banner_jtYG1g7R_1_970x250.gif
banner_PIz6eiCM_Koldok_300x250.gif

Próféta a saját hazájában: fergeteges sikert aratott a Fejtől s lábtól Kolozsváron

Színházi élménynek is beillő felolvasóesttel ajándékozta meg a kolozsvári közönséget Albert Csilla és Dimény Áron kedden este. A Kolozsvári Állami Magyar Színház két színésze Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regényéből olvasott fel – jó érzékkel kiválogatott és kronológiai sorrendbe tett – részleteket, mintegy ízelítőt adva az immár ötödik kiadására is megérett könyvből.

Kettő orvos Erdélyben: ez a Fejtől s lábtól alcíme. Felolvassa kettő színész: ez pedig a kedd esti rendezvényé. A „kettő színész” nagyon szerényen fogalmazott, amikor ezt az alcímet adta: hisz nem egyszerűen felolvasta, de élettel töltötte meg, kézzelfogható, szerethető személyiséggel ruházta fel a regény két főhősét, a református legénydoktor és a fiatal izraelita doktornő alakját. A Minerva-ház előadótermét megtöltő közönség pedig hálásan fogadta azt a történetet, amely „nagyon otthon van” Kolozsváron: a regény helyszínei – az egyetem, a New York kávézó, a Nemzeti (most Román) Színház és a Nyári Színkör (ahol napjainkban  a Kolozsvári Állami Magyar Színház áll) – félórai séta alatt bejárhatók a Minerva-háztól.

A siker azonban nem csak a helyszín közelségéből adódott: a szerző maga vallotta be, hogy amíg nem hallotta Albert Csilla és Dimény Áron előadását, nem tudta, hogy ennyi humor van a saját regényében. Kilencedik alkalommal tartottak felolvasóestet a könyvből, Tompa Andrea pedig negyedszer volt jelen a produkción, anélkül, hogy megunná: „Ez nem önfényezés, hisz nem úgy hallgatom, mint a saját szövegemet, hanem mint a két színész előadását”, mondta a felolvasás után.

A házigazda-moderátor, Köllő Kata szerkesztő a regény jellegzetes nyelvezetére hívta fel a figyelmet, amely kicsit régies, kicsit vidékies, kicsit németes, és már önmagában különleges hangulatot ad a szövegnek. „Tudatosan nehezítettem a mondatokat, mert el akartam kerülni azt a fajta sima, gyors olvasást, amely miatt az olvasó átsiklik a tartalom fölött” – mondta a szerző, aki elmesélte azt is: rengeteget konzultált nyelvészekkel a regény írása közben. Dimény Áron úgy vélekedett, éppen ez a rendkívül koherens és erős nyelvezet az, ami felépíti a figurákat.  „Amikor elolvastam a könyvet, azonnal tudtam, hogy ezt fel kell olvasni. Akkor is belevágtam volna, ha nekem kellett volna férfihangon felolvasni az egészet!” – mondta Albert Csilla.

A Fejtől s lábtól Trianon traumájáról beszél egy olyan szerző hangján, aki nagyon alaposan és „belülről” ismeri a kort és utókort is, Erdélyt is, annak népeivel, vallásaival, közösségeivel, eszméivel, büszkeségeivel és sérelmeivel együtt. A művészet mindig egyfajta teherletétel, és a színház a leginkább az – hangzott el az előadás utáni beszélgetésen. A művészet – mondta Tompa Andrea – éppen azért nyomul be olyan területekre, amelyekhez látszólag nincs sok köze, mert más (például a politikum vagy a média) nem segít a közösségi traumák feldolgozásában. Sőt: egyes emlékezetpolitikák szándékosan életben tartják azokat, mert érdekük, hogy a fájdalom jelenidejű legyen.

Tompa Andrea „fogságnak”, „boldog börtönnek” nevezte, hogy nem tud elszakadni a Kolozsvár- és Erdély-témától. „Sokat dolgozom ezzel a kétlakisággal: azzal, hogy Kolozsvár egyrészt a világ teteje, másrészt egy provincia”, fogalmazott az író.

A Fejtől s lábtól érdekes módon először az anyaországban vált nagyon olvasottá, tősgyökeres magyarországi olvasóinak reakciója így foglalható össze: „Végre megértettünk valamit!”  Mármint Erdélyről, amely tehát „mégse olyan, amilyennek a média, a politika és a folklórműsorok lefestik.”

Kapcsolódók

banner_33n1iUxf_maltai-970x250.gif
banner_jpL2NADm_maltai-300x250.gif

Kimaradt?