„Metszően benne van minden” – Láng Orsolya verseskötete a Marosvásárhelyi Könyvvásáron


-A A+

Láng Orsolya első verseskötetét, a Bordaközt mutatta be a Látó szépirodalmi folyóirat pénteken. Kovács András Ferenc szerint az álcázott tájleírást tartalmazó versekben „metszően benne van minden".

A marosvásárhelyi G. Caféban, az ismerős Látó-molinó alatt zajlott a szépirodalmi folyóirat elsőkönyves délutánja. A 22. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron a Látó szerkesztői olyan szerzőket mutattak be, akik látós publikációiktól eljutottak az első kötetükig. Láng Orsolya a Tejszobor című prózakötete után jelentkezett a most bemutatott Bordaköz című verseskötetével, időrendben viszont ezek a versek a korábbiak, mint kiderült: tíz év terméséből válogatott a költő és szerkesztője, Gáll Attila, az Erdélyi Híradó Kiadó vezetője.Láng Orsolya 1987-ben születtett Szatmáron, a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban végzett, tanulmányait a Sapientientia EMTE filmszakán, majd a budapesti MOME animáció szakán folytatta. Szerinte a vizualitás és költészet egy síkon mozog. „A szövegeim is nagyon vizuálisak”- mondta a könyvbemutatón Kovács András Ferenc kérdésére, aki így jellemezte a Bordaköz verseit: „Nagyon erősek a snittek, a kamera nagyon könyörtelenül megy, miközben az egész mögött ott van valami nagyon ironikus távolságtartás.” 

Mint kiderült, a kötet címoldalán levő fotót Láng Orsolya készítette, a tömbházuk tetején, az előtérben látható tárgy, ami akár a bordák közére is emlékeztetheti az olvasót, eredetileg arra szolgált, hogy megakadályozza, hogy a madarak a tömbház szellőzőnyílásába pottyanjanak. Kovács András Ferenc szerint Láng Orsolya „álcázott tájleírást” művel, „könyörtelen szúrásokkal”. A Látó főszerkesztője azt is hozzátette – ironikusan – hogy „női költőktől ilyet nem szoktunk hallani”, majd hozzátette, csacsiságnak tartja ezt a címkét, női költészet nem létezik, csak jó vagy rossz költészet, ahogy nem ért egyet azokkal a véleményekkel sem, hogy Láng Orsolya versei „erdélyiek” lennének.

Az érintett elmondta: valószínűleg a mostanában kevésbé trendi ragrímek használata és a sokszor szereplő, egyesek szerint közhelyesnek, lejáratottnak tartó „szív” szó miatt címkézhették a Bordaköz verseit egyesek „erdélyinek”, abból kiindulva, hogy Erdély mindig kicsit elmaradottabb, ami a trendeket illeti. Ragrímeket Budapesten is használnak, fűzte hozzá Kovács András Ferenc – Láng Orsolya versei pedig nem trendek szerint alakulnak. Költészethez való viszonyulását jellemzi, hogy Rilke költészetét úgy próbálta megérteni, hogy saját fordítást készített a német költő verseiből. 

A fiatal költő-író-filmes munkamódszeréről azt mesélte: változó, hogy meddig születik egy vers. A Tanulság című verset például 11. osztályos korában írta és azóta nem módosított rajta, most már nincs joga átírni, mert már más ember. „A hosszabb, tájleíró verseknél nagyon sokszor van úgy, hogy sms-t küldök magamnak, utazás közben vonatjegy hátára jegyzetelek és ezeket rakom össze később a gépben.”

"Ahogy elomlani tűnnek, habár kíméletlenül pontosra húzva megfeszülnek a sorok, ahogy a képsorok, képvesztések, az apró képek rejtett balladái hosszú versekké állanak össze, mintha történésekké válnának, ahogy megtörténnek a szavak, szerelmek és egyéb szerepcserék nyitott könyvben, szemekben, felnézett világban, ahogy a pillantás, a figyelem közelre távolítja, vágja, tagolja versek beláthatatlan anyagát – szép billegtetésben, titkos lebegtetésben, ahogy a lét szürrealista kamerái pásztáznak hűvös posztokat, tájat, játékot, arcokat, megosztott hiányt, félmosolyt, beszédbe foszló dallamot, ahogy szín és hang földereng, hordozható lesz, hallható, ahogy Láng Orsolya, és amiképpen verseket ír." (Kovács András Ferenc ajánlója)
HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X