Friss magyar filmek peregnek három napig a TIFF szabadtéri vásznain


-A A+

Keddtől csütörtökig zajlanak a Magyar Napok a kolozsvári 19. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) keretében. A hat játékfilmet és két dokumentumfilmet tartalmazó programból ajánlunk néhányat, köztük erdélyi vonatkozásúakat is: vetítik a Balánbányán, többek között erdélyi színészekkel forgatott Valant, a Kolozsvárról indult Visky Ábel első mozifilmjét, a Mesék a zárkából című dokumentumfilmet és az Apró meséket, amelyben Molnár Levente erdélyi színész is játszik.

Bagota Béla: Valan

Bizonyára nem túlzok, amikor azt állítom, hogy a Kontroll és A nyomozó óta a 2018-as Valannál sötétebb és marcangolóbb thriller nem gördült le a magyar filmgyári vágódeszkáról. És hogy az erdélyi nézők még inkább felcsigázva legyenek, hozzáteszem, a címben szereplő Valan település egy erdélyi bányavároska, magyar többségű lakossággal, de a hatalom román képviselőivel (rendőr, nyomozó). Ebben a városkában viszont évek óta fiatal lányok tűnnek el nyomtalanul, és senki nem tudja, mi lett velük, bár általános és közös a sejtés, hogy mindannyian valami embercsempész brigád ténykedései nyomán valahol nyugaton kerültek kiszolgáltatott helyzetbe. A tömeges veszteségérzet súlyosan rátelepszik a kisvárosra, kisírt szemű anyák és morózus férfirokonok gyászától szenved a közérzet.

Ide érkezik vissza a Brassóban nyomozóként dolgozó Péter (Krisztik Csaba), mivel az erdőben véletlenül lányhullára bukkantak, és valószínűsíthető, hogy az a közel három évtizede eltűnt lánytestvére. Péter ebből a gyászból fakadóan egy megveszekedett, dühös kopó és pillanatok alatt péppé veri azt a bűnözőt, akit ártatlan gyermek bántása közben lát, vagy arra képesnek érzi, így beépülős feladatokra nem alkalmas. Hazatér tehát, nyugtázza, hogy a hulla valóban a húga, és rég nem látott nagybátyjával (Hatházi András) újramelegíti kapcsolatát. Mivel egy újabb lány épp nemrég tűnt el, kapásból nyomozásba kezd, de a folyamatban olyan tettekre kényszerül, és olyan felfedezésekre jut, amelyek életét fenekestől felforgatják.A Valannal Bagota Béla elsőfilmes rendező kimondottan is a skandináv noirok hangulatát igyekszik újrateremteni magyar-román közegben, amelyhez a lepattant Balánbánya mint helyszín, és a város körüli végtelen, behavazott fenyvesek pompás miliővel szolgálnak. A vánszorgós tempójú, borzongató zenére bejátszott, az erdőt és a kanyargós utat magasan fentről lassan pásztázó drónkamera felvételei csupán egy a hangulati elemekből, hozzájuk társul a mindenféle magánéleti problémákkal terhes nyomozó motívuma, vagy az egymást kezdetben zsigerből utáló, majd összenövő buddy-cop (tehát haverzsarui) alapállás, vagy az eszelős figura, aki valami súlyos titkot őriz, és ezért kell lakolnia, bár a nyomozást nem mozdítja elő. Minden erőfeszítése ellenére a megoldás végül Péter ölébe hull, ettől ő maga is áldozatszerepben találja magát. A lánykák eltűnésének okát illetően a jó előre sejthető filmvégi megfejtés a legjobb thrillerek szokásjoga szerint nem hoz megkönnyebbülést, épp ellenkezőleg, a gyászt a vásznon túlra is kiterjeszti. Vetítik kedden, augusztus 4-én 21:30-tól az Apáczai udvarán. (Ferenczi Szilárd)

