Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (december 4-10.)


-A A+

Mesterházy Kárpátalján: „ha valóban fontos az a külpolitikai prioritás, amelyet az Antall-kormány a rendszerváltáskor felállított, s melynek egyik sarkalatos pontja a határon túli magyarokról való gondoskodás, akkor nem lehet annyira felelőtlen, hogy pusztán pártpolitikai, szavazatmaximálási okokból, érdekekből szétrombolja ezt a kapcsolatrendszert."

Megszólalt a héten a Kárpáti Igaz Szóban Mesterházy Attila, az MSZP elnöke és abból az alkalomból, hogy a közelmúltban Ungváron felkereste az egyetlen kárpátaljai magyar napilap szerkesztőségét interjút adott Horváth Sándor főszerkesztő-helyettesnek. Ebben vázolta az általa vezetett párt nemzetpolitikai elképzeléseit, elmondta, miért tartja az MSZP magyarságpolitikáját újszerűnek, hogyan látja néhány hónappal a  2014-i évi magyarországi választások előtt a könnyítetett honosítás, a  határon túli magyarok szavazati jogának kérdését majd bevallotta: az MSZP, ellentétben a többi magyarországi politikai formációval, nem törekszik voksvadászatra Kárpátalján, még akkor sem, ha a rövid távú politikai érdekük azt diktálná, hogy minél hangosabban szólítsák meg az itt élő, immár magyar állampolgárokat.

Régi adósságát teljesítette a Magyar Szocialista Párt minap, amikor a pártelnök vezette, Gúr Nándor alelnököt, Szabó Vilmos és Harangozó Gábor országgyűlési képviselőket és Hadnagy Miklós parlamenti szakértőt magába foglaló küldöttsége kétnapos kárpátaljai körutat tett és felkereste az itt élő, több mint másfélszázezres magyarság számára két kulcsfontosságú várost, Ungvárt és Beregszászt.

A delegáció látogatása egy rég beharangozott, kihelyezett elnökségi ülést volt hivatott pótolni. Ezt a tervezett  szándékot még a párt új nemzet-politikai programjának kolozsvári elfogadása után, a 2004-es „fekete vasárnapért” bocsánatot kérő emlékezetes Mesterházy kijelentést követően jelentette be Szanyi Tibor, aki minden jel szerint 2014  május 25 után már nem a Kossuth téri Országházban, hanem a brüsszeli Rue Wiertz 60-ban, az Európai Parlamentben fog politizálni.

Az akkori bejelentés hátterében az húzódott meg, hogy a legnagyobb ellenzéki magyar párt Kolozsváron januárban eldöntötte: egy programsorozat keretében a határon túli magyar közösségekben ismerteti új nemzetpolitikai programját, melynek fő pillére a határon túli magyarok szülőföldön való megmaradásának a segítése. Ezt most Erdély fővárosa után megtette Beregszászban is. Itt, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács küldöttei majd a sajtó képviselői előtt Mesterházy Attila kifejtette: ez a kérdés a mai nemzetpolitikai felelős gondolkodás legnagyobb kihívása, mert „Magyarország immáron nem cél-, hanem kompország a határon túli magyarok számára, mert továbbmennek".

A kárpátaljai vizit mostani apropóját az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács közgyűlésére való meghívás adta meg Mesterházyék számára, de ez a tanácskozáson való részvétel a kétnapos vizitnek csupán egyik állomása volt. Az MSZP-s vendégek ellátogattak az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karára, ahol Spenik Sándor dékán és Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke fogadta őket. Itt Mesterházy Attila Magyarország helye, nemzetközi szerepe, megítélése Európában címmel előadást tartott az egyetem magyar diákjai és oktatói előtt. Ungváron a küldöttség felkereste még a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségét is, ahol Kőszeghy Elemér főszerkesztőtől kaptak tájékoztatást a vendégek a kárpátaljai magyar sajtó, ezen belül a 93 éves lap történetéről, jelenlegi helyzetéről. Itt készült az alább ismertetendő interjú is. Ezt követően Mesterházy Attila és kollégái Beregszászban tárgyaltak Gajdos Istvánnal, a Kijevi parlament egyetlen magyar képviselőjével, az UMDSZ elnökével, Babják Zoltánnal, a Vérke-parti város polgármesterével, és találkoztak a három magyar történelmi egyház képviselőivel. Végül az MSZP delegáció részt vett az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács közgyűlésén, ahol Mesterházy Attila fel is szólalt.

