• 2018. november 18., vasárnap
    Jenõ
  • Kolozsvár
    • Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • -1°
      Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • Kézdivásárhely
    • Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • Beszterce
    • Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • Nagyszeben
    • Temesvár
    • Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.6639 LEI
    • 1 USD = 4.1179 LEI
    • 1 GBP = 5.2762 LEI
    • 100 HUF = 1.4490 LEI

Nádudvary László: Székelyföldön többet áldoznak egyedi termékekre, mint Kolozsváron


-A A+

Az erdélyi kézműves vásárokból jól ismert Nádudvary László ötvösmester, ékszerész először dolgozott tervrajz szerint a kolozsvári ZAIN-Design Expressions fesztivál Kortárs Kézművesség projektjében. Erről az élményről mesélt, de megtudtuk tőle azt is, román ügyfelei rendeltek már tőle székely rovásírásos karikagyűrűt, illetve, hogy Székelyföldön többet áldoznak az emberek egyedi termékekre, mint Kolozsváron.

Hogy néz ki egy munkafolyamat a megrendeléstől az ékszer elkészítéséig?

Most egy ónixos szetten dolgozom, ezt most rendelték, a Facebook oldalamról nézte ki az illető. Megnéztem a rendelések időpontját, mert ezek mind pontos napra kell készen legyenek, és azután tudtam megmondani, hogy mikor lesz kész. Úgy vállaltam el, hogy leellenőriztem, hogy a szettben felhasznált ezüst villa, illetve az öt darab kő megvan-e nekem. A legtöbb annyira egyedi, hogy nem lehet megtalálni pont ugyanazt a követ, vagy a villának például van egy jellegzetes mintája. Hasonlókat szoktam készíteni, de vannak olyan kedvelt ügyfeleim is, akik szabad kezet adnak, ők csak megadják az irányt, hogy kb. milyen színű legyen, de a mintavilágot rám bízzák. Az az igazi élvezet, kibontakozhatok, jobb kedvvel készítem el az ékszereket.Csak megrendelésre dolgozol?

Vannak szabad perceim is. Ott vannak például azok az új kövek az asztalon. Amikor új köveket vásárolok, akkor az mindig ad egy löketet, kicsit szabadon dolgozhatom. Az a szakma kellemesebb része.Ma már kizárólag csak fémet és ezüstöt használsz fel a munkáidban?

Bőrrel kezdtem, bőr karkötőket, hajfogókat készítettem az elején, majd sárgaréz savval bemart karkötőket, hajfogókat. Ez ment öt-hét évig, azután egy európai utam során Prágában, de Bécsben, Pozsonyban is nagyon szép ékszereket láttam drótból készítve. Annyira megihlettek, hogy premierként behoztam Erdélybe. Mostmár minden második ember drótékszert készít. A sárgaréz és a vörösréz drót készen kapható, puha, csak hajlítani és kalapálni kell, nem volt annyi munka vele. Hét évig drótékszerekkel foglalkoztam, de közben arról álmodoztam, hogy ugyanezeket ezüstből is el fogom készíteni. Az első lépés az ezüst fele az volt, amikor Németországban ezüstözött vörösréz drótot találtam. Kicsit kényes anyag, nem szabad erősen fogóval megfogni, mert látszanak rajta a nyomok, nem lehet forrasztani, csak összekötözni, mert leég róla az ezüst, de már ezüst színe volt. Ennek hatalmas sikere volt. Az egyik németországi ékszerésztől kaptam az első ezüst drótot, abból készítettem egy gyűrűt, egy másik ékszerésztől is kaptam egyet, abból is dolgoztam, Máriának egy gyűrűt készítettem. Nagy kincs volt. Tiszta komédia volt, amikor Szalma Zsolt barátommal először nekifogtunk ezüstöt olvasztani. Kalandos volt, nem tudtam, hogy sírjak vagy kacagjak. Mindenhol ezüst darabkák voltak, rengeteget pocsékoltunk, nem tudtuk hogy kell csinálni. Később rájöttünk, hogy bizonyos szerszámok kellenek ahhoz, hogy jól és hamar ezüstöt olvasszunk.Említetted, hogy ma már minden második ember drótból készít ékszereket. Sokszor találkoztál azzal, hogy lemásolnak, megvan ennek a veszélye?