A TIFF Magyar Napjainak programja:
Bagota Béla: Valan – Az angyalok völgye kedd, augusztus 4, 21:30, Apáczai
Szász Attila: Apró mesék – szerda, augusztus 5., 00:00, unitárius püspökség és csütörtök, augusztus 6., 21:30, Hója 
Szabó Réka: A létezés eufóriája – szerda, augusztus 5., 00:00, Apáczai
Tóth Barnabás: Akik maradtak – szerda, augusztus 5. 21:30, unitárius püspökség és csütörtök, augusztus 6. 23:30, Apáczai
Visky Ábel: Mesék a zárkából – szerda, augusztus 5., 22:00 Bánffy-palota és csütörtök, augusztus 6., 21:30 Apáczai
Kocsis Ágnes: Éden – szerda, augusztus 5., 21:30, Apáczai és péntek, augusztus 7., 00:00, Hója
Bodzsár Márk: Drakulics elvtárs – szerda, augusztus 5., 23:30, unitárius püspökség
Hartung Attila: FOMO – Megosztod és uralkodsz – csütörtök, augusztus 6., 21:30, Bánffy-palota és csütörtök, augusztus 6. 00:45, Apáczai
FIGYELEM! Pl. augusztus 5. 00:00 óra a 4-ről 5-re virradó éjszakai éjfélt jelenti. Az esetleges programváltozások miatt érdemes leellenőrizni a filmek időpontját a tiff.ro oldalon.

Szász Attila – Köbli Norbert: Apró mesék

Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró többször alkottak már kéz a kézben, ám főként a tévéfilmes szegmensben (Berni követ, Félvilág, Örök tél). Ezúttal egy mozifilmmel rukkoltak elő, az Apró mesék ráadásul az eddigieknél is erősebb hangulattal, meggyőzőbb színészi teljesítménnyel, vérbeli noiros-thrilleri hatással hódít, és elbeszélésének fordulatait, feszültségét, felhajtóerejét a két férfi főhős jellemének ambivalenciájába kódolták bele.

A második világháború éppen véget ért, Budapest romokban áll, a lakosságot a vörös hadsereg katonái vegzálják, pompás alkalom tehát a svindlereknek, csalóknak, vérbeli túlélőknek. Ilyen figura a Don-kanyart megjárt Balázs (Szabó Kimmel Tamás) is, aki ugyanazzal a szívbemarkoló hősi történettel traktálja az újságok apróhirdetéseiben talált özvegyeket, anyákat, családtagokat, akik a háborúban eltűnt férfirokonaikat keresik, ezzel biztosítva magának a napi betevőt, átmeneti szállást, némi pénzt. Egyszer alaposan ráfázik, vonattal menekül, majd kénytelen leugrani és bevetni magát az erdőbe, ahol pedig rátalál Judit (Kerekes Vica) és a kisfia. Ezek ketten a hasonlóan a háborúban eltűnt helyi vadász családja, és Balázs ismét előáll a megszokott sztorival, majd őszinteségi rohama van, s a vadásznét ezzel ágyba is viszi. Igen ám, de a vadász előkerül, titkokkal kibélelve, amitől a helyzet rendkívül megbonyolódik, s a csaló kénytelen változtatni korábbi kényelmes életfilozófiáján.Szász és Köbli filmjéről, ha levennénk a színeket, szinte meg sem mondanánk, hogy nem a negyvenes évek végén forgott, ugyanis az alkotók tudatosan olyan képi és zenei-kíséreti hatást alkalmaznak, amely egyrészt az amerikai noirokat, másrészt a korban készült erős hangulatú európai filmdrámákat idézi. Mindezt az alkotók a nagybányai születésű, színészként Kolozsváron képződött Molnár Levente (a vadász) bajszos-nyers játékával, súlyosan vészjósló karakterével még inkább felpörgetik, avagy teszik zúzósabbá. Molnár itt először alakít negatív hőst nagyjátékfilmben, de mintha valójában erre született volna. Fenyegető jelenléte, a kamerával mindig megfelelően keretezett baljós arcéle, a nyüszítő hegedűhúr hangjára laposan villanó pillantása intenzív thrilleri pillanatokat teremt a film második felében. Szász Attila rendezésének lendülete a végére, éppen a várt összecsapásra kissé kifullad, s a történet számos fordulata is előrelátható a folyamatban, mindazonáltal az Apró mesék üdítően izgalmas alkotása a mai magyar filmgyártásnak. Vetítik szerdán augusztus 5-én 00 órától az unitárius püspökség udvarán és csütörtökön augusztus 6-án 21:30-tól a Hójában. (Ferenczi Szilárd)