A Kárpáti Igaz Szó számára adott interjúban az MSZP elnöke részletesen szólt a megújult – és tegyük hozzá meg is fiatalított – pártvezetés demokratikus patriotizmusáról, arról, hogy pártja a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kíván szentelni a határon túli magyar közösségeknek. Elmondta, ahogyan az RMDSZ-el folytatott év eleji konzultációt követően is érzékeltetni akarta, felfogásbeli különbség van köztük és a kormánypárt, illetve a Fidesz-kabinet között: ők nem kívánnak különbséget tenni a határon túli legitim magyar szervezetek között. Nem akarnak beavatkozni a belső ügyeikbe, hanem úgy a magyar-magyar kapcsolattartást illetően, mint a támogatáspolitika vonatkozásában korrekt, átlátható és kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekszenek velük.

„A be nem avatkozás elvét valljuk – fogalmazott Mesterházy az őt kérdező ungvári főszerkesztő-helyettesnek. Egyrészt a magyar belpolitikai vitákat nem szeretnénk exportálni a határon túlra, másrészt – nekem azt tanította a nagyapám, hogy az a segítség, amit kérnek, nem az, amit adnak – abban és azzal kell segíteni a magyar közösségeket, ami számukra fontos. Talán a legfontosabb: nem lehet beavatkozni a helyi magyar közösség döntéseibe, azok a legitim szervezetek, melyeket a helyiek támogatnak, melyekben megbíznak, azok a magyar állam partnerei. Budapestről könnyű eljönni Kárpátaljára, kemény mondatokat mondani, majd hazamenni, a problémákat, gondokat pedig itthagyni. Mi azt tartjuk, hogy abban kell segíteni, abban kell kiállni a helyi közösségek mellett, ami számukra problémaként megjelenik, s annak megoldását minden erővel támogatni. Nem szabad idehozni a belpolitikai viszályokat, vitákat. Partnerségi politikára van szükség, amit mi kiegészítünk azzal, hogy jó nemzetpolitika nem létezik jószomszédság-politika nélkül.”

A december 5-e előtti napokban természetes volt, hogy Mesterházy Attila nem kerülte meg a szembenézést a párt 2004-es, sokak számára máig fel nem dolgozható hibás döntésével. Míg mások ma élenjárnak abban, hogy a nemzetben gondolkodás egyedüli letéteményeseként láttassák magukat, és  buzgón hallgatnak arról, hogy az állampolgársági népszavazást kezdeményező ötletét előbb ellenezték, majd az Orbán miniszterelnök által korábban még anemzetpolitikai értelemben kockázati tényezőnek nevezett ötletgazda, pénzt, paripát nem kímélő aláírásgyűjtési akcióját egyszerűen lenyúlva, annak az élére álljanak, ma már nem is akarnak korábbi önmagukra emlékezni,  – a magyar szocialisták vállalják a korábbi tévedésük beismerését, a megkövetés után pedig az újratervezést és a teljes irányváltást.

Mielőtt a szót ismét átadjuk az interjúalanynak, aki az új alapokon álló baloldali nemzetpolitika lényegét megfogalmazza, nem fölösleges felidéznünk, mire is emlékeztetett minket egy, sok társától eltérő módon, nemcsak szelektíven emlékezni tudó publicista minap, a kilencedik évfordulón. Ő ugyanis arról értekezett, hogy a tények makacs dolgok, és a históriából oly jól ismert, klasszikus taktika – „Ha valamit nem tudsz megakadályozni, akkor legyőzni, állj az élére és irányítsd a saját céljaid szerint" – hogyan találtatott 2004 késő tavaszán, nyarán egyesek számára célravezetőnek:

„A Magyar Nemzet Fidesz-közeli napilapban Patrubányról ebben az időben csak úgy lehetett írni, mint román szekus, a Fidesz számára nem kívánatos személynek minősült. 2004 nyarán még Kövér László, Németh Zsolt az MSZP-hez hasonló érvekkel léptek fel a kettős állampolgárság ellen. Az MVSZ kampány beindulása után a fideszes ellenérvek fokozatosan elmaradtak, és miután a párt látta, hogy az aláírásgyűjtő akció sikeres, egyszerűen az akció mögé álltak. Egy évvel később, a kettős állampolgárság egyik legnagyobb ellenzője, Kövér László Erdélyben kikotyogta, hogy csak azért álltak a kettős állampolgárság mögé, mert belátták: a nemet nehéz lesz megmagyarázni szimpatizánsaiknak. Jellemző a magyar közélet radikalizálódására, hogy a 2004-ben még nettó injekciósnak tartott MVSZ-féle érveket ma már kormánypárti politikusok és közírók szájából, tollából halljuk-olvassuk vissza. 2004-ben az MVSZ szerint a lehetőség „egy védelmi ernyőt, egy közjogi szintre emelt köteléket jelent az elszakított sorban és hátrányos helyzetben élő magyarok számára.”  2004-ben az MVSZ a Fideszt (!), Tőkés Lászlót (!!!) és a Magyar Postát (!!!) is támadta akciójuk ellenzése miatt. Ráadásul a kérdés abszolút nem volt központi témája a magyar belpolitikának, ez akkor kifejezetten radikális jobboldali követelésnek számított, sokan túl nagy ajándéknak tartották volna.”

Mesterházy szerint az MSZP határon túli magyarságpolitikájában alapvetően új alapelveket kellett meghatározni, mert meglátása szerint „az utóbbi években nem kapott megfelelő hangsúlyt a határon túli magyarság az MSZP programjában. Ebben elnökként fordulatot hirdettem meg. Néhány hónapja Erdélyben kihelyezett elnökségi ülést tartottunk, melyet akár történelminek is nevezhetünk, mivel a helyszín adta autentikus miliőben hirdettük meg az új nemzetpolitikánkat. Akkor, ott bocsánatot kértem a határon túli magyarságtól a kettős állampolgárságról tartott népszavazással kapcsolatos kampányelemek és politikai döntések miatt, mert úgy ítéltem meg, hogy az akkor kialakított álláspont hibás volt, s sok kárt okozott, érzelmit, és politikait egyaránt a magyar–magyar kapcsolatokban. Azt gondoltam, ha hitelesen akarunk képviselni egy új nemzetpolitikát, akkor ezt a kérdést is rendezni kell.

A kettős állampolgársággal „nekünk nem volt problémánk, az új nemzetpolitikai irányvonalunknak megfelelően a törvényt a parlamentben megszavaztuk. Hisszük, hogy ez fontos, szimbolikus eszköze az együvétartozásnak. Bizonyítéka annak, hogy egy nemzet vagyunk – feleli a honosításról és a szavazati jog kiterjesztéséről vallott szocialista álláspontot firtató lapszerkesztőnek az MSZP elnöke. Azt sem tagadja, hogy a szavazati jog kérdésében nem osztották a Fidesz álláspontot: a szocialisták inkább azt a választójogi törvényjavaslatot támogatták volna, amely nem diszkriminálja az újonnan honosított vagy újrahonosított határon túli magyarokat.

Mert bizony valljuk be, szófia beszéd az a Semjén Zsolt-i, mantraszerűen ismételt kijelentés, mely szerint „nincs kétféle magyar állampolgárság”. Tegyük talán ismét szóvá az ebet a karóhoz kötőknek, most, a december eleji „magyarságpolitikai nagyhét” az országházi csúcsrendezvénye három főszereplőjét magunk elé idézve, hogy Orbán Viktornak eddig két voksa volt és jövőre is kettő lesz, míg Böjte Csabának és Böjte Juliannának csak egy.

Ezt a megkülönböztetést szerette volna az MSZP elkerülni, oly módon, amit Mesterházy az őt kérdezőnek így fejtett ki: „Mi támogattuk volna azt a kezdeményezést, melyet egyébként néhány fideszes politikus is felvetett, hogy ne csak listára, hanem egyéni jelöltre is lehessen szavazni úgy, hogy határon túli szavazókörzetek is legyenek. Nos, a Fidesz nem ezt a variánst választotta. Ezek után mi arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy lezárt kérdéseket nem érdemes újra kinyitni. Amennyiben lesz rá lehetőségünk, a választási rendszert újragondoljuk, méghozzá úgy, hogy előbb konzultálunk a határon túli magyar szervezetekkel.

