Karafiáth Orsolya: „Semmilyen névjegyem nem volt, örültem, hogy élek”

Karafiáth Orsolya: „Semmilyen névjegyem nem volt, örültem, hogy élek”


-A A+

Kilenc éve nem nyúlt alkoholhoz, és legújabb regényében függőségről, szorongásról, családtörténetről ír. Tabukat feszegető munkáival, megjelenésével, színes parókáival vált emlékezetessé a közönség számára, de nem tekinti magát művészléleknek, éppen ellenkezőleg, szerinte gyakorlatias és földhöz ragadt. A magyar költészet napján Karafiáth Orsolyával találkozhattunk Kolozsváron az Erdélyi Magyar Írók Ligája Álljunk meg egy szóra beszélgetéssorozat keretében.

A házigazda, László Noémi költő munkásságáról, nem titkolt alkoholizmusáról és legújabb regényéről, a Szirénről kérdezte, majd ezt követte a könyvhöz készült, Fúj című performansz a Four Bones Quartet és Kovács Tamás „Tobzi” ütőhangszeres közreműködésével.

„József Attila vagy Márai Sándor?” – nyitotta meg az estet László, amire Karafiáth kifejtette, előbbin nőtt fel, a versei mindig megérintik, míg az utóbbi sosem tartozott az ő világához, nem szívesen olvassa, de ez akár változhat is a jövőben, hiszen ma már nem olyan kategorikus, mint régen.

Kassák Lajos, a mozgalmár, a festőművész és az író, költő a mai napig „nagy szerelme”, azonban a viszonyuk ennél bonyolultabban indult. Kislánykorában ugyanis rettegett a szervkereskedőktől, olyannyira, hogy emiatt néha az utcára sem mert kilépni, és valamiért meggyőződése volt, hogy egy átlagos szervkereskedő úgy néz ki, mint Kassák. De ahogy telt az idő, „észrvevétlenül közel került” hozzá, több éven át verseket írt Kassákról. Ez László Károly műgyűjtő füléhez is eljutott, aki titkárával üzent, névjegykártyát küldött, és meghívta magához Bázelbe. A férfi szintén névjegykártyát várt volna cserébe, de mint az írónő fogalmazott, „semmilyen névjegyem nem volt, örültem, hogy élek”. Az alkohol ekkor már mindennapjai részévé vált – piros parókával táncolt részegen az asztalon, és mégis jó benyomást tett a műgyűjtőre.

„Nyughatatlan vagyok”

Karafiáth Orsolya nem ragadt le csak az irodalomnál, írásaihoz komplett performanszok készülnek, ebben művészbarátai segítenek. Az Él című verseskötet borítóját például Torma Éva szobra ihlette, amihez viszont dalt is szeretett volna. Ennek szövege saját szerzemény, zenét mellé Takáts Eszterék szereztek, majd mindehhez klip készült, amelyben Góbi Rita táncos keltette életre a szobrot.

„Nyughatatlan vagyok, tovább megy a fantáziám” – magyarázta azon igényét, hogy szövegeihez más művészeti produkciók is társuljanak. Mindezt pedig kitartással és szenvedéllyel teszi – hangzott el.

Karafiáth Orsolya műsort vezet, lakásszínházban dolgozik, a 24.hu újságírója, ír női lapoknak, és ezekből a szakmákból él meg, nem pedig az irodalomból, és ez nem elhatározás kérdése, hangsúlyozta. A közéleti újságírástól most már nem válna meg, de egyébként mindent odaadna azért, hogy csak irodalommal foglalkozzon. Az ihlet kiszámíthatatlanul, váratlanul tör rá, verseket akkor ír, amikor éppen úgy érzi, regényekért pedig elutazik, és reggeltől éjszakáig dolgozik.

