83 éves korában, csütörtökön elhunyt Sławomir Mrożek lengyel drámaíró. A lengyel kortárs dráma legismertebb képviselője, szatirikus elbeszélések és drámai művek szerzője 1963-ban Olaszországba, majd Franciaországba emigrált, de élt Mexikóban is. 1996-ban visszatért Lengyelországba, Krakkóban telepedett le, de 2008-ban ismét Franciaországba költözött, Nizzában halt meg.

Mrożek szatirikus novellái a lengyel viselkedésmódot, mentalitást figurázzák ki, görbe tükröt mutatnak a romantikus hősiességnek és a fellengzősségnek, vagy a kommunista rendszer visszásságainak, de a célkeresztben valójában az ember viselkedése, ostobasága áll. Az Elefántban Mrożek az oktató meséket figurázza ki. Az állatkert igazgatója csökkenteni akarja a működési költségeket, ezért elrendeli, hogy a valódi elefánt helyére tegyenek egy gumielefántot. Sajnálatos módon gázzal töltik fel az alkalmazottak… másnap gyermekek látogatnak az állatkertbe az iskolából. A tanár épp magyaráz: „Egy felnőtt elefánt súlya négy- és hatezer kiló között mozog.” Ekkor egy könnyű szellő felkapja az elefántot, és az elvitorlázik. Mi ennek a következménye? „Azok a diákok pedig, akik akkor ott voltak az állatkertben, nem törődtek többé a tanulással; fittyet hánytak a tudománynak, s huligánok lettek. Állítólag vodkát vedeltek, s ablaküvegeket vernek be. S egyáltalán nem hisznek az elefántban.” (Kerényi Grácia fordítása).

Már a korai drámáiban is elkerülte a nyílt politikai és történelmi célzásokat, de az Orwelléhez hasonló bíráló hozzáállása a modern kori totalitárius rendszerekhez nem kerülte el a közönség figyelmét – a cenzorokét sem. Hazája történelmére utalva mondta egyszer: „A szörny bezárva tartott, és el is bűvölt egyszerre”.

Első teljes és hosszú darabja, a Tangó alighanem a leghíresebb munkája. Először Belgrádban adták elő, a Jugoslovensko Dramsko Pozoriske-ben, 1965. április 21-én. Lengyelországban a Teatr Wspolozesny-ben adták elő, Erwin Axer rendezésében. Tom Stoppard Mrożek drámájából készült adaptációját először a Royal Shakespeare Company-ben adták elő 1966-ban. Stoppard egy lengyel anyanyelvű segítőjével átdolgozta a mű irodalmi fordítását. Az első New York-i előadásra a Pocket Theater-ben került sor, 1969-ben. Bizonyos szempontból a Tangó a nemzedékek közötti konfliktusról szól, de alapvetően azt a folyamatot mutatja be, ahogy a fiatalkori idealizmus a hatalomért folyó lelkiismeretlen küzdelemmé aljasul és kikövezi az utat a zsarnokság előtt. 

Milosc na Krymie című könyve („Krími szerelem”, 1993) az orosz birodalom összeomlását helyezi a cselekmény középpontjába. A szerző e könyvét franciául írta egy francia drámaíróknak szóló pályázatra. Elismerésül, mert színpadra állította a művet a párizsi Théâtre de la Colline-ban, megkapta a Crédit Industriel et Commercial Paris Théâtre díjat. Az 1998-as Piekni widok két európai turistáról szól, akiknek elrontja vakációját a balkáni háború.