Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (január 15-21.)


-A A+

Kelemen Hunor: „Senki se hivatkozzon utólag a határon túli szavazatokra”

Megszólalt a héten a Népszabadságban Kelemen Hunor RMDSZ elnök és a lap bukaresti tudósítójának elmondta: mivel nem a határon túli magyarokon fog múlni az áprilisi magyarországi választások kimenetele, ezért nem is tartja problémásnak a külhoniak szavazását. Interjújában arról is szólt, hogy amennyiben az ismét napirendre tűzött alkotmánymódosítás elfogadásra kerülne, beleértve a tervezett régiós átszervezést, az katasztrófával érne fel az erdélyi magyar közösség számára.

Az RMDSZ elnökével készült terjedelmes interjú a Népszabadság pénteki számában jelent meg. A kérdező Szőcs Levente, a lap romániai tudósítója volt, aki ugyanebben a lapszámban egy másik, igen nagy érdeklődésre számot tartható írásával is jelen volt, ugyanis közre adta a „magyar diplomácia friss mélyrepülése” címre méltán igényt tartható trilógiája harmadik részét is, a Visszahívták a bakizó magyar attasét, előkerült a hangfelvétel című írását.

Szőcs Leventének az előző két tényfeltáró Népszabadságos cikke, az Erdély felvásárlására készült a magyar állam?, és a Mutyiexport Erdélybe? január második hetében borzolta fel a kedélyeket a magyarországi  közvéleményben is  és  kapott nem jelentéktelen sajtóvisszhangot. Tegyük még hozzá: amint az a magyarhoni médiumokban szintén vezető hírré vált, a lapunkban már ismertetett MURE állásfoglalásról szóló tudósítás is előrevetítette, minden bizonnyal még olvashatunk arról, hogy az ügynek lesznek további utórengései. Elvégre sehol sem szeretik, ha egy diplomata ballépésére a válasz a csípőből tüzelés, a munkáját végző kolléga hitelességének megkérdőjelezése.

A Kelemen Hunorral készített interjú 'Élni kell a szavazati joggal' címmel jelent meg és már az alcím, a  Nem a külhoni magyarok fogják eldöntetni a választást – mondja Kelemen Hunor is érzékeltette, hogy a kérdező arra kíván elsősorban fókuszálni, ami az elmúlt hetek egyik „slágertémája” volt a magyarországi sajtóban.

Az, hogy az április 6-i magyarországi választásokon az elmúlt három évben honosított vagy visszahonosított külhoni nemzettársaink számára a magyar választójogi törvény megteremtette a levélben történő voksolás lehetőségét és ugyanezt nem adta meg a más államokban munkát vállaló, ott tanuló vagy bármely okból, de ideiglenesen tartózkodó, de állandó magyarországi lakcímmel rendelkező polgárainak a magyar állam, ez mindennapos bírálat tárgya volt (és még az is lesz) az írott és elektronikus médiában. Mint mindent, ezt is meg-megmagyarázni próbálták a kétféle megoldás „jogszerűsége” mellett érvelő kormánypárti politikusok és szakértők, de nyakatekert érveléseiktől függetlenül is „kilóg a lóláb”: a külhonban élő magyar állampolgárok kétféle módon szavazhatnak, mert az „újakban” jobban bízik a mai törvényalkotó, mint a „régiek” nagy részében. Az „újak” könnyített módon és főleg ingyen szavazhatnak, a „régiek” pedig, ha élni akarnak április 6-án ezzel az állampolgári jogukkal, akkor ezt csak alaposan megnehezítve tehetik meg, és úgy, ha időt és pénztárcát nem kímélve, a magyar külképviseletekre utaznak meg sorban állnak a választás napján. Utóbbiak pedig már tavaly is legalább félmillióan voltak.  

Mindez csak és kizárólag a magyarországi döntéshozók felelőssége. Határon túl, egy magyar közösség vezetője számára a kérdés csupán egy lehet: ha megadatott a lehetőség és a közössége tagjai élni is kívánnak ezzel a joggal, akkor neki egy a dolga: az, hogy miként szolgálhatja az általa képviselt érdekvédelmi szervezet legjobban számukra ezt az igényt?

