Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (június 22-28.)

Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (június 22-28.)


-A A+

A városligeti Vajdahunyad várában Hun–Magyar Múzeum, a pécsi Megyeházában Magyar Eredet Múzeum, monumentális Attila emlékmű, stb., stb., stb. – Gigantikus tervekkel állt elő az eddig láthatatlan Magyarságkutató Intézet.

Megszólalt a héten a hvg.hu-ban Gergely Zsófia és a Káslerék milliárdos javaslata: 2 új múzeum és 650 ezres bér a magyarságkutatóknak, illetve a Monumentális Attila-emlékmű felállítását javasolják Káslerék című cikkeiben bemutatta azt a friss kormányelőterjesztést, mely a Magyarságkutató Intézet jövőbeni működéséhez szükséges támogatásokat összegzi. Miközben az eddig is gazdagon kistafírozott intézet eddigi működésről egy, június 2-6. közötti, hét székelyföldi város szállodáiban megtartott tudományos és ismeretterjesztő előadás-sorozaton kívül, melynek célja az volt, hogy azok hallgatósága majd „tudományos előadásokkal hangolódhat a pünkösdi búcsúra”, jóformán semmit se tudni, – a titkos előterjesztés elképesztő pénzbeli és más természetű elvárásokat fogalmaz meg a kormány felé. További forint milliárdokat kér a működtetésére, kiemelten reprezentatív épületeket óhajt megszerezni, de „helyenként hajmeresztő missziókat vázol fel, így 3-30 éves korig formálnák a nemzeti tudatot, ’minden eszköz’, így akár vloggerek bevetésével.”

Aligha róható fel nekünk, ha már most leszögezzük: sajnos semmilyen kézzelfogható információval nem rendelkezünk arról, hogy kik és hányan hallgatták meg június 2 és június 6 között azokat a tudományos és ismereterjesztő előadásokat, melyeket az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Magyarságkutató Intézet (MKI) által szervezett meg a csíkszeredai Hunguest Hotel Fenyőben, a székelyudvarhelyi Hotel Küküllőben, a sepsiszentgyörgyi Hotel Sugásban, a kézdivásárhelyi Hotel Atriumban, a tusnádfürdői Hotel Ciucaş-ban, a marosvásárhelyi Hotel Concordiában és a gyergyószentmiklósi Lázár panzióban. A lapok és hírportálok, két országban is, csak beharangozták a 100 előadásból álló programsorozatot, de – legnagyobb sajnálatunkra – a rendezvényeken történtekről, a prezentációk fogadtatásáról, a vélhetően tömegméretű hallgatóságra gyakorolt, minden bizonnyal frenetikus hatásáról már elfeledkeztek tudósítani.

Így azt sem tudhattuk meg, hogy az MKI díszes programfüzete szerint a mind-mind három csillagos besorolású székelyföldi szállodákban elhangzott prelekciók mennyiben szolgálták e magyarságtudat-erősítő és magyarságtudat-fejlesztő roadshow eredeti célját, melyet az említett színes tájékoztató kiadvány, s ennek nyomán a Székelyhon is így sommázott: Tudományos előadásokkal hangolódhatunk a pünkösdi búcsúra.”

Bevalljuk: végtelenül elszomorít bennünket, hogy elmaradtak ezek a nagyon remélt helyszíni beszámolók. Mert tényleg kíváncsiak lettünk volna, hogy olyan előadások, mint A honfoglalás kori jelképes koponyalékelés (Buzár Ágota), Csinszka élete és művészete (Raffay Andrea), Titkosszolgálatok a Kádár-rendszerben (Borvendég Zsuzsanna), Avar és honfoglalás kori vasművesség. Eredet, kapcsolat, rekonstrukció (Galina Zsolt) vagy Erdély 1918-1920 (Raffay Ernő) – vajon mennyiben segítették elő a magyarságtudományra szomjúhozó szállodai hallhatóságoknak a csíksomlyói búcsúra történő ráhangolódást.

