Bartis Attila erdélyizmusokról és budapestizmusokról beszélt szülővárosában

A Székelyföldtől Nyugatra sehol nem mondják azt, hogy „meg van halva”, ami egy pillanatnyi állapotot hordoz, a „meghalt”-tal szemben, amely tisztán kimondja, hogy az illető nem létezik a többé. Az előző azt sugallja, hogy éppen most meg van halva, pillanatnyilag, de a következőkben akár fel is éledhet – erről, és más „erdélyizmusokról” is szó esett a csütörtök esti, marosvásárhelyi könyvbemutatón, ahol Bartis Attila legfrissebb, A vége című regényéről beszélgetett a szerzővel Vida Gábor.

A Látó Szépirodalmi Folyóirat és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata szervezésében mutatták be Bartis Attila A VÉGE című regényét, a Látó Irodalmi Játékok 69. rendezvényén.

Vida Gábor, a szépirodalmi folyóirat szerkesztője azzal indította a beszélgetést, hogy megkérdezte a vendéget, minek tartja magát, sértő-e esetleg számára, ha erdélyi írónak nevezik. Merthogy Bartis Attila Marosvásárhelyen született és 16 éves korában vándorolt ki családjával Budapestre. „Bulevardul 1 Mai, nr. 3. Itt születtem. Bolond, aki ezt letagadja. Itt éltem le az első 16 esztendőt, amely meghatározta az életemet” – válaszolta a szerző, hozzátéve, hogy Erdélyben marosvásárhelyi, Romániában, illetve Magyarországon erdélyi. Európában magyarnak számít, és Európán kívül európainak. De mivel már 30 évet élt Budapesten is, majdnem kétszer annyit, mint Marosvásárhelyen, ezért budapestinek is tartja magát, annál is inkább, mert a gyermekei ott születtek.

Vannak-e erdélyizmusok? – tette fel a kérdést Vida, az s és a meg kötőszavakként használatára utalva. „A nyelvhez való viszonyom furcsán alakult. Mikor elmentem, volt bennem egy irgalmatlan ellenállás a budapestizmussal szemben” – válaszolt a kérdezett, legfőképp a személynevek előtt használt határozott névelőkre célozva, majd az erdélyizmusokra is kitérve elmondta, hogy Székelyföldtől nyugatra azt, hogy valaki „meg van halva” sehol nem mondják.

Volt-e katarzis a regény megszületését követően? – faggatta tovább Bartist a kérdező. Megtudtuk, hogy nem, pedig nagyon várta, elképzelte, de az sem a regény befejezése után, sem akkor, amikor leadta a kiadónak, sem amikor kijött a nyomdából nem jelentkezett, még az első bemutató után sem. „Most már nem is hiányzik” – mondta. A regényírásra, annak hosszú folyamatára áttérve elmondta Bartis Attila, hogy A VÉGE című regényét 2002-ben kezdte el írni. Pontosan emlékszik az időpontra, Krétán volt akkor. Egészen 2006-ig elég sok elkészült a szövegből, ám apja halálakor minden megváltozott, rájött, hogy „majdnem semmi” nem igaz abból, amit leírt. Kihúzott, átírt, rengeteget változtatott, míg végül megszületett a végső írás.

A könyvbemutató végén Gáspárik Attila olvasott fel részletet a regényből.

Kapcsolódók

Kimaradt?