Szabó Réka: A létezés eufóriája

A magyarországi Tünet Együttes négy éve sikerrel játszott előadása, a Sóvirág egy Auschwitz-Birkenau-túlélő és egy fiatal táncosnő duettje. Merész ötletnek tűnhet egy több mint 90 éves nőt arra kérni, hogy életében először színpadra lépjen, és rendszeresen játsszon egy előadásban, de Fahidi Évát – aki 49 családtagját vesztette el a holokausztban, és élettörténetét könyvben is megírta – nem volt nehéz meggyőzni, sőt azt is vállalta, hogy a próbafolyamatról, és ezen keresztül az életéről film készüljön. Éva súlyos emlékeket cipel magával, mégis derűs, és rezignált mosollyal veszi tudomásul a határokat, amelyeket idős teste szab a belül még mindig 16 éves lelkének. A teste, szépsége mindig is fontos volt számára, ez a motívum több felidézett történetében is felmerül, többek között a testek megalázását, megsemmisítését célzó holokauszttal kapcsolatban is, ezért is tűnik nagyon jó ötletnek táncelőadásban beszélni minderről.Szabó Réka rendező a 30 év körüli Cuhorka Emese táncművészt állítja párba Fahidi Évával az előadásban, a leírás szerint az érdekli, hogy „van-e átjárás e két világ között, átadható-e a tapasztalat, vagy épp fordítva: meg lehet-e érteni egy mai fiatal problémáit egy olyan súlyú élettel a hátunk mögött, mint amilyen Évának jutott? Lehetséges-e kettejük Nagy Közös Tánca?” A próbafolyamatot követő dokumentumfilm egyszerre több réteget is felvillant: Fahidi Éva súlyos élettörténetét, a három nő, Éva, Emese és a rendező, Réka barátságának alakulását (őket egy negyedik nő, Kovács Claudia figyeli a kamera mögül), és nem utolsó sorban azt, ahogy egy kortárs táncelőadás felépül és működik, ahogy a beszélgetésektől eljutnak a jelenetekig. Miközben az időként elfáradó, tiltakozó, de végül saját határain túl teljesítő idős testet nézzük, mi is megérzünk valamit abból, amit Fahidi Éva a létezés eufóriájának nevez. Vetítik augusztus 5-én 00:00 órakor az Apáczai udvarán. (Zsizsmann Erika)

Tóth Barnabás: Akik maradtak

Az idei TIFF talán egyik legszerethetőbb filmjét Tóth Barnabás készítette, az Akik maradtak két meggyötört ember egymásra találásának, egymásba kapaszkodó felemelkedésének a története. A 83 perces filmdráma F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című műve alapján készült, és a II. második világháború utáni zavaros időkbe repít vissza. A középkorú kedves, félénk és zárkózott Aldó megtörten tér vissza a koncentrációs táborokból, ahol felesége és két fia is elpusztult. A munkájában talál vigasztalódást, szülész-nőgyógyászként dolgozik egy budapesti kórházban. Itt viharzik be az életébe a 16 éves, ugyancsak holokauszt-túlélő Klára. A kamaszlány dacos és önfejű, épp olyan, amire Aldónak szüksége van, hogy ismét mocorogni kezdjen valami a szíve körül. A kettejük viszonya még azelőtt a „helyes mederbe” terelődik, mielőtt mi még valami rosszra gondolnánk, és ez elsősorban a megfontolt, aszkéta életet vezető Aldónak köszönhető.

Találkozásuk, beszélgetéseik mindkettejükben felébreszti az élni akarás ösztönét, ráeszmélnek, hogy az őket ért tragédiára az a legcsattanósabb válasz, ha nem adják fel. Miközben érzik és tudják azt, amit Klára meg is fogalmaz egy adott ponton, „nekünk nehezebb, mint azoknak, akik elmentek”.

Tóth Barnabás világa nagyon bejön a tengerentúlon is, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Susotázs című kisfilmje után az Akik maradtak című nagyjátékfilmjét is beválogatták az Amerikai Filmakadémia tagjai a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. A rendezőt dicséri, hogy nem engedett a csábításnak és nem akart egy újabb, Oscarra pályázó holokauszt-filmet készíteni, hanem tiszteletben tartva a regény szellemét egy csodás történetet vitt vászonra két emberről, akik egy borzalmas tragédia után is képesek voltak létrehozni a saját, új családjukat. Vetítik szerdán, augusztus 5-én 21:30-tól az unitárius püspökség udvarán és csütörtök, augusztus 6-án 23:30-tól az Apáczai udvarán. (Moldován Árpád Zsolt)