Az RMDSZ elnöke az elmúlt napokban többször is szólt itthon arról, hogy a szövetség irodái segítenek az erdélyieknek a választási regisztrációban. Fontos volt viszont megindokolni a Népszabadság olvasónak is, hogy miért teszik ezt. Már csak azért is, hiszen – és erre ékes bizonyíték az interjúhoz érkezett változatos tartalmú többtucatnyi komment, a magyarországi olvasók számára nem feltétlenül volt megnyugtató módon értelmezhető ez a lépés:

„Mi mindig azt mondtuk, hogy az állampolgársággal együtt jár a szavazati jog. Szavazni pedig úgy lehet, ha regisztrálunk. A mi szervezeteink segítették a könnyített honosítást – például Bihar megyében több honosítást juttattak célba, mint az ottani demokráciaközpont –, tehát most nem mondhatjuk azt, hogy a honosítással járó jogok gyakorlásában nem segítünk. Igenis azt mondjuk mindenkinek, hogy bátran forduljon hozzánk, arra kérjük, hogy aki ezzel a joggal élni akar, az regisztráljon. És ez nem ideológiai, nem pártpolitikai kérdés.”

Kelemen határozottan leszögezi, hogy ennek a közreműködésnek nem célja az erdélyi magyarok pártpreferenciáinak a befolyásolása, csupán az előzetes regisztráció segítése. Kétségtelen, hogy ennek van, sőt hasznos, ha van mozgósító ereje, de álságos lenne, ha ezt nem vette volna számításba az érdekvédelmi szövetség.

„Egyelőre regisztrációról beszélünk – mondja el Kelemen az őt kérdezőnek, majd hozzáteszi: Hogyha azt mondjuk, hogy regisztráljanak, az azt jelenti, hogy vegyenek részt a választásokon. De, mondom, ez a világ legtermészetesebb dolga: hogy a meglévő jogokkal éljünk. És ne használjunk kettős beszédet. Nem mondhatjuk azt a választóinknak, hogy áprilisban ne éljenek az egyik szavazati jogukkal a magyarországi választásokon, de május 25-én éljenek a másik szavazati jogukkal az európai választásokon. A tisztességes és következetes üzenet az, és Magyarországon sem mondhatnak mást, mint hogy a szavazati joggal általában élni kell. Ez, ismétlem, elvi kérdés.”

Nyilvánvaló, hogy a választási részvétel nem pártpolitikai kérdés, de maga a választás viszont már kőkeményen az. Arra a kérdésre, hogy nem lát-e veszélyt abban, hogy „voksuk leadásával az erdélyi magyarok belesorolódnak valamelyik magyarországi politikai táborba, ráadásul a felmérések szerint valószínűleg túlnyomórészt az egyikbe” és ezért ebből bekövetkezhet a másik oldal szembefordulása a romániai magyarokkal, Kelemen Hunor válasza nemleges. Az RMDSZ elnök világossá teszi, hogy a felelősségi körök jól elkülöníthetők: más a felelőssége a magyarországi politikai szereplőknek a következő két és fél hónapban és egész más az a felelősség, ami az általa vezetett szervezetre hárul:

„Olyan helyzetet kell teremteni, hogy egyik a másikat ne sértse, ne bántsa, ne szakítsa ketté a magyar társadalmat. Ma szinte bárki azt mondaná, hogy másfél-két mandátum sorsáról dönthetnek a határon túli magyar szavazók, és határozottan nem ezen a másfél-két mandátumon fog múlni a választások kimenetele. Ezért nem tartom ezt problémás kérdésnek. Ha valaki utólag mégis a határon túli szavazatokra hivatkozna, az csak a saját tökéletlenségét és impotenciáját próbálná kivetíteni kvázi kívülállókra. És az nem lenne helyes.”

