Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (április 1-8.)


-A A+

Elássák végre a csatabárdot? Bugár Béla és Berényi József előbb egymásnak esett, majd békülékeny hangra váltott

Megszólalt a héten a pozsonyi Pátria Rádióban, a Szlovák Rádió nemzetiségi adójában Berényi József és Bugár Béla a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának, illetve a Híd-Most magyar-szlovák vegyes pártnak az elnöke és megpróbált magyarázatot adni arra, hogy a Robert Fico váratlan vereségével végződő elnökválasztás után miért vesztek össze oly látványosan a nagy nyilvánosság előtt, majd nagyon hamar e csörte után, hogyan következett be a kevésbé látványos, de mintha a kibékülés reményét sejtető egymáshoz közeledés. Mivel a szópárbajuk után, az azt követő „barátkozásnak” lehet akár a felvidéki magyar világot kedvezően befolyásoló következménye, megkíséreljük a Bumm portál Bugár és Berényi a sárdobálásról és kijózanodásról című beszámolója alapján felidézni: mi is történt szombaton a Pátria rádióstúdiójában, vajon emlékezetre méltó mozzanat vagy csupán a kölcsönös ajtócsapkodás utáni, „mutassuk a világnak szebbik arcunkat”-mutatvány volt ez a párhuzamos interjú?

Április első napján, a komáromi internetes hírportál, a Bumm felületén egy nagyon várt, reménykeltő és sokak által megkönnyebbüléssel fogadott cikk látott napvilágot.

Az Elásta a csatabárdot Bugár és Berényi: Híd-MKP koalíció?  publicisztika, amelyet alább mi is közreadunk, címében arra a személyeskedésekkel alaposan megfűszerezett polémiára utalt, ami a március végi szlovák köztársasági elnökválasztás második fordulója előtt a felvidéki magyarság számára, az aktuális feladvány – a Kiskára vagy Ficora szavazzak? – miatt lett eldöntendő kérdés, majd a poprádi villamosmérnök és sikeres vállalkozó imponáló győzelme után a Bugár-Berényi vita okozója.

A nagy nyilvánosság előtt zajló pengeváltás konkrétan annak kapcsán robbant ki a Híd-Most és az MKP elnök között, hogy míg a vegyespárt a szlovák államelnök-választás első fordulója után azonnal kiállt a „meglepetésember”, a Robert Fico legyőzésére esélyes Andrej Kiska támogatása mellett és a Híd-Most tagjait meg szimpatizánsait az ő támogatására szólította fel az elnökválasztás második fordulójában, addig a Magyar Koalíció Pártja hezitált, majd tulajdonképpen nem foglalt állást.

Berényi és csapata, mint tette ezt egy utóbb naivnak bizonyuló magyar miniszterelnök is közel tíz esztendeje, aki addig várt, épp az őt megpuccsolni szándékozóktól egy reménykeltő ajtókopogtatást vagy egy bíztató telefoncsörgést, amíg rá kellett döbbennie, hogy számára nincs tovább és veheti a kalapját, szintén csak várt, várt, próbálta magát észre vétetni és nem kevés naivitásról tanúságot téve, remélt egy ígéret ízű megkeresést Andrej Kiskától.

Ennek borítékolható elmaradása után (kiben ne ötlene fel e naivitás kapcsán, hogy Európának e táján illúziókat kár kergetni, hiszen egy européer, a Beneš-dekrétumokat elítélő kijelentésével  a riválisát  tavaly év elején ezzel,  egy csapásra államfői székbe segítette) a MKP széttárta kezét és úgy foglalt állást Fico és Kiska között, és úgy mondott valamit a híveinek, hogy igazából nem mondott semmit. Mintha csak igazolni akarta volna Felvidék nagy szülöttje luciferi kijelentésének örökérvényűségét: „a tett halála az okoskodás.”

Az egymásnak esés azzal indult, hogy Bugár Béla az államfőválasztás második fordulóját értékelő sajtótájékoztatóján kijelentette: Berényiék politikai üzletet kötöttek Fico pártjával és ez a magyarázata annak, hogy az MKP miért nem állt be Andrej Kiska mögé. Mondandóját alátámasztandó Bugár két konkrét esetet is említett: a Berényi falujában, Alsószeliben lévő szociális otthon kormánytámogatását és a Nyitra megyei önkormányzat két MKP-s bizottsági elnöki posztjának megszerzését.

