Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (november 20-26.)


-A A+

Szabadkának újra magyar polgármestere van

Megszólalt a héten a vajdasági Magyar Szóban Maglai Jenő Szabadka frissen megválasztott magyar polgármestere és első munkanapján nemcsak terveiről nyilatkozott a lap munkatársának, hanem elmondta azt is: megválasztásával korszakváltás következett be a város életében, hiszen az elmúlt évtizedben először történik meg, hogy mind a négy itt élő nemzeti közösség,– a magyar, a szerb, a horvát és a bunyevác – legitim képviselője jelen van a városi hatalomban.

Öt napja a magyar szecesszió remekművének számító, Komor Marcell és Jakab Dezső építészek által tervezett, 1910 és 1912 között épült és stilizált tulipánnal, illetve Róth Miksa üvegfestő és mozaik művész üvegablakaival díszített grandiózus szabadkai Városháza polgármesteri székét hat év után újra egy magyar politikus foglalhatja el. A város képviselő-testületének csütörtöki ülésén bizalmatlansági indítványt terjesztettek elő az eddigi Demokrata párti szerb polgármester, Modest Dulić ellen, majd meggyőző támogatottsággal – 49 igen és 13 nem szavazat mellett – leváltották. Helyére Maglai Jenő ügyvédet, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szabadkai szervezetének elnökét választották meg polgármesternek. Egyúttal a testület döntött a teljes szabadkai városvezetés menesztéséről is.

A jövőre 50. esztendejébe lépő, saját ügyvédi irodát vezető Maglai Jenő a VMSZ helyi vezetője tapasztalt politikusnak számít. Tíz éve vezeti a legnagyobb vajdasági magyar párt szabadkai szervezetét, 2008 júliusa, illetve 2010 februárja között már ellátta városi képviselőtestület elnöki tisztségét és egyúttal tagja a legnagyobb vajdasági magyar párt elnökségének is.

Maglai megválasztása Szabadka polgármesterévé csak azok számára volt meglepő fordulat, akik a tavaly júliusi önkormányzati választások utáni hatalomváltás óta eltelt közel másfél esztendőben nem akarták látni a nyilvánvalót: azt, hogy itt a radikális változtatás elkerülhetetlen. Lépten-nyomon tapasztalni lehetett, hogy az egykor, még a polgárháborús idők megpróbáltatásait is viszonylag sikerrel átvészelő, teljesíteni akaró és teljesíteni tudó gazdasági-társadalmi és kulturális centrum 2013 őszére egy felelős irányítást nélkülöző, a remélt prosperálás helyett a vegetálás útjára tévedt várossá kezdett válni.

Szabadka, a 2000-es évek elején pozícióba került fiatal, tékozló demokrata fiúk és szerb demokrata barátaik néhány éves országlása után olyan képet mutat, mint egy újgazdag família villája, amelyet nyárra az üzletember apuka gyereke és haverjai vettek a birtokukba. Az autót összetörték, a kertben a virágokat kitaposták, az éléskamrából mindent felettek és a borospincében is üres üvegek maradtak a százéves ritka borok helyett, az enteriőrről nem is szólva” – fogalmazta meg keresetlen szavakkal a véleményét a helyi közállapotokról egy, a mostani változások okait feltáró elemző írás Vajdaság egyetlen magyar napilapjában, a Magyar Szóban.

Bajtai Kornél ezzel a helyzetértékelésével nem túlzott. Indokolt volt az elmarasztaló ítéletkimondás arról a most leváltott polgármesterről, aki az általa irányított városvezetéssel együtt jóformán semmit se tett megválasztása, tavaly júliusa óta a város lakóiért és méltatlannak bizonyult olyan korábbi magyar elődökhöz, mint a várost 12 éven keresztül irányító Kasza József, egykori VMSZ elnök és volt belgrádi miniszterelnök-helyettes, és Kasza két magyar utódja, Ispánovics István, illetve Kucsera Géza.

Mára ez a város teljesen elveszítette korábbi jellegét” – állapította meg a városa sorsáért aggódó szabadkai kolléga és publicisztikájában nem fukarkodva a bíráló megjegyzésekkel és a képes beszéddel, ekképp írta le lapjában ezelőtt három nappal az egykor virágzó Észak-bácskai centrum jelenlegi helyzetét. „A balkáni, kávéházi politizálás meghonosításával Szabadka ma egyre inkább a szesztilalom idején létezett Chicagóra emlékeztet. Kialakult egy érdekszövetség, bizonyos „éjszakai életből ismert vállalkozók” és e pártok vezetői között, akik együttesen felelősek azért a légkörért, ami ma ezt a várost jellemzi.”