Szőcs Levente interjúalanya nem tart attól, hogy a most már hivatalosan beindult magyarországi választási kampány a román hatóságok vagy az itteni közvélemény számára túl nagy jelentőséget kapna. Úgy véli: „Nagyon fontos, hogy mit gondolnak erről a románok, de körülbelül ugyanazt gondolhatják, ha korrektek, mint amit a moldvaiak szavazásáról.” Véleményét alátámasztandó, saját tapasztalataira hivatkozik: „Egyébként nem láttam komolyan vehető román politikust – és nem beszélek most a „szolgálatos nacionalistákról” –, aki ezzel kapcsolatban nagyon erős fenntartásait fogalmazta volna meg.”

Nem kételkedve az RMDSZ elnök optimizmusában, magunk viszont látjuk az esélyét annak, hogy a következő hetekben könnyen megeshet: a magyarországi politikusok korteskedése, az esetleges „helyszíni bejárásaikon” harsogó „hazaffyas” retorika, a „szolgálatos nacionalisták” mellett mások, a ma még csak tárgyilagos szemlélődők ingerküszöbét is elérheti. Ez pedig okozhat még kellemetlen perceket, leginkább a vétleneknek.

Ha olyan buta és fölösleges akciók fűszerezik majd ezt a kampányidőszakot, mint amilyen volt az Erdélyi Magyar Ifjak kezdeményezte Hegyközpályiban avatott Horthy István szobor (tényleg mondja meg már valaki, hogy indok-e egy szoborállításra az, ha valaki valakinek a fia volt és  bizonyára olykor el-el is repült e falu, meg sok száz más falu fölött is, meg aztán amúgy is van egy fölösleges szobrunk, amelyik nem kellett eddig senkinek?), vagy, ha a tavalyhoz hasonlóan, az idén is „Vesszen Trianon”-t és „Vissza Erdélyt” fogják ezrek skandálni a marosvásárhelyi „Székely Szabadság Napján”, akkor biztosan azok is „helyzetbe hozhatók”, akik a nem kívánt történteknek soha sem voltak a kezdeményezői és mégis mindig az elszenvedőivé váltak.

A Kelemen Hunor által a Népszabadságnak adott interjú második részében a politikus részletesen kitér a román belpolitika legfrissebb fejleményeire, arra a meglepőnek számító lépésre, hogy a kormány bejelentette: a májusi EP-választásokkal egy időben népszavazást írnak ki az alkotmány-módosításról. Mindez annak tükrében, hogy úgy tűnt, a kérdés egyelőre lekerül a napirendről, valóban váratlan akciózás volt.

Az RMDSZ elnöke szerint katasztrófával érne fel, ha az alkotmánytervezet jelenlegi formájában kerülne a választópolgárok elé, hiszen ebben benne vannak az erdélyi magyarság számára elfogadhatatlan közigazgatási régiók is. Ugyanakkor megfogalmazza azt is: De a helyzet nem teljesen reménytelen. A tervezet még visszakerülhet a bizottságba, hiszen azt mondták, hogy figyelembe veszik a Velencei Bizottság észrevételeit. Hátravan még az alkotmánybíróság és a törvényhozási tanács véleményezése is, úgyhogy lesz még lehetőségünk az álláspontunkat képviselni.

A hatalmi elképzelés „technikai indoklása”, a „mitizált” május 25-i dátum sem elfogadható az RMDSZ számára. Kelemen álláspontja szerint: „Ez szerencsétlen megoldás, amit nem tudunk támogatni sem politikai, sem technikai okokból. Egyrészt létezik egy uniós ajánlás, amely nem kötelező ugyan, de a klubban az úriemberek általában egymás tanácsait is meg szokták fogadni. Ez arra vonatkozik, hogy európai választások esetén a tagállamok lehetőleg tartózkodjanak más választások szervezésétől, éppen azért, mert az európai uniós témák ilyen körülmények között háttérbe szorulnának, és más mozgósítási témák mentén alakulnának ki az erőviszonyok az Európai Parlamentben. Másrészt a szavazással kapcsolatban több technikai kérdés tisztázatlan, ami szintén arra utal, hogy amilyen hirtelen jött a bejelentés, annyira komolytalan és átgondolatlan. Próbálják azt üzenni, hogy a kormányzó USL erős, hogy a nagy terveik közül legalább az alkotmánymódosítást próbálják előrevinni, próbálják azt a látszatot kelteni, hogy ők tematizálnak. De még egyáltalán nem biztos, hogy együtt lesz a két szavazás.

