Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (április 8-14.)


-A A+

Semjén Zsolt: az én portfólióm körülbelül: Goethe és a világegyetem.”

Megszólalt a héten Semjén Zsolt az Orbán-kormány nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese és interjút adott a Heti Választól nemrég a Mandinerhez igazolt Stumpf Andrásnak. A Mi az örökkévalóságnak dolgozunk, tudunk várni pár évet címmel közreadott beszélgetésben a KDNP nemrég újraválasztott elnöke több olyan meghökkentő kijelentést is tett, melyekkel azonnal az élcelődések középpontjába került. A politikus imponáló magabiztossággal értékelte túl pártja súlyát és szerepét a mai magyar közéletben, s közben antropológiai meg teológiai kérdésekben megnyilatkozva, például Ferenc pápának is ellentmondva, több olyan „eredeti” gondolatát is kifejtette, melyek kellő munícióval szolgáltak számos interjúértékelőnek könyörtelen pellengérre állítások és földbe döngölések megírására. Semjén szólt – és ez sajnos kimaradt az interjút „méltató” sajtókommentárokból –, amúgy igen korrektül arról, hogy miért is tartja fontosnak a határon túli magyar pártok jelenlétét a szomszéd országok parlamentjeiben és bevallotta azt is: „ő szorgalmazta az RMDSZ-szel való kiegyezést, nemzetpolitikai életcélja pedig az egymillió új magyar állampolgár a ciklus végéig."

Stumpf remek igazolása a Mandinernek, ha ő nincs, sose derül, ki hogyan vélekedik a vasárnapi zárva tartásról gyakorlati-világnézeti síkon mondjuk a semjénzsolt. Pedig a képlet egyszerű, mint tematikázó Éden Hotel szereplő agya a Pandóra ceremónián. A nagy boltok legyenek zárva, a családiak meg nyitva, és valósítsák meg a kormányálmot úgy, hogy a boltban vannak együtt vasárnap. Mittom áruljanak a családi fegyverábécében sörétet közösen nemzetünk állatirtó nagyjainak.”

Fenti idézet csak egy azokból a kizárólag ironikus tartalmú kommentárokból, melyek azt követően láttak napvilágot a magyarországi lapokban, hogy a Fidesz-kormány koalíciós partnerének, a közvélemény-kutatások által mérhetetlen társadalmi támogatottságú KDNP-nek március 21-én újraválasztott elnöke szerdán a Mandinernek adott nagyinterjújában elmondta: „pártja nem egyértelműen jobboldali, viszont mindent elért, amire lehetősége volt.” Ugyanő itt, hosszasan kifejtette álláspontját a mai magyar lakosság többsége által elutasított, a kereszténydemokraták által kierőszakolt vasárnapi boltbezárások ügyében, de megnyilatkozott teológiai kérdésekben is – egyebek között kifejtve: az általa vezetett párt számára „a vasárnapi zárva tartás bevezetése siker, a családi boltban vasárnap is együtt a család, az állatok pedig nem juthatnak a mennyországba.”

Az igen terjedelmesre sikerült beszélgetést, „a hét interjúját”, melynek volumene és nemkevésbé „ihletett”, hívőket és nemhívőket egyaránt meghökkentő eszmefuttatásai csak azzal a korábbi Hír24-es, Csak azért is lovon! Semjén-interjú témagazdagságával és szabad szárnyalásával vethető össze, melyet annakidején e rovatban mi is bemutattunk, alább röviden összefoglalnánk. Csak e sommás összegzést követően ismertetnénk azokat a nemzetpolitikai vonatkozású semjéni gondolatokat, melyekre a Mandineres Semjén megszólalást követő, sok pannonhoni reflexió már nem is kívánt kitérni.

Hadd jegyezzük meg mindjárt az elején: eszünk ágában sincsen a kollégákat azért a mulasztásukért megróni, hogy ezúttal a határontúli magyar tematika iránti érdeklődésük elsikkadt. Miközben arra vállalkozunk, hogy e helyen a pótolnivalót is pótoljuk, legyünk most kivételesen megértőek és megengedőek velük szemben. Lássuk be: a kormányzati magyarságpolitika fő illetékesének az erdélyi, felvidéki és máshonnani magyarokról mondott szavai természetesen kevésbé váltanak ki érdeklődést, ha Semjén még azt megelőzően, hogy szólna a szűkebben értelmezett saját munkaköri teendőiről, nemcsak egy eredményekben gazdag párt sikeres elnökeként végez irigylésre méltó „tárgyilagos” teljesítményértékelést, hanem ennél többre is vállalkozik: bemutatkozik antropológusként, lélekbúvárként és reformer katolikus teológusként is. Mi több, részletekre terjedően is megosztja e szakterületeket illetően gondolatait. Például arról, hogy hiába hirdeti Ferenc pápa azt, hogy az állatok a mennybe jutnak, mikor e jószágok csak tányérra valók, vagy éppen arról, miért is csak a szerelem szenvedélyével vethető össze a szalonkák vagy vaddisznók vadászata. Meg arról, amit egyik szókimondó „méltatója” találóan ekképp jegyzett meg: „azért jó, hogy van nekünk egy ilyen "világnézeti pártunk", mint a kereszténydemokraták, mert ők megfellebbezhetetlenül tudják mi jó nekünk, ezt ránk is erőltetik, és úgy képesek az egészet megindokolni, hogy fotelből kiesve röhögsz.

Stumpf kíméletlen provokatív kérdéseinek köszönhetően, az olykor szerfölött szórakoztató és sok pályatársunknak ihletet adó és jegyzetírásra sarkalló interjú kiindulópontja egy hallatlanul népszerű, a vasárnapi boltbezárásokat törvénnyel kiharcoló KDNP-t melegebb éghajlatokra küldő dal (az ide kattintva elérhető, mi tagadás, meglehetősen trágár produkciót alig három hét alatt több mint félmillióan tekintették meg a világhálón), amiről Semjénnek határozott a véleménye.  Kertelés nélkül ki is mondja: a vulgáris hangvételű nóta „a sötét erők támadása”, azoké, akiknek nincs ínyére a vasárnapi zárvatartás, és ezzel az obskúrus ellenfelek az Orbán kormányt és a kereszténységet akarják támadni. Csak sajnálni tudjuk, hogy Stumpf nem kérdezett rá a BBC által is bemutatott, Rigó Béla által átírt és Papp János által élményszerűen előadott, itt megtekinthető Seress Rezső Szomorú vasárnapjára, mert talán erre is meglett volna egy „megfellebbezhetetlen” válasz arról, hogy a Kolozsvárról elszármazott Rigó Béla, a Vuk-, a Szaffi- és a Macskafogó-képeskönyv szerzője miért is a „sötét erők” egyik képviselője.

A némiképp nyakatekertnek tűnő, kifejezetten ellentmondásos és a vasárnap-vásárnap szavunk etimológiájára is fittyet hányó érveléstől megkímélnénk az olvasót. Koncentráljunk csupán a lényegre meg a „hiteles” mondandóra: a mantrázott eszmény, a család szabadnapja miatt kitalált vasárnapi zárvatartás következtében a kisvállalkozó családoknak dolgozniuk kell, de ez nem is baj, mert „A család a családi boltban együtt van vasárnap. A cél tehát megvalósul.".

Azt viszont már nem mulaszthatjuk el megemlíteni, hogy Semjén legfontosabb argumentuma a magyar lakosság több mint kétharmada által bizonyítottan elutasított, de mégis törvény rangjára emelt boltbezárásos KDNP-ötlet civil támogatottságát illetően a tízparancsolatból az utolsóelőttiről, arról a bizonyos hamis tanúbizonyságot tevősről, a vallomástevőnk némiképp megfeledkezett.  A sajtó ugyanis pillanatok alatt kiderítette, hogy bizony itt a füllentés minősített esete áll fenn, hiszen a KNDP javaslatát támogató, Semjén által magasztalt, pártoktól független egyetlen civil szervezet létrehozója történetesen nem más, mint a KDNP vasárnapi zárvatartásról szóló javaslatának kampánykoordinátora és a párt fizetett tisztségviselője

Megtudjuk még a Stumpf András készítette interjúból azt is, hogy vasárnap csak a plázákban dolgozóknak kötelező pihenni, de a pincéreknek nem, mert „a közszolgáltatásoknak működniük kell vasárnap is”, meg azt, hogy a sajátosan családbarát keresztényi logikának van egy másik olvasata is. Ebbe pedig belefér, hogy „a kis üzleteket hozzuk helyzetbe a multikkal szemben”.

A folytatásban kiderülnek nemkevésbé egyéb fontos dolgok is. Mindenekelőtt az, hogy a KDNP nagyon is markánsan létező párt, hiszen hat választást nyertek meg egymás után és tulajdonképpen az „üdvös fejlődésen” átment Fidesz számára is a kereszténydemokraták jelentették az átvehető mintát. Ők voltak, akiktől lehetett és kellett is tanulni, mert „a KDNP mindig ugyanazt mondta, és meg is cselekedtük.”  Kirajzolódik egy, az örökkévalóságnak dolgozó (sic!) párt imázsa és azé a pártelnöké, aki e küldetésről szólva szolidan visszafogott is tud lenni: „Az emberek a Fidesz-KDNP szövetségre szavaztak. Hat választást nyertünk egymás után. Ez a pártszövetség a magyar, sőt, az európai politikatörténet legsikeresebb politikai konstrukciója. Logikailag két lehetőség van: vagy az van, hogy a KDNP fantasztikus értéket képvisel, amelyet a Fidesz felismert; vagy az, hogy én hoztam össze valamilyen zseniális megállapodást. Utóbbit a kötelező szerénység okán is kizárhatjuk.”

Ez a mértéktartás érhető tetten akkor is, amikor az interjúalany olyan eredmények eléréséről szól, „amelyek önmagukért beszélnek, s a párt egésze ezt az utat akarja járni a jövőben is.” Jóleső büszkeséggel említi: „Nekünk parlamenti frakciónk van, a főispánoktól a polgármesterekig az ország egész területén jelen vagyunk. Úgy, hogy minden programpontunkat megvalósítottuk.” Jut eszünkbe: az amúgy partnerét nem túl kíméletesen kérdező Stumpf András tud nagyvonalú is lenni, hisz akár azt is felvethette volna: a kétharmados győzelmet hozó választási hívószó, a plakátokon szereplő „Csak a Fidesz”- szlogen, miként is értelmezhető a „fantasztikus értéket képviselők” nézőpontjából? Ha már a Fidesznek annyira fontos volt a bölcs nagytestvértől ihletődni, vajon nem volt méltánytalanság ez a „csak”?

Az interjú „A vadászat nem szórakozás, hanem szenvedély”-fejezetében olyan fejtegetések következnek, ahol a már jelzett tudományok avatott szakértő-megújítójaként mutatkozik be a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és kereszténydemokrata pártelnök. Megtudjuk tőle: vadásznak és szerelmesnek lenni egyaránt az ember antropológiai természetéből fakadó evidencia és azt is: a politikus, aki nem mellesleg 2010-től az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke is, legutóbbi vadászatán sajnos semmit se lőtt. Az elmúlt fél év mérlege viszont mégsem túl rossz: „Bár az ember nem dicsekszik a zsákmányával, de most az egyszer kivételt teszek: a télen terítékre hoztam egy vadkant.”

Ezt követően nemesül korszakos egyháztörténeti tabudöntés dokumentumává a Stumpf Andrással folytatott dialógus. Megtörténik a pápai a tévedhetetlenség dogmájának felülbírálata is, mert azzal szembesülünk: hiába hirdette VI. Pál pápa egykor és újabban Ferenc pápa is, hogy az állatok is mennyországba juthatnak, Szent Péter e két kései utóda minden bizonnyal tévedett, mert a hittudós Semjén szerint ez mégsincs így.

Nem is térünk ki a továbbiakban az interjú többi, a kérdező és a megkérdezett között már-már antropológiai-teológiai csörtéről tanúskodó kérdezz-felelekjeire, melyek során Semjén „teológiailag rendbe tesz” olyan riporteri „okvetetlenkedésekből” fakadó kérdéseket is, hogy kannibál-e vagy sem Stumpf András, ha elfogyaszt egy szelet rántott húst, vagy pedig miért következik az ember antropológiai természetéből, fejezet-címadó felismerés, a vadászat nem szórakozás, hanem szenvedély”.

Mielőtt viszont helyt adnánk a Stumpf Andrással folytatott dialógus magyarságpolitikai vonatkozásainak, engedtessék meg, hogy a tucatnyi reflexióból csupán még egyet, a Kettős Mérce blogportál jegyzetírójának egy következtetését ideillesszük:

„Ha valaki úgy olvasná el az interjút, hogy tényleg nem tudja, mi történik a világban – vélekedett A KDNP az Úr próbatétele a normális emberek számára-értékelésében az interjúból elénk táruló Semjén és KDNP-önkép ismertében Jámbor András, majd hozzátette –, azt a következtetést vonhatná le, Semjén Zsolt a pápa, a KDNP támogatottsága 60%, és a magyar emberek boldogok a vasárnapi zárvatartástól, főleg a családok, akik dolgozhatnak vasárnap.”

Közismert, hogy a III. Orbán-kormányban az egyetlen miniszterelnök-helyettesi státusz betöltője az interjúalany. Nem kell viszont ahhoz különösebb elemzőképesség, hogy kijelentsük: a tények egészen másról árulkodnak. Viszont interjúalanyunk akkor sem jön zavarba, ha a fejére olvassák: Orbánt mintha sokkal inkább Lázár János helyettesítené, nem ön, a hivatalos miniszterelnök-helyettes.”

A válasz nemcsak cáfol egy újabb újságírói „okvetetlenkedést”, hanem az elmondottakkal interjúalanyunk át is evez a „portfóliójára”, méghozzá némiképp egy talányos megfogalmazás kíséretében:

Lázár János a kancellária jellegű ügyeket viszi a Miniszterelnökségen, ami nem ütközik az én feladataimmal. Már csak azért sem, mert az én portfólióm körülbelül: Goethe és a világegyetem. A nemzetpolitika persze nagyon hangsúlyos benne. Életcélom, hogy a ciklus végére meglegyen az egymillió új magyar állampolgár. Érzelmileg, személyesen is az. Anyám erdélyi: én tudom, milyen az, amikor valakit egy életen át bozgoroznak. A honosítással nekik szolgáltatunk igazságot.”

Úgy hisszük, hogy e portfólió tartalmát illetően az olvasónak akkor tesszük a legjobb szolgálatot, ha szöveghűen közreadjuk Stumpf kérdéseit és az azokra adott válaszokat. Azt azért ne hallgassuk el, hogy míg az interjú korábbi részében a Stumpf-Semjén duellum nyertesének az újságíró tűnik, ezt az asszót a miniszterelnök-helyettes nyeri meg. Íme, hogyan:

Az RMDSZ-szel való fideszes-kormányzati kiegyezés az ön sikere?

Az RMDSZ-szel való kiegyezést szorgalmaztam. Elfogadom természetesen, hogy egy nagy szövetségben, amilyen a Fidesz-KDNP, mindenkinek megvan a maga baráti köre, amely politikai hatásokkal is járhat. Ez egyébként helyes. Annál erősebb a magyarság szövete. A személyes kapcsolatok  viszont nem egyenlőek egy kormány politikájával. Azt kell látni, hogy ha az RMDSZ nem jutna be a bukaresti parlamentbe, akkor oda nem egy másik magyar párt fog kerülni, hanem csak román pártok, és akkor a magyar politizáló értelmiség ideológiai alapon előbb-utóbb beolvadna a román pártokba és vége lenne a magyar képviseletnek. Egyúttal az RMDSZ-t arra kell buzdítani, hogy visszatérjen a szövetségi jelleghez és integrálja azokat, akiket lehet. Kelemen Hunorral mindenesetre történelmi lépést tettünk meg, kölcsönös bizalom van az RMDSZ és a magyar kormány között. Ennek eredményeként a honosításban immár az RMDSZ is részt vesz.

Akik húsz éve Bukarestben vannak, azok a románokkal való bizniszelésben lehetnek érdekeltek, nem?

Ez kétségkívül probléma, mégis: ha nem lett volna magyar képviselet Bukarestben, akkor mi lenne ma?

Lehet, hogy autonómia.

Nem mondja komolyan. A románok még ennyit sem adtak volna. Nem akarom laudálni az RMDSZ eredményeit, nyilván el lehetett volna érni többet is, de negligálni sem helyes. 

A Híd-Most szlovákiai tevékenységével is ilyen megengedő?

Az más történet. Az RMDSZ-szel lehetett rengeteg vitánk, de például Markó Béla azt sosem vonta kétségbe, hogy az RMDSZ etnikai alapú magyar párt. Bugár Béla és a Most-Híd nem ilyen. A Délvidéken látszott, milyen veszélyt jelent ez a politika. Ott a Demokrata Pártban lévő magyarok is megszavazták azt a jogfosztást, hogy mint „a megszállók leszármazottai”, a magyarok ne részesülhessenek kárpótlásban. Ezt aztán megoldottuk, mert elmentem Szabadkára és elmondtam, hogy ha így, akkor mi megvétózzuk az EU-s csatlakozási tárgyalásokat. A szerbek visszavonták a jogfosztást, de a veszély jól látható. Amit a Híd-Most művel, az az asszimiláció irányába hat, mert először jön a vegyes párt, utána egy szlovák pártban a magyar tagozat, végül a szlovák pártban pár magyar. Mindemellett az lenne helyes, ha a Magyar Közösség Pártja, ahol csak lehet, megállapodna velük. Beláthatatlan veszteséget okozna a felvidéki magyarságnak, ha nem lenne magyar párt a pozsonyi parlamentben. Ezért mondom, hogy nekünk minden magyar egyaránt fontos.”

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X