Rögtön magunk elé is képzeltünk egy nagyon is életszerű jelenetet és feltettük magunkban az önként adódó kérdést: vajon az a gyergyói ingadozó székelymagyar, aki eredetileg még vacillált, hogy elzarándokoljon-e a somlyói hegyre vagy tartva az előző szombati égi áldás megismétlődésétől, úgy gondolta, jobb lesz neki a Duna tévében végigkövetni Pál József Csaba temesvári megyéspüspök atya homiliáját, mire is gondolhatott, ha elment a Lázár panzióba okulni pesti tudós emberfőktől? Meggyőződésünk, hogy rögvest elszégyellte magát, hogy kényelmi okok miatt eleddig dilemmázott. A bensőjét emésztő tusakodásnak egyszeriben vége szakadt és megtudva azt, hogy milyen volt hajdani elődeinknél a jelképes koponyalékelés, vagy értesülve arról, ha „Csinszka személyét az emberi lélek szemszögéből vizsgálják, egész más lesz a róla kialakított, eddigi, a hímsoviniszták által mesterségesen eltorzított portré, illetve tudomást szerezve Biszku Béla legényeinek alávaló mesterkedéseiről, üstöllést ráhangolódott az ünnepi búcsús szentmisén való részvételre. És nem is habozott időben útra kelni Csíkország felé.

Így aztán, egyéb híradások hiányában maradtunk az egyedüli, Kásler miniszter úrtól származó, „hiteles információval” és csak annyit tudtunk meg, hogy a Raffay-házaspár és többi Budapestről jött magyarságkutató vérbeli sztahanovistának bizonyult Székelyhonban az öt nap során. Hiszen az eredeti tervet imponálóan túl is teljesítették, egész pontosan 144 százalékban. Elvégre Magyar Nemzet Kásler Miklós: Az idei csíksomlyói búcsú eltér a korábbiaktól cikkében ott állt feketén-fehéren az elégedett miniszter csíkszeredai nyilatkozata: Székelyföldön a pápalátogatást követő héten „a Magyarságkutató Intézet 144 történelmi előadást tartott történelmi, néprajzi, kulturális témakörökben.”

A január óta immár főigazgató vezetésével működő és a nemzettudatot székelyföldi háromcsillagos szállodákban ápoló és erősítő turnéját kivéve, semmilyen más, érdemi vagy akár érdemtelen tevékenységet fel nem mutató kvázi-fantomintézményről, a Magyarságkutató Intézetről rovatunkban az év elején már cikkeztünk – bevalljuk, nem túl lelkesen. Akkor egy HVG-s tényfeltáró írást szemlézve, kellett elmondanunk fenntartásainkat, így azt, hogy „új magyar eredetmese készül százmilliókból”, és az a Horváth-Lugossy Gábor jogász, akit Kásler Miklós azért nevezett ki az MKI élére, hogy „a legmagasabb szintű tudományos igényességgel szintetizálja az eredményeket” teljesen ismeretlen volt történészek, régészek, archeogenetikusok, nyelvészek, néprajzosok, antropológusok és más, az őstörténetünk számára nélkülözhetetlen tudományágak szakértői számára.

Ahol őt ismerték, az a közeg, ahol ő addig járatos volt, egy egészen másik világot jelenített meg, mint a tudományét. Ugyanis nevezett úr év eleji „kenyérbe esése” előtt a Központi Statisztikai Hivatalban volt műszaki és üzemeltetési osztályvezető, korábban pedig egy társasházakat kezelő cég tulajdonosaként volt ismeretes, főleg házmesteri, pontosabban közös képviselői körökben. Ott pedig egy közeli barátja, az a bizonyos Szakács Árpád is dolgozott, aki újabban kulturális bozótharcos, ügyeletes megmondóember és a pannóniai gondosan ellenőrzött és központosított sajtóirányítás egyik kulcsfigurájaként ismeretes.