Persze. Ebben az országban nagy a szegénység, és akkor minden második ember nekifog valamit bütykölni, ha látják, hogy megy és vásároljak. Az imitációban nincs fejlődés. Sokat bosszankodtam, amikor a Mátyás-háznál voltam vásárban és mellém állt a „konkurencia”, aki orcátlanul lemásolta a mintáimat és olcsóbban adta. Amikor már annyit sem sikerült kiárulnom naponta, hogy az ételemet megvegyem, és a helybért kifizessem, akkor biza fájdalmas volt. De most négy év távlatából azt kell mondjam, hogy meg kell köszönjem ezeknek az embereknek, hogy fenékbe rúgtak, mert léptem előre, haladtam az álmom fele, hogy ezüst ékszereket készítsek. Ehhez már ötvöstechnika, jóval nagyobb tudás szükséges, és ahhoz, hogy haladj, kellenek ezek a méregdrága szerszámok is.

Ha jól tudom, teljesen egyedül tanultál meg mindent.

Igen, autodidakta vagyok, én kísérletezek ki mindent. Főleg az első években, de most is megtörténik, hogy az utolsó forrasztásnál elolvad a darab, és akkor kezdem elölről. De ezekből mind tanulni lehet és kell is.Térjünk át a ZAIN–Design Expressions rendezvénysorozatra, amelyben te is részt vettél, a Kortárs Kézművesség projekt egyik kézműveseként. Hogy alakult ez a közreműködés?

Öt formatervező és öt kézműves állt össze. Megkeresték Molnár Attilát az Erdélyi Kézműves Céhtől, ő ajánlott engem, hogy azt az ékszert, amit a formatervező, Georgiana Ciceo elképzelt, én tudom elkészíteni. Georgiana felhívott, láttam fantáziát az egészben, és azért is vállaltam el, mert ez egy kihívás. Belelátom a kanalakba, villákba az ékszert, el is tudom készíteni az elképzelésemet, de én tervrajz szerint még életemben nem dolgoztam. Jobban rajzolok fémmel, mint ceruzával. Megmutatta a terveket, tíz perc alatt már kibontakozott a dolog, tudtam, hogy kocka drótból fogom tudni elkészíteni, seperc alatt letárgyaltuk, igazán könnyen ment. A nehéz az volt, amikor minden darab olyan szögben kellett találkozzon, mint a rajzon. Hexagonális szettet kellett készítsek, négy darabból tevődik össze: fülbevaló, nyakék, karkötő, gyűrű. A hexagonon van a lényeg, ami a ZAIN-nak a jelvénye. Megtiszteltetésnek veszem, hogy része lehetek ennek a tervnek. Nagyon jó ötleteik vannak, a kivitelezés magas szintű. Kolozsvárnak kellett egy ilyen nyitott rendezvény, ahol nincsenek korlátok, ami nemzetiségtől függetlenül a minőségről szól. Ruháktól székekig van ott minden és engem is meglepett, hogy milyen minőségi, hogy mennyi kreatív ember van. Ez számomra is egy lépcsőfok volt.Gyakran rendelnek tőled román érdeklődők? Milyen különbségeket tapasztaltál a román és a magyar fogyasztók preferenciái között?