Ha abban kételkedik is az RMDSZ elnöke, hogy május 25-én két egymástól teljesen független ügyben is fog egyszerre dönteni az ország lakossága, abban viszont nincs kétsége: a Ponta kormány mostani akciózása és a decentralizációs törvényt „elmeszelő” alkotmánybírósági döntés között mindenképpen összefüggés van. Mint elmondja, a taláros testület által most visszautasított jogszabály „volt az egyébként általunk is támogatott tervezet, amely a közel kétéves kormányzásról valami pozitívat mondott volna a lakosságnak. Bukdácsolnak – folytatja Kelemen Hunor az értékelését –, majd ekképp fogalmaz: hetvenszázalékos parlamenti többséggel, és nem tudnak semmit fölmutatni. Ebből akarnak kitörni, szerintem buta módon.”

Hogy az a folyamat, amely a két évvel ezelőtt, a kormányváltással elindult és lesznek-e a közeljövőben újabb utcai megmozdulások, az még nem eldöntött kérdés, mondja el az interjú záró kérdésére felelve Kelemen Hunor. Úgy véli: „Egyelőre nem erről beszélünk, legalábbis ha a kormány komolyan veszi, hogy megtárgyalja a Velencei Bizottság észrevételeit. Ez esetben újra megnyílik a vita a parlamentben, és akkor mi azon leszünk, hogy a magyarság szempontjait ismét napirendre tűzzük, képviseljük, érveljünk mellette, próbáljunk egy elfogadható megoldást találni. Ez lehet akár úgy, hogy a közigazgatási régiókat elfelejtjük, akár úgy, hogy a különleges státusú régiókat bevezetjük, mint alkotmányos lehetőséget. Először a parlamenti munka során kell megpróbálnunk eredményt elérni.

Konferencia Budapesten: „A magyar gyökereikre büszke csúcskoponyák” itt eszmét cserélnek, döntéshozókat inspirálnak, és nagyon nem vesznek részt a választási kampányban

Megszólalt a héten Vizi E. Szilveszter a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke és a Heti Válasznak adott exkluzív interjújában arról számolt be, hogy január harmadik hetének végén az általa vezetett Friends of Hungary– Magyarország Barátai Alapítvány meghívására a világ mintegy kéttucat országából közel 80 magyar származású tudós és üzletember érkezik Budapestre, hogy elmondva azt, hogy „hogyan látják az országot kívülről elkötelezett és okos emberek” úgymond „inspirálják a döntéshozókat”.

Tegnapi maszol cikkünkben ismertetve Orbán Viktornak egy, a Budapest Music Centerben mondott beszédét, arról szóltunk, hogy a félórás expozé (a miniszterelnöki felszólalás itt megtekinthető) a Magyarország Barátai Alapítvány konferenciáján hangzott el. A félreértések elkerülése végett rögtön az elején tisztázzuk: a tanácskozást szervező testület elnöke Vizi Szilveszter még a Friends of Hungary - Magyarország Barátai Alapítvány néven nyilvántartott testület kuratóriumi elnökeként beszélgetett el a Heti Válasz munkatársával nem egészen egy hete (a hetilap mindig precíz munkatársa, Ablonczy Bálint ezért is ragaszkodott riportjában következetesesen a hivatalos elnevezéshez, a Friends of Hungaryhoz tartani magát), de az élet átírta a történelmet. A jelek szerint a sok vihart kavart eredeti angol elnevezéstől a jövőben újságírónak, Ablonczynak és másoknak is óvakodni Pannonhonban tanácsos lesz.

De miért is ez a gyors váltás, mi ennek a Friends of Hungarytól való mostani idegenkedésnek az oka? Ennek megértése érdekében vissza kell nyúlnunk az előzményekhez, melyekről már szóltunk 2012 decemberében, majd 2013 februárjában is, hozzátéve azt is, amire a tegnapi beszámolónk is utalt: a Vizi E. Szilveszter kuratóriumi elnök által vezetett Friends of Hungary - Magyarország Barátai Alapítvány nem azonos az eredetileg Friends of Hungary (Magyarország barátai) címen, kormányhatározattal létrehozott szervezettel, amit utóbb hivatalosan The Hungary Initiatives Foundation (A Magyarország Kezdeményezés Alapítvány) néven jegyeztek be az Egyesült Államokban.

