Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (március 8-14.)


-A A+

Új Szó: „Még a liberálisabb szlovák elnökjelöltek is többnyire megelégszenek a kisebbségi jogok jelenlegi állapotával, legfeljebb a kettős állampolgárság feltételeit enyhítenék”.

Megszólalt a héten a pozsonyi Új Szóban Czímer Gábor és az Elnökválasztás: Langyos kisebbségpolitika címmel megjelentetett cikkében arról számolt be, hogy megválasztásuk esetén mire számíthatnak magyar ügyekben a felvidéki nemzettársaink, a ma két legesélyesebbnek tűnő szlovák köztársasági elnök aspiráns, Zuzana Čaputova és Maroš Šefĉoviĉ, illetve a közvéleménykutatások szerint a tőlük messze lemaradó, de még versenyben levő Bugár Béla részéről. Ezért Czímer konkrét kérdésekkel kereste meg a három politikust. A kapott válaszok alapján kockázat nélkül megjósolható: most szombaton aligha fognak tolongani a magyar választópolgárok a szlovákiai szavazóhelyiségekben.

„A választások fontosak, a demokrácia alapját képezik, hiszen saját magunk szólhatunk bele abba, kit szeretnénk az ország élén látni! Miközben választunk, a jelöltek mellett értékekre is szavazunk. Szeretnénk valakivel azonosulni, miközben a jelenlegi szlovákiai politikai környezetben ez egyre nehezebb.

A felvidéki magyarságnak fájdalmas tapasztalatai vannak a szlovákiai közállapotokkal és a demokráciával. A szlovákok és magyarok választási részvétele közti szakadék, a passzivitás, a közügyekbe való csendes beletörődés mértéke folyamatosan növekszik és könnyen meg lehet érteni, miért. Nincs szavahihető jelölt, kevesekről lehet feltételezni, hogy a javunkat akarják. Egyesek tudomást sem vennének a magyar közösségről, mások pedig egyik napról a másikra változtatják meg nézeteiket és elveiket. A távolmaradás mégsem megoldás, hiszen aki nem szavaz, s így nem szeretné, hogy képviseljék, azt nem is fogják képviselni!

A választás nem csak arra jó, hogy megvonjuk a bizalmunkat attól, aki arra nem érdemes, hanem arról is szól, hogy valakiben meglássuk az értéket, később pedig ezért a bizalomért cserébe folyamatosan számon kérhessük. A csendes tiltakozás nem megoldás. Ennek tudatában hozzuk meg felelősségteljes döntésünket, s menjünk el szavazni!”

A felvidéki magyar civil szervezetek egyeztető fóruma a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala március 13-án felhívásnak tűnő állásfoglalást adott ki a szombaton esedékes államfőválasztással kapcsolatosan – ebből a nyilatkozatból idéztünk fentebb terjedelmesebben. Az elnökválasztás társadalmunk tükörképe címmel publikált dokumentumot megismerve óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés: vajon érdemes volt-e egyáltalán megszólalni ennek a tízedik születésnapját nemrég ünneplő, politikai pártoktól független kulturális szakmai, önkormányzati, állami és civil szervezeteket, illetve intézményeket tömörítő önszerveződésnek, ha csak egy ilyen ellentmondásos nyilatkozatra futotta az erejükből. Mert ember legyen a talpán a Felvidéken élő honfitársaink közül bárki, úgy Dévénytől Kassáig, aki azok után, hogy szerdán azt olvassa, miszerint „Nincs szavahihető jelölt, kevesekről lehet feltételezni, hogy a javunkat akarják.” – három nappal később, megszívlelve a közlemény fináléjában foglaltakat, mégis feladatának érzi a voksoláson való részvételt.

Nem véletlenül tartotta fontosnak rögzíteni e közlemény közreadása után az egyik legnépszerűbb felvidéki magyar hírportál cikke a következőket : „Öt éve, amikor Bárdos Gyula az MKP (és a Szlovákiai Magyarok kerekasztalának) jelöltjeként mérettette meg magát, a civil szféra egyöntetűen vallotta, hogy szükség volt egy magyar jelölt indítására, főleg azért, hogy „a politikailag szétszaggatott magyarságban egyetértés alakuljon ki”, illetve, hogy a magyar témák napirendre kerüljenek. Hiába volt azonban magyar jelölt és a Bárdos Gyula kampányában az „ingyen és bérmentve” szerepet vállaló civilek támogatása, a szlovákiai magyarok voksolási kedve ettől a lehetőségtől sem jött meg, részvételük a szavazáson még az országos átlagnál is alacsonyabb volt.”