Visky Ábel: Mesék a zárkából

A kolozsvári Sapientia EMTE filmes szakán végzett, majd a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem rendezői szakán továbbtanuló Visky Ábel saját szakmáját, a történetírást és a filmkészítést adta börtönbüntetésüket töltő apák kezébe azzal a céllal, hogy segítsen nekik közelebb kerülni hátrahagyott családjaikhoz, így született első egészestés mozifilmje, a Mesék a zárkából. Fogvatartottakat arra kérni, hogy mesét írjanak a gyermekeiknek, majd a rács két oldalán élő családtagok részvételével mesefilmet forgatni belőlük, közben pedig bepillantást nyújtani a mindennapjaikba, nem egyszerű feladat, igénybe is vett mintegy négy évet, miután Visky Ábel 2016-ban támogatást nyert a filmtervre az akkori Magyar Nemzeti Filmalap Inkubátor programjában.A filmben három elítélt apa szerepel, mindannyian valamilyen erőszak elkövetése miatt töltik börtönbüntetésüket, de a pontos körülményekről, miértekről keveset tudunk meg, a hangsúly inkább azon van, hogy hogyan ápolhatók az emberi kapcsolatok egy ilyen helyzetben, amikor a személyes találkozás a ritka „beszélőkre” korlátozódik, hogyan él együtt a család az apa és a férj hiányával, meg lehet-e egyáltalán menteni egy ilyen szétszakadt családot. Az elkészülő mesefilmek, amelyek érdekes párhuzamot mutatnak a valós családi kapcsolatokkal, arra jók, hogy ezek a négy fal között kemény életet élő férfiak rendszerezzék a szeretteikkel kapcsolatos gondolataikat, és kevésbé érezzék magukat tehetetlennek, hiszen kapnak egy világot, amiben ők diktálják a szabályokat. Arról nem is beszélve, hogy mekkora élményt jelent a börtönnapokat megszakító forgatás. Visky Ábel filmje nem annyira szociológiai, mint merész lélektani tanulmány arról, hogy az általa kitalált feladat milyen hatással lehet a szereplők életére. Vetítik szerdán augusztus 5-én 22:00-től a Bánffy-palota udvarán és csütörtökön augusztus 6-án 21:30-tól az Apáczai udvarán. (Zsizsmann Erika)

Bodzsár Márk: Drakulics elvtárs

A Rákosi- és Kádár-korszakot hangosan kikacagó filmszatíráknak és bohózatoknak jelentős gyűjteménye létezik a magyar filmtörténetben, A tanútól a Lajkó - cigány az űrbenig. A Bodzsár Márk által írt és rendezett Drakulics elvtárs egy újabb darab ebben a gyűjteményben, ám a korszak egy sokkal összetettebb alaphelyzethez szolgál kerettel, ugyanis a film egy vámpír kapcsán indított és kémakcióba oltott szerelmi krimi, amelyben a verbális, a testi és a tágabb összefüggésben értelmezhető humor viszi a főszerepet.A történet Brezsnyev örökélet-vágyából fakadóan kezd el kibontakozni, ami Kádár Jánost hozza kényszerhelyzetbe, ennek kapcsán megszületik az antiamerikai lendületet hordozó „vért Vietnámnak” akció, amelynek az a célja, hogy hazaédesgesse Kubából Fábián elvtársat (Nagy Zsolt), az egykori hős kommunistát, aki hatvanvalahány éves kéne legyen, de negyvennek sem tűnik. A hős nyilvánvalóan vámpír, nappal alszik, éjszaka kijár, és nem bírja a szenteltvizet. Semlegesíteni, foglyul ejteni – hangzik az utasítás. A politikai titkosrendőrség akcióba lendül, a küldetés élén Kun elvtárssal (Nagy Ervin) és Magyar Mária elvtársnővel (Walters Lili), akik tulajdonképpen egy nem túl sikeres kapcsolatban élnek, így következhet be, hogy Marikát a vámpír pillanatok alatt elcsábítja, a parancsba kapott „a célszeméllyel eljutni a nyelves csókig” helyzeten innen és túl is. Fergeteges bonyodalmak és némi szerényen használt látványelemek után az utolsó jelenetben mobilozó népek társaságában a négyes-hatos villamoson találjuk magunkat, szóval ebből is sejthető, ki vagy kik élik túl a rendszert Brezsnyev és Kádár helyett.

