• 2018. november 18., vasárnap
    Jenõ
  • Kolozsvár
    • -1°
      Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • -1°
      Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • Kézdivásárhely
    • -1°
      Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • Beszterce
    • Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • Nagyszeben
    • Temesvár
    • Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.6639 LEI
    • 1 USD = 4.1179 LEI
    • 1 GBP = 5.2762 LEI
    • 100 HUF = 1.4490 LEI

Ezeket a filmeket ajánljuk a TIFF-ről 3.


-A A+

Vasárnapi és keddi filmajánlóink után újabb beszámolókkal jelentkezünk a Kolozsváron vasárnapig zajló 17. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválról (TIFF).

Testvértörténet a 19. századi Baszkföldről

A baszkföldi regionális filmtámogatási rendszer sikertörténete a Handia (Giant), amely szinte teljes mértékben az észak-spanyolországi autonóm közösség területén készült, és tíz Goya-díjat, valamint a San Sebastian Nemzetközi Filmfesztivál legjobb baszk filmért járó Irizar-díját is beseperte. A 19. században játszódó kosztümös dráma az ipari forradalom hatására megváltozó társadalom allegóriája: a Gipuzkoa baszk megyében, egy kis farmon élő testvérpár egyik tagja, Joaquin a hagyományos agrártársadalom híve, bátyja, Martin pedig nem találja helyét a régi világban, Amerikába vágyik. Joaquin ugyanakkor, bár nem szeretné, de maga a megállíthatatlan változás: gigantizmusban szenved és húsz éves kora után is csak nő és nő.Martint pedig erőszakkal elviszik harcolni a karlista mozgalom oldalán, és a háborúból béna jobbkarral tér haza. Ezek a testi fogyatékosságok még jobban felerősítik a testvéri viszony árnyalatait: versengés, féltékenység, harag és egymásrautaltság jelenik meg Joaquin és Martin kapcsolatában. Aitor Arregi és Jon Garaño rendezők a felvillantott társadalomtörténeti kontextuson túl (a bimbódzó kapitalizmus, illetve a baszk kisebbségi frusztráció a kulturális felsőbbrendűnek érzett spanyolokkal szemben) inkább erre a testvérkapcsolatra közelítenek rá. Vetítik még szerdán 20:30-tól a Dacia moziban. (Zs. E.)

Így ismerd meg sosem látott gyermeked

Savi Gabizon „nagyon szomorú vígjátéknak” nevezi saját, Longing című filmjét. Az izraeli produkció Velencében és Jeruzsálemben is joggal kapott közönségdíjat, hiszen rendkívüli gyengédséggel, empátiával közelíti meg a fiát - annak halála után - felfedezni akaró apa történetét. Ariel rég nem látott barátnőjétől tudja meg, hogy fia született 19 évvel ezelőtt, aki viszont azelőtt szenvedett halálos balesetet, hogy apja megismerhette volna.A középkorú Tel Aviv-i férfi elutazik Akkóba és ott fia barátaival, tanáraival, szerelmeivel beszélgetve „ismeri meg” soha nem látott fiát. A film erőssége a hihetetlenül jól megírt párbeszédek fűzére, amelyet Ariel folytat a valamit mindig visszatartani akaró „adatközlőivel”. A fekete humor és a transzcendentális tapasztalatok elegye halálos kombináció. A film indul a Transilvania trófeáért, és mivel hivatalosan már nem vetítik, csak remélni tudjuk, hogy nyer valamilyen díjat, mert akkor a díjnyertes filmek vasárnapi vetítésein még egy esélyt kapnak azok, akik eddig nem láthatták.  (M. Á. Zs.)

A vezeklés

Garantáltan székéhez ragadva nézi meg, majd leizzadva hagyja el a mozitermet az, aki beült a dán Gustav Möller A bűnös (Den skyldige) című alkotására. Újabb kamarafilmmel van dolgunk, a közel másfél óra alatt egy pillanatig sem hagyjuk el a dán segélyhívó szolgálat központját, ahol az – egy korábbi hibájáért vezeklő - Asger Holmhoz különös telefonhívás fut be. A rendőrből feltör a nyomozó és kötelességét messze túllépve avatkozik bele – néha jól, néha rosszul – a tőle több száz kilométerre zajló eseményekbe. A film telefonos beszélgetések sorozata, a kamera csak diszkréten követi a rendőr vívódását. A feszültség a film egyes szakaszaiban nagyobb, mint a legizgalmasabb thrillerben. Hasonlóan a fenti filmhez, ezt sem vetítik már, de még egy esélyt kaphatunk vasárnap akkor, ha a zsűri kitünteti valamilyen – megérdemelt – díjjal. (M. Á. Zs.)

Mit jelent anyának lenni?

Lehet anya az, aki „csak” más gyermekét neveli? És az, aki prostitúció, pénzügyi bizonytalanság miatt lemond a gyermekéről? Laura Bispuri Az én lányom (Figlia mia) című alkotásában húsbavágó, fájdalmas csatában ütköznek meg az anyaságot jelentő, kibékíthetetlennek tűnő elvek. A tíz éves kislány, Sfioasa Vittoria közeli kapcsolatban áll anyukájával, Tinával, akiről aztán kiderül, nem a vér szerinti szülője. A vér szerinti anyuka, Angelica Szardínia-sziget prostituáltja, akinek házát zálogosítja a bank. Amikor Angelica úgy dönt, elhagyja a szigetet, meg szeretné ismerni a lányát. Ekkor bontakozik ki a két nő karaktere és húsbavágó csatája.Az egyik, Tina a káoszból teremt rendet, így mentve meg Vittoriát és Angelicát azzal, hogy magához veszi a kislányt. Angelica viszont meg vagy győződve, hogy a káosz, az ösztön ural mindent, így nem érdemes azzal vesződni, hogy rendet erőszakolunk bele. Kinek van igaza? A filmet szombaton 16 órától vetítik ismét a Diákművelődési Házban. (O. M.)



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X