Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (január 29.-február 4.)


-A A+

Új Szó: „Bátorkeszin állt a bál a helyi szlovák iskola kampánya miatt. Mi lehet a háttérben?”

Megszólalt a héten a pozsonyi Új Szóban Mózes Szabolcs és annak járt utána: mi lehet annak a botránynak a hátterében, amit a bátorkeszi szlovák iskola beiratkozási kampányplakátjai okoztak. Az, ami az ominózus falragaszokon és egyéb itteni reklámanyagokban olvasható, nemcsak a helyi magyar alapiskolára (értsd általános iskolára) nézve sértő és dehonesztáló, hanem az egész felvidéki magyar közösség számára is elfogadhatatlan, hiszen ezekben a helyi szlovák iskola vezetője arról akarja meggyőzni a magyar szülőket: ha a magyar iskolába kívánják íratni elsős gyerekeiket, akkor e kisdiákok számára nincs érvényesülési lehetőség, nincs jövő.

Két esztendeje, 2012 januárjában, Bátorkeszi, a Komárom-közeli egykori mezőváros, ma magyar többségű nagyközség (a település 3144 lakosából 1910-ben 3116-on voltak magyarok, a legutóbbi, 2011-es népszámlálás idején pedig 2671-en vallották magukat magyarnak és 614-en szlováknak) egy, hatalmas visszhangot kiváltó, botrányos, népszavazással kikényszerített polgármester leváltással került a szlovákiai magyar és nem magyar sajtó érdeklődésének homlokterébe.

Akkor a település hatalmával visszaélő, hivatali korrupció gyanújába keveredett, magyar nemzetiségű független polgármestere és az ő eltávolítását szorgalmazó képviselőtestület, botrányos jelenetekkel is  fűszerezett viaskodása, illetve a vesztét érző faluvezető kétségbeesett, nemtelen eszközöket is bevető, túlélési próbálkozásai (ebbe „belefért” még a referendum egyik elindítójának az autóval történő elgázolása is), biztosította azt a nem kívánt média népszerűséget, amivel Bátorkeszi, címlap sztoriként lehetett jelen a szlovákiai lapok bulvárrovataiban.

Aztán a népszavazás a falu vezetőjének a menesztéséről döntött (a szavazók több mint 97 százaléka polgármester leváltása mellett foglalt állást) és egy, időközi választás, meg egy MKP-s jelölt győzelme után, Bátorkeszire visszatért a béke, a falu pedig élhette a megszokott életét. Megrendezhette a hagyományos éves borfesztiválját, megszervezhette a minden év június utolsó szombatján esedékes, mindenkit megmozgató falunapokat. Lakói büszkélkedhettek azzal, hogy itt látta meg a napvilágot a gályarabságra hurcolt prédikátorok egyike, Bátorkeszi István, akinek emlékére tavaly már nyolcadszorra kerülhetett sor az egyhetes fesztiválra, a Bátorkeszi István Napokra. Nemkülönben azzal is, hogy állítólag itt működött 1830-tól az első cukorgyár Magyarországon. Örülhettek annak, hogy jó hírűk terjedőben van, hisz már határokon túl is tudnak róluk és barátaik vannak Erdélyben is, mivel nemrég otthont adhattak a Kárpát-medencei református táborszervezők konferenciájának és remek kapcsolatokat épített ki Koronddal. Örülhettek továbbá annak okán is, s talán ez lenne a leginkább elismerésre méltó sajátossága Bátorkeszinek, hogy az itteni fiatalok többsége a Szlovákiában alapiskolának nevezett nyolcosztályos általános után nem kényszerül már a továbbtanulás érdekében útra kelni. Lett már értelme otthon maradni, mert egy stratégiai gondolkodású cselekvő mérnökember, bizonyos Cservenka János rájuk is gondolt. Cservenka, aki remek érzékkel  1990-ben, az akkori Csehszlovákiában megalakította az ország első magániskoláját Hidaskürtön 2001-ben Bátorkeszin is magyar szakiskolát alapított.  Ez magyar nyelven biztosít szakérettségivel járó színvonalas oktatást és képzést jövendő vendéglátóipari és idegenforgalmi, valamint marketing szakembereknek éppúgy, mint kozmetikusoknak, pincéreknek, autószerelőknek, fodrászoknak, cukrászoknak vagy szakácsoknak. Az imponáló eredményeket felmutatni képes Cservenka-féle Magán Szakközépiskoláról csak még annyit, hogy itt németből vagy angolból érettségi vizsgát kell tenni és a „hotelakadémisták” például a legutóbbi 6 hetes szakmai gyakorlatukat Görögországban töltötték.