A Drakulics elvtárs pár félrenyelt, vagy kevésbé felépített és szárazan koppanó poénon kívül szolidan szállítja – társainál eredményesebben – a felhőtlen szórakozást, és ez nagyrészt annak is betudható, hogy a színészi játék nem olyan nyegle, modoros, mint a mai magyar filmek zömében, a produkciós érték rendkívül magas (ilyen pontosan, színpompásan fényképezett és feszesen vágott vígjátékot rég látott a magyar közönség), és a kötelező cseppnyi erotika sem hiányzik a fűszerezésből. Talán először a magyar filmtörténetben vérbeli vígjáték készült. Vígan véres és véresen víg, fergeteges játék és móka. Vetítik szerdán augusztus 5-én 23:30-tól az unitárius püspökség udvarán. (Ferenczi Szilárd)

Hartung Attila: FOMO – Megosztod, és uralkodsz

Hogy mennyire reális képet fest az okostelefonok világán felnövő, életük „Instagram-kompatibilis” mozzanatait kényszeresen megosztani akaró Z generáció (értsd: mai tinédzserek) mindennapjairól Hartung Attila filmje, azt azok a nagyvárosi, viszonylag jómódú családból származó fiatalok tudják megmondani, akiket ábrázol a film. Viszont ha a néző olykor érez is úgy, hogy „az én gyerekem/testvérem ilyet biztos soha nem csinálna”, nem árt, hogy szembesüljön a lehető legrosszabb forgatókönyvvel, amivé elfajulhat egy ereszd el a hajam buli és egy egymást túllicitáló baráti társaság.

A FOMO, azaz a fear of missing out a lemaradásról való félelmet, szorongást jelenti – „menni kell, jelen kell lenni, mert másképp lemaradok, kimaradok, gáz vagyok”. A film középpontjában a Falka tagjai állnak, akik azzal szórakoznak, hogy eszement challenge-videókkal töltik fel népszerű Youtube-csatornájukat. Az érettségi előtt álló Gergő (Yorgos Goletsas) enyhe kakukktojásnak mondható a négy fős bandából, csendesebb, visszafogottabb a többieknél, szelíd tekintete miatt könnyen szimpatikussá válhat a néző számára, aki ezért nehéz helyzetbe is kerül, mert egyre világosabbá válik, hogy a legnagyobb szörnyűséget ő követi el, és sem a kora, sem pedig az nem menti őt fel, hogy barátai unszolására veti rá magát a védtelen Lillára (László Panna), az iskola töritanárának lányára.Szexuális erőszak történt, ez a napnál is világosabb, de előjönnek az ilyenkor gyakran hangoztatott áldozathibáztató toposzok: „ő is akarta”, „kiprovokálta”, „aki így öltözik, viselkedik, kéreti magát, ne csodálkozzon, hogy megjárja”. Ráadásul tovább bonyolítja Gergő és Lilla viszonyát, hogy tetszenek egymásnak, és mindenki a fiú környezetében megpróbálja elmaszatolni az ügyet, hogy a külföldi egyetemre készülő, ígéretes jövő előtt álló fiú élete ne legyen megpecsételve, sem pedig szüleinek közmegítélése ne csorbuljon. A kérdés az, hogy legbelül Gergő is ugyanezt akarja-e, és akkor még nem is beszéltünk Lilláról, akinek a traumájával saját édesapján kívül mintha senki nem foglalkozna.

Pár szót még a képi világról: montázsszerűen áll össze a film, amatőr, telefonos szelfikamerás felvételeket is használva, az első pár percben pedig pontosan lepereg a szemünk előtt az, amikor az internet bugyraiba elmélyülve, bármiféle önuralom nélkül egyik videót és mémet nézzük a másik után, a végén szinte semmire nem emlékezve, letompultan és lefáradva vetve véget az értelmetlen kattintgatásnak. Vitaindító film szülőknek és fiataloknak egyaránt. Vetítik szerdáról csütörtökre virradó éjjel, augusztus 6-án 00:45-kor az Apáczai udvarán és augusztus 6-án, csütörtök este 21 óra 30 perckor a Bánffy-palota udvarán. (Tasi Annabella)

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X