A megtámadott MKP elnök alaptalannak minősítette Bugár vádjait és nemcsak visszautasította a személye és pártja elleni gyalázkodásokat („Bugárnak egyre erősödik az MKP-fóbiája, lassan már a rossz időjárás mögött is bennünket lát”), hanem rögvest riposztozott is. Kijelentette: Bugár Béla azért rontott neki, mert el akarja terelni a figyelmet a Híd-Most belső problémáiról. Sőt, a „ha harc, akkor legyen harc”-jegyében felrótt neki egy, szerinte hitelességi kérdéseket felvető, sok vitát kiváltó luxusingatlan ügyet, amelynek Bugár az érintettje. (Bugár Béla Nagyszarván egy kastélypanzió társtulajdonosa.)

A nagy vihart kavart adok-kapok után azonnal következett a fentebb hivatkozott, békekötésről szóló reményekre jogosító Bumm-os meglepő tartalmú beszámoló:

Óriási felháborodást váltott ki, hogy Fico hétvégi választási buktáját követően már hétfőn belerondított az általános népi (kár)örömbe Bugár Béla és Berényi József azáltal, hogy egymásnak estek. Most békét kötöttek.

A két pártelnök közös sajtónyilatkozatot adott ki a találkozót követően. Eszerint belátják, hogy ez így nem mehet tovább, itt az ideje kiegyezni, ha a felvidéki magyarság rendezni akarja sorait a 2016-os választásokra, és mindenképp be akar kerülni a Robert Ficót remélhetőleg felváltó jobbközép kormányba. Egy 10 százalék körüli párt mindenképpen megkerülhetetlen lesz, az 5-7 százalékosak helyett, állapították meg.

„Súlyos és meggondolatlan hibát vétettek pártjaink, amikor nem álltunk ki közösen Bárdos Gyula, illetve Andrej Kiska mellett. Láthatjuk, mekkora megosztottságot eredményezett mindez a magyar választók körében, akik szerencsére maguktól is tudták, mi a dolguk. A jövőben a két párt igyekszik minden fontosabb kérdésben együttműködni, és közös álláspontot kialakítani, megteremtve ezáltal egy 2016-os választásokra létrehozandó együttműködés alapjait” – olvasható az állásfoglalásban, melyről az állami hírügynökség is beszámolt.

Bugár és Berényi hétfőn este, egy ismert dunaszerdahelyi étteremben egyezett meg a közös kiállásban. Elmondásuk szerint a hétfői nyilatkozatháborút övező reakciók kapcsán döbbentek rá, hogy mennyire káros hatással van mindez a szlovákiai magyar közösségre, és a többségi nemzettel való politikai-társadalmi együttműködésre. „A megosztottságot könnyen kihasználhatja valaki. Robert Ficónak most szerencsére nem sikerült, de nem kockáztathatunk a jövőre nézve” – állapítja meg a két pártelnök közös nyilatkozatában.

Azt is elmondják, hogy itt az ideje elkezdeni hosszú távon építkezni, közös megoldásokat találni arra, hogy a magyarlakta vidékek gazdaságilag talpra álljanak, és tompítsák Magyarország és nyugat elszívó erejét, újra vonzóvá és perspektivikussá téve az itthon maradást. Ennek érdekében a két párt szakértői hamarosan leülnek egymással, és megpróbálják összehangolni az MKP és a Híd vonatkozó stratégiai elképzeléseit, a Vízió 2016 és a Baross Gábor terv néven ismert dokumentumokat. Mindezt természetesen a tavaly aláírt nemzetiségi alapdokumentum szellemiségével összhangban.

A pártelnökök tisztában vannak azzal, hogy sok munka van hátra 2016-ig, és előfordulnak majd nézeteltérések, mert az elmúlt években sok kölcsönös sérelem halmozódott fel, ezeket azonban „ki kell beszélni, fel kell dolgozni, civilizált módon, nem pedig a sajtón keresztüli üzengetés révén.”