Nemrég e helyen részletekre terjedően is bemutattuk, hogy az idei szlovákiai köztársaságielnök-választáson eredetileg két magyar jelölt is indult, Bugár Béla, a Híd elnöke és Menyhárt József, MKP elnök. Szóltunk arról is, hogy Menyhárt utóbb visszalépett a korábban legesélyesebbnek tűnő ellenzéki jelölt, Robert Mistrík javára. Egy nappal az MKP elnök visszalépése után már okafogyottá is lett ez a „stratégiai döntés”, mivel Mistrík is „bedobta a törülközőt” azért, hogy a szintén függetlenként induló Zuzana Čaputovát támogassa. Ezek után a felvidéki magyar párt már nem javasolt néven nevezett jelöltet a híveinek, hanem megelégedett „egy se nem hal, se nem hús”-jellegű útmutatással. Egy pártközlemény ugyanis arra bíztatta a felvidéki magyarokat, hogy „olyan jelöltet támogassanak szavazatukkal, aki nem a jelenlegi kormánypártokat, illetve a szélsőséges nézeteket képviseli”. A könnyebb érthetőség kedvéért nevezzük nevén a dolgot: a „szalonképes” szlovák jelöltek közül bárkit, de Bugár Bélát semmiképp.

Most pedig a kampány véghajrájában itt ez a „senki se érdemli meg a bizalmunkat, de mégis voksoljunk valakire, akiben esetleg meglátjuk az értéket”-furcsa állásfoglalás, amivel az igen tisztelt kerekasztalos civil érdekvédők és érdekegyeztetők állítólag mozgósítani is szándékoznak. Mi tagadás, ezek után nem irigyeljük a felvidéki magyar választópolgárokat, s aligha kockáztatunk nagyot azt állítva: minden bizonnyal az ő részvételi arányuk a nem túlságosan meggyőző öt évvel ezelőttit se fogja elérni ezúttal. Hacsak nem hallgatnak arra az országosan ismert regionális Csemadok vezetőre, aki szintén állást foglalt minap, de nem olyan tesze-tosza módon, mint a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Koordinációs Bizottsága. Hanem egyértelműen.

Ő a Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke, Petheő Attila, akiről korábban megírtuk, hogy generációjának politikusai közül a legtehetségesebbek közül való. Róla tudni érdemes. hogy mivel a magyar-magyar szembefeszülés és a megosztottság megveszekedett ellenfele, az MKP és Híd kiegyezését ellenző, zsigerből politizáló MKP-s csahosok szemében ő testesíti meg az „árulót”. Pethő egy nappal ezelőtt ugyanis kifejtette: ahogy 2014-ben, úgy most is megkérdőjelezhetetlenül igaz, hogy van magyar köztársaságielnök-jelölt, és neki, azaz Bugár Bélának köszönhetően a felvidéki magyarság meg tudja mutatni magát.

Rámutatva arra is, hogy a Csemadoknak ugyan pártatlannak kell lennie, ugyanakkor világosan állást is foglalt: a magyar jelölt prioritást élvez. Határozott véleménye, talán inkább mozgósító erejű lehet, mint mások valójában vérszegény és határozatlan „választási kiáltványa”. Mert ekképp fogalmazott: Addig, amíg versenyben van egy magyar jelölt, addig a magyar jelöltet kell támogatni. Az, aki legfontosabb nemzeti ünnepünk, március 15-e után egy nappal nem a magyar jelöltre adja le voksát, hiteltelenné válik”

Mindezek után lássuk, ha és amennyiben,  március 16-án a szlovákiai magyar választópolgár, aki megélte már, hogy a Grassalkovich-palota korábbi lakóitól 1993 márciusa óta eddig vajmi kevés gesztust és figyelmet kapott, holott legtöbbjüket támogatta, sőt a most leköszönő Kiska öt évvel ezelőtt, amikor elnök lett, azt nem kis részben éppen a magyaroknak köszönhette, mégis úgy dönt, hogy valakit az államfő-jelöltek közül megtisztel a bizalmával és az esetleg befutó lesz – vajon mire is számíthat majd az ő részéről magyar ügyekben?

