő elnök megköszönte neki az eddigi munkát, és további sok sikert kívánt számára „íróként és más munkahelyen való tevékenységében".

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X