Fél évvel ezelőtt a HVG szerzője, információk hiányában csak találgathatott: „Elképzelhető, hogy az MKI is ilyen pénzfaló, alvó intézet lesz, ahol melegedhetnek az akadémiáról kiszorultak, és felnőhet egy új tudományos réteg, amelynél a szakmai etikát alapértelmezetten felülírja a kormányhűség. Nagy kérdés, hogy a 101 fősre tervezett intézményt kikkel töltik fel.” Ezt most felidézve, próbáljuk, de nem nagyon tudjuk elhessegetni magunktól a legfrissebb Stefano Bottoni interjúból a historikusnak egyik ütős közlését: Egy kollégámnak korábban azt mondta egyszer Orbán: tíz évünk van, hogy kineveljünk egy teljesen új történész nemzedéket”.

Fentebb, a „magyarságtudat-ápolás luxuskivitelben”-hungarikum okán arról szóltunk, hogy leszámítva a június elején tett székelyföldi vendégszereplést, az MKI gyakorlatilag eddig soha semmi életjelet nem mutatott. Annyiban viszont tévedtünk az elmarasztalásukkal, – s erről nem mi tehetünk – hogy gondosan titkolták ugyan, de egy véletlennek köszönhetően a napokban csak kiszivárgott: az MKI-ban valójában hónapok óta gőzerővel folyt az intenzív munka.

No, nem a magyarságkutatás, ami hivatása lenne ennek a műintézménynek, hanem egy elképesztően hajmeresztő missziókat is felsoroló ötletelés, mely végül egy titkos Emmi kezdeményezte kormányelőterjesztésben öltött testet. Ebben a dokumentumban pedig a már most is gazdagon kistafírozott láthatatlan működésű kormányzati háttérintézmény vezetője a valóságtól teljesen elrugaszkodva, meghökkentő pénzbeli és más természetű elvárásokat fogalmazott meg az Orbán-kabinet felé. Mit ne mondjunk, nagyon vastagon fogott a tolla a központi költségvetés irányába, de nemcsak e téren volt szerénytelen.

Így további forint milliárdokat kért az MKI saját működtetésére, olyan bérekkel, melyekről az elismert tudományos kutatók álmodni se mernek. Aztán kiemelten reprezentatív épületeket óhajtott megszerezni saját székháznak („úgy tervezték, hogy egy „méltó és impozáns épületben” fog működni az intézet” – emlegetik fel az anyagban”) és a két kialakításra kerülő tervezett múzeumnak, a budapesti Városliget koronaékszerének számító Vajdahunyad várában, illetve a pécsi Megyeházban. Előbbiben a Magyar Mezőgazdasági Múzeum székel 1907 júniusa óta, utóbbi pedig a Baranya Megyei Önkormányzatnak ad ma otthont

Viszont ezek a „technikai apróságok” egy olyan elszánt legfőbb „hivatásos magyarságkutató” számára, mint Horváth-Lugossy Gábor, aki megalkotta a kormányelőterjesztést nem képezhetnek akadályt. Elvégre beláthatja a kormány, vélte a főigazgató úr, hogy a tervezett Hun–Magyar Múzeum előbbre való, mint a Darányi Ignác által alapított, Európa szerte egyedülálló Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár. Arról nem is szólva, hogy egy megyei önkormányzat is ráébredhetne: hazafias kötelessége a hurcolkodás, ha az a megtiszteltetés éri, hogy átadhatja székhelyének jelentős részét a Magyar Eredet Múzeumának. Horváth-Lugossy ezt valóban így gondolja, s ebben messzemenően támogatja őt Kásler miniszter.

Ezek mellett az MKI monumentális Attila emlékművet kíván állítatni, de ezzel koránt sincs vége az óhajlistájának. Szorgalmazza továbbá egy hagyományőrző-sportközpont megépítését, egy új fesztivál megszervezését, egy angol–magyar nyelvű szakfolyóirat elindítását. Aztán tervezi olyan tudásközpont létrehozását, „amely nemcsak a saját kutatási eredményeiket tartalmazná, hanem a tőlük független, hazai és nemzetközi tudásanyagot is.” Ezenkívül pedig a „Kárpát-medencei magyarság eredetére fókuszáló oktatási- és kutatási programokat indítanának és támogatnának, és utánpótlás-képzést is terveznek, hozzá tartozó ösztöndíjprogrammal”, mert „célul tűzték ki, hogy „hozzájáruljanak egy olyan új tudományos generáció kialakulásához, amely korszerű, saját tudományos narratívát fogalmaz meg”.