A választ erre a kulcskérdésre a pozsonyi magyar napilap az Új Szó munkatársa, Czímer Gábor próbálta megtalálni, azzal, hogy megkereste az elnökjelöltek közül a két legesélyesebb szlovákot, valamit Bugár Bélát. Utóbbit, értelemszerűen azért, hisz ő az egyedüli magyar az elnökaspiránsok közül, és ő az, aki eredetileg arra számított – talán nem is megalapozatlanul –, hogy bejuthat az elnökválasztási küzdelem második fordulójába. Viszont ez a reménye hamar szertefoszlott, mert párhuzamosan azzal, hogy a kormánypárt is megnevezte jelöltjét Maroš Šefčovič személyében, s az ellenzéki jelöltek is egyre nagyobb sikerrel tudtak a kampányukban erősíteni, Bugár támogatottsága bőven 10 százalék alá olvadt.

Közbevetőleg jegyezzük meg, főleg annak ismeretében, hogy az esélylatolgatások alfáját és omegáját, éppúgy, mint bárhol máshol a világon, Szlovákiában is a közvéleménykutatások jelentik, ezúttal kéretik az esélylatolgatásokat kellő fenntartással kezelni. Hadd emlékeztessük az olvasót arra, hogy a szlovák népszerűség-felmérők a legutóbbi parlamenti választások alkalmával több előrejelzésüket illetően is irgalmatlanul megbuktak. Leglátványosabban például pedig abban tévedtek hatalmasat, hogy a pozsonyi törvényhozás főfasisztájának, a most államelnök-jelöltként induló Marián Kotlebának a pártját, mely akkor több mint 8 százalékot szerezve a parlament ötödik legerősebb tényezője lett, az előzetes felméréseikben bőven a parlamenti bejutási küszöb alatt mérték.

Azt se mulasszuk el ehhez hozzátenni, hogy 2016-ban a legnagyobb közvéleménykutató intézet vezetője utólag azzal magyarázta kínos tévedésüket, hogy a szlovák nácik utolsó hetekben bekövetkezett viharos térnyerése annak volt köszönhető, hogy sok volt a rejtőzködő szavazójuk. Őket pedig – vélekedett a Polis ügynökség vezetője – épp abban a választások előtti végső tizennégy napban, amikor már tiltott volt a közvéleménykutatások készítése, egyes, a szélsőjobbal kokettáló ügybuzgó katolikus papok hallatlanul eredményesen „megdolgozták”.

Most pedig, hogy a nagyszombati katolikus érsek, Ján Orosch a múlt vasárnapi szentmiséjén nyilvánosan állást foglalt és gyakorlatilag "kiátkozta" a liberális Zuzana Čaputovát, nem árt emlékezetni a három évvel ezelőtt történtekre.

E talán cseppet sem fölösleges kitérőnk miatt is érezzük fontosnak ideilleszteni a pozsonyi családi hetilap, a Vasárnap legfrissebb számában megjelent Vrabec Mária-véleményt: „Az utolsó közzétett közvélemény-kutatási adatok szerint úgy tűnik, hogy a Tisztességes Szlovákia mozgalom fog összecsapni a Smer választótáborával, és az előbbinek nagyobb az esélye, de könnyen lehet, hogy ez csak látszat. Mert a háttérben ott vigyorog az öntörvényű és rendszerellenes Harabin, meg a neonáci Kotleba, és a végeredmény épp azokon múlhat, akik három, négy, öt százalékon állnak.”

Térjük most vissza az Új Szóban hétfőn közreadott Elnökválasztás: Langyos kisebbségpolitika cikkhez és lássuk, mi volt a válasza a megkeresetteknek Czímer Gábornak a köztársasági elnökjelöltek kisebbségpolitikai elképzeléseit firtató kérdéseire.

A parlamenten kívüli Progresszív Szlovákia (Progresívne Slovensko, röviden PS) jelöltje, Zuzana Čaputová jól bevált frázisokkal indított. Megtéve a semmire sem kötelező udvariassági köröket, elmondta: „Mindenki elnöke szeretne lenni, ezért meghallgatja majd a kisebbségek képviselőit is. Ehhez hozzátette, szerinte „szimbólum értékkel bír, hogy magyar nyelven is kommunikál kampányában a választókkal.” Majd következett egy szintén semmi kézzelfogható ígéretet vagy vállalást sem tartalmazó kijelentés: „Szeretném, ha minden polgárnak és közösségnek joga lenne kulturális identitásának megőrzésére, ezért támogatom azokat az intézkedéseket, amelyek ezt célozzák.”