Mindezt érvényesnek tartják az önkormányzatokra nézve is, mivel sok helyütt az országos politikához hasonlóan állóháború alakult ki a két párt között, gyakran a legegyszerűbb kérdésekben is megbénítva az önkormányzatok működését. „Ez így nem mehet tovább. Félre kell tennünk önös érdekeinket, és észrevennünk, hogy rohamosan fogy az időnk, és fogyunk mi magunk is. Ennek megálljt kell parancsolni, amíg nem késő: vissza kell térnünk a közös politizálás múltban már bevált alapelvéhez, kiegészítve a megszerzett tapasztalatokkal. Ehhez kívánjuk megteremteni az alapot azáltal, hogy most elássuk a csatabárdot” – zárul Bugár Béla és Berényi József közös nyilatkozata.”

Mielőtt az olvasó fellelkesedne vagy éppen elérzékenyülve a szemét törölgetné, hogy nahát, lám-lám meg végre, stb. stb., íme, a felvidéki magyar pártvezetők rádöbbentek arra, hogy szembefeszülés önsorsrontó, a magyar-magyar rivalizálásnak kisebbségben csak kárvallottjai vannak és soha sem győztesei, siessünk felhívni a figyelmet az idézett cikk megjelenésének dátumára. A Bumm szerkesztői április elsején viccesnek szánt, de véresen komolyan gondolt provokatív politikai pamfletet tettek közzé a két párt elképzelt együttműködéséről, ami pillanatok alatt meglehetősen népszerű lett. Olyannyira, hogy még Budapesten is „rákattantak” a nagy tudásúak. Így például a Dr. Gazsó L. Ferenc tartalom előállítási MTVA vezérigazgató-helyettes által irányított Kós Károly Kollégium értő szakemberei például azt azonmód komolyan is vették.

Igaz, de másképpen, azaz a kőkemény felvidéki magyar valósághoz igazodva a pozsonyi magyar rádió, a Pátria szerkesztősége is komolyan vette a Bumm nyílt levéllel felérő pamfletjét. Annak jegyében, hogy az államfő-választás második fordulóját követően ismét feszültebbé vált a Most-Híd és az MKP viszonya, miközben a szlovákiai magyarság egyfajta közeledést vár el a két párttól, kezdeményezett és a Pátria Rádió Hétről hétre című hírmagazinjának szombati adásában arról faggatta a pártelnököket, van-e esély a megbékélésre és a kiegyezésre?

A két pártelnök nem egymással vitázott, hanem külön-külön beszéltek a Pátria stúdió szerkesztőjével. Így a remélt párbeszéd helyett olykor perbeszéddé lett monológokban sem volt hiány. Ennek ellenére – amint az a párhuzamos interjúkból kiderült – távlatilag mintha mutatkozna esély a kiegyezésre. Mind Bugár, mind pedig Berényi szavaiból több ponton tetten érhető volt, hogy mindketten tudatában vannak az erre vonatkozó és egyre fokozódó társadalmi igényre. Ez még akkor is igaznak tűnik, ha egy indulatos felvidéki véleményformáló szerint fölösleges volt a pártelnököket összeereszteni, mert „az álláspontok fikarcnyit sem közeledtek.”

Mi ezt nem így láttuk. Javíthatatlan optimisták lévén, hiszünk a Bumm részletekre kiterjedő terjedelmes beszámolójának. Látva, hogy az érintettek mindketten elismerték, hogy az üzengetés, a sárdobálás nem vezet sehova, és nemkülönben kinyilvánították, nyitottak az együttműködésre, még ha ez egyelőre nehezen valósítható meg – úgy gondoljuk, hogy mutatkozik esély a közös gondolkodásra s majd akár a közösség részéről kikövetelt kiegyezésre.

A műsorban megszólaló higgadt szakértő is kevésbé volt optimista a két párt közeledését illetően. Tokár Géza politikai elemző, a Szlovákiai Magyar Kerekasztal ügyvivője úgy vélte: „Mivel a két párt közötti erőviszonyok változnak az MKP javára, a Most-Híd egy agresszívebb, támadóbb stratégiára váltott az elszivárgott szavazók visszaszerzése érdekében.”  A politológus szerint „ha központi vezetés szintjén sikerül is valamiféle együttműködésben megegyeznie a két pártnak, alsóbb szinteken marad a bonyolult helyzet, hiszen a régiónként, községenként kialakultak azok a párhuzamos MKP-s illetve hidas csoportok, amelyek nem szeretik egymást.”