A lecsúszás okai sokrétűek, de mostani, már-már csődközeli állapot bekövetkezte a múltévi önkormányzati választásokat követő koalíciós kényszerházasságra vezethetők vissza, amikor az országos választásokon vesztes Demokrata Párt Szabadkán koalíciót kötött ugyan a VMSZ-el, de első pillanatoktól bizalmatlanul tekintett a magyar partnerre és „fúrta” őt,ahol csak lehetett, ami a napi munkát lehetetlenné tevő szembefeszüléseket gerjesztett. A kölcsönös fanyalgás borítékolható eredménye lett a konfliktusok állandósulása, a kezdetektől jellemző kutya-macska viszonyt pedig csak bonyolította, hogy a demokraták a kormányzásba utóbb más, további feszültségeket okozó új partnereket is bevontak, melyek közül többen kezelhetetlennek bizonyultak.

A mostani elkeserítő szabadkai állapotokat precíz pontossággal diagnosztizáló publicisztika, a Magyar Szó hétvégi számában megjelent Buli után nagytakarítás megannyi találó megállapításából megtudható, hogy miért is degradálták a magyar szecesszió e kivételes szépségű és impozáns ékszerét, a szabadkai Városházát valóságos Monthy Python-i produkció színterévé azok az egymásra találó „éjszakai életből ismert vállalkozók” és a közbizalomra érdemteleneknek bizonyult, most útra tett politikusok. Nemkülönben az is kiderült Bajtai látleletének köszönhetően, hogy miért vetették be itt a politikai cselszövés olyan módszerét is, amivel másutt ritkán lehet találkozni: a hatalmi koalíció egyes tagjai lassan átszivárogva az ellenfelekhez, egy ellenzéki pártban politizáltak!

A válasz egyszerű és egyúttal megmagyarázza Maglai Jenő sikerének hátterét is: mindezt tették annak érdekében, mert tudták: saját és üzleti partnereik pozíciói veszélybe kerülhetnek amennyiben a VMSZ nagyobb hatalmi szerepvállalása bekövetkezik.

Abban a kilátástalannak tűnő helyzetben, amikor „a város a katasztrófa, önmaga megsemmisítése felé rohant”, Szabadka, illetve vonzáskörének magyarsága pedig már úgy érezte, hogy véget kell vetni ennek az áldatlan állapotnak, hiszen „a magyar érdekeltségű ügyek háttérbe szorulnak, a magyar többségű települések, az ottani beruházások második helyre kerülnek”, a VMSZ összefogott a Szerb Haladó Párttal (SZHP), a Szerbiai Szocialista Párttal (SZSZP) és a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségével (VHDSZ). Bevonva a tárgyalásokba a Bácskai Bunyevácok Szövetségét is a felek megállapodtak egymással, az új koalíció képviselői pedig megszavazták Dulić eddigi szabadkai polgármester, illetve az egész városi hatalom leváltását.

Az új városvezetés pártjai minden szabadkai nemzeti közösséget képviselnek. Ez a megnyugtatónak tűnő háttér lehet a legfőbb támasza a frissen megválasztott polgármesternek, Maglai Jenőnek, aki tudja, hogy milyen nehéz feladatra vállalkozott. Megválasztása utáni röp-nyilatkozatában történelmi pillanatnak nevezte, hogy több mint fél évtized után ismét magyar városvezető áll a képviselőtestület élén és úgy ítélte meg: ez nem csupán a város élén jelent változást, hanem korszakváltás kezdődött el Szabadka életében. „A szabadkai helyzet az nem egy olyan helyzet, ami egyszerű hatalomváltásról szól, hanem igazából egy éraváltásról szól. Éraváltásról szól a politikai életet illetően és a magyar politikai életet illetően is”– fogalmazott első tévéinterjújában az új városvezető, de az sem volt véletlen, hogy ismerve a 11 pártból álló nagykoalíció és hivatali elődje által hátrahagyott romokat, azt is hozzátette: nem gratulációkra számít, hanem inkább részvétnyilvánításra.

