Évődés, Gyerekfürdetés, Pedikűrözés, Masszírozás. Így, nagy kezdőbetűkkel. Merthogy ami másnak a hétköznapi élet legbanálisabb tevékenysége, az Benczédi Sándornak inspiráció, alkotói téma volt. Most lenne 100 éves.

Benczédi Sándor születésének századik évfordulója tiszteletére emlékkiállítás nyílt alkotásaiból a kolozsvári Szépművészeti Múzeumban (Bánffy palota). A három, zsúfolásig megtelt kiállítóterem láttán Călin Stegerean, az intézmény igazgatója azt mondta: nem is lehetett volna méltóbban tisztelegni a nagy művész emléke előtt, mint ezzel a gesztussal, hogy régi ismerősei, hozzátartozói, barátai és csodálói ilyen nagy számban eljöttek a tárlatmegnyitóra, mintha valóban születésnapot ünnepelnének. „Sokáig azt hittük, hogy megéri a száz évet" – mondta Németh Júlia műkritikus, aki a kiállított szobrokat, grafikákat méltatta. „Benczédi Sándor stílust teremtett, ízlésformáló művész volt, a székely ember kreativitását ötvözte a modern látásmóddal", tette hozzá.
A szobrász műterme a Bolyai utcában volt, mindig nyitva állt a kíváncsiak előtt. „Nem félek a szippantóktól" – mondta ismerőseinek, akik afelől érdeklődtek, nem tart-e attól, hogy valaki ellopja műhelytitkait.

Ha lehet szobor humoros, akkor a Benczédi szobrai azok. A gunyoros megközelítés mögött azonban mélységes humánum rejlik – mondta Németh Júlia. Az agyagba rögzített mozgás művésze a leghétköznapibb emberi megnyilvánulásokat ragadta meg (szobrot készített például a pedikűrözésről is) úgy, hogy mindenben meglátta a komikumot. Saját kor- és pályatársaiban is, akikről szatirikus portrészobor-sorozatot készített. „Mindenki az arcán hordozza a jellemét" – vallotta a művész. Szobrai nemcsak a modellek jellemét hordozzák magukon, hanem azt a szeretetet is, amellyel Benczédi viszonyult hozzájuk.

A tárlat augusztus 26-áig tekinthető meg a Bánffy palotában.

A szerző felvételei