Az idejekorán elkezdett határon túli választási kampányt, a belpolitikai harcok exportálását a szocialista pártelnök rendkívüli aggodalommal szemléli. Pártérdek és nemzeti érdek sokak számára ebben a voksvadászatban sajnos felcserélhetőnek tűnik. Ebben viszont az MSZP elvi álláspontja megingathatatlan, még akkor is, ha a rövidtávú érdekei mást diktálnának:

„Nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Azzal a stratégiai dilemmával szembesülünk, hogy a rövidtávú politikai érdek azt diktálná, hogy minél hangosabban szólítsuk meg az itt élő immár magyar állampolgárokat. De a harmonikus magyar–magyar kapcsolat, az itt élő honfitársaink és az ukrán többség közti jó viszony megtartása érdekében nem szabad intenzív kampányt folytatni, mert közép- és hosszú távon ez többet ront a helyzeten, mint amennyi hasznot hoz. Mi nem tervezünk intenzív kampányt a határon túlon, de ez nem azért van, mert nem fontosak számunkra a határon túli magyarok. Pont fordítva igaz. Mivel nagyon is fontosak, ezért nem tesszük ki őket veszélyeknek. Bízom benne, hogy ezt a Fidesz is megérti. Egyébként magam is tapasztaltam, hogy nemcsak fideszes vagy jobbikos szavazók vannak a Kárpát-medencében. De csak megerősíteni tudom: a nemzetpolitika akkor lehet sikeres, ha az összpárti alapokon nyugszik. E logika szerint a nagyon intenzív kampány nem ajánlatos. Ezt bizonyítja a Fidesz számos erdélyi politikai akciója, ezek nemcsak megosztották az ottani magyar szervezeteket, hanem lehetőségeket adtak a romániai szélsőjobbnak a magyarsággal szembeni fellépésre. Ez a veszély Ukrajnában is fennáll.”

Mesterházy azt sem tagadja, hogy a választójog magyarországi megítélése korántsem olyan egyértelmű, ahogyan azt sokan képzelik. A pro- és kontra vélemények nemcsak jobb- és baloldali nézetkülönbséget sejtetnek, ennél lényegesen összetettebb a kép: a kérdés pártpolitikai hovatartozástól függetlenül is vita tárgyát képezi. Elmondja: ezért is hívta fel az MSZP a magyar parlamentben, a Máért ülésén vagy a Kárpát-medencei Képviselők Fórumán többször is a magyarországi pártok figyelmét, „hogy nagyon óvatosan bánjanak ezzel a lehetőséggel, hiszen ha mindez nagyon forró téma lesz a legközelebbi választásokon, akkor egészen bizonyosan sérülni fog a magyar–magyar kapcsolat.

Reális az esélye annak, hogy egyes anyaországi pártok szavazatszerzésre törekedve beláthatatlan károkat okozna a határon túli magyar közösségekben. Kárpátalján már fel-feltűnnek az anyaországból gyorsan jövők, szép szavakat mondók és gyorsan hazamenők. Ezért is tartotta fontosnak Mesterházy, hogy a Horváth Sándorral folytatott dialógusban kitérjen a külhoni kampányolás veszélyeire és figyelmeztessen arra, amit a most húsz esztendeje eltávozott, rendszerváltó miniszterelnök örökségként a politikusutódokra hagyományozott:

„Ha valakinek valóban nagyon fontos a határon túli magyarság, ha valóban fontos az a külpolitikai prioritás, amelyet az Antall-kormány a rendszerváltáskor felállított, s melynek egyik sarkalatos pontja a határon túli magyarokról való gondoskodás, akkor nem lehet annyira felelőtlen, hogy pusztán pártpolitikai, szavazatmaximálási okokból, érdekekből szétrombolja ezt a kapcsolatrendszert. Arról már nem is beszélve, hogy a jelenlegi magyar választási rendszerben a határon túli szavazatok szignifikánsan nem befolyásolhatják az eredményeket.”

Persze kiélezett helyzetben annak is adott az esélye, hogy éppen a határokon túlról érkező egy-két mandátum döntse el, hogy ki szerezheti meg a kormánytöbbséget. Nem kizárva akár ennek a lehetőségét sem, Mesterházy nem hezitál kijelenteni: „Viszont az így szerzett pártpolitikai haszon jóval kisebb, mint amilyen károkat lehet okozni ezzel a nemzeti érdekek védelmében.