Másnap, az első munkanapján adott terjedelmes interjújában Maglai Jenő már ennél bizakodóbbnak tűnt. Annak ellenére, hogy a felelőssége nagy, az elvárás vele szemben óriási, az anyagi lehetőségei messze elmaradnak a kívánatosaktól, az ideje pedig rövid, hiszen alig két éve van a következő önkormányzati választásokig, Maglai úgy véli: a viszonylag rövid mandátum is elég lehet arra, hogy az elkezdett beruházásokat befejezzék, sőt komolyabb tervek megvalósításához is hozzálássanak. A jelenlegi koalíciós partnerek hozzáállását ismerve erre ő garanciát lát, csak és kizárólag a hatékony munka révén:

„Sokkal hatékonyabb és erőteljesebb munkára van szükség, mint az előző időszakban volt. Azt gondolom, hogy a jelenlegi koalíciós partnerekkel jól tudunk majd együttműködni. Jelenleg a kapcsolat a Szerb Haladó Párt vezetőségével jó, az gondolom, hogy a Szerbiai Szocialista Párttal is korrekt kapcsolatot ápolunk, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségével úgyszintén.”

Szabadkát már-már a csőd felé taszító és működésképtelennek bizonyuló korábbi városvezetésnek részese volt a VMSZ is, ezért értelemszerűen nem volt megkerülhető a Miklós Hajnalka által készített interjúban a magyar párt korábbi szerepvállalásának az értékelése sem. Maglai, aki – mint már említettük – a szervezet helyi elnöke, és aki e beszélgetés során bejelentette, hogy ettől a tisztségétől meg kíván válni, mivel úgy ítéli meg, hogy egy polgármesteri tisztség teljes embert kíván, így értékelte a 2012 nyara óta történteket:

„Visszautasítom, hogy az elmúlt egy-másfél évben a Vajdasági Magyar Szövetség akadályozta volna a munkát a városházán. A VMSZ emberei végezték a munkájukat, és olyan esetekben emeltük fel a hangunkat, amikor azt láttuk, hogy a közösség érdekei sérülnek bizonyos döntéseknél. Nem mi voltunk azok, akik beomlasztották az önkormányzati vezetést, hanem az vezetett oda, hogy a DP engedett a kisebb pártok zsarolásainak, követeléseinek, és ezzel kellemetlen helyzetbe hozta a hatalmi többséget. De, ami ennél is nagyobb gond, hogy véleményem szerint a koalíciós viszony partneri viszony kiépítését is feltételezi. Ennek a partnerviszonynak a kiépítésében elsősorban a legerősebb pártnak kell részt vennie, és fenntartania. Ez viszont nem volt meg az utóbbi időszakban. Azt kell mondanom, hogy a korábbi koalíció március vége óta nem ült le, hogy megbeszéljék Szabadka dolgait. Nyolc hónapon keresztül a polgármester nem tartott koalíciós megbeszéléseket. Akkor mi jeleztük, hogy változtatnunk kell ezen a felálláson, hiszen egyértelmű, hogy nem működik a rendszer. A DP nem volt nyitott arra, hogy meghallgassanak minket. Ezt a munkamódszert mi nem engedhetjük meg magunknak, így az új koalíciós partnerekkel már a napokban összeülünk, hiszen a költségvetés elfogadásáig, december végéig kemény munka vár ránk. Számos fontos döntést kell meghozni, így az elkövetkező egy hónapban 3-4 alkalommal is összeül majd a városi képviselő-testület.”

A hatalomváltás értelemszerűen nemcsak a Városi Tanács munkájában jár majd következményekkel, az új polgármester pedig a helyi közigazgatásban és a közvállalatokban akar azonnali és gyökeres változtatásokat. Ebben a törekvésében eltökélt – derül ki az interjújából – és úgy látja, nyugodtan számíthat a koalíciós partnerekre.

Az eredményekhez jó csapat is kell és ezzel kapcsolatosan Maglai Jenő elmondja: tudatában van annak, hogy  a városvezetés nem egyszemélyes munka. A külső szemlélők hajlamosak politikai-nemzeti gondokra összpontosítani, de ezek mellett sokkal nagyobb kihívás lesz számára a pénzügyek és a korábbi beruházások áttekintése, a városüzemeltetés működtetése és Szabadka fellendítése. Az új héttagú Városi Tanácsnak (a korábbi 11 fős volt), a polgármester mellett egy VMSZ-es tagja lesz, és hátra van még a polgármester tanácsadóinak, az ügyek szakértőinek a megválasztása, akiknek a most beiktatott városirányító megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít.

