A kádári külpolitika és az erdélyi magyarok

Földes György, a budapesti Politikatörténeti Intézet igazgatója a Borsos Tamás Egyesület meghívására az unitárius egyház Bolyai téri tanácstermében tartott előadást a kádári külpolitikáról és annak az erdélyi magyarsághoz való viszonyáról.

Az előadó alaptétele az volt, hogy akkor cselekvőképes egy ország külpolitikája, ha maga az ország független, szuverén és sikerül megvalósítani a nemzeti egységet. A kádári külpolitika a nemzeti kérdés lenini megoldásában hitt, másfelől 1956 után előtérbe került a nemzet kulturális egyesítése. Ugyanis a határok megváltoztatása nem lehetett, nem volt a magyar külpolitika célja. Földes azt a hosszú folyamatot ábrázolta Magyaroszág külpolitikájában, amely az 1956-os forradalom leverésétől 1989-ig tartott, amely Kádár János 1958-as erdélyi látogatásától és az ott elhangzó kijelentésektől egészen a román külpolitikával, a Ceauşescu-i elvekkel való nyílt konfrontációig vezetett.foldes gyorgy ae 02

Az előadó rámutatott arra, hogy a magyar kormány mindvégig óvatosan kezelte az erdélyi magyarok viszonyát. A nemzetközi pártközi összejöveteleken felvetette a kollektív jogok megadásának ötletét is, amely azonban mind az szocialista országok, mind a nyugatiak számára kényes téma volt, nem kívánták ezt megtárgyalni, ugyanis ez szerintük határkérdéssé is fajulhatott volna. Magyarország azt a nézetet vallotta, szemben Ceauşescu Romániájával, hogy a nemzeti kisebbségek ügye nem csupán egy ország belügye, hanem ugyanolyan mértékben a kisebbség anyaországáé is. Ezt például az irodalomban 1968 után, az úgynevezett kettős kötődés elvének alkalmazásával próbálták megoldani: tehát a romániai magyar irodalom nem csupán a romániai irodalomnak, hanem a magyarnak is szerves része.foldes gyorgy kozonseg ae 01

A közönség kérdéseire válaszolva Földes finomította a képet, jelezve, hogy míg Kádár óvatos volt, a párt külügyi osztályának vezetői sokkal pragmatikusabban kezelték ezt a kérdést. Például míg Kádár János nyilatkozatai a két párt közötti jó kapcsolatok hangsúlyozásában merültek ki, addig Illyés Gyula cikkei a Magyar Nemzetben minden szépítés nélkül feltárták a romániai magyar kisebbség sanyarú helyzetét.

Földes György megemlítette a nagyváradi és debreceni találkozót is Ceauşescu és Kádár között, amely gyakorlatilag nem hozott semmilyen eredményt a magyar kisebbség helyzetének javításában. A román-magyar viszony fagyos állapotát jelzi az is, hogy évtizedek alatt sem Kádár János nem járt Bukarestben, sem Nicolae Ceauşescu nem volt Budapesten.

Kimaradt?