„Tök szép voltam Kölcseynek is”

Ezt nyilatkozta a költőnő egy korábbi interjúban, amelyről kiderült, egy botrányos fotósorozatra utalt ezzel. Öt évvel ezelőtt a magyar kultúra napján a Nők Lapja egy fotósorozattal akarta megidézni a magyar kultúra nagyjait. A fotós mindenképpen szeretett volna vele dolgozni, azonban már csak Kölcsey Ferenc maradt „szabadon”. Embert próbáló, kimerítő 13 órás fotósorozaton voltak túl, és utólag vették észre, hogy a piros körömlakk véletlenül rajtamaradt. Ez már önmagában felháborodást keltett, viccet csinálnak a Himnusz költőjéből, mondták egyesek, ráadásul ekkortájt feszegette Nyáry Krisztián Kölcsey esetleges homoszexualitását. Ez utóbbi is véletlen egybeesés, akkor még nem is ismerte egymást a két író.

„Szétszedte az idegrendszeremet, kicsinált”

A Szirénben az alkoholfüggőségről ír, Anna különböző életszakaszain keresztül beszél a terhelt családi körülményekről, a szorongásról. 4 és 32 éves kora között ismerhetjük meg a főszereplő életét. Részben önéletrajzi ihletésű írás, de fikcióhoz is nyúl. Karafiáth Orsolya úgy ír a fájdalomról, hogy közben jól megnevetteti az olvasót – véli László Noémi. A Szirén a függésről szóló sorozatába illeszkedik, ennek első része a Kicsi Lili, ami a beteges ragaszkodást tárja fel, a Szirén a soron következő, és most dolgozik a Triumph munkacímű köteten.

„A szirének csodálatos tengeri nimfák, akik fantasztikus hangjukkal bűvölik el a férfiakat, viszont nem tudnak mit kezdeni velük, és egy távoli kis szigeten élnek elbújdosva a meghódított férfiak koponyái között” – fejtette ki a címválasztást, ami átvitt értelemben egy picit rá is igaz, mondta. A szirének ugyanakkor a tehetségüket az anyjuktól öröklik, a könyv főhőse minden borzalmas jellemvonását szintén az édesanyjától örökölte.

„Alkoholtól függni csak tünet” – fogalmazott az író, ilyen tünet lehet például a beteg család, a kapaszkodás, az, hogy valaki itallal „próbálja a démonait kicsit elcsendesíteni”. Nagyon megviselte ennek a regénynek a megírása, „szétszedte az idegrendszeremet, kicsinált”, mondta. Mámoros éveiben több bírósági ügybe keveredett, részegen állandóan tört-zúzott, árulta el.

Úgy fogalmazott, „fennkölt, értelmiségi” alkoholista családból származik, és hasonlóan problémás háttérrel rendelkező barátnőkkel vette körül magát. Súlyosnak tartja, hogy a szüleinek nem tűnt fel az, amikor az alkohol átvette az uralmat fölötte. Az Anonim Alkoholistáknál döbbent rá viszont arra, hogy mindaz, ami vele történt „tündérmese” mások életéhez képest. Az egyik legmegrázóbb eset, amivel találkozott azé a fiúé volt, aki 8 évesen lett alkoholista – a szülők itt sem vettek észre semmit.  

Karafiáth Orsolya arról is beszélt, egyáltalán nem művészlélek, hanem egy földhöz ragadt, praktikus személy, aki rengeteg félelemben él, például olyan mindennapi dolgoktól retteg, mint az adóhatóság. Pedig tudja, „kevesebb félelemmel jobban élnék”.

A regényhez készült Fúj performansz során a Szirénben elmesélt történetekhez készült látványos fotósorozatokat láthattunk, számos személyes történet, regényrészlet hangzott el, amelyet a Four Bones Quartet és Kovács Tamás „Tobzi” ütőhangszeres zenéje egészített ki. A legutolsó fotósorozatban Karafiáth Orsolya személyes archívumába engedett betekintést, őszintén felvállalva a nyers valóságot, annak esetlenségével együtt. „Mámor-mappa”, ez utóbbit így emlegette.

Karafiáth Orsolya erdélyi körúton vesz részt, április 12-én Székelyudvarhelyen este 7 órától a Mokka Kávéházban vendégeskedik, majd 13-án, pénteken Sepsiszentgyörgyön a Tein Teaházban 19 órától.
HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X