De lássuk, mi hangzott el, a Megbékélők alcímmel megfejelt Bugár és Berényi a sárdobálásról és kijózanodásról tudósítás alapján, amikor a rádió műsorvezetője egyebek mellett arra várta a válaszokat Bugár Bélától és Berényi Józseftől, hogy marakodás helyett mikorra várható a nyilvánosság részéről megfogalmazott közeledés, valamiféle megbékélés, együttműködés.

A kérdésre, milyen kommunikáció zajlik a két párt között, Bugár elmondta: „nem zajlik kommunikáció. Oda vissza üzengetés zajlik."  A vitát kirobbantó minapi támadással szerinte csak megpróbálták megmutatni az MKP-nak, hogy lehet ezt így is csinálni: „ha folytatjátok a sárdobálást, vissza tudjátok kapni."

Az együttműködéssel kapcsolatos elvárás Bugár szerint is valós, „de ezt a kérdést Berényinek kell feltenni. Mi ezt szorgalmaztuk a megyei választásokon is, de az MKP elutasította a koalíciót" – fogalmazott Bugár, hozzátéve, hogy a közös Európai Parlamenti listaállítás is eleve meghiúsult a Berényiék hibájából, mivel azt az MKP viharos és indokolatlan gyorsasággal, három héttel a Híd előtt lezárta.

Bugár állítása szerint „mivel Bárdos Gyula azt mondta neki, hogy nem szeretné elherdálni az államfőválasztáson kapott 5 százalékot, azt javasolta neki, hogy "dobja be magát" az önkormányzati választásokkal kapcsolatban.”  Viszont úgy látja, a volt MKP-s államfőjelölt ehhez nem partner: „mivel például Somorján sem fűlik az MKP foga ehhez, ahol Bárdos Gyula testvére a polgármester, nem lesz együttműködés.”

„Mi nem egymás ellenfelei vagyunk, a mi ellenfelünk Fico" – érvelt a Híd-Most elnöke, aki amellett tett hitet, hogy „jó lenne, ha befejeződne a sárdobálás, a kastélyozás”. Ugyanakkor nem kívánta elhallgatni azt sem, hogy a Fico kormányfő pártjának képviselőitől arról értesült: az MKP-val könnyebb együttműködni, mint a Híddal. A színfalak mögötti egyezkedést azért is károsnak tartja, mert az elnökválasztás is megmutatta, hogy a kormánypárttal nem lehetséges az együttműködés. Példaként hozta fel a riasztó tapasztalatot: „ahol Fico nagyon kevés szavazatot kapott, kidobálják az onnan érkező pályázatokat. Minden magyar politikai erőnek tudatosítania kell, hogy ellenfelünk Fico és a Smer" – zárta az interjút Bugár.

Berényi is magasról indított. „Bugár minden egyes választás után szükségét érzi, hogy gyalázzon engem és a pártot" – fejtette ki és hangsúlyosan nehezményezte a megyei választásokat követő, majd az államfőválasztás utáni Híd elnök megfogalmazta bírálatokat: „Az első után nem reagáltam, de most szükségét éreztem, Bugár érvei hajmeresztőek" – mondta, majd kitért a köztársasági elnökválasztásra, a Fico vagy Kiska sokat vitatott kérdésére.

Úgy ítélte meg, hogy a Bugár részéről elindult vádaskodás alaptalan volt, hiszen, „ha valaki elolvasta a párt nyilatkozatát az elnökválasztás második fordulója előtt, abban világosan benne volt, hogy Robert Ficot nem támogatják, Kiskával kapcsolatban pedig a választókra bízták a döntést, mivel a jelölt nem nyilatkozott a magyar kisebbséggel kapcsolatos elképzeléseiről.”