A december 5-i évforduló előtt nem lehetett, nem volt szabad megkerülni magyar pártvezetőnek és különösen a Magyar Szocialista Párt elnökének a kettős állampolgárság kérdését, és mint láttuk a 39 éves Mesterházy ettől nem is ódzkodott. Viszont az is tény, hogy a Kárpát-medencében legnehezebb életkörülményekkel sújtott Kárpátalján, ugyanígy nem megkerülhető kérdés az anyaországi támogatások ügye, főleg, ha épp ott, ahol az élet a legínségesebb, a támogatás jelenlegi gyakorlata megosztó, igazságtalan és nemzeti érdeket sért. Az olvasóinknak ezzel újat nem mondunk, hiszen korábban már írtunk arról, hogy a budapesti kormányzat, az egymással vetélkedő két szervezet közül a kisebb támogatottságot élvező Kárpátaljai Kulturális Szövetséget (KMKSZ) favorizálja, a nagyobb támogatottságot élvező Ukrajnai Demokrata Szövetséget (UMDSZ) pedig kirekeszti.

Mesterházy, aki jól ismeri a kárpátaljai magyar szervezetek közötti „polgárháborús állapotokat”, a nap, mint nap megtapasztalható, a magyar intézményeket és magyar kezdeményezéseket ellehetetleníteni akaró és képes budapesti megalázó gyakorlatot, az erre a megkülönböztetésre vonatkozó kérdésre az interjú során először csattan fel és teszi ezt joggal:

„Én durvábban fogalmaznék. A Fidesz arra törekszik, hogy a kisebbségi szervezeteket Budapesthez kötő köldökzsinór minél erősebb legyen. Több régióban látszik az, hogy kiválasztottak egy szívüknek kedves szervezetet, a másikat viszont tönkre akarják tenni. Ez már ellentétes az itteni magyarság érdekeivel, hiszen legitim szervezetekről van szó. Emögött az van, hogy minél inkább függnek a szervezetek a budapesti kormánytól, annál nagyobb politikai befolyást lehet rájuk gyakorolni. Mi pont fordítva cselekednénk. Abban segítenénk, hogy függetlenül tudjanak erős érdekképviseletet kiépíteni. Ehhez természetesen meg kell adni azt a segítséget, amit kérnek. Jelenleg a támogatások 90 százaléka egyedi elbírálás útján kerül kiosztásra. Mi ezt megfordítanánk: 10 százalék egyedi elbírálás, 90 százalék pályáztatás. A pályázatok elbírálásába pedig bevonnánk az érintetteket is, ahogy ez korábban gyakorlat volt. Partnerként kívánunk együttműködni a határon túli közösségekkel, s ez nem csupán a támogatásokra, hanem a politikai döntésekre és a gazdasági kapcsolatokra is érvényes. Az MSZP gazdaságfejlesztési programjában külön rész foglalkozik a határ menti térségekkel való együttműködéssel.”

Saját államfőjelöltet állít a felvidéki Magyar Közösség Pártja: „az adott helyzetben a legjobb húzás az MKP részéről.

Megszólalt a héten a pozsonyi Új Szó és abból az alkalomból, hogy Bárdos Gyula személyében a Magyar Közösség Pártja (MKP) történetében először, államelnök-jelöltet kíván indítani a jövő tavaszi szlovákiai elnökválasztáson, bemutatja a pozsonyi Grassalkovich palota – itt található az államfői hivatal és rezidencia – „meghódítására” bejelentkező magyar aspiránst

A felvidéki magyar közéletben hónapok óta vitatéma, hogy indokolt-e vagy sem önálló elnökjelölttel beszállni abba a küzdelembe, amelynek végén mindenképpen új lakó költözhet a szlovák főváros impozáns elnöki palotájába.

Az alig húszesztendős Szlovákia 2014-ben negyedik alkalommal választ államfőt, egy ma még nem ismert időpontban. Amit viszont már most is tudni lehet: a közvetlen elnökválasztásra legkésőbb jövő év április 12-én sort kell keríteni, mivel a második ciklusát töltő jelenlegi államfő, Ivan Gašparovič mandátuma jövő júniusban lejár és a hatályos törvények szerint az államfőválasztás időpontját legkésőbb 60 nappal a jelenlegi államfő hivatali idejének lejárta előtt ki kell hirdetni. Gašparovič, aki legutóbb a Robert Fico miniszterelnök vezette Smer-SD támogatásával került az államfői tisztségbe, a jövő évi elnökválasztáson már nem indulhat.