Ezúttal, a két évvel későbbi januárban ismét a lapok címoldalaira, a híradók élére került a szép nevű felvidéki település és sajnos újra egy botrány miatt. Csakhogy ez össze nem mérhető azzal a korábbival, amit egy alkalmatlannak bizonyult választott tisztségviselő okozott. Másért lett ez országos ügy és ez nem is megoldható helyi népszavazással. Helyesebben csak annyiban összevethető a mostani eset a két éve történtekkel, hogy ennek a hátterében is meghúzódik a vezetői szereptévesztés, ami jelen esetben egy iskolaigazgatóé. De nem csak a szereptévesztés itt a gond, ennél sokkal többről van szó.

Bátorkeszi most azzal vált „slágertémává” már az országhatárokon túl is a magyar lapokban el egészen Vajdaságig, hogy itt működik Felvidéken az első (és minden bizonnyal nem az utolsó) „magyar gyerekekre vadászó szlovák iskola". Ami és ahogyan ott felbolygatta a kedélyeket, az csak a kezdet. Amennyiben Szlovákia jelenlegi kormánya nem áll el attól a tervétől, hogy 2015-ben, másfél millió euró vélt „megspórolásáért” Ceauşescu hagymázos álmát, a falurombolást némiképp modernizálva megvalósítsa, akkor Bátorkeszi valóban csak az első állomás egy olyan visszafordíthatatlan folyamatban, ahol a hatalom megtagadja a kistelepüléseken élőktől a műveltség rangjának és fontosságának az elismerését, és egyúttal megkérdőjelezi a nyelvi és a kulturális sokszínűség elismerését is.

Menthetetlenül népszerű lesz az olyan „gyerekvadászat”, amelyről az elkövetkezendőkben szólni fogunk, ha nem is olyan látványosan, mint ezen a közel nyolcvan százalékban magyarok lakta felvidéki településen ezidőtájt történik. Az eredmény viszont ugyanaz lesz: következhet magyarok és szlovákok egymásnak feszülése, jöhet a légkörmételyezés, indulhat a konfliktusgerjesztés a vegyes lakosságú kisebb-nagyobb településeken. Ott is, ahol az együttélést eddig soha nem, vagy csak nagy történelmi fordulópontok idején árnyékolta be az intolerancia, ahol nem szólam, örökölt erény és napi gyakorlat volt a másik tisztelete, egymás kölcsönös megbecsülése.

Bátorkeszi közterein nemrég plakátok jelentek meg, melyek egyikét az olvasó is láthatta írásunk első illusztrációjaként. A kampányakció mögött a helyi szlovák tannyelvű alapiskola igazgatónője áll, aki nem elégedett meg az utcai reklámokkal, sőt egy 12 négyzetméteres óriásplakát (billboard) köztérre állításával sem, hanem ennél „hatékonyabb” eszközöket is bevetett: magyar nyelvű szórólapokat és leveleket juttatott el a szülőknek, elmagyarázva, miért jobb, ha gyermekeik nem az anyanyelvükön, hanem szlovákul tanulnak, már az első elemitől kezdve. Mindezt tette durva nyelvtani hibákkal. A szlovák iskola igazgatónőjét Szegi Tímeának hívják, ő magyar származású, de szlovák iskolákat végzett

Az igazgatóasszony csábító szándékkal kifüggesztett toborzó plakátja önmagáért beszél: a szövege egyszerűen gyalázatos. Nemcsak azért, mert amit üzenni akart vele, az vérlázító, hanem az, ahogyan azt megtette. Az maga volt a magyar nyelv megcsúfolása.