Egykor e rovatban annak kapcsán foglalkoztunk bővebben az Újvilágban létrehozott titok övezte, 15 millió dollárral kistafírozott, akkoriban  ismeretlen összetételű szervezettel, mert a váratlan kormányhatározattal létrehozott, és nemes egyszerűséggel csak Friends of Hungary Alapítványnak nevezett valaminek már születése körül sok volt a kérdőjel. Egy LMP-s honatya kissé ingerülten, 3,88 milliárd forint állami pénz valószínűsíthető eltékozlását számon kérve, próbált a közpénzek átláthatóságát, az állítólag mindig is szívügyének tekintő Orbán kormányzatra – persze eredménytelenül – rápirítani, továbbá megtudni: a szűkös és labilis költségvetés ellenére, mi szükség volt egy második Magyarország barátai alapítványra, hiszen e néven már létezett egy intézmény.

Később ez a, nevezzük most csak 2-es számú Friends of Hungary Alapítványnak azzal került a hvg.hu célkeresztjébe, hogy többmilliárdos költségvetési apanázzsal nyitott egy Facebook-profilt (https://www.facebook.com/we.friendsofhungary), ahol – többek között – a Tito-partizánok délvidéki vérengzését szerette volna illusztrálni. Ezzel frappánsan sikerült is demonstrálnia, hogy létezik, és jól sáfárkodik a többmilliárdos költségvetési apanázzsal: a bácskai partizánok mészárlásait, a dachaui náci koncentrációs táborban készült1945-ös képpel volt képes „illusztrálni”.

E „sikeres” belépő után a Facebook- profil eltűnt és nem lett helyette se honlap, se más. Arról viszont, hogy a 2-es számú Friends of Hungary Alapítvány azóta is létezik, köszöni jól van, és újabban a The Hungary Initiatives Foundation névre hallgat, onnan értesülhettünk, hogy a szocialista képviselő, Lamperth Mónika kérdésére a Miniszterelnökség múlt nyáron elismerte: az alapítvány vezetője Fellegi Tamás korábban Orbán Viktor minisztere és még korábban, a diák Orbán tanára a Bibó jogász szakkollégiumban, havi 2 millió 150 ezer forint fizetésért gyűjt barátokat Magyarországnak Washingtonban.

A másik,a sorrendben első Friends of Hungary Alapítványról, mely fordítás alapján később megkapta a Magyarország Barátai Alapítvány becenevet is, és  amelynek kuratóriumi elnöke Vizi professzor,  már valamivel többet lehet tudni. De igaz, hogy ennek is jellemzője a szerénység és diszkréció: az itt elérhető honlapja nem terheli meg az olvasóját túl sok információval.

Ennek a testületnek a megalapítását 2011 novemberében Vizi E. Szilveszter jelentette be az a Magyar Diaszpóra Tanács alakulóülésén és a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke akkor azt is elmondta, hogy „a Friends of Hungary elnevezésű alapítványt a közelmúltban jegyezte be a bíróság". Az alapító tagok közül pedig rögtön megnevezett két „húzónevet”, Oláh György Nobel-díjas kémikust, illetve Marton Éva világhírű operaénekest.  

Mára már ismert a hivatalos alapító személye is. Ő Granasztói György történész-akadémikus, aki manapság a Corvin-lánc irodát vezeti havi 600 magyar forintért. Ismert lett a négy tagú kuratórium is,  (egyikük jelenleg Orbán miniszterelnök főtanácsadója havi 997 ezerért, másikuk  2010 után két évig az Orbán kormány fejlesztési államtitkára volt, ma a KSH második embere), továbbá a tizenhárom tagot számláló Alapító Testület is, akik közül csak Vizi E. Szilveszter magyarországi illetőségű. Remélni merjük, hogy a jövőben az is fel fog kerülni e honlapra, hogy milyen anyagi háttérrel rendelkezik ez a magát függetlennek és befolyásmentesen működőnek" tekintő testület, amely szigorúan követi a támogatói elveit és fenntartja a jogot, hogy elutasítson minden korlátozó segítséget”. Egyelőre viszont a Támogatók honlap-oldalon sem a Vállalati támogatók, sem pedig a Magán támogatók menüpontban sincs egyetlen adat a szponzorokról, ami felettébb furcsállható.