Nem részletezve az interjú Szabadka-specifikus, szervezéstechnikai kérdésekkel foglalkozó sajátosságait (ezek jelentősége viszont korábbi városirányítással elégedetlen, valamennyi helyi lakos számára nagyon fontos, sőt létérdek), inkább lássuk, milyen változást hozhat ez a személyi változás a város és vonzáskörzete magyarságának?

Arról, hogy mit nyertek és mit nyerhetnek Kosztolányi és Csáth Géza városában a magyarok azzal, hogy újra közülük került ki a város első embere, Maglai Jenő így vélekedik:

„Ezzel a változással, ami most megtörtént, a VMSZ pozíciói szabadkai szinten megerősödtek, és ezt nem lehet matematikailag lebontani, illetve azzal magyarázni, hogy a Városi Tanácsban kinek hány tagja van. Ennél sokkal fontosabb, hogy kinek hány vezetői pozícióban levő embere van, és ezek az emberek milyen kapacitásúak, illetve hogyan tudják a folyamatokat irányítani. A VMSZ-nek sokkal erőteljesebb szerepe lesz az elkövetkező időszakban. Egy 10 éves folyamat után, amikor a DP monopolhelyzetben volt, most egy teljesen más éra kezdődött a szabadkai politikai életben. Az SZHP-n kívül az SZSZP és a VMSZ, a VHDSZ, valamint a bunyevác kisebbség képviselői azok, akik a város irányításában meghatározó szerepet fognak játszani…

Nem azt kell nézni, hogy ki mit mond, hanem hogy mit cselekszik. Biztos vagyok benne, hogy a VMSZ és a magyar közösség helyi szinten az SZHP-ben sokkal jobb partnerre talált, mint a DP-ben, és az érdekérvényesítés sokkal magasabb szinten valósul meg, mint az elmúlt időszakban. A DP azt állította, hogy polgár- és Európa-orientált, ennek ellenére a Magyar Nemzeti Tanács a törvényben foglalt jogait évek óta nem tudja megvalósítani. Azt gondolom, hogy az SZHP-vel ezeket a jogokat könnyebben tudjuk majd érvényesíteni, hiszen az SZHP-nek nem érdeke, hogy konfrontálódjon a magyar közösséggel. Ők is most bizonyítani szeretnének Szabadkán, vagyis közösek ezen a téren az érdekeink. Ugyanakkor a politikai érdekek sem ütköznek, az SZHP nem konkurenciája a VMSZ-nek a választópolgárok körében.”

Megszólalt a szabadkai hatalomváltás ügyében a VMSZ elnöke Pásztor István is, akinek nyilatkozata már csak azért is felkeltette az országos sajtó figyelmét, mivel ő egyben a vajdasági parlament elnöke is, tartományi szinten valamint az önkormányzatokban pedig a VMSZ első számú partnere a Demokrata párt. Pásztor a szabadkai városvezetőség leváltásáról elmondta: fontosnak tartja, hogy több mint tíz év után a vajdasági magyar politika újra meghatározó pozícióhoz jutott Szabadka irányításában, mert ennek jelentősége túllép Szabadka város határain.

„Régóta működésképtelen a most leváltásra kerülő többség. Nem a VMSZ konfliktusáról van szó a Demokrata Párttal, hanem annak a tarthatatlan helyzetnek a kezeléséről, mely a város folyamatos hanyatlását eredményezte. A problémákkal nem akart foglalkozni senki, a létező többség a saját fennmaradásával foglalkozott. Nem egyszerű helyzetet vesz most át a VMSZ, mert elég komoly repedések vannak a szabadkai költségvetésben a működési költségek tekintetében is. Ettől azonban nem lehet elmenekülni, tudatosan vállaljuk a felelősséget annak reményében, hogy konszolidálva az állapotokat, belátható időn belül jobb legyen” – fogalmazott a pártelnök. Hozzátette azt is: „egy olyan többség jött most létre, amelyik senkit nem zár ki, ennek a többségnek a részei azok a legitim politikai szervezetek, melyek a horvátoknak, a bunyevácoknak, a szerbeknek és a magyaroknak a képviselői. Szabadkán többé nem fordulhat elő az, hogy egyesek kizárnak másokat”. Végül kijelentette: „a VMSZ és a DP között ezzel semmi sem változott meg – a magyarkanizsai, zentai, csókai, topolyai és más helyeken jól működő koalíciókat emiatt nem fenyegeti semmilyen veszély, ahogyan a tartományi parlamenti többséget sem”. Pásztor a Tanjug hírügynökségnek külön is interjút adott az ügyben, és kifejtette: „a szabadkai eset csak Szabadkához köthető” és annak semmilyen hatás a nincs a vajdasági hatalomra.