Miután tételesen is cáfolta Bugár vádjait, következett a nem várt fordulat, az igazmondás pillanata, Berényi kénytelen–kelletlen confessiója: „elismerte, hogy a Nyitra megyei posztokat az elnökválasztás miatt kapta a párt.” Az indoklás is megvolt a beismeréshez, viszont az akár töprengésekre is okot adható volt. Mindenesetre a „valamit valamiért” állítólagos alkuját feltételezők számára nem a legmegnyugtatóbb.

Az MKP elnökének elmondása szerint a Nyitra megyei közgyűlésben hosszú huzavona után kapta meg az MKP a két bizottsági elnöki posztot, a választás két fordulója között. Azt is hozzátette: „Fico több gesztust próbált tenni a magyarok felé a második forduló előtt, és nyilván ennek része volt az is, hogy felajánlották a két bizottsági posztot a pártnak.” Magyarázatként az is elhangzott: „az MKP képviselőinek száma alapján egyébként járt nekik.” ezek után botorság lett volna nem elfogadni a gesztust: „mit kellett volna tennünk, elutasítani?” – tette fel a kérdést a pártelnök.

A felvidéki magyar közösség által hiányolt magyar-magyar együttműködésre Berényi az idei évben már nem lát sok esélyt. Szerinte „nagyon komoly változások lesznek a szlovák politikában, át fog alakulni a jobboldal és a kormány is, ezért nagy kérdés, hogyan tovább, szlovákiai magyar politika, amely jelen állás szerint egy 6-7 százalékos pártot tud a parlamentbe juttatni.”

Nem segíti az egymásra találást szerinte Bugár magatartása sem, aki „le akar győzni minket, ki akar szorítani, de ezzel a szlovákiai magyarokat győzi le” – véli. „Ezzel a kommunikációval, ilyen stílussal

nem jó felé mennek a dolgok” – mondta el és a fölöslegesen ejtett vagdalkozások miatt „jelenleg reménytelen kezdeményezés lenne az MKP részéről egy együttműködés, mivel az EP- és az önkormányzati választások most már így mennek le.”

Ugyanakkor a némi önkritikát is sejtető kijelentése – „Részemről a nyitottság megvan, de az EP választások és önkormányzati választások kapcsán vissza kéne fogni magunkat" – arra enged következtetni, hogy amennyiben a kölcsönös acsarkodást felülírja a józanész,

jövőre megkezdődhet a közeledés. „Ez a folyamat 2015-ben indulhat el" fogalmazott a rádiószerkesztőnek. Berényi a stúdióbeszélgetés során, más helyütt is hangot adott az óvatos derűlátásnak. Amikor a személyre szabott friss támadás került szóba a dialógus során, azt gyorsan visszaverte, majd sietett hozzátenni: „ennek ellenére azt mondom, van esély, de ki kéne józanodni."

Egy másik, erről a kettős interjúról beszámoló felvidéki tudósításban, ahol a Berényi által elmondottakat szintén idézőjelek övezik, az üzenetértékű záró megszólalás picit másképpen hangzik, de a lényege ugyanaz. Az MKP-hoz közelálló Felvidék.ma beszámolója szerint Berényi így fogalmazott volna: „Részemről a nyitottság megvan, de a következő választások során vissza kéne fogni magát mindenkinek, hogy 2015-re maradjon még emberi erő és lehetőség leülni az asztalhoz és beszélni a jövőről."

Hogy pontosan, hogyan is hangzott el az óvatos derűlátásra reményt adó Berényi összegzés, talán nem is annyira fontos. Hogy a „vissza kéne fogni magunkat” vagy pedig a „vissza kéne fogni magát mindenkinek” fordulatot hallhatták szombat délelőtt a Pátria Rádió hallgatói Csallóközben meg Zoboralján, az tulajdonképpen édes mindegy. Ami viszont nem az, hogy mi lesz az európai parlamenti és önkormányzati választásokat követően 2015-ben?

„Azzal, ha bennünket legyőz, a szlovákiai magyarság veszít, hiszen akkor egy szinte megszűnőben lévő magyar érdekképviseletnek leszünk a tanúi" – mondta el riválisának közismert vehemenciáját bírálva az MKP elnöke a rádióinterjú során. Ha mihamarabb, már a közeljövőben nem következik be a kölcsönös visszafogás, akkor egész más olvasata is lehet e látnoki szavaknak.

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X