Interferenciák: The Show Must Go On! Kolozsváron


-A A+



Élő szobor-bábuk várják a nézőket a Kolozsvári Állami Magyar Színház piros szőnyeggel borított előcsarnokában. Kezükben kirakósként a felirat: In-ter-fe-ren-ce-s! A lépcsőn meg a színház egyik legismertebb arca, Dimény Áron színművész fogadja kedves Istenhozottal az első este vendégeit.

Az előadások előtti forgatagban teljes a nyelvi káosz, „már azt sem tudom, kihez milyen nyelven kell szólni" – ezt a mondatot elég sűrűn lehet hallani a fesztivál háza táján. A zűrzavar azonban az előadások és beszélgetések idejére letisztul, a szervezőknek ugyanis gondjuk volt rá, hogy mindenki mindent értsen: az előadásokat magyarra, románra és angolra is feliratozzák, a beszélgetéseken folyamatosan dolgoznak a szinkrontolmácsok.

Tompa Gábor fesztivál- és színházigazgató a kedd estét az idén tavasszal elhunyt René Gonzalez emlékének ajánlotta, aki a Théâtre Vidy-Lausanne igazgatója volt. A svájci színház két produkciója töltötte ki az első fesztiválestét: Yeung Faї kínai bábművész Hand stories (Kézmesék) című bábjátéka a stúdióban és az André Wilms által előadott Max Black a nagyszínpadon.

Hand stories

handstories1A Hand stories a művész saját családjának, egy kínai kesztyűbábos dinasztiának a története, amelyben a bábozás tudománya már öt nemzedéken át szállt apáról fiúra. "A tudás átadásáról akartam beszélni, az előadás egyszerre a családom, illetve a kínai bábjáték egyetemesebb, időtlenebb története" – vallja a most 48 éves művész, aki hatéves kora óta bábozik. "Egész életem a bábozásról szólt, habár gyerekkoromban inkább zenész szerettem volna lenni" – mondta a szerda reggeli beszélgetésen, a TIFF-házban.

A negyvenkét évi gyakorlat alatt elsajátított bravúros technika csak az egyik elem, ami valósággal elakasztja a lélegzetet a nézőtéren. A bábokról neki köszönhetően mindent elhiszek, még azt is, hogy mimikát látok viasz-arcukon. Holott a mimika a hangokban, mozdulatokban, a báb-arcokra vetülő árnyékok révén születik meg, és néha fénykörbe kerül az előadóművész arca, vagy egész lénye is.

"Eddig fekete kendővel takartam az arcom, előadásaimon csak a bábok voltak láthatók és én igyekeztem láthatatlan maradni. De a Hand stories rólam szól, az én történetem, ezért most megmutatom az arcom, sőt, végig játszom magam is" – mondta Yeung Faї.

Az előadásban a francia Yoann Pencolé a mester asszisztense, partnere, aki egy adott pillanatban szintén önmagát játssza el: a paraván megfordul, a nézők belátnak a kulisszák mögé, látjuk a bábokat rejtő vászonzacskókat, megfigyelhetjük a művész kezét, amint a bábokat mozgatja, közben rá-rápirít tanítványára, aki ott esetlenkedik körülötte, a színfal mögött kuporogva. Mester és tanítványa kapcsolatának, a tudás továbbörökítésének intim, csodálatos percei ezek, miközben hol a bábu terül el a földön, hol a bábművész.

A darabban megjelenik a hagyományos kínai sárkány is, amely itt a kínai kulturális forradalom jelképe, és amely üldöztetést, szenvedést, tragédiát hozott a bábos famíliára. "Nagyon fontos számomra a tradíció, amit örökül kaptam, de ugyanakkor minden bábos hozzátesz valamit ahhoz tudáshoz, amit elődeitől őriz" – vallja Yeung Faї.IMG 3061

Előadásába, akárcsak családja életébe, belép a nyugati civilizáció, bátyja Amerikába költözik, tradíciótisztelő közegüket felváltja egy olyan világ, amelyben a bábművész közönséges tengerparti csepűrágó. Bámulatos tudása itt mindössze néhány garast ér, amit úgy hajítanak fémpoharába, hogy végig sem nézik mutatványát. De mikor már teljes a csüggedés, egyáltalán nem hagyománytisztelő módon megjelenik a színen (a közönség nagy derültségére) egy részeg Freddy Mercury-angyal-bábu, aki Queen számokat énekel addig, amíg hősünket meg nem győzi arról, hogy "The show must go on!".

Max Black

7323 max black foto biro istvanA Max Black egyszínészes előadás (amelyben azonban óriási és hihetetlenül precízen koordinált szerepük van a láthatatlan közreműködőknek: a pirotechnikusnak, hangosítónak, billentyűsnek). A produkcióhoz a rendező, Heiner Goebbels és az előadó, André Wilms nem-dramatikus szövegeket használt fel: Paul Valéry, Georg Christoph Lichtenberg, Ludwig Wittgenstein és Max Black francia és angol nyelvű szövegeit. A színész minden cselekvése fénnyé, tűzzé, történéssé, hanggá válik.

Olyan, mintha a főhős-tudós agyában lennénk, követhetjük gondolatai szárnyalását, asszociációit, rögeszméit, és minden történést, amit ezen gondolatok gerjesztenek: a színpad ötletek laboratóriumaként működik. Szikrák villannak, tüzek futkosnak a színpadon, anyagok és gondolatok kapnak lángra, a fiókok, tartályok zenéket rejtenek. Közben meg fő a kávé, mert a gondolkodó mindig meginna egy jó erős feketét...7951 day1 interferenciak foto biro istvan

"A pontosság lehetetlen voltát és a véletlen óriási szerepét akartam megjeleníteni ebben a produkcióban" – mondta Heiner Goebbels az előadást követő beszélgetésen, André Wilms pedig hozzátette: valóban, a kolozsvári előadáson éppen rosszkor gyúlt meg a tűz, akkor, amikor egyáltalán nem számított rá. De ez pozitívum, mert "ezeket a véletleneket használjuk fel a próbafolyamatban is. Az előadás alatt ugyanúgy meg akarunk lepődni mi magunk is, mint a közönség" – avatott be a rendező az alkotás titkaiba.

A Théâtre Vidy-Lausanne produkciója nem csak ettől egyedi és utánozhatatlan, hanem attól a rendezői utasítástól is, amit André Wilms – bevallása szerint – kapni szokott Heiner Goebbelstől: "Ne játssz!!" Elég szokatlan elvárás egy színésztől. Goebbels viszont úgy véli: a színészeknek nem kell időt hagyni arra, hogy színészkedjenek.

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X