Miért a mi iskolánkat választani?”, „Azért, hogy gyermeke ne szégyelljen beszélni állam nyelvünkön”, „Azért, hogy ne féltsék őt elengedni járásunk határain túl”, „Azért, hogy minőséges alapokat szerezzen gyermeke a további tanulmányaihoz" – olvasható a google-fordítások magyar nyelvére emlékeztető „nyelvjárásban” fogalmazott buzdítás. Az érvelés pedig döbbenetes: Szegi Tímea azt kívánta sugallni, mintha a magyar alapiskolát végzettek nem fognak tudni érvényesülni az életben, ha az anyanyelvükön akarnak tanulni. Arról próbálta győzködni az idei iskolakezdők szüleit, hogy amennyiben ragaszkodnak az anyanyelvi oktatáshoz, akkor gyermekeik csak másodosztályú állampolgárok lehetnek majd Szlovákiában. Azaz: ha magyarul tanulsz, nincs esélyed „minőséges alapokat” szerezni, nincs jövőd, nincs mit keresned „fatornyos faludon” kívül sehol, örökké frusztrált idegennek érezheted magad Nagyszombatban, Kassán, Nyitrán, Lőcsén, Rozsnyón, Rimaszombatban, Érsekújváron meg másutt a hazádban, hogy Pozsonyt már ne is említsük.

Bátorkesziben sokakat felháborított a szlovák iskola plakátján megjelent szöveg, a szülőknek küldött sok szórólap meg a reklámlevél is, amelyek a közösségi oldalakon is heves vitát gerjesztettek. A többség úgy ítélte meg, hogy Szegi Tímea akciója sérti a falu magyar lakosait (emlékeztessük csak az olvasót arra, hogy Bátorkesziben közel négy és félszer annyi magyar él, mint szlovák). Viszont, azt is észre kell venni, hogy hallatszottak más hangok is. Az Új Szó egy korábbi cikkében az első helyszíni tudósítás arról is beszámolt: „Többen – akik általában azt is beleszőtték bejegyzésükbe, hogy szlovák iskolába jártak – nem értették magyar polgártársaik felháborodását. Szerintük még örülniük is kellene annak, hogy a szlovák iskola magyarul szólítja meg a szülőket. Azokat az érveket viszont, amelyek az anyanyelven tanulás fontosságára és szerepére hívták fel a figyelmet, már nem voltak hajlandók elfogadni.

Jut eszünkbe: több mint 62 ezerrel csökkent a magyarság lélekszáma Szlovákiában tíz év alatt – derült ki a 2011. májusi népszámlálás hivatalos adataiból és a szakemberek szerint a népességfogyás fő oka az asszimiláció volt.

A helyi magyar alapiskolára és az egész magyar közösségre nézve dehonesztáló érvekkel kampányoló kezdeményezés láttán a helyi magyar iskola pedagógusai megdöbbentek és azonnal felháborodásuknak is hangot adtak.

Az a Novák Ferenc, aki Kováts József egykori helyi lelkész és nagyhírű pomológus nevét viselő magyar tannyelvű iskola igazgatója és egy másik felvidéki lapnak nyilatkozva elmondta, hogy „ehhez hasonló esettel harmincéves tanári pályáján még nem találkozott”, az Új Szónak így értékelte a kialakult helyzetet: „Azt gondoltam, lerágott csont ez az érvelés, de úgy tűnik, tévedtem. Eddig nem volt jellemző a községünkben, hogy ilyen szégyenletes módon próbáljon meg egyik intézmény a másik ellen kampányolni.

Novák szerint az állhat a háttérben, hogy az új oktatási törvény 2015-től megszabja a minimális osztálylétszámokat, és ez veszélybe sodorhatja a helyi szlovák iskola létét. „Sajnos egyre kevesebb gyerek születik a faluban – mutatott rá. – Az első osztályba íratottak száma általában kétharmad–egyharmad arányban oszlik meg a magyar és szlovák iskola között. Mi csupán a bátorkeszi szülőkre támaszkodhatunk, míg a szlovák iskolába Madarról és Búcsról is járnak gyerekek.