A merészet álmodó azt is kiagyalta, ha már lúd, legyen kövér alapon, hogy az „érintett intézményekkel” együttműködési programokat dolgoznak majd ki, illetve „kettős irányú pályázati rendszert is működtetnének.” Ennek megfelelően „egyrészt önállóan is kiírnának a céljaikhoz illő pályázatokat a kormány által biztosított forrásokból, ezeknek kiírási rendszerén és finanszírozásán már dolgoznak az Emmivel. Másrészt maguk is próbálnának hazai és nemzetközi forrásokat szerezni a kutatásaikhoz, hangsúlyos szerepet szánva a 2014–2020-as időszakban az EU-tól még lehívható forrásoknak, illetve más, közvetlen támogatású uniós forrásoknak.”

Mindezekről és más egyebekről egy, június 14-én készült titkos kormányelőterjesztés alapján számolt be néhány napja a hvg.hu munkatársa, Gergely Zsófia, azt követően, hogy a portál birtokába került a Kásler Miklós Emmi miniszter és Latorcai János miniszterelnökségi államtitkár által már támogatólag aláírt dokumentum.

A hétfőn és kedden közreadott kétrészes cikk, melyek közül az elsőnek a címe Káslerék milliárdos javaslata: 2 új múzeum és 650 ezres bér a magyarságkutatóknak, a másodiké pedig Monumentális Attila-emlékmű felállítását javasolják Káslerék a kormány asztalára letett dokumentumot részletekre kiterjedően ismertetve alaposan kivesézi a Magyarságkutató Intézet többletigényeit. Előbbi „Kásler miniszterék grandiózus, de rengeteg közpénzt igénylő terveiről, valamint tudatformáló célkitűzéseikről” szól, utóbbi pedig arról, hogy „hogyan épül fel, és mi zajlik az Orbán-kormány által felfújt nemzeti vonalhoz passzoló, speciális kutatóközpontban – ami az MTA elleni hadjárat idején többszörösen tanulságos.”

Terjedelmi korlátaink miatt csak a nagylélegzetű írás néhány felettébb tanulságos részletére fókuszálnánk, főleg az első cikkben foglaltak alapján. Annál is inkább eszerint járnánk el, hisz az előbbiekben már szóltunk az MKI által szorgalmazott „méltó székház”-igényről, a grandiózus múzeumalapítási és emlékmű-állítási tervekről, egyéb a tudományszervezésben vindikált szerepvállalási elvárásokról.

Mindenekelőtt jöjjön a felvezető, mely tömören összegzi a tényállást:

„Egy szellemileg, kulturálisan egészséges, múltját ismerő, jövőjét igenlő, megmaradni akaró magyar nemzet építéséhez alapvetően hozzájárul” a Magyarságkutató Intézet tudományos tevékenysége – így összegzi az új, januárban felállított intézet jelentőségét az a birtokunkba került, még titkos előterjesztés, amit Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter terjeszt a kormány elé. Méghozzá egyértelmű céllal magasztalják ennyire a tárcavezető szívügyeként ismert magyarságkutatót: még több pénzt, 2021-től minden évben 1,77 milliárd forintot kérnek az intézet munkájához, de terveik szerint két új múzeumot is létrehoznának több mint 4,5 milliárd forintból.”