December első hetéig egy egész futballcsapatnyi jelölt és önjelölt jelezte már indulási szándékát az elnökválasztáson. Valamennyiük számára az ambíció korántsem elég: az indulás feltétele 15 ezer aláírás összegyűjtése, ami várhatóan nem fog mindenkinek összejönni. A nevek felsorolásától el is tekintenénk, de nem csak azért, mert jó néhányan eleve esélytelenek lesznek, sőt még a startvonalhoz se tudnak majd bejelentkezni. Ennél többről van itt szó, hiszen nincs még közöttük az, aki a legnagyobb eséllyel fog belépni a küzdőtérbe. Ma még nem ismert az a jelölt, akit a közvélemény-kutatásokat toronymagasan vezető kormánypárt kíván indítani, hiszen a Fico vezette Smer előreláthatólag csak e hónap folyamán hozza meg a döntését ezügyben.

A népszerűségi felmérések alapján az elnökválasztás legnagyobb esélyese Robert Fico pártelnök-miniszterelnök lenne, csakhogy a kormányfő eddig nem jelentette be indulási szándékát, sőt az ezzel kapcsolatos újságírói kérdésekre ezidáig mindig kitérő választ adott. Fico pártjának meghatározó személyiségei hasonlóképpen titkolózásba burkolóztak. Hozzá kell tenni viszont azt is, hogy sajtókörökben leggyakrabban Fico kormányfő, Paška házelnök és Lajčák külügyminiszter neve merül fel, mint potenciális Smer jelölt.

A hétvégén ugyan kongresszust tartott a szlovák kormánypárt, de a várt bejelentés elmaradt. Fico némi hamiskás mosollyal az arcán ezúttal is elhárította a kérdést és csupán annyit mondott: még ebben a hónapban kiderül, kit indít a Smer a jövő évi köztársaságielnök-választáson.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a jobboldali ellenzéki pártok nem egyeztek meg közös jelölt indításában. Ennek köszönhetően jelenleg több, az e pártok által önállóan, valamint kisebb koalícióban indítandó jelölt. Köztük van Pavol Hrusovský, a Kereszténydemokrata Mozgalom exelnöke, volt parlamenti elnök (ő volt az, aki házelnökként megbékélési nyilatkozatot sürgetett Magyarországgal), akinek támogatása mellett a Bugár Béla vezette Híd-Most vegyespárt, már júniusban elkötelezte magát.

Ebbe, a még sok bizonytalansági tényezőt rejtő versenybe jelentkezett be szombaton, immár 12. elnökjelölt-aspiránsként Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke, a Magyar Közösség Pártjának elnökségi tagja. Az MKP a megyeelnök-választás második fordulója után, november 26-án jelentette be, hogy saját államfőjelöltet kíván állítani. A találgatásoknak nagyon hamar vége szakadt, hiszen a felvidéki magyar párt most szombati kibővített elnökségi ülésén Pozsonyban megszületett a döntés. Bárdos jelölését még az MKP Országos Tanácsának is jóvá kell hagynia jövő szombati ülésén.

Azt azért ne hallgassuk el, hogy másfél héten keresztül a felvidéki magyar világban az elnökjelölési szándék bejelentése után javában folyt az ötletelés, arról, hogy ki is lenne a legalkalmasabb „versenyző” és kiújult a vita, hogy kellően átgondolt volt-e az önálló megmérettetési igény bejelentése vagy sem? Arra a kérdésre, hogy mire jó egy magyar elnökjelölt az egyetlen szlovákiai magyar napilap publicistája ekképpen sommázta a véleményét: „az adott helyzetben a legjobb húzás az MKP részéről. Nem csoda, ha idegesek lettek emiatt a Hídnál.

Az esélylatolgatók egyike segíteni is akart a keresésben és egy tíz jelöltből álló, remekbeszabott, pro- és kontra érvekkel alátámasztott jelöltlistát is prezentált, (ennek értékéből mit se von le, hogy Bárdos nem volt közöttük) amelynek bevezetőjéből már csak azért is idéznénk, mert a szerző rámutat: Berényiék az ötletet Erdélyből „importálták”:

„Romániában az RMDSZ már közel másfél évtizede indít államfőjelölteket. Az erdélyi magyarok sem értették eleinte, minek jelöltet állítani, ha nincs esély a győzelemre. A párt egyik politikusa 2000-ben így indokolta Frunda György szenátor indítását: „kiváló alkalom kínálkozott arra, hogy egy tapasztalt politikus álljon a képernyő, a rádió mikrofonja, a sajtóorgánumok képviselői elé, a nagy nyilvánosság előtt ismertesse mindazokat az elképzeléseket, amelyeket az RMDSZ választási programja tartalmaz... ...azóta nap mint nap szerepel a tévében, a rádióban. Az egész ország színe előtt bebizonyította: lehet kulturáltan beszélni nemzetiségi kérdésről, alkotmánymódosításról, kettős állampolgárságról, az egyházi és közösségi vagyon visszaszerzéséről, a magyar egyetem kérdéséről. Mindarról, ami bennünket, magyarokat foglalkoztat, mindarról, ami kormányzati szerepvállalásunk ellenére sem valósult meg számunkra, tehát jövőbeli elvárás" - nyilatkozta Ciszter Kálmán, az RMDSZ aradi elnöke. Mindenki döntse el, mennyire lenne szükség arra, hogy ilyen témákról vitázgasson valaki a szlovák sajtónyilvánosság előtt, főműsoridőben.”

Berényi József, az MKP elnöke, a jelölés bejelentését követően elmondta: örül annak, hogy a párton belül mindenki elfogadta a saját jelölt indítását, és Bárdos személyéről sem volt nagy vita. „Eddig még nem volt magyar nemzetiségű elnökjelölt Szlovákiában, de mára igenis megérett rá az idő – fogalmazott, majd leszögezte: „kötelességük megmutatni, hogy bármilyen posztra lehet magyar jelölt, és elméletileg akár győzhet is.

„Nekünk magunknak nem szabad elfogadnunk azt, hogy másodrangú polgárok vagyunk, aminek az érzetébe folyamatosan próbálnak beleszorítani" - hangsúlyozta a felvidéki pártelnök, hozzátéve azt is: „azzal, hogy magyar elnökjelöltet indítanak, új dimenziók nyílhatnak a szlovák-magyar párbeszédben, mivel a magyar jelölt jelenlétével tematizálhatja a kampányt, vagyis elérheti, hogy a kisebbségi kérdés ne maradjon a közhelyek szintjén.”

Bugár Béla viszont meggondolatlan lépésnek nevezte Berényi jelölését és úgy ítélte meg: e döntéssel „tovább gyengíthetik annak a jelöltnek az esélyeit, akinek van bizonyos empátiája és jóindulata nemzeti közösségünk gondjai és jövője iránt.

Pavol Hrusovskýra gondolok,– mondta el a Bugár – akit a Híd támogat, mert meggyőződésünk szerint az immár egy tucatnyi jobboldali, illetve független induló közül csak ő lenne képes államférfiként politizálni, mert kellő empátiával és jóindulattal viseltetik nemzeti közösségünk gondjai és jövője iránt. Kellő összefogás eredményeként legyőzhetné a kormánypárti Smer-SD jelöltjét, aki valószínűleg Robert Fico lesz. Ha viszont ő a szétszavazások miatt nem jut be a második fordulóba, akkor könnyen előfordulhat, hogy ott már a szlovákiai magyarok szempontjából két nagyon rossz szlovák jelölt közül nem lesz kit választanunk.”

Mindezek után, lássuk kicsoda lett az MKP államelnökjelöltje?

Bárdos Gyula 1958. március 15-én született Pozsonyban. Egyetemi tanulmányait szülővárosában, a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán végezte. Polgári foglalkozása újságíró, 1983-tól volt a Príroda kiadó szerkesztő-újságírója, majd a bársonyos forradalom után a Szabad Újságnál főszerkesztő-helyettesként dolgozott. 1992-től a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) szóvivője volt. 1994-től 2010-ig megszakítás nélkül tagja volt a szlovák törvényhozásnak, többször volt az MKP parlamenti frakcióvezetője és dolgozott a pozsonyi parlament kulturális és sajtó bizottságában, az integrációs bizottságban illetve a mandátumvizsgáló és mentelmi bizottságban.

Az MKP-ban több magas posztot töltött be, évekig a párt második számú vezetője, az Országos Tanács elnöke volt. 2012-ben a Csemadok elnökévé választották, s egy hónappal később távozott az MKP OT elnöki posztjáról. Azóta a párt 18 tagú elnökségének egyik tagja. Szencen él, felesége Bárdos Ágnes televíziós szerkesztő, két lánya van. Az egyik legnépszerűbb felvidéki magyar politikus, akinek az eddigi választásokon elért eredményei igazolják a közkedveltségét.

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X