Erdély legjei – Hargita megye: a csíkszépvízi örmény múlt (VIDEÓ)


-A A+

Cikksorozatunkban az erdélyi megyék értékeit térképezzük fel. Témaválogatásunk rendhagyó és szubjektív, magyar önkormányzati vezetők ajánlásai alapján készült. Így „Erdély legjei” közé a látványos turistacélpontok, a kulturális, építészeti örökség elemei mellé az elmúlt évek kiemelkedő gazdasági beruházásai és más megvalósításai is bekerültek. Vagyis mindazok az értékek, amelyekre a helyi elöljárók szerint a megyéjük büszke lehet.  

Csíkszépvíznek egyik jellegzetes jegye az örményekkel való kapcsolata, a Hargita megyei településről szóló írásoknak szinte mindegyike említést tesz róluk is. Az első örmény családok megtelepedése 1642-re tehető, habár az örmény temetőben 1573-ból származó örmény feliratú sírkövet is találtak. A falu rengeteget köszönhet ennek a közösségnek, hiszen ők építették az első iskolát is, és a fő utcát gyönyörű épületekkel szépítették. Bogos Mária tanárnővel beszélgettünk, aki könyvet is írt a csíkszépvízi örmény közösségről. (Videó: Lepedus-Sisko Péter/Varró-Bodoczi Zoltán)

Az örmények kereskedés révén érkeztek meg Szépvízre, ugyanis a falu Moldvából a Gyimesi-szoroson át könnyen megközelíthető volt, akárcsak Gyergyószentmiklós a tölgyesi átkelőhelyen keresztül. Emiatt mindkét helység örmény népessége gyorsan gyarapodott. Az örmények már Abafi Mihály letelepedési engedélye előtt eljutottak Szépvízre, és egy idő után letelepedést kértek a falu bírájától. Ahol most az örmény temető van, állítólag ott telepedtek le, és lassan ott is maradtak. Nem volt földjük, ezért kereskedni kezdtek, és ezt olyan nagy sikerrel tették, hogy óriási vagyonra tettek szert.

„A főtér összes épülete örmény épület, volt örmény iskola is, ahol kezdetben örmény nyelven, majd utána magyarul tanítottak, mert Szépvíz Szent Miklósnak volt a filiája, és székely gyermekek is tanultak itt. Aztán felépült a század elején a polgári iskola is, és utána oda kezdtek el járni a gyerekek. Az örmény kántor és az örmény pap tanított az iskolában, de végül az iskola a század elején megszűnt” – magyarázta Bogos Mária. 

A faluban volt örmény plébánia is, amit lebontottak, és egy új ház épült a helyébe. Amikor bejöttek az örmények, először egy kis fakápolnát építettek, csak utána építették fel a templomot; 1763-ban kezdték el, de csak 1785-ben szentelték fel. A Szentháromság tiszteletére két alkalommal ülnek ott búcsút, Szentháromság vasárnapján és Világosító Szent Gergely napján, aki az örmények védőszentje.  1959-ig volt papja az örmény egyháznak, ám akkor az utolsó pap, Bodurján János, a mechitarista rend tagja, elhagyta az országot, mivel vissza akart menni Örményországba. Ekkor Szépvíz átkerült adminisztrálásra a katolikus egyházhoz.  

„Bodurján atya jellegzetes alakja a történelemnek, mert nyomdát működtetett Csíkszépvízen, ami 1932-től működött, és itt nyomtattak a környéken élőknek minden kiadványt és könyvet. Én három nyomtatott könyvet is megtaláltam abból a korból. Voltak nagyon nagy álmai az atyának, szerette volna elkészíteni az örmény enciklopédiát, el is készült az első kötettel, de mivel állítólag az atyától ellopták a csomagjait, amikor Örményországba akart visszamenni, csak kettőt találtak meg az enciklopédiából” – mondta el a tanárnő.

Megtudtuk azt is, hogy amikor Orbán Balázs Szépvízen járt, maga is azt hangoztatta, hogy a falunak sokkal városiasabb a külseje, mint Csíkszeredának. Nagyon jól működő intézmények voltak itt, működött az Oltár Egylet, a Szentháromság Egyesület, a kereskedelmi törvényszékük, és a híres örmény kaszinó. Az örmények kaszinót tartottak fenn, és 1928-ban már vásároltak rádiót, és saját fejlesztésű áramuk volt. Ide mentek az asszonyok kézimunkázni, a férfiak biliárdoztak, kártyáztak, és itt tartottak a nagyteremben gyűléseket és előadásokat.

A kertben hátul kuglipálya és teniszpálya volt felállítva, ami az államosításig működött. Szombattól hétfőig tartó nagy mulatságok voltak ott, és olyankor rengeteg pénz gazdát cserélt. Az örmény kaszinóval szemben van az örmény emlékház, ami most felújítás alatt áll, ezt a Szentháromság Egyesület vásárolta meg, és egy kis múzeumként működik, ahova összegyűjtöttek könyveket és mindent, ami megmaradt az örvény hagyatékból.

Jelenleg teljesen örmény senki nincs a faluban, sajnos az utolsó örmény, Zakariás Péter bácsi néhány éve hunyt el, pedig ő még tudott örményül. Bécsbe járt tanulni, mivel papnak szánták, ám betegség miatt nem lehetett az, így hazatért. Most inkább leszármazottak vannak, akik félig vagy negyedrészt örmények. Sajnos már csak az épített örökség maradt fenn az örmény kultúrából, mivel az örmények vagy elmentek, vagy kihaltak, az épületek pedig gazdát cseréltek.

Ma már csak a kölcsönhatás miatt, az ételekben fedezhető fel az örmény kultúra. Például a csíkszépvíziek megtanultak hurutot készíteni, ami jellegzetes örmény ételízesítő, amely az évszázadok során azokon a településeken maradt fenn, ahol örmény származású lakosság él. Hargita megyében Gyergyószentmiklóson és Csíkszépvízen élő idős asszonyok ismerik még a hurut készítésének a titkát.

A falu nagyon sokat nyert az örményekkel kulturális szempontból, hiszen nem sok csíki faluban működött nyomda a század elején. Színháztársulatokat is hívtak Szépívzre, és nekik köszönhető a könyvtár is, ami a századelőn szintén nem sok faluban volt. A gyermekek taníttatására is nagy hangsúly fektettek, nagyon sok ügyvéd és orvos került ki az örmények köréből – mondta el Bogos Mária.  

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X