A magyar iskola igazgatója Felvidék.mának azt sem tagadta: Szegi Tímeával, a szlovák iskola igazgatónőjével most sem romlott meg a viszonya. Úgy látja: „a magyar származású, de szlovák iskolákat végzett igazgatónő kétségbeesett harcot folytat azért, hogy a 2015-ben életbe lépő új, az iskolarendszer „racionalizálását" jelentő törvénymódosítás ne fenyegesse bezárással a szlovák iskolát.

Megszólalt az ügyben Czinke Zsolt, Bátorkeszi református lelkipásztora, a magyar alapiskola iskolatanácsának elnöke, aki méltatlannak és megalázónak tartja a történteket. „A szlovák iskola vezetése iskolaköteles kislányunknak névre szóló, szlovák nyelven írt levelet mellékelt a kétnyelvű szórólaphoz – mondta el az Új Szó munkatársának, majd hozzátette: „Nem értem, mi alapján feltételezi bárki, hogy két magyar szülő, akik ráadásul a magyar iskola pedagógusai, két gyerekük magyar iskolába jár, a harmadik pedig magyar óvodába, szlovák iskolába íratná a gyerekét. A szlovák iskolába minden további nélkül felvennék, pedig nem beszél szlovákul. Komoly traumának tennénk ki ezzel a gyereket, mert nem értené, mit mond a tanító. Meggyőződésünk, hogy az anyanyelven megszerzett tudás semmivel sem pótolható.

A napilap Bátorkeszit felkereső munkatársa szerette volna megkérdezni Szegi Tímeát, hivatalos nevén Tímea Szegiovát, a szlovák iskola igazgatóját is. Kísérlete nem járt eredménnyel, a botor kampány kitervelője és kivitelezője előbb elfoglaltságára hivatkozva kitért az interjú elől, majd később már határozottan elzárkózott bármilyen nyilatkozattételtől. Csupán annyit mondott az Új Szónak: „semmi rosszat nem akart.”  

Két hónappal ezelőtt, december elején miközben a pozsonyi törvényhozás képviselői elfogadták a kisiskolák ellehetetlenítését tartalmazó közoktatási törvényt (vélt másfél millió eurós megtakarítás fejében „hatékonnyá tennék az oktatásügyet”, azaz megszüntetnék a kis létszámú szlovákiai iskolák ötödét és a szlovákiai magyar kisiskolák harmadát), a magyar szervezetek a parlament épülete előtt tüntettek a jogszabály ellen, majd szimbolikusan el is temették ezeket a halálra ítélt iskolákat.

A tüntetésen az iskolák képviselői, a civilek és egyéb tüntetők mellett ott voltak a szlovákiai magyar politikai elit tagjai pártállástól függetlenül, valamint több szlovák politikus is. Ondrej Dostál és Martin Poliačik és mások jelenléte és felszólalásai arról is szóltak, hogy távolról sem csak magyar ügy az, hogy a vidéknek is joga van a művelődéshez és az oktatáshoz és mindenkinek érdeke az, amit a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala tiltakozó felhívása tartalmazott: „Az iskola – a jövő. Mi azt akarjuk, hogy minden vidéki településnek legyen jövője!"

Akkor a kormánypárti honatyák döntésük előtt, benn az ülésteremben közvetlenül, elutasították Érsek Árpádnak (Híd) az MKP-val és a civil szervezetekkel egyeztetett módosító javaslatait. Így a törvényben megmaradt a minimális diáklétszám meghatározása, ami 60–70 magyar alapiskola számára végzetes lehet. És nemcsak az ő számukra.

E törvény alapján 2015 szeptemberétől csak 11 tanulóval lehet első osztályt nyitni Szlovákiában, 13 tanuló kell a 2–4. osztályokba, a felső tagozaton 15 tanuló lesz a minimum, a középiskolákban pedig 17. Hátrányos az új szabályozás a magyar iskolák számára azért is, mert az alsó tagozaton csak két évfolyam összevonását engedélyezi, és ezekben legkevesebb 12 tanulónak kell lennie. Nemkülönben hátrányos a kedvezményes létszám meghatározása is, mivel csak azok a községek csökkenthetik kettővel a minimális létszámot, ahol szlovák képzés is folyik – külön iskolában vagy a közös igazgatású iskolában.