A magyar ügyfeleim hamarabb megrendelik a tulipánt, ami motívumként, különböző variációkban megjelenik a munkáimban. Voltak olyan meglepetések, hogy Călărași-ból székely rovásírásos karikagyűrűket kért tőlem valaki. Mondtam neki, hogy ez székely rovásírás, balról jobbra kell olvasni, de azt mondta, nem zavarja, nagyon jól néz ki. Kérdezte, hogy mit ír rajta – Mindig veled. Bukarestből is elég sokan rendelnek. Azt vettük észre – ezt Mária is alá tudja támasztani, együtt járunk vásárokba –, hogy a magyar picit szegényebb, jobban meggondolja, hogy mennyit és hova ad, nem annyira költekező, mint a román. Ugyanakkor a románok hamarabb felfogják azt, hogy mit jelent az, hogy egyedi darab. Volt olyan magyar ügyfelem, akinek pont az, pont úgy kellett, ahogy a képen volt. Nem ez a kézművesség lényege, nem vagyok hajlandó pont úgy elkészíteni, egy picit fogok másítani rajta. Ez az illető annyira identikus darabot kért, hogy vissza kellett utasítsam.Honnan származnak ezek a jellegzetes motívumok, amiket használsz az ékszereidben? A tulipán például feltehetően a népművészetből ered.

Az 1985-ben alakult Bogáncs néptáncegyüttes alapító tagja voltam, rengeteget jártunk vidékre. A néptánc, népi motívumvilág, népi muzsika iránt innen jön a szeretetem. De a keleti, arab világ is inspirál, készítettem már kelta fonásmintát, életfát, ami több nemzet szimbólumai között található. Ami megfog és megmozgat, azt elkészítem az én stílusomban. Persze soha nincs kész egy darab, mindig lehet tovább fejleszteni. Nem vagyok megelégedve, én látom a hibákat, más nem, de én tudom, hogy a következő darabon még jobban oda fogok figyelni egy-egy kanyarintásra vagy egy ívre. Visszatérve a ZAIN-ra, ott például tiszta hexagon minden, éles szögek, mértani rajz, nálam minden fut, minden csiga, kerek. Sosem voltam jó mértanból, ezért is kihívás, de a formatervező meg volt elégedve. Egyedül a fülbevalóval volt egy kis gond: a rajz síkban volt, nem tükrözte azt a hajlítást, amit nekem kellett volna csinálni, és akkor újra kellett készítsem azt a pár fülbevalót, de a végére sikerült.

Mások véleménye befolyásolja a munkádat?

Igyekszem az elképzeléseimet kivitelezni. Egy-egy munkában, ha kép alapján történik a megrendelés és én még hozzátennék valamit, akkor nyugodtan kiegészítem. De nagyon keskeny a határ a túldíszített giccs felé, úgyhogy nagyon óvatosan kell ott lavírozni. Ebben van a segítségemre Mária, a feleségem, mindig kikérem a véleményét, ő is az enyémet. Két pár szem többet lát, nagyszerű páros vagyunk. Persze kritikát is adunk egymásnak, de ez konstruktív, mindenképpen az épülésünkre szolgál.A Handmade by Nádudvary brand mögött csak te vagy egy csapat áll?

Egy emberből áll, az enyém az elképzelés. A Nádudvary névvel egyedüli vagyok Romániában, aki ipszilonnal írja, a családom nagy része Magyarországon él. Nagyapámnak megígértem, hogy nem hozok szégyent a Nádudvary névre és ezen vagyok.

Azt írod a honlapodon, hogy az az álmod, hogy ékszerész legyél. Mikor érzed majd úgy, hogy elérted ezt?