A fő kormánypárt, a Fico vezette Az Irány – Szociáldemokrácia (Smer – Sociálna Demokracia, röviden Smer) jelöltje, Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság energetikai alelnöke, aki karrierdiplomata, régóta az uniós csúcsszervezetekben dolgozik, tehát otthonosan mozog Brüsszelben s mostanában „ezerfogú mosollyal mosolyog a kampányplakátokon és a videókban” úgy ítéli meg, hogy országában 2016 óta jobbulás következett be a kisebbségek helyzetében. Elégedettségének e szavakkal adott hangot: „Örülök annak, hogy a kormány ezen a téren is aktív.”

Vele azonos álláspontot képviselt Bugár Béla a Most-Híd vegyespárt első embere is, aki maga is úgy látja, hogy a szlovákiai magyarok helyzete javult az utóbbi időben.  Ezt a pozitív fejleményt ő a Hídnak a kormányban vállalt szerepének tulajdonítja, ami – tegyük hozzá – meg nem kérdőjelezhető.

„A kisebbségi jogok kérdésköre mutatja a legjobban, miért fontos, hogy egy kisebbségnek minden szinten legyen politikai képviselete – fogalmazott Bugár, majd így folytatta: A vasúti táblák ügye csakis annak köszönhetően rendeződik, hogy a közlekedésügyi tárcát Érsek Árpád vezeti. Az pedig, hogy az igazságügyi minisztérium elektronikus törvénytárában a legfontosabb törvények a kisebbségek nyelvén is megjelentek, Gál Gábor miniszter és Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos munkájának az eredménye.”

Az anyanyelvhasználat kérdésében, melynek fontosságát aligha kell részletezni a maszol olvasói számára, külön is kikérte a három államelnök-aspiráns véleményét az Új Szó munkatársa.

Ez ügyben aztán kapott hideget és meleget egyaránt. Míg Šefčovič azt kívánta hangsúlyozta, hogy „mindenkinek, aki hosszú távon Szlovákiában szeretne élni, képesnek kell lennie a közös kommunikációra”, majd azt is hozzátette: „Szlovákiában pedig mindig a szlovák lesz a hivatalos nyelv”, Zuzana Čaputová már hajlandó volt némi konkrétumokba is belemenni. Ugyanakkor nem tagadható, hogy e téren azért annál lényegesen többet várt volna el a felvidéki magyar polgár, akinek voksaira bevallottan számít is az amúgy rokonszenves és megnyerős stílusú, Bazinban élő politikusasszony (Čaputová a döntően magyar többségű Csallóközben is kampányolt), amivel a nagypolitikába nemrég üstökösként berobbanó 46 éves jogász-környezetvédő elnökjelölt most előállt.

Szerinte ugyanis kisebbségek számára az anyanyelvi kommunikáció elsősorban az egészségügyben kulcskérdés.  Mint fogalmazott: „mindenkinek biztosítani kell az anyanyelvű kommunikációt a hivatalokkal, főként azokban a helyzetekben, amikor ennek kritikus jelentősége van, ilyen lehet az egészségügyi ellátás”

Bugár Béla úgy látja, az anyanyelv-használat terén is történt előrelépés, a további teendőket illetően pedig a feladat egyszerű, azaz a megkezdett munkát kell folytatni. „Az önkormányzatokban és az állami hivatalokban is egyre gyakoribb a kétnyelvű kommunikáció az ügyfelekkel.” – hangsúlyozta Bugár. Okfejtésében arra is kitért, hogy az anyanyelvhasználatot illetően nemcsak az érdekérvényesítő politikusoknak akad még tennivalója: „A nyelvi jogok bővítése a politikusok dolga, a polgárok feladata meg talán az lenne, hogy éljenek törvény adta jogaikkal.” Hadd tegyük hozzá rögtön, ebben maradéktalanul igaza van, ez megállapítása a kárpát-medence más tájaira is érvényes.

Elnökválasztás: Langyos kisebbségpolitika címet adta Czímer Gábor az e hét első napján közreadott cikkének, de a cím talán lehetett volna akár ennél karcosabb is. Hogy miért gondoljuk így, az kiderül mindabból, amit a meginterjúvoltak válaszként megadtak akkor, amikor a cikkszerző az önkormányzatisághoz, illetve az autonómiához való jogot a kultúra vagy az oktatás területén-tematikában ösztökélte álláspontjuk kifejtésére az elnökjelölteket.

