banner_jtYG1g7R_1_970x250.gif
banner_30Cewl4A_Copy of 1_300x250.gif

Nyomozás a Kolozsvári Magyar Napokon: miért olyan a magyar krimi, amilyen?

Lehetséges magyar krimit írni – ezt próbálja meg bebizonyítani a Helikon folyóirat a „vörösnek” nevezett lapszámában, amelyet szerdán, a Kolozsvári Magyar Napok első napján mutattak be a szerkesztők.

A szerdán elkezdődött, rendhagyó Kolozsvári Magyar Napokon nagyon izgalmasnak ígérkezett a Helikon irodalmi folyóirat Magyar Krimi lapszámának a bemutatója. A „nevettem az akkori nyomozókkal” című kerekasztal előtt egy stúdióbeszélgetést is tartottak a KMN Tv-ben Papp Attila Zsolttal és Szántai Jánossal, akik a lapszámbemutató házigazdái voltak. A két meghívott elhatározta, hogy a magyar krimi ügyében indítanak feltárást, mivel azt tapasztalták, hogy sem Magyarországon, sem pedig Erdélyben nem használják ezt a műfajt az írók.

A lapszámbemutatón elhangzott: magyar krimi műfaja már a 20-as, 30-as években is létezett, gondoljunk csak Rejtő Jenő regényeire vagy Aszlányi Károly munkáira, ám soha nem ért el átütő sikereket, és ezen a szocialista korszak sem segített. A klasszikus magyar kriminek talán Tar Sándor Szürke galamb című regényét tartják, amelyben bár van számos mellékszál, de mégiscsak besorolható a krimi műfajába. Ez sajnos kimaradt a Helikon lapszámból, pedig Papp Attila Zsolt szerint a regény legalább annyira egyedien magyar, mint amilyen egyedien angol Agatha Christie, és ezt a regényt tényleg csak Magyarországon lehetett volna megírni.A lapszámbemutató beszélgetésen felidézték: Jorge Luis Borges azt írta egyik híres esszéjében, hogy „a krimi a rend megmentője egy rendetlen korban”, a klasszikus erények fenntartója, mivel „olyan krimit, amelynek nincs eleje, közepe és vége, nem lehet megérteni”. A krimi alapszabálya, hogy a végén fény derül a tettes kilétére. Ugyanakkor Papp Attila Zsolt és Szántai János szerint nehéz eljutni a jó krimiig, és nem látunk sok példát rá sem a magyar, sem az erdélyi magyar irodalomban.

Nem hiányzik ugyan teljesen a krimi műfaja – mivel vannak bűnügyi történetek, kriminovellák, vagy akár Bánffy Miklós Milolu című utolsó regénye is hordozza a műfaji jegyeket, krimis sémára épül –, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az írók nagy többsége nem kedveli ezt a műfajt. A beszélgetésen Szántai János ezt a magyarok elitista hozzáállásával magyarázta, szerinte emiatt nem születnek jó műfaji könyvek.

Mint mondta, nem tudott nálunk úgy kialakulni a krimi, mint az angolszász vagy francia irodalomban, mivel „ők nyugodtan felvállalták, hogy krimit írnak, mi magyarok nem”. De pontosan ugyanez volt a hozzáállás ezelőtt húsz évvel a gyermekirodalomhoz is. Ugyanakkor probléma lehet az is, hogy semmi nem olyan a magyar valóságban, mit az Agatha Christie könyvekben, ezért nem tudják komolyan venni a magyar írók a krimit.

A vörös lapszám

A Helikon Magyar Krimi-lapszámával megpróbál változtatni ezen a hozzáálláson, és 24 oldalon keresztül bizonyítja be, hogy lehetséges magyar krimit írni. Sőt a szerkesztők elmondása alapján még nehéz is volt beleférni a keretbe. Ezt a kiadványt vörös lapszámként is emlegetik, mivel az elmúlt 30 év alatt az első kiadás, amely a nem szokványos, diszkrét zöld-fehér színben jelenik meg, hanem pirossal színezve.

Eredetileg nem a magyar krimi jelenlegi helyzetével foglalkozó folyóiratnak indult, hanem általánosan a krimiének, de végül muszáj volt leszűkíteni, mivel bebizonyult, hogy a szűkebb témának sem elég a 24 oldal.

A magyar krimi kicsit sárga, kicsit savanyú, és legtöbbször elintézzük azzal a mondattal, hogy rossz, vagy még meg sem említjük, de végtére is a miénk, és a Helikon szerkesztői szerint igenis kell beszélni róla. Ők azt remélik, hogy ez a lapszám kicsit közelebb hozza az olvasókhoz a magyar krimit.

Kapcsolódók

banner_33n1iUxf_maltai-970x250.gif
banner_jpL2NADm_maltai-300x250.gif

Kimaradt?