Kárpátalján magyar-román összefogással jöhet létre újra az ún. „magyar” választókerület

Megszólalt a héten Gajdos István a kijevi parlament egyetlen magyar képviselője és a Tiszanews portálnak nyilatkozva elmondta: „magyar” választókörzetet hozhatnak létre Kárpátalján.

A kijevi parlament, Verhovna Rada egyetlen magyar képviselője, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke Gajdos István kapcsán már korábban elmondtuk, hogy a több mint másfészázezres kárpátaljai magyar közösség egyetlen, legitim módon megválasztott országgyűlési képviselője az „anyaország” hatalmi tényezői számára „persona non gratának” számít. Gajdos szervezete kényszerűségből tudomásul vett ugyan, de annak elnöke viszont már nem szívesen látott egy MÁÉRT-értekezleten, és nincs ez másképpen a hétköznapi kapcsolattartás szintjén sem: a határokon átívelő nemzetegyesítésben Kárpátalján is megkülönböztet a Nemzetpolitikai államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. is „jó” meg „kevésbé jó” magyarokat. Az UMDSZ-t pedig és főleg annak vezetőjét mondvacsinált okokra hivatkozva 2010 óta a magyar kormánypártok nem tekintik partnernek, a magyarországi hatalombaráti sajtóban pedig Gajdosról meg az általa vezetett szervezetről pozitív dolgot megjelentetni, mert az Fidesz-berkekben valóságos istenkáromlással érne fel, felettébb kockázatos próbálkozás lenne. Nem is nagyon került sor eddig ilyen „kisiklásra”. Az ok pusztán a személyes kapcsolatok, régi barátságok mentén kormányzati rangra emelt nemzetpolitikai csőlátás, azaz a Fidesz csak a Kovács Miklósék által irányított Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget tekinti partnerének a Felső-Tisza meg az Ung, a Latorca és Vérke mentén, márpedig az UMDSZ a Kárpátalján egyre inkább teret vesztő KMKSZ politikai ellenlábasa.

Ilyen előzmények ismeretében meglepetésként hatott az, hogy november harmadik hetében olyan, eddig „Gajdosról vagy rosszat, vagy semmit” szerkesztői iránymutatásra gondosan figyelő lapoknál „üzemzavar” következett be és megtörtént a csoda. A Magyar Hírlap online kiadásában egy mosolygó Gajdos-fotó társaságában arról értesülhettünk minap, hogy Magyar választókörzet lehet Kárpátalján és horribile dictu, ez a cikk szerint, mintha a Kövér László és Németh Zsolt által csak nemzetbiztonsági kockázati tényezőként aposztrofált UMDSZ elnök érdeme lenne. (Az időről-időre hangoztatott igaztalan vád ellen hiába tiltakozott Gajdos és fordult bírósághoz is, a magyar parlamenti mentelmi jog mindig kapóra jön a sárdobálóknak)

Hasonlóképpen a Magyar Nemzet is üzenetértékű pozitív fejleményt adott a tudtunkra már a cikke címében (Gesztusértékű lépés a magyarok irányába) a hírforrás pedig, és így a méltatott is, szintén a Verhovna Rada egyetlen magyar törvényhozója. Persze nemcsak e két orgánum tartotta fontosnak megosztani az olvasóival a Kijevből származó kedvező kezdeményezésről szóló MTI-közleményt, hanem mások is– ezúttal a Kárpátoktól le az Aldunáig szó szerint így is  értendő.

Miről is van valójában szó?

Kárpátalján ismét létrejöhet a magyar többségű választókerület, miután a Legfelső Tanács az alkotmányosnál is nagyobb többséggel úgy módosította a parlamenti képviselők megválasztásáról szóló törvényt, hogy a választókörzetek határainak megállapításakor figyelembe kelljen venni az egy tömbben élő kisebbségek által lakott településeket, régiókat.

Az Ukrajnában élő kisebbségek, így a magyarság szempontjából nagyon fontos döntést előkészítő javaslatot korábban Olekszandr Jefremov, a Régiók Pártjának frakcióvezetője nyújtotta be, annak köszönhetően, hogy a változtatásokat Gajdos István, az UMDSZ elnöke, illetve mellette a többi nemzetiséget képviselő honatya is szorgalmazta.