 

Mint látni fogjuk, a válaszokból egyértelműen kitűnik: egyikük sem támogatja ezeket a jogos magyar elvárásokat. Úgy Čaputová, mint Šefčovič kifejezetten elutasító volt. Előbbi szerint ezeknél az igényeknél azért vannak fontosabb kérdések is Szlovákiában, utóbbi szerint pedig teljesen felesleges a téma. Ennél némiképp árnyaltabban csak Bugár fogalmazott, rámutatva, hogy megválasztása esetén „folytatná a Kisebbségi Kulturális Alappal megkezdett utat”

 

Következzen a folytatásban az a három megnyilatkozás, ami kellő indokként szolgál arra, hogy miért is véltük túl enyhe korholásnak a cikk címét. Persze amennyiben a pozsonyi kolléga fejében a cikkírás idején netán a Jelenések Könyve 3, 15-16-ban olvashatók villantak volna be, ahonnan „a langyosakat kiköpi az Isten” bibliai utalás származik és ő erre gondolt langymeleget emlegetve, akkor bocsánat, vissza az egész, a dorgálásunk nem volt helyénvaló. Ez esetben kellően karcos volt a címadás, sőt…

„Zuzana Čaputová szerint a kisebbségi kultúra és oktatás irányításának kérdésétől fontosabb, hogy az adott nemzetiséghez eljusson a kisebbségi iskola és művelődés. „Egyben szeretném, ha az oktatási és a kulturális politikát közösen, nem külön-külön, egymástól elválasztott buborékokban dolgoznánk ki” – írta lapunk kérdésére Zuzana Čaputová.

Maroš Šefčovič egyértelműen elutasítja az önkormányzatisághoz való jogot, szerinte az unió légies határai miatt nem szükséges a nemzetiségek autonómiájáról beszélni, mert szerinte azok csak felesleges falakat emelnek az emberek közé. A Smer államfőjelöltje szerint ezért nincs szükség az ilyen intézményekre. 

Bugár Béla a KKA-val megkezdett utat folytatná. „A Kisebbségi Kulturális Alap létrehozásával a Híd megtette az első lépést, megalapozta a kulturális önrendelkezés intézményét. A kisebbségek saját maguk döntenek arról, mire használják fel a rendelkezésükre álló 8 millió eurót. Erre eddig sosem volt lehetőségük” – állítja a Híd államfőjelöltje.”

Végül következzen az a három vélemény, melyben a fentieknél sokkal megengedőbbek voltak a nyilatkozók. Ez pedig a sokat vitatott állampolgársági törvény, mely megfosztja szlovák állampolgárságuktól azokat a polgárokat, akik más országok állampolgárságát kérvényezik. Hogy mennyire súlyos ez a probléma, jöjjön egy rögtönzött statisztika.

Ezek száma mára Szlovákiában már elérte a 2754-et. Közülük legtöbben, 644-en a cseh állampolgárság miatt vesztették el a szlovákot, 643-an a német honosításért, 425-ön az osztrákért, 303-an a brit miatt, 133-an az amerikai állampolgárság megszerzése okán, 114-e pedig, mivel magyar állampolgárságot kérvényeztek. A százas alatti jogfosztott csoportba a svájci, az ausztrál és a norvég állampolgárságot kérelmezők tartoznak 69-en, 60-an, illetve 59-en. A többi ország új állampolgárai már az ötven alatti „klubba” sorolhatók.

Zuzana Čaputová szerint „az ügyben az európai standardokat kell követni, így indokolt esetekben felesleges bürokrácia nélkül lehetővé kellene tenni, hogy egy másik ország állampolgárságát is kérvényezzék az emberek.”

Maroš Šefčovič is enyhítene a példátlanul szigorú állampolgársági törvényen, mely annak idején a pozsonyi törvényhozás a magyar kedvezményesen megszerezhető állampolgársági törvény miatt retorziós válaszként fogadott el. Az Új Szónak adott válaszában Šefčovič azt ígérte, „ha államfővé választják, az ügyben közvetítene a kisebbségek, illetve a külügyminisztérium között.” Azt is hozzátette: tudatában van annak, hogy „nagyon sok szlovák él külföldön, a kettős állampolgárság szabályozásának megváltozása az ő érdekeiket is szolgálná.”

Bugár úgy véli, az állampolgársági törvény okán nincs szükség „feltalálni a meleg vizet”, hiszen a mindenkit megnyugtató életképes megoldás már sok-sok esztendeje megszületett a Radičová-kormány idején elkészített törvénymódosítással. Elmondta: akkor az i-ről csak a pont maradt le saját pecsenyéjüket sütögető, fölöslegesen taktikázó politikusok miatt. „Sajnálom, hogy akkor, amikor a Radičová-kormányban egyezségre jutottunk, Igor Matovič és párttársai miatt nem tudtuk elfogadni az akkor aktuális törvénymódosítást” – ismételte meg korábban is hangoztatott álláspontját Bugár Béla.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X