Nem tudom, hogy vannak ezzel mások, de én úgy vagyok, hogy minél többet tudsz, annál kevesebbet tudsz, annál lejjebb hajtod a fejed. Vannak nagyérdemű ötvösmesterek itt Kolozsváron, pont a Nádudvary névnek köszönhetően kerültem kapcsolatba Török Feri bácsival, aki ismerte nagyapámat. Ő sok mindenben segít, kérdezek tőle, ha valamihez nem értek. Hozzá képest én még csak tanulgatok, a szakma elején vagyok. Mindig kerestem egy mentort, egy mestert, akihez beállhatok inasnak, akitől „ellophatom” a szakmát, legalább az alapfogásokat, de rengetegen visszautasítottak. Titokként kezelték ezt a szakmát. Persze vannak tanfolyamok komoly összegekért, de én azt mondtam, hogy inkább kikísérletezem, és inkább megveszem azokat a szerszámokat, amelyek nékül nem tudok előre menni. Minden évben, ha tehetem, szerszámot vásárolok, ez egy befektetés. A valcnival például vékonyítom a lemezt, drótot, különböző hengereket lehet bele tenni. Enélkül nem megy, én kiönthetem nagy tégelybe az ezüstöt, de abból amíg lemez vagy drót lesz, addig hosszú az út, szinte egy napom rámegy a nyersanyag előkészítésére. Ekkor kezdtem érteni, hogy milyen ára van az ékszerésznek: egyrészt tud, van szakmai tapasztalata, másrészt pedig egy csomó szerszámot használ, amit neki meg kellett vásárolni komoly pénzekért. Ha már szerszám, fontos, hogy minőségi legyen, nincs értelme kínai fogócskákat vásárolni, mert nem tart. Ha dolgozol az anyaggal, akkor jössz rá, hogy mi is kell neked és milyen minőségben, amikor drótékszereket hajlítgattam, akkor a kínai fogó is megtette.Mindezek mellett mire jut még időd a mindennapokban?

A horgászatra, de emellett arra is időm kell jusson, hogy rendbe tegyük a válaszúti házacskánkat. Komolyabban négy éve kezdtem el ékszereket készíteni, négy év alatt ennyire jutotta. Itt az a probléma, hogy meg is kell élni. Nem csak azt készítesz, amit szeretnél, hanem jönnek a megrendelések és akkor oda kell állni, a megadott időpontra kész kell lenni vele. Az ember menet közben tanul a legjobban, hoztak már vissza gyűrűt, hogy levált, nem volt jól megforrasztva, karkötőkről letört a dísz, ezeket mind hibáknak nyilvánítok, amelyeket igyekszem javítani. Szavatosságot vállalok az ékszereimre, ami nemcsak addig tart, ameddig a kliens kimegy az ajtón, mert én szeretném, ha ezek az ékszerek túlélnének. Az biztos, hogy mindent az akkori legjobb tudásom szerint készítek el, anyai-apait beleadok.

A közeljövőben mi következik számodra?

Egyelőre Karácsonyra készülünk, minden kézműves számára a december egy mérvadó hónap. Húsz évvel ezelőtt voltak olyan vásárok, hogy elég volt két hónapra az a bevétel, ami egy vásárból bejött, de elmúlt az a világ. Amikor drótékszerekkel foglalkoztam, sokszor volt úgy, hogy január 17-én megint kimentem a Mátyás-térre árulni. Sokkal több kézműves van, sokkal nagyobb a választék, sokkal több a bütykölő, akik elrontják az árakat. A bütykölőt arra értem, hogy összefűz két gyöngyöt és kézművesnek mondja magát. Az ilyen a vásárban odaáll melléd, te 250 lejért árulod a fülbevalód, ő öt lejért árulja, mert neki megéri. Ez egy lassú, népnevelési folyamat, hogy ne a gagyit vegyék. Székelységben nagyobb a szegénység, mint Kolozsváron, de mégis, amikor meghirdetik a Szent György Napokat, mindenki összegyűjti a pénzecskéjét, és nagyon értékes, egyedi kézműves terméket vásárol. A csíkszeredai vásárban sem látsz viszonteladókat, nem kerülnek be. Minőségi a felhozatal, látszik, hogy kézimunka, nem Bukarestből felvásárolt öntvény. Kolozsváron is van egy vékonyabb réteg, aki az egyedit, kézmiunkát igényel, de a legtöbbjük csak értékeli, nem engedheti meg magának.



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X