A '80-as évek erdélyi színészeivel készült interjúkötetet mutattak be Csíkszeredában

Több mint 50 erdélyi színművésszel készült beszélgetést tartalmaz Nászta Katalin erdélyi származású előadóművész, színésznő, költő Thália erdélyi napszámosai címmel megjelent kötete, amelyet szerda este ismerhetett meg a csíkszeredai közönség a Kájoni János Megyei Könyvtárban.

Harmincöt évvel ezelőtt készült beszélgetéseihez nyúlt vissza a Thália erdélyi napszámosai címmel, a sepsiszentgyörgyi Tinta kiadó gondozásában idén megjelent kötetében Nászta Katalin, akit a Kájoni János Megyei Könyvtár látott vendégül szerda este.A házigazdák fölvezetéséből kiderült: Nászta Katalin a nyolcvanas években, akkor fiatal erdélyi színésznőként úgy határozott: végigkérdezi idősebb és vele nagyjából egykorú pályatársait arról, hogy mit gondolnak a színházról. Ötletét a Korunk akkori főszerkesztője, Kántor Lajos karolta fel, aki egyetlen feltételként közkedvelt színészek megszólaltatását szabta. Így az 1982-1983 között készült beszélgetéseiket először a Korunk közölte, majd, mivel az 1989-es fordulatot megelőzően kitelepült Magyarországra, internetes fórumokon folytatta a publikálást. Ezekből a hat akkori erdélyi színház mintegy 56 színművészével készült beszélgetést válogatták be a kötetbe.

Nászta Katalin Kolozsváron született 1950-ben. Első verse a Korunk folyóiratban jelent meg, majd később az Utunk, az Igaz szó, az Ifjúmunkás, az Echinox irodalmi lapokban közült, és szerepelt a Varázslataink című antológiában. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István színművészeti Főiskola elvégzése után Sepsiszentgyörgyre került színészként. 1989 őszén települt át családostól Zalaegerszegre. Ezután zenés gyermekműsorokkal járta az országot. 2015-ben Vajúdás címmel megjelent hitéleti vallomásait tartalmazó kötete. 2016-ban összegyűjtött versei, karcolatai Te tudsz engem, Uram címmel kerültek kiadásra.

A szerző csíkszeredai beszélgetőtársa, a kötet szerkesztője, Cseke Gábor publicista faggatására kiderült: mindössze két évet dolgozhatott színművészként, majd zenés gyermekműsorok, vagy a szakmájától távol eső területeken való helytállás is szegélyezte az útját, melyeket ő mintegy „anyaggyűjtésnek” tekint, hiszen immár két kötetben és az interneten is olvasható írásaiban visszaköszönnek az átélt élmények. Nászta Katalin pályatársait többek között a hivatásról és a közönséghez fűződő viszonyukról kérdezte.

Az interjúkötet elkészülésének okairól kiderült: munkája révén Nászta Katalin azt szerette volna bebizonyítani, hogy „a színész is alkotó művész, gondolkodó lény, nem csak egy pojáca”. A szerző méltatlannak érezte ugyanis, hogy, megfogalmazásában „a nyolcvanas években a színészi alkotást nem tekintették a kultúra részének, mint az író, a festő vagy a zenész hivatását”. Őket senki sem kérdezte a munkájukról, mindössze kritikát kaptak – derült ki az esten.

A kötetet Csíkszeredát megelőzően Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön is bemutatták.

Kapcsolódók

Kimaradt?