Még messze 2015 szeptembere, de Szlovákiában, ezekben a napokban folyik a beiratkozás a következő tanévre, arra az iskolai évre, melyben, ha marad ez a fiskális szemléletű és nem véletlenül a szlovákiai falurombolás törvényeként aposztrofált jogszabály, akkor valósággá lesz az decemberi tüntetésen megfogalmazott jóslat: a Fico kormány „ezzel a lépéssel szerez ugyan egy kisebb pénzcsomagot, de több tucat község elveszti reményét a teljes értékű jövőre." Számos magyar kisiskola került veszélybe, ám amint a bátorkeszi példa is mutatja, a szlovák intézmények is áldozatai lehetnek az intézkedésnek.

Most és a közeljövőben dől el Szlovákiában a kisiskolák sorsa, a magyaroké és a szlovákoké is egyaránt.  Bátorkeszi ezért lett lármafa és ezt a tüzet érdemes lenne a Dunától délre is észrevenni és szóvá tenni, amíg még nem történik valami jóvátehetetlen. Többtucat magyar iskola szűnhet meg Felvidéken már jövő esztendőben és erről a hivatalos magyar nemzetpolitikusoknak nincs mondanivalója? Az állampolgársági fiaskó után itt a következő felkiáltójel, amit nem észrevenni több mint bűn, hiba lenne.

Mózes Szabolcs eheti megszólalása kapcsán hangsúlyosan arra kell kérnünk az olvasót, hogy ide kattintva maga győződjön meg arról: miért tartjuk a magyar nemzetpolitika számára megkerülhetetlen kérdésnek, mindazt, ami a közelmúltban Bátorkesziben megtörtént és miért véljük úgy, hogy a jelenség messze túlmutat egy nagyközségnek számító 3 és fél ezres magyar többségű település aktuális gondjain. Amire most Bátorkeszi fehéren-feketén rámutat, az holnap-holnapután megtörténhet bármely felvidéki magyaroklakta faluban, ahol a nemzetiségi arányok a szlovákok javára módosultak az elmúlt évtizedekben.

Az olvasó aktív közreműködésére azért van szükség, mert az Új Szó cikke formabontó, de annál beszédesebb. Csak ezzel a módszerrel válnak értelmezhetővé a szerző infógrafikákon és interaktív térképen prezentált adatai és trendábrázolásai. Megéri a fáradságot, ráfordított időt, hisz így lesz érthető az a folyamat, amit Mózes Szabolcs hatalmas munkával, tíz esztendő beiskolázási adatait összegezve, és a környező települések magyar és szlovák iskoláit térképen feltüntetve kívánt bemutatni és figyelmeztetni. Szemléletes és intő cikkének lényege: bár Bátorkeszin ma a magyarok számaránya meghaladja a 78 százalékot, a tanulói összlétszám már  kétharmad–egyharmad arányban oszlik meg a magyar és a szlovák iskola között, az utóbbi tíz évben pedig a szlovák iskolába íratott gyerekek száma növekvő tendenciát mutatott.

Zárásképpen még egy adalék.

Szintén egy eheti, az Új Szóban közölt tudósításból értesülhettünk arról, hogy vannak viszont Szlovákiában olyanok is, akiknek tetszett a bátorkeszi kampány.

A Matica slovenská elnöke Marián Tkáč közleményt adott ki, amelyben sajnálatosnak nevezte a bátorkeszi szlovák alapiskola beiratkozási kampánya kapcsán megjelent magyar reakciókat.  Szerinte „nem helyes, ahogyan a magyar közösség a szlovák alapiskola felhívására reagált.” Sőt azt is kifejtette ebben: „azt sem tartja helyesnek, hogy az Új Szóban megjelent tudósítás dehonesztálónak nevezte az iskola érveit, amelyek hibás magyarsággal próbálták meggyőzni a szülőket, azt állítva, hogy ha szlovák iskolába jár a gyerek, a járás határain túl sem fog félni megszólalni szlovákul.

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X