Nemrég a Kárpátaljai magyar hírportál, a TiszaNews a Magyar választókerület: Kovács Miklós megvágta, Gajdos István gyógyítja bemutatta az előzményeket. Ebből kiderült, Kijev Gajdos és a kárpátaljai román közösség képviselőjének, Ion Popescunak (mindketten a kormánypárt listáján kerültek be az ukrán parlamentbe) közös fellépése nyomán hajlandónak mutatkozott az 1990-es törvényi szabályozáshoz való visszatérésre, amikor olyan választókerületek voltak, amelyek összefogták a magyarok, a románok, a krími tatárok és más kisebbségek által lakott településeket. Így jutott képviselői mandátumhoz 1994-ben az UMDSZ akkori elnöke Tóth Mihály, 1998-ban pedig Kovács Miklós KMKSZ-elnök. Csakhogy éppen a KMKSZ vezetőjének képviselősége idején módosítottak a választási törvényen, méghozzá a magyarokat és a többi ukrajnai kisebbséget hátrányosan érintő módon: „Kivették belőle a lényeget: már nem volt kötelező, hogy a nemzetiségek által lakott területeknek választókerületet kell alkotniuk. És a Legfelső Tanács jegyzőkönyve szerint ezt maga Kovács Miklós is megszavazta…” – írta meg a TiszaNews.

Most ugyanez az internetes lap interjút készített Gajdossal, aki elmondta: aznap, amikor – mint láttuk – Vajdaságból is végre, a magyarság szempontjából örvendetes hírekről számolhatott be a sajtó, Ukrajnában is történt egy, az ott élő honfitársaink számára ígéretesnek számító fordulat: megteremtették az esélyét annak, hogy „magyar” választókörzet lehessen újra Kárpátalján!

A kijevi Legfelsőbb Tanács ülését követő villáminterjújában az UMDSZ elnök beszámolt arról, hogy „a kommunisták kivételével gyakorlatilag minden parlamenti párt támogatta a választójogi törvény módosítását. Ennek eredménye a 365 „igen” voks a végszavazás során” – majd fontosnak vélte hangsúlyozni, hogy az eredmény közös siker a román kollégával: ”Csak megjegyezném, hogy figyelembe vették azt a javaslatot is, amit Ion Popescuval, az ukrajnai román közösség vezetőjével én is tettem”.

Pozitívan értékelve az UMDSZ-szel szövetségben lévő Viktor Janukovics államfő vezette új hatalom törekvését, hogy a választójogi törvény módosításával kedvezzen a kisebbségeknek, így a magyarságnak is, és ez a szándék találkozik a csaknem teljes ukrán politikai elit egyetértésével, Gajdos részletes ismerteti az oly régóta várt jogszabály-módosítás lényegét:

„A változtatások közül a 18. cikkelyt emelném ki. Ennek új szövege szerint egy választókörzetbe kell tartozniuk azon közigazgatási egységeknek, amelyek területén egy tömbben élnek a nemzeti kisebbségek képviselői, illetve amelyek határosak egymással. Nagyon fontos momentum, hogy abban az esetben, ha az egymással határos adminisztratív-territoriális egységekben az adott nemzeti kisebbséghez tartozó szavazópolgárok száma magasabb, mint amennyi egy választókörzet kialakításához szükséges, akkor a körzeteket úgy kell kialakítani, hogy egyikükben az ezen kisebbséghez tartozó választók, esetünkben a magyarok legyenek többségben a választópolgárok között. A törvénymódosítás révén tehát „magyar” körzetet hozhatnak létre Kárpátalján!”

Mindehhez csupán annyit tennénk hozzá, hogy a villáminterjúban még nem eshetett szó egy, szintén aznapi, a választójogi törvénymódosításhoz kapcsolódó másik, szintén kisebbségbarát fordulatról. Erről utóbb Tóth Mihály az UMDSZ tiszteletbeli elnöke számolt be a Kárpáti Igaz Szónak: a törvénymódosítás egy másik passzusa a nyelvhasználattal is foglakozik, és tételesen kimondja, hogy a választás folyamatában mindvégig a nyelvtörvény előírásai az irányadóak.

Ezek után már csak az államfőn múlik, hogy el lehet-e végképp felejteni azt a fenti térképen látható, a kárpátaljai magyarok jogos felháborodását kiváltó választási körzethatárokat, amellyel három részre szabdalták szét a korábbi magyar többségű választókörzetet egyetlen cél érdekében: ne lehessen saját jogon magyar képviselőt küldeni a 450 fős ukrán törvényhozásba.

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X