Az egyetlen támpont, ami e téren némi fogódzót jelenthet, arra éppen a friss Heti Válaszos interjúban bukkanhattunk. Az interjúkészítő Ablonczy Bálintnak Vizi professzor határozottan kifejtette, hogy sem az állam, sem pedig a kormány nem támogatja őket. Természetes volt, hogy az újságíró ezek után felteszi a jogos kérdést, hogy akkor milyen anyagi háttérrel rendelkezik a Friends of Hungary - Magyarország Barátai Alapítvány?  Válaszában az agykutató akadémikus „nagylelkű adományozókat” említ persze név nélkül, illetve egyet, de őt is csak körülírja: „Például egy New York-i magyar üzletember a csatlakozással egy időben komoly összeget ajánlott fel céljainkra.

Túllépve a minden alapítvány létét és működését meghatározó alapkérdésen, melyekről az illetékesek – mint most, az ex MTA elnök is – mindig a lehető legkevesebbet szeretnek beszélni, Vizi E. Szilveszter kuratóriumi elnök már az első kérdésre tisztázni kívánja: a tervezett rendezvény nem lesz kampányrendezvény és a kéttucat országból ideérkező, közel 80 magyar származású tudós és üzletember kizárólag a Friends of Hungary - Magyarország Barátai Alapítvány meghívására érkezik majd a magyar fővárosba. Bár találkozni fognak Orbán Viktorral, Áder Jánossal és Martonyi Jánossal is, Vizi E Szilveszter szerint „nem kampányeseményről van szó és az új szervezet nem a Magyarok Világszövetségének konkurenciája lesz.

Ennek a kijelentésnek az ismeretében csak kérdeznénk:  akkor a hetilap vajon miért az  Orbán a világ legsikeresebb magyarjaival találkozik címmel reklámozta a riportot és reklámozza most is, ha annak eredeti címe amúgy így hangzik: Barátok közt–Szürkeállomány az ország jó hírnevéért? Még inkább elgondolkozhat az olvasó mindezek valóságtartalmán, ha abban a szerencsés helyzetben volt, hogy tegnap bármely magyar tévéhíradót láthatott, magyar rádiót hallgathatott vagy az elmúlt 24 órában újságot olvasott, esetleg a magyar internetes hírportálokon szörfözött.

A Heti Válasz nyomtatott változatában közölt interjúban (a cikk nem, csupán egy beharangozó érhető el a világhálón) Vizi professzor részletesen szól az általa elnökölt alapítványról, „melynek legfőbb célja német példára összehozni a magyar gyökereikre büszke csúcskoponyákat.

 Az MTA volt elnöke az Ablonczyval folytatott beszélgetésben elmondja: az alapítványi rendezvényre neves tudósok érkeznek Magyarországra. Többek között olyan ismert személyiségek lesznek jelen, mint Oláh György Nobel-díjas kémikus, Lajtha Ábel, az egyik legnagyobb amerikai neurokémiai intézet korábbi igazgatója, a szingapúri kormány kutatás-fejlesztési stratégiáját elkészítő Sir George Radda, a Marosvásárhelyről elszármazott neves amerikai agykutató, Módy István, az Auschwitz poklát megjárt Paszternák Alfréd, aki a Los Angeles-i egyetem szülész-nőgyógyász professzora és Oplatka András svájci történész-akadémikus, akit a magyar közvélemény inkább újságíróként ismer. Elmondja, hogy várják még Somogyi Árpádot, aki az Európai Bizottság Élelmiszerbiztonsági Egységének volt a vezetője és Christopher Long egykori brit nagykövetet, aki budapesti állomáshelyén „szerelembe esett a magyar kultúrával.”

