Itt a kihagyhatatlan könyvek listája: olvasmánytippek a téli napokra - ELSŐ RÉSZ


-A A+

Jönnek az ünnepek. Ha már tele vagyunk töltöttkáposztával, elvonult a vendégsereg és minden széttépett csomagolópapír a szemetesbe került, jól eshet bekuckózni a kanapé sarkában, és elővenni azt a bizonyos könyvet, amit már hónapok óta készülünk elolvasni. Körbekérdeztem író-, színész-, szerkesztő-, művészismerőseimet: milyen könyvet javasolnának Önöknek, a Maszol olvasóinak ezekre a hideg, korán sötétedő szabadnapokra, amelyekre – legalábbis városon – nem sok hó várható? De a hegyekbe, sívakációra is sokan úgy indulnak el, hogy könyv lapul a hátizsákban.

Mit olvassunk? Kellemesen érintett, hogy ez kérdés mennyi embernek szívügye: egymás után jöttek a készséges, lelkes válaszok. Volt, aki néhány szóban, volt, aki bőven kifejtve ajánlotta kedves olvasmányát – de a kérdés senkit se hagyott hidegen. Összeállításunk első részében Demény Péter író, Nádudvary László ékszerkészítő művész, Lőnhárt Melinda költő, Laczkó Vass Róbert színész, Jánosi Andrea képzőművész, Varga László Edgár költő, Székely Csaba drámaíró és Boros Veronika televíziós szerkesztő ad olvasmánytippet nekünk és Önöknek.

 

Demény Péter író, költő: Legutóbbi nagy élményem Csehy Zoltán Experimentum mundi című operakalauza. Amúgy is mindig szerettem mindkét műfajt, Gál György Sándor kétkötetes Új operakalauza egyik kedvenc olvasmányom volt gyermekkoromban, és Petur bordalára próbáltam kardot rántani az öcsémmel.

Csehy Zoltánnak a Kalligramnál megjelent kötetére persze nem fogok kardot rántani, hiszen ez a posztmodern operáról szól, az 1945 és 2o14 között bemutatott művekről. Jól megírt, tág fülhatárú könyv, Eötvös Péter és Selmeczi György is benne van, és aki szeret sétálni, az örömmel bolyong majd vele.

 

Nádudvary László György ékszerkészítő művész: én a Quo vadis-t ajánlom, Henryk Sienkiewicz írta...nekem nagy kedvencem.

 

Lőnhárt Melinda költő: Ha több időm van, s ez általában elalvás előtt szokott bekövetkezni, a regény műfaja a nyerő. Abból pedig Anne B. Ragde Neshov-trilógiájának birodalmában leledzem több hónapja. A norvég írónő családregényének első részében, a Berlini nyárfákban három olyan testvér sorsát ismerhettem meg, akik egymástól teljesen eltérő rétegeiben élnek a norvég társadalomnak, egymástól teljesen eltérő jelleműek, s mindegyiküknek vannak saját, személyes küzdelmeik is, ugyanakkor összeköti őket a szüleik titka.

A Remeterákok című, második részben a visszafogott görög sorstragédiák továbbra is valamiféle fanyar humor köntösében jelennek meg. Remélem, hogy hamarosan sikerül beszerezni a harmadik kötetet is, a Pihenni zöldellő mezőkön-t és én is elpihenhetek vele a karácsonyfa alatt.

Nagyon izgat a perspektíva: hogy az, amit mi egy szemszögből valamiféleképpen láttunk, hogyan halványul el vagy válik még erőteljesebbé, amikor a körülöttünk élő családtagjaink, barátaink, kollegáink, embertársaink is hozzáadják szemszögüket a történéseinkhez vagy a történéshez. Hiszen ebben a könyvben elmerülve pont erre a következtetésre jutok folyton: hogy tulajdonképpen nincs is csak saját perspektíva, nem vagyunk elzárva a többiektől életünk egyetlen pillanatában sem, még akkor sem, amikor épp olyan momentumokat élünk meg, hogy éppen ezt szeretnénk, hiszen minden mindennel összefügg, összetartozik valamilyen szinten.

Ezt a regényt amúgy egy kedves barátom ajánlotta nekem, akivel azelőtt sokat vitatkoztunk az egyén és a közösség viszonyáról, felelősségéről. Remélem, hamarosan a befejező részt is megkaparintom valahonnan.

 

Székely Csaba drámaíró: Bartis Attila legújabb regénye, A vége

Jánosi Andrea festő, könyvillusztrátor: Bartis Attila A vége című regényét olvasva, kétszer felejtettem el leszállni a troliról ott, ahol kellett volna, de egyszer reggelizni is elfelejtettem miatta. Írásmódja oly mértékben ragad magával, hogy egyszerre letehetetlen és megszakításra érdemes. Letehetetlen, mert nyomasztó kényszerhelyzetek, sötét  gyárudvarok mögött szinte folyamatosan szurkolunk valakinek, aki jobb sorsra érdemes, és megszakítandó, mert meg kell állnunk néha visszaolvasni egy-egy ilyen mondatot, mint ez: „Kiitta az áfonyabort, bement a fürdőszobába, és mire Apám összecsomagolta a jegyzeteit, hogy letegye az elmaradt vizsgáit és folytassa az egyetemet, Hollós Anna egy életre kontyba rakta derékig érő haját.”

Szórakoztató irodalomként ajánlok egy román nyelvű kiadványt: Pisicoteca practică a lu' Moș Pârșu a címe annak a kötetnek, ami Florin Bican jegyez, így, hogy „Răsădită în sol autohton de Florin Bican”. T.S Eliot verseit olvashatjuk itt románul jópofa fotókollázs-illusztrációk között, oly módon, hogy közben a szerző nemcsak a szöveget, hanem a macskákat is hazai környezetbe ülteti. Macskamániásoknak és nem csak.

 

Varga László Edgár költő: Király László A Bethlen bástya dallama című verseskötetét, illetve Márton Evelin Szalamandrák éjszakái című regényét ajánlom. Mindkettő frissen megjelent kötet, erdélyi szerzők tollából.

 

Boros Veronika televíziós szerkesztő: Michel Houellebecq legutolsó regénye, A térkép és a táj. Erdélyi vonatkozású könyvek közül nagyon ajánlom Tompa Andrea, a Kolozsváron született, budapesti író könyvét, a Fejtől s lábtól-t. A klasszikusok közül pedig Bánffy trilógiáját, az Erdélyi történet-et: ha valaki meg akarja érteni az erdélyiséget, annak ezt a regényt feltétlenül el kell olvasnia.

 

Laczkó Vass Róbert színész: Magyarság-tudatunk szempontjából az elmúlt másfél évtized – a XX. századba most ne vánszorogjunk vissza, van bajunk elég ebben az évezredben is! – leginkább arról szólt, hogyan tudunk összekülönbözni kebelbarátok, ismerősök, családtagok és munkatársak afelett, mit is jelent igaz magyarnak lenni. Nem hiszem, hogy a magyarságnak, mint olyan, minősége volna, ez amolyan fokozhatatlan, abszolút érték, mint a szeretet. Ezzel együtt a napi tollforgatók ma már egy tisztességes publicisztikát sem tudnak a témában megírni anélkül, hogy ilyen-olyan jelzőkkel, jobbról vagy balról meg ne környékeznék az identitást. Pedig, azt hiszem, semmi mást nem kellene tennünk az eligazodáshoz, mint Ady Endrét, József Attilát vagy Illyés Gyulát komolyan venni.

Kortársaink közül én leginkább Lackfi János e témában szerzett pamfletjeit, görbe tükrét szeretem leginkább. Szórakoztatónak és hasznosnak tartom felütni bármelyiket a Milyenek a magyarok? (2012), Milyenek még a magyarok? (2013) és a Három a magyar igazság (2014) című kötetei közül. Valamennyit a Helikon Kiadó Kft. jelentette meg Szathmáry P. István kedélyes karikatúráival, amelyek szervesen illeszkednek a finom humorú szövegbe. Tisztességes áron kínálják a könyvesboltokban és online is, megéri tehát az ünnepi befektetés! Karácsony táján rengeteg a sürgölődés otthon, alig marad időnk saját magunkra, ám ha Lackfi említett köteteinek bármelyikét a kezünkbe vesszük egy-egy szabadabb félórában, előcsalogathatjuk a hőn áhított mosolyt akkor is, ha már elegünk van az ünneplésből! Áldott Karácsonyt és termékeny Újesztendőt kívánok mindenkinek!

 

 

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X