A hvg.hu által megszerzett javaslatról, melyet Horváth-Lugossy jegyzett és Kásler miniszter vitt a kormány elé, ma még nem tudható, hogy mikor dönt róla az Orbán-kabinet. Az viszont már kiderült, valamennyi tárcánál már megköröztették és a miniszterek többsége egyet is értett az abban foglaltakkal. Aggályokat, sőt konkrét fenntartásokat csak a költségvetés felett őrködő Pénzügyminisztérium, az agrárminiszter és a nemzeti vagyon kezelését ellátó miniszter asszony fogalmazott meg, ami az anyagiakban megnyilvánuló, illetve állami ingatlanok megszerzésére irányuló MKI mohóságot látva, cseppet sem meglepő. Utóbbi két tárcavezetőnél érthető módon a városligeti Vajdahunyad vár és a pécsi Megyeháza átalakítási terve „verte ki a biztosítékot”, Varga Mihály számára pedig mindenekelőtt a 650 ezer forintos munkabérek követelése tűnt elfogadhatatlannak, főleg, hogy ezt 101 főre kéri a Kásler-féle előterjesztés. A megszerzett anyagból viszont az is kiderül, hiába a rábízott javakkal felelősen sáfárkodó három tárcavezető határozott ellenállása, az Emmi kitart a követelései indokoltsága mellett.

Az már tényleg a sors fintora, hogy a semmilyen szakmai teljesítménnyel eleddig elő nem rukkoló MKI a megnövekedett anyagi igények alátámasztására a Szász Jenő féle Nemzetstratégiai Kutatóintézettel példálózik. Ennek olvasata csak egy lehet a külső szemlélő számára: ha másoknak a zabhegyezésért jár évi 1,2 milliárd magyar forint, akkor, – így az MKI –, mi ezt meg tudjuk tenni évi 230 millióval kevesebbért is, azaz 1,77 milliárdért.

Ne habozzunk kimondani, hogy ez esetben a Kásler támogatta álláspont picit igazságtalan, egy tekintetben biztosan. Hiszen míg a Szász-féle műintézmény honlapján a kapcsolat menüpontnál legalább ott a 06 1 7952173-as telefonszám, a másik kvázi fantomintézménynek weboldalán még egy telefonos elérhetőség sincsen. Nem véletlenül jegyzi meg Gergely Zsófia: „Így az, aki el akarja érni a közpénzből működő intézetet, ezek szerint menjen el az I. kerületi Úri utca 54–56.-ba!”

Persze nincs ott egyéb fontos, közérdekű adatokat, így üvegzseb-információkat vagy a munkatársak, vezetők nevét tartalmazó információ se. Viszont van ezek helyett a nyitólapon egy Prohászka Ottokár idézet. Istennek hála, a XX. századi magyar történelem egyik legvitatottabb személyiségének, a numerus clausust ’918 után következetesen és sikerrel követelő Prohászkának a „gazdag” életművéből nem egy antiszemita bölcsesség ihlette meg a holnapkészítőket, hanem a következő, mosolygerjesztő dagályos mondat: „Kelet hatalma a mi domború mellkasunkon tört meg, Nyugat civilizációja széles hátunk mögött indult virágzásnak.”

Prohászka mellett úgy tűnik a kormányelőterjesztés szerzőjére hatást gyakorolt az egykori székesfehérvári püspök, veszprémi kollégája, a Horthy-kor emblematikus ifjúságnevelője, Tóth Tihamér is. Mintha a Levelek diákjaimhoz köteteinek sajátos atmoszférája köszönne vissza az „egészséges gondolkodás” kialakítását szorgalmazó anyag indoklásából. Aki az alábbiakat írásban rögzítette, annak könyvespolcán vélhetően fellelhető A művelt ifjú és A jellemes ifjú, de talán A tiszta férfiúság meg a kétkötetes opus, Az intelligencia lelki gondozása is.

„A javaslatban azonban kitartóan bizonygatják: a kormánynak további forrásokat kell biztosítani az ’igen széles körű’ munkát végző intézetnek, hogy az ’teljes hatékonysággal’ képes legyen megvalósítani célkitűzéseit. Márpedig ezeket gigantikus horderejűnek állítják be, szerintük a magyarságkutató ’mindezidáig példátlan lehetőséget teremtett a magyarság és a Kárpát-medence múltjának feltárására’, ’a nemzettudat és az önazonosság’ alakítására, a felnövekvő generációk nevelésére.

Az Emmi-javaslat 3 pontban, a következőképpen határozza meg a magyarságkutató alapcéljait:

1. ’A tiszta tudomány alkalmazásával olyan eredményeket közzétenni, amelyek alkalmasak arra, hogy a fiatal generációk esetében – a 3–30 éves korosztályban – egy egészséges gondolkodás alakuljon ki’. Ezzel lehet ugyanis tudományosan megalapozni ’a nemzeti identitás és emlékezet formálását’.

2. ’Kitölteni a magyar tudományos közéletben meglévő hiányokat’, lefolytatni a még meg nem valósult, de a magyarság történetének megismerése szempontjából fontos kutatásokat – írják. Erről óhatatlan beugrik, hogyan kerekedett tavaly átpolitizált eredetvita abból, hogy Orbán Viktor tavalyi kirgizisztáni látogatásán meglepetésszerűen bemondta, hogy az Attila kései leszármazottainak tekinthető magyarok nyelve a türk nyelvekkel áll rokonságban.

3. Végül ’meg kell szüntetni a nemzetközi lemaradást, helyreilleszteni’ a magyar történelem nemzetközi megítélését és ismertségét. Ugyanis állításuk szerint problémát jelent, hogy ’az amerikai, brazil, angol, spanyol, orosz, kínai, svéd stb. fiatal generációk kutatói, egyetemi hallgatói’ kis számban találnak angol nyelvű leírásokat, könyveket ’a Kárpát-medence, Románia, Szlovákia vagy Magyarország történetéről”.

Mint már jeleztük, a hallatlanul terjedelmes hvg.hu-s kormányelőterjeszés- prezentáció egészének ismertetésére objektív okok miatt sajnos nem vállalkozhatunk. Viszont annak a két alfejezetnek az ideillesztését, melyből kiderül, hogy az MKI, ha megkapja a kormánytól mindazt, amire most igényt formált, biztosan a magyar nemzetpolitika „zászlóshajója” lesz az elkövetkezendőkben, továbbá az is, hogyan képzeli el a magyar ifjúság útbaigazítását a históriánkhoz való kötődéséhez és ragaszkodásához,

Íme, ez a két részlet:  

„Zászlóshajó lesznek: ezer év Szent Istvántól az Orbán-kormányig

Ezer évet átívelő hasonlattal támasztják alá az intézet létrehozásának szimbolikus jelentését, hiszen:

  • 1018-ban Szent István király Székesfehérvárt tette meg fővárossá, elkezdte az ország első bazilikájának építését, területeket foglalt vissza a szlávoktól – sorolják, vagyis „a magyar történelemben ezer évvel ezelőtt is jelentős bel- és külpolitikai események zajlottak”.
  • 2018-ban pedig a láthatjuk az Orbán-kormány „elismert belföldi és nemzetközi erőfeszítéseit”, ami mellett „még nagyobb figyelmet fordított a történelmünk megismerésének előmozdítására, a magyar identitás megerősítésére” – márpedig ennek végrehajtásában a Magyarságkutató Intézet „zászlóshajó lesz”.

Vloggereket is bevetnének az „egészséges patriotizmusért”

A megszerzett előterjesztés szerint a magyarságkutató szellemiségének egyik alkotóeleme az ’egészséges patriotizmus’, így alapvető feladatuk a tájékoztatás és az ’élő szemléletformálás’. ’Egyik alapküldetésük a fiatal generáció irányítása a magyar történelem szeretete felé, a magyar önazonosság, a magyar identitás erősítése érdekében’ – írják.

Ennek érdekében ’minden eszközzel élnünk kell’.

Ezért az intézet ’minden kommunikációs eszközt birtokolni fog, használ, a nyomtatott könyveken, újságokon keresztül a YouTube vlogger csatornákig”.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X