És kitér arra is, nagyon számítanak George Pataki, New York állam volt kormányzója érkezésére, akinek személye már csak azért is figyelemreméltó, mert, mint láttuk, a két Friends of Hungary Alapítványnak ugyan semmi köze sincs egymáshoz, de míg a veterán politikus-üzletember, George Pataki egyikben alapító testületi tag, a másikban viszont, ahol Fellegi Tamás ügyvezető igazgató, ott ő a társelnök.

A névsor kétségtelenül imponáló, viszont – tegyük hozzá –, a megnevezettek legtöbbje tagja az Alapító Testületnek. Hogy ki mindenki másról lehet szó még, azt nem akarta elárulni a kuratórium elnöke. Pedig szívesen vettük volna, ha ebben bőbeszédűbbnek mutatkozik. Szerettük volna megtudni, hogy kik azok a tudós elmék és sikeres üzleti szereplők, akinek segítségével elérhető a tanácskozás célja, amit Vizi professzor így fogalmazott meg: „hídépítésre vállalkoztunk kultúrák és emberek között. Ehhez kiváló kiindulópont a kezdeményezésben részt vevők teljesítménye. Az ő példájukkal talán még abban is segíthetünk, hogy a mai modern peregrinusoknak, külföldön tanulóknak-dolgozóknak idővel legyen kedvük hazatérni. Tudjuk, hogy hazánk megítélése most elég rossz, ezért is szeretnénk felmutatni a tehetséges magyarok által elért eredményeket.

Csak remélni merjük, hogy a többi tudós meg a neves üzletember névsora is előbb-utóbb ismert lesz, és nemkülönben a mostani eszmecsere eredménye, annál is inkább, mert maga az interjúalany is az eszmecsere létrejöttét nevezte „a legfontosabb motívumnak.”  

Nem tömegszervezetet, hanem példaadásra képes véleményformáló közösséget építünk. Bemutatni tervezzük például, hogy tudósok, üzletemberek miként találták meg külföldön szerencséjüket, hogyan tudtak kemény munkával alkalmazkodni és eredményeket elérni, miközben megtartották magyarságukat vagy magyar kötődésüket" - feleli Vizi. E. Szilveszter, amikor arról faggatja őt a riporter, vajon ezzel a Friends of Hungary-val nem a mára teljes jelentéktelenségbe süllyedt Magyarok Világszövetségének alternatívája készül-e?

A professzor a beszélgetésben külön szól a Magyar Krónikával kapcsolatos „hírbehozásáról” is. Bár Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott a Magyar Krónika laptervében szerkesztőbizottsági tagként számított Vizi. E. Szilveszterre, az MTA volt elnökére, a tudós az elsők között jelezte: semmilyen megbízatást nem vállalt el. A visszautasítás indokairól is beszélve Ablonczynak „szerényen” kifejti: „Méltatlan lenne olyasmiben részt venni, amihez nem értek”. Persze rögtön hozzáteszi azt is, hogy egy effajta elköteleződés veszélyeztette volna az általa vezetett alapítvány jövőjét is: „Többen érdeklődtek az ügy felől, de megnyugodva vették tudomásul, hogy a miénk alulról szerveződő kezdeményezés, állami és kormányzati forrás nélkül.

Ha kormányzati forrás nem is, de kormányzati intelem az már megérkezett. Abból a fajtából, amelynek a Duna-Tisza közén nagy hagyománya van, és amely kapcsán nem lehet nem gondolni a magyar adóhatóság tavalyi kimutatására: jó feljelentő a magyar, legalábbis a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szerint, amely előző évben 35 ezer alkalommal kapott fülest a jogtalan vagyonosodásokkal, be nem vallott jövedelmekkel kapcsolatban.

Ennek a „nemes hagyománynak” az ápolására szólította fel Orbán Viktor miniszterelnök a több mint 20 országból idehívott 80 „elkötelezett és okos embert”, így bíztatva őket: „Az is nagy segítség, ha szólnak, ha disznóságot terveznek Magyarország ellen”. 

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X