Kolozsvári mesék vezetnek a honfoglalástól a huszadik századig


-A A+

A Téli Kolozsvári Magyar Napok keretében december 15-én bemutatták Zágoni Balázs frissen megjelent kötetét. A Kolozsvári mesék című könyvet Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának rendezvénytermében ismertették, ahol legutóbb két éve zajlott hasonló esemény Zágoni Balázs „főszereplésével”, akkor az Erdélyi gyermekenciklopédia volt az újdonság – emlékeztetett Simon Edina konzul, aki a később érkezett Mile Lajos főkonzul nevében is köszöntötte az egybegyűlteket.

Mint gyakorló anya Simon Edina kiemelte: a mesék hosszának a gyerekek bizonyára örülni fognak, merthogy elalvás előtt mindig a leghosszabbat akarják hallani, a Kolozsvári mesék könyvében nem is találnának tízoldalasnál rövidebbet. „Tudom, hogy a szülők kevésbé szeretik a hosszú meséket, de a célközönségem ezúttal a 8–12 éves korosztály, ők már tudnak olvasni, egyedül is kézbe vehetik” – reagált a szerző. Megjegyezte: a hat meséből kettőt ajánl a 6–7 éveseknek is, ezek a Biasini Kajetán és A céhek és a méhek.

Ez a két mese született meg a legkorábban. A Biasini Kajetán meséje, amelyet a könyvbemutató végén Farkas Loránd színművész fel is olvasott, akkor fogant meg a szerzőben, amikor a Kincses Képeskönyv sorozat kolozsvári kötetével készültek – sok apró ínyencség megragadta már akkor Zágoni Balázs figyelmét olyanként, hogy ezeket mesében is jó lenne kibontani.

Jánosi Andrea, a kötet illusztrátora elárulta, A Biasini Kajetán és A céhek és a méhek meséje közül kellett választania, amikor Zágoni Balázzsal az Aranyvackor díjra pályáztak 2009-ben. Az utóbbi mellett döntött (elnyerték a Móra Kiadó különdíját), és most elárulta miért: a gyorskocsi megrajzolásánál kis kritikusaitól tartott, akik – tapasztalata szerint – ha valamiért rajonganak, akkor annak nagyon alapos szakértőivé válnak. „Aggódtam, nehogy túl nagy legyen a kerék, vagy túl kicsi” – mesélte izgatottan.

A céhek és a méhek meséje arra a kérdésre ad választ, hogy a méhészeknek miért nem volt céhük Kolozsváron – itt a szerző nagyrészt saját képzelőerejére hagyatkozott, de valamennyi mese tartalmaz valós történelmi tényeket (a tartalomjegyzék előtti oldalon), a legtöbbet a Linczigh János királybíróról szóló. A különböző történelmi időszakokhoz kötődő mesék közül a legrégebbi korban a honfoglalás idejét idéző történet játszódik, a legfrissebb mese a 20. század elejére röpít. „Nem törekedtem rá, hogy minden kort lefedjek, a választás mondhatni öntörvényű volt. Mátyás királyról például nincsen mesém, nem éreztem szükségét” – vallott a szerző.

Mivel más-más korokban játszódnak a mesék, Jánosi Andrea rajzainak itt is, mint a kolozsvári Kincses képeskönyvben, hűen kellett tükrözniük az akkori állapotokat, de mivel ez esetben nem ismeretterjesztő könyvről van szó, nagyobb szabadságot kapott az illusztrátor is: „Kevesebb épületet festettem, több figyelmet szentelhettem az embereknek. Szinte véletlenszerűen feltűnnek a nyolc évvel megrajzolt alakok is, például a Feleki gömbök meséjében újra megjelenik Ionel” – mondja Jánosi Andrea.

„Minden mese valamiképpen a bátorságról szól” – összegezett Zágoni Balázs. Igaz ez abban az egy esetben is, amikor a főszereplő kivételesen lány. Nem meglepő módon a szerző egyik saját lányáról mintázta Magocska alakját. Másik lányáról is belekezdett egy mesébe, de ezt talán majd a következő meséskönyvében olvashatjuk el.

A szerzőt és az illusztrátort Rostás-Péter Emese, a Koinónia Könyvkiadó felelős szerkesztője faggatta a közönség előtt. Az alkotók a helyszínen dedikáltak is. A kötet karácsonyig 15 százalékos kedvezménnyel vásárolható meg a Koffer kávé- és könyvesboltban.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X