Nemzetpolitikai lapszemle

„Kasza József 12 év után jobbnak látta távozni. Nyilván megváltozni, változtatni már nem akart, vagy nem tudott. Pásztor István 12 év után – maradt. Vajon akar-e, tud-e változtatni, visszatérni a kezdetben hirdetett elvekhez?”

Valóban egyre valószínűbb, hogy magyar mandátum nélkül marad a felvidéki magyarság Európában?

Miről cikkezik egy jezsuita lapban publikáló unitárius amerikai szerző Ferenc pápa csíksomlyói látogatásáról? 

Kelemen Hunor a pozsonyi Új Szóban.

„A szándék és a cél is helyes, de a megvalósítás félrevisz” – Gerő András történész a tervezett budapesti Trianon-emlékhelyről.

Mózes Szabolcs Pozsonyból: „Kerek 138 nap, 2 plenáris és 3 bizottsági ülés. Ennyi lehetőségük volt a hidas képviselőknek, hogy észrevegyék, valami gond van a „himnusztörvénnyel”. Bónuszként pedig egy szlovák honatya is figyelmeztette őket a vitában – csak annyi kellett volna, hogy ott legyenek a teremben.”

Kik dolgoznak manapság egy Prága környéki csokoládégyárban? – „Mindenki kárpátaljai és mindenki „kettőssel” (állampolgársággal – a szerk.) jön, még a szlatinai, sőt a moldáviai román is.”

Legyen már végre vége a maszatolásnak: „Kémregényt akarnak eladni történelemként azok, akik azt állítják, hogy a proletárdiktatúra kikiáltása 100 évvel ezelőtt csak külföldről finanszírozott ügynökök puccsa volt, amelyet senki sem támogatott.”

Markó Béla: „Normális-e például, ami most van? Hogy míg 1989 után még egy rövid ideig félni kellett az értelmiségiektől, ma már mintha nem is kellene tartani tő­lük.”

Új Szó: „Még a liberálisabb szlovák elnökjelöltek is többnyire megelégszenek a kisebbségi jogok jelenlegi állapotával, legfeljebb a kettős állampolgárság feltételeit enyhítenék”.

Meghalt a 20. század egyik legnagyobb hatású magyar biológusa, az Erdélyből elszármazott Ullmann Ágnes.

Magyar Nemzet: napvilágot látott a legelső szerb beismerő vallomás az 1944-es délvidéki magyarellenes vérengzésekről.

Racionális lépés vagy a kudarc beismerése? – Menyhárt József a Magyar Közösség Pártjának elnöke egy szlovák jelölt javára lépett vissza az államfőjelöltségtől.

Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: „Bármibe természetesen nem megyek bele. Ha nem sikerül az akadémiai intézményhálózat működését, tudományos függetlenségét fenntartani, lemondok.”

Felvidék.ma: „Csáky Pál EP-teljesítményével Szlovákiában dobogós helyen áll”.

„Az eufórián túl – Egy csángó pap a bákói magyar szentmise után a közösség megmaradásának esélyeiről”.

Menyhárt József, az MKP elnöke: „az önrendelkezésből jottányit sem szabad engedni!”.

„Új magyar eredetmese készül százmilliókból” – Magyarságkutató Intézet alakult élén egy „jól beágyazott” jogásszal.

Sas Péter: „Engem Erdély sokszínűsége fogott meg; nemcsak az, hogy az ó- és az újtranszszilvanizmus szellemében szólva Erdély a három nemzet hazája, hanem abban is, hogy az ottani magyarok főleg gondolkodásmódjukban különböznek a magyarországi magyaroktól.”

Egy szlovák államfőjelölt szerint „a szlovákok voltak Magyarország megváltói, ha ők nincsenek, István sohasem került volna a királyi trónra